Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-19 / 16. szám

1991. JANUÁR 19. 3 Lyukak a szociális védőhálón (6.) Tanácsok nyugdíjasoknak Sorozatunk végén beszélge­tésre invitáltuk megyénk három térségének szakembereit, ame­lyen Szolnokról Várhegyi Attila alpolgármester, Karcagról Kör­mendi Lajos alpolgármester és Türke Jánosné, a Családsegítő Központ vezetője, míg Jászbe­rényből Balajti Béláné, a család- védelmi csoport vezetője vett részt.- Az önök városában hogyan jelentkeznek az interjúk során felszínre került gondok, problé­mák? Körmendi Lajos: - A térsé­günk hátrányos helyzetű. Súlyos gondokkal kell szembenéznünk. Az asszonyoknak a gyerekek mellett kellene az életüket tölte­ni. Ehhez gazdasági fellendülés, és a megélhetést garantáló biztos egzisztencia szükséges. A család és az egyházi közösség az a kö­zeg, amelyben az emberek meg­valósíthatják önmagukat. Már ma is nagy jelentőségű a baptis­ták foglalkozása a kallódó fiata­lokkal - gyökeret, kapaszkodót nyújtanak az értelmes élethez. Sajnos egy tudathasadásos világ­ban nőttek fel a mai, gyermeke­ket nevelő felnőttek. Türke Jánosné: - Igen magas Karcagon a családban nevelődő és élő értelmi fogyatékosok és mozgássérültek száma, akik még egy plusz terhet jelentenek kör­nyezetükben. Az egyébként is szaporodó munkanélküliek mel­lett az ő foglalkoztatásuk sincs megoldva. Az összes munka­helynek van feladata ezen a terü­leten. Balajti Béláné: - A fiatalkorú­ak bűnelkövetésének okait Jász­berényben én elsősorban a csalá­di neveltetés, gondoskodás hiá­nyában látom. Egyrészt a tétlen­ség, ami munkanélküliség miatt is kialakulhat, másrészt a túl­munkák miatt agyonterhelt, el­foglalt szülőknek nincs idejük a nevelésre. A fiatalok számára na­gyon fontos az értelmes elfog­laltság, a tevékenykedtetés. Klu­bokat kellene létesíteni számuk­ra, illetve az egyház szerepét is fontosnak látom a jövőben. Várhegyi Attila: - Vélemé­nyem, hogy nem kell külön ifjú­ságpolitika, mert a problémákra a megoldásokat csak a többi tár­sadalmi réteggel összekapcsolva lehet megtervezni. Termé­szetesen vannak speciális, az if­júsággal kapcsolatos kérdések is. Általában a problémás fiatalok rétegét három csoportra lehet el­különíteni. Az első a speciális helyzetű, veleszületett problé­mákkal érintett fiatalok csoport­ja. A második a társadalmi szo­cializációs folyamat során hátrá­nyos helyzetbe kerülteket, míg a harmadik csoport a drogok, élve­zeti szerek miatt függőségi hely­zetben lévőket foglalja magában. Ez sajnos egy növekvő réteget jelent. A megoldás a másként va­ló bánásmód lehet. A jelenlegi helyzet átlátását könnyíti meg majd a Népjóléti Minisztérium vizsgálata, melyet a közeljövő­ben tervez Szolnokon elvégezni. Ez ki fog terjedni a deviancia és mentálhigiénia, a fiatalkorú bű­nözés, a mortalitás, a házasság- kötések és válások alakulásának területére.- A hajszás családi életvitel mi­att neurotikus szülök nevelnek neurotikus gyerekeket, amire még „rátesz egy lapáttal” a megterhelő iskolarendszer. így a fiatalok egy része a pszichiátriá­ra kerül, esetleg fiatalkori bűnel­követővé válik. Aki el is végzi iskoláit, nagyon könnyen munka nélkül maradhat, ami ismét csak a deviancia melegágya lehet. Mennyire állami feladat e prob­lémahalmaz megoldása? A csa­ládsegítők, egyesületek érdem­ben tudnak-e segíteni? Várhegyi Attila: - Az önhibán kívüli egészségügyi problémá­val, vagy veleszületett rendel­lenességgel élő gyermekekről való gondoskodás alapvető kö­vetelmény, mindenképpen álla­mi feladat kell hogy legyen! A társadalomba visszailleszkedni nem tudó fiatalokról is külön kel­lene gondoskodni, ebben nagy szerepük lehet az alapítványok­nak. Talán a legjobban működő egyesület a megyénkben a nagy- családosoké, bár őket érinti leg­inkább az infláció, a munkanél­küliség. Problémáik nagy részét saját maguk megoldják, mintegy leveszik az önkományzat vállá­ról azokat. Megérdemlik a jövő­ben a fokozottabb anyagi és er­kölcsi segítséget. Mindenképpen támogatni kell a társadalmi kez­deményezéseket, szevezeteket, mert mi a helyzet ma? Sok köz­ponti intézményünk van, melyek a szociális védőháló egy-egy csomópontját képezik, miköz­ben sok ember kiesik két csomó­pont között a hálón. Hogy ez ne történhessen meg, szükség lenne a karitatív szervezetekre, mint láncszemekre. A nevelésben mégis a családot tartom alapve­tőnek olyan szempontból, hogy lehetőleg egészséges pszichével kerüljön a gyermek az iskolába. A sérült gyerekeket az iskolában ki kellene „szűrni”, termé­szetesen a pedagógusoknak eh­hez komoly gyakorlati pszicho­lógiai felkészültséggel kellene rendelkezniük. Kevés a megfele­lő szakember, a pszichológus, nincsen prevenció, nincsenek a gyerekek felkészítve a konfliktu­sokra, amikkel életük során talál­koznak. Türke Jánosné: - Vélemé­nyem szerint is nagyon fontos lenne a családi funkciók megfe­lelő ellátása, és a gyerekek isko­lai foglalkoztatása legalább 16 éves korig, hiszen az otthon ma­radó, unatkozó gyermek kezd el bandázni. Fokozza a bizonyta­lanságot a munkalehetőségek hi­ánya is, nagyon nehéz elhelyez­kedni, ami hozzájárul a fiatalok perifériára való lecsúszásához. Rettenetesen hiányzik a GYIVI kihelyezett pártfogója, aki a tör­vénnyel már összeütközésbe ke­rült fiataloknak segített elhelyez­kedni.- Szükséges-e a közeljövőben jogszabályváltozás e területe­ken? Mit terveznek tenni térsé­gükben a gondok megoldása, vagy legalábbis részleges csök­kentése érdekében? Balajti Béláné: - A jogsza­bályváltozás nagyon fontos len­ne a gyámhatósági munka terüle­tén is. A fiatalok ismétlődő sza­bálysértését az eddigi „ejnye-ej- nye” helyett, például súlyosabb szankcióval - pénzbírsággal - kellene kiegészíteni. Ezzel talán családon belüli, nagyobb szülői odafigyelést is el tudnánk érni. Hogyan segítünk a gondokon? A tanuló gyerekek érdekében, se­gély formájában, számos esetben átvállaljuk a napközi térítési dí­jak befizetését. Örülünk, hogy a rendszeres ápolási díjat fizetni tudjuk március óta az erre rászo­rulóknak. A rendszeres nevelési segély iránt óriási és jogos igény van, de a pótkeret ellenére sem tudunk minden igényt kielégíte­ni. A munkánk várhatóan még több lesz a jövőben, pedig már most is alig győzzük az ügyfél- forgalmat és a folyamatos ható­sági munkát. Várhegyi Attila: - Jogsza­bályváltozásra nagy szükség van! Hiszen elfogadhatatlan az például, hogy a pályakezdő nem részesülhet munkanélküli-se­gélyben. Szeptembertől vagy ta­nuljon, dolgozzon, vagy járjon neki a segély! Az új, hosszabb képzési idejű iskolaszerkezet megoldaná valamelyest a 14-16 év közöttiek gondját. A munka- közvetítés új formája lehetne a fiatalkorúak részére történő - máshol már működő - alkalmi munkalehetőségek kiközvetíté­se. A MESZI kezdeményezése lenne, hogy fiatalok részére te­remtenének munkavállalási le­hetőséget idős korúak házi szo­ciális gondozásával. A beruhá­zást nem igénylő munkahelyte­remtésen túl, sok pozitív, emberi többletet kapna idős és fiatal egyaránt. A Gyermekváros spe­ciális iskolaformát kíván beve­zetni a jövőben. Konkrét elkép­zelés, hogy az innen kikerülő fia­talok részére az önkormányzat egy több lakásból álló épület­részt adna át. A polgármesteri hivatal egészségügyi osztályán információs bázist szeretnénk létrehozni, ezzel segítenénk a különböző intézmények tevé­kenységének összehangolását, a szociális háló működését. Hi­szen amit mi elsősorban felvál­lalhatunk, az a koordinatív és fi­nanszírozó szerep. Nagyon fon­tos napjainkban a meglévő erő­források kihasználása, a raciona­lizálás. . (Vége) Csirke József Az új nyugdíjrendeletekkel kapcsolatos teendők java részét Budapesten automatikusan el­végzik. Ez vonatkozik mindene­kelőtt a már korábban megálla­pított nyugdíjak emelésére. Itt gond általában akkor van, ha va­lakinek ezzel kapcsolatosan problémája keletkezik, mert ezt csak Budapesten tudják megol­dani. Mindez nem azt jelenti, hogy Szolnokon, a Megyei Tár­sadalombiztosítási Igazgatóság­nak nincs új feladata, beleértve az ügyfeleket is - tájékoztatta la­punkat Békési Anikó, az Igazga­tóság csoportvezetője. Mint is­meretes, január 1-jétől a férfiak is kaphatnak özvegyi nyugdíjat. Ezt minden érintettnek Szolno­kon kell igényelnie. Új rendelet az is, hogy az 5 éves megszakítás szabályát a nyugdíj megállapítá­sánál eltörölték. Tehát aki azért vesztette el a nyugdíjbeszámí­tásnál a korábban ledolgozott munkaidőt, mert volt 5 éves Mint arról lapunkban már ko­rábban beszámoltunk, január else­jével megkezdte működését az olasz részvénytöbbséggel megala­kult Ganz Ansaldo Villamossági Részvénytársaság. A vállalat ré­szeként a szolnoki hegesztett gép­szerkezetek gyárában is merőben új feltételek közepette indult az idei esztendő. Az átalakulással kapcsolatos szervezeti változások­ról kérdeztem a minap Nagy Já­nost, a gyár igazgatóját.- Eddig nagyfokú önállósággal rendelkeztünk, amit most egy toll­vonással megszüntettek a vállalat- vezetés kulcspozícióiba került olasz menedzserek. Az új felállás­ban a centralizáció a meghatározó, az önállóságunkat rendkívül meg­nyirbálták. Technológiát, gépeket nem kapunk az olasz partnertől, sőt piacot sem biztosít termékeink­nek. Úgy fogalmaznék, hogy bizo­nyítási lehetőséget kapott a szol­noki gyár. Fél év alatt meg kell győznünk a mérhetetlenül szigorú gazdálkodási követelményeket tá­masztó társaságot, hogy munkát tudunk szerezni és megtartani, va­lamint képesek vagyunk nyeresé­gesen termelni. Ha a kihívásoknak meg tudunk felelni, akkor fél év múlva bizonyos jogokat vissza­kaphatunk.- Milyen jogokra gondol?- Például arra, hogy mi határoz­zuk meg, kivel kötünk szerződést, vagy kitől veszünk anyagot. Most ugyanis minden ténykedésünkhöz a részvénytársaság vezetésének jó­váhagyására van szükség. A hely­zet úgy néz ki, hogy kezem-lábam megszakítása, most újólag kér­heti annak beszámítását. Ezt is Szolnokon kell igényelni. Szin­tén hasonló feladatuk van azok­nak, akik 1968 előtt szültek. Az ő szolgálati idejük gyermek­enként egy-egy évvel nőtt, illet­ve tartósan beteg gyermekeknél másfél évvel. Itt mondjuk el, hogy tervek szerint az 1968 után szülőknél a következő évtől kezdve veszik figyelembe a ked­vezményt. Az új szabályok lehe­tővé teszik, hogy többen kaphas­sanak rendszeres szociális jára­dékot. Ehhez eddig is, most is 5 év szolgálati idő kellett, de a megszakítás eltörlése itt is lehe­tőséget ad a korábbi munkaidő beszámítására. Az igénybejelen­tést Szolnokon kell megtenni. Célszerű azonban ezzel kapcso­latosan tájékozódni, mert ennél további feltételek is szüksége­sek. A rokkantsági nyugdíjaso­kat érintik a családi pótlék eme­lésével kapcsolatos teendők. Az meg van kötve, és mégis a víz fel­színén kell maradnom. Amennyi­ben tehát helyt tudunk állni ebben a gazdasági közegben, akkor mél­tók leszünk arra, hogy az olasz partner befektesse a pénzét, beru­házzon, fejlesszen a gyárban. Az Ansaldo cég meggyőződése, hogy jelenleg nem használjuk ki a lehe­tőségeinket.- A gyár átszervezése hogyan érinti a foglalkoztatást? Szükség lesz további elbocsátásokra?- Az olasz fél kezdetben ragasz­kodott ahhoz, hogy azonnal csök­kentsük a létszámot 50 százalék­kal. Ezt a magyar vezetés nem fo­gadta el, s végül egy kompro­misszum született. A létszám felét átvette a részvénytársaság, határo­zatlan időre szóló szerződéssel, 30 százalékával pedig meghatározott időre, általában hat hónapra kötött szerződést. A foglalkoztatottak 20 százalékát viszont sajnos el kellett bocsátanunk.- Ez az intézkedés pontosan hány dolgozót érintett a szolnoki gyárban?- A 404 fős létszámból 202 em­bert átvett a cég, a foglalkoztatot­tak 30 százalékával pedig csak meghatározott időre kötött szerző­dést. Decemberben azonban 81 embertől kényszerűen meg kellett válnunk, akiknek végkielégítés gyanánt három havi bért fizettünk ki. Igyekeztünk humánusan meg­oldani ezt a súlyos problémát, hi­szen minden ember mögött egy sors van. Ezért az elbocsátottak közül negyven fő korkedvez­ménnyel nyugdíjba vonult. Akik­igénybejelentés ehhez is kell. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy minden esetben levélben is meg lehet tenni a bejelentést, a forma- nyomtatványt ezután az igazga­tóság kiküldi, amit kitöltve vissza lehet küldeni. Érdekes le­het még az az információ is, mi­szerint ez év január 1 -jétől életbe lépett a 20 éves szolgálatiidő-kö- telezettség a teljes nyugdíjhoz. Aki ennél kevesebb időt dolgo­zott, résznyugdíjat kaphat. Ez a 20 évhez képest évente 2 száza­lékkal csökkenti a teljes nyugdí­jat. A fentiek az igazgatóság szá­mára megnövekedett ügyfélfor­galmat és pluszfeladatokat je­lent. Már tavaly megugrott a for­galom, 1989-ben még csak 14 ezer esetben intézkedtek, 1990- ben főleg a korkedvezményes nyugdíjazások miatt 18 ezerre ugrott az esetek száma. Hasonló növekedésre számíthatnak az idén is. F. I. nek meghatározott időre szóló szerződésük van, azoknak pedig áprilisban meg kell mondanunk, számíthatunk-e munkájukra vagy sem.- Pillanatnyilag milyen kondíci­óban van a gyár? Képes lesz telje­síteni a részvénytársaság követel­ményeit?- Potenciálisan van munkánk, ami biztosítékot jelent arra, hogy el tudjuk tartani dolgozóinkat. Eh­hez viszont úgy kell kialakítanunk a létszámot, hogy kivétel nélkül mindenki hasznos munkát végez­hessen. Ezentúl valamennyi dol­gozónk személyesen felelős azért, hogy cégünk talpon maradjon. Az azonban biztos, hogy mérhetetle­nül nehéz lesz elfogadtatni a dol­gozókkal, hogy az eddiginél lé­nyegesen jobban kell dolgoznunk, ha létezni akarunk.- A létszámleépítés mindenkép­pen megköveteli a termelésszerve­zés ésszerűsítését is. Erre mikor kerül sor?- Elkészítettem egy új szervezeti rendszert, melynek lényege az, hogy nyolc vezetővel kevesebben fogunk dolgozni. „Munkásabbá” akarom tenni a gyár irányítását. A vezetői szinteket ezért kettővel csökkenteni fogjuk, ezzel lerövi­dítve a döntési mechanizmust. Összevontam, -kapcsoltam a veze­tő beosztásúak feladatait, így egy vezetőre az eddiginél még több tennivaló és egyben felelősség is hárul.- Köszönöm a beszélgetést! L. Z Megoldás: elsősorban a család Teljes átszervezés a Ganz Vilinél Az olasz partner diktál napló Megállított egy idős asszony, tördelte a kezeit, sopánkodott, hogy jaj, kedves, kitört a háború, mi lesz most, biztosan elvisznek minket is... Kik? Hova? Persze, megértem őt. Élénken él emlékezetében a második világháború, annak szenvedései, megpró­báltatásai, s azt gondolja, ez a mostani is éppen olyan háború. Nézem a televíziót, s igazán imponáló az a nyu­galom, ahogy Izraelben az emberek ezt az újabb megpróbáltatást fogadják. Látszik a Jeruzsálemből, Tel-Avivból közvetített képsorokon, milyen fegyel­mezetten vonulnak a sziréna hangjára az óvóhelyre, milyen kötelességtudóan húzzák fel gázálarcukat, hátha az a két iraki rakéta, amelyik mégis elérte a fővárost, mérges gázokat is hozott magával. Ülnek a hermetikus szobában, hallgatják a rádiót, nézik a tévét, higgadtan várják a külvilágból érkező híreket. Vajon mi, magyarok, végig tudnánk ezt ugyan­úgy csinálni? Karnyújtásnyira a háborútól, ellensé­ges népektől körülvéve, ahogy az izraeliek? Képes lenne a mi lakosságunk ilyen pontosan, fegyelme­zetten végrehajtani egy szükségszerű és elkerülhe­tetlen, ám központilag előírt cselekvéssort? Vagy inkább feltámadna bensőnkben a szinte belénk ivó­dott ellenzékiség, s már csak azért sem tennénk meg az egyébként ésszerű lépéseket? Netán ciki lenne engedelmeskedni, felhúzni a nyilván kényelmetlen gázálarcot? Vajon tudnánk-e bízni vezetőinkben? Tudnánk-e hinni önmagunkban, erőnkben, képes­ségeinkben? Félnénk? Pánikba esnénk? Szervezet- lenül rohangálnánk nem törődve azzal, hogy csak növeljük a bajt, s felednénk nemzeti tragédiánkat, a több részre szétszakított országot, az elfogyó ma­gyarságot? Felednénk a parancsot: megmaradni?... Miközben az izraeli képsorokat nézem, itthoni kérdések nyugtalanítanak. Persze, mondják, könnyű nekik keményen, fegyelmezetten viselked­ni a krízis idején, hiszen ezt szokták meg. Veszé­lyeztetett nép. És a magyar? Körmendi Lajos / Éjjel-nappal helyett legalább napestig Azt nem lehet mondani, hogy ese­ménytelenül telt el az a kilenc hónap, amióta Szolnokon a Szántó körúton megnyílt a Mazsola nevű éjjel-nappali mini ABC. Hamarosan kiderült, nem kimondottan főnyeremény a bolt szomszédságában lakni. Ugyanis az ABC éjjel palackozott italokat árusító üzletté módosult. Elvégre akit este tíz után hozott be a végzete, aligha két deka élesztőt vagy fűszerpaprikát kere­sett, hanem az aszályos torkára némi gyógyírt. Mit mondjak? Talált. Ugyan­akkor az is színigaz, hogy a jóféle bó­kákat sohasem benn öntötték gallér mögé a tartós éjszakai álmatlanságban szenvedők, hanem odakinn az utcán. A változatosság kedvéért hol a páros ol­dalon, hol a páratlanon. Ott kortyolgat­tak, hangoskodtak, veszekedtek, ese­tenként összetörték az üveget. Mindez a forgalmat és a lakók vérnyomását egyaránt emelte. A minap kompromisszum született arról, hogy a hét minden napján nyitva lévő éjjel-nappali esti-nappalivá szelí­dül. Mégpedig oly módon, hogy reggel hatkor nyit, és este tízkor zár. A lakók örömére, illetve az aszályos torkúak bánatára. Új a főnök is, aki termé­szetesen bizonyos profilmódosítást is ígért. Elvégre olykor a betérőknek már az volt az érzése, hogy az üzlet inkább mutatós édességeket, üdítőket, palac­kozott italokat árusító bolt, mint lakó­telepi ABC. Az új vezető bővülő élel­miszer-választékot, sőt különböző kedvezményes akciókat is kilátásba helyezett beszélgetésünk során. E rö­vid írás segítségével kis türelmet kér, kértek az oda bejáróktól, amíg a dolgok rendeződnek. Ezúton üzenem az oly­kor ott vásárlók nevében: türelemben eddig sem volt hiány, legfeljebb néha a tej vagy a kenyér fogyott el. Éppen ezért ha nem is szomjazva, de epedve várjuk az ígért pozitív változásokat, amelyek feltételezhetően a lakótelepe­ken élő átlagemberek igényeihez iga­zodnak majd. Ha nem is éjjel-nappal, de legalább napestig... D. Sz. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents