Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-14 / 11. szám

A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL ____________________Néplap T artoznak a borjúk árával Három magyartarka bikabor­jút szállítottam múlt hónap 18- án Nagyivánba, az átvevőhelyre, ahol a problémám a mázsálással kezdődött. Ugyanis darabonként 50 forintért mérték az állatokat, holott Tiszafüreden ugyanezért 10 forintot kémek! Ráadásul a táviratköltséget is kifizettette ve­lem az átvevő, melyben a szállí­tás időpontját közölték. Meg­jegyzem, a jószágokat saját költ­ségemen vittem a helyszínre. Vi­szont a nekem járó 45.200 forin­tot a mai napig (január.8.) sem kaptam meg. Az ígéret úgy szólt, hogy két héten belül postázzák az összeget. Érdeklődésemre Szalontai Árpád átvevő azt üzente, hogy legyek türelemmel. Nagyon sokat dolgoztam, mi­re a három borjút felneveltem, s ami a kiadásaimat illeti, három kiskorú gyermekem van, ezért senki ne csodálkozzon, hogy el­fogyott a türelmem, és valóság­gal aggódom a pénzemért. Özv. Veres György né Tiszafüred * * * Olvasónk sérelmével az átvé­telt bonyolító Gödöllői Állatte­nyésztő Vállalat szolnoki állo­mását kerestük meg, ahol dr. Ju­hász Sándor osztályvezető azon­nal utánanézett az ügynek. Mint mondta, nem késtek a kiutalás­sal, a pénz már úton van, és jól­lehet a panaszos előbb kézhez kapja, mint ahogy az érről szóló néhány sorunk megjelenik. En­nek csak örülhetünk. Ami pedig a mázsálási díjat illeti: a mérle­gelési központot a helyi önkor­mányzat üzemelteti, a tarifát is ők szabták meg. Ehhez még annyit: akad olyan átvevőhely, ahol kevesebbért mérik a jószá­gokat, de van, ahol a duplájába kerül. A PROFI-LAK Kft. megszegte a szerződést Kárpótlásul lakbér- és vízdíjkedvezmény Az Új Néplap január 3-i szá­mában, e rovatban megjelent, „Ki felel a lakók vízellátásá­ért?” című észrevélre az alábbi­akban válaszolok: A Szolnok, Kun Béla krt. 11. számú épület előtt múlt hópap 15-én csőtörés volt. A vizet a PROFI-LAK Kft. dolgozói 10.45 órakor elzárták, majd 17- én, 16.30-kor - a javítás befeje­zése után - visszaadták. Mint ál­lampolgárt, mint a vállalat igaz­gatóját is felháborít az a lélekte- lenség, ahogy a dolgozók kezel­ték az ügyet, hiszen ilyen tíz­emeletes lakóépületben mintegy ötszáz ember él - az összkomfor­tos lakásokhoz szükséges ház­tartási felszerelésekkel és szoká­sokkal! Vállalatunk munkaszüneti na­pon is műszaki ügyeletet tart, a hibaelhárítási ügyekben intéz­kedik, a helyszínre irányítja az egyes szakmák dolgozóit. Az ügyeletet ellátó dolgozók és esz­közök költsége jelentős, ezért a vállalat pályáztatott kisebb és rugalmasabbnak tartott szerve­zeteket, hogy csökkenthessük a költségeket. A műszaki ügyele­tet korábban egy vállalati fele­lősségvállalással működő gaz­dasági munkaközösség látta el, de tevékenységével sem a lakos­ság, sem a vállalat nem volt megelégedve, ezért megszüntet­tem. Ezt követően kötöttünk szerződést - ünnep- és pihenőna­pi készenléti ügyeletek ellátásá­ra - a PROFI-LAK Kft.-vel. A vállalkozási szerződésben rög­zítettük, hogy még abban az esetben is köteles a kft. a lakó­épületek számára 3 óránként vi­zet szolgáltatni, ha a javításhoz különleges eszközök szüksége­sek. Ebben az esetben a különle­ges eszköz mindössze ásó és la­pát lett volna. A kft. tehát meg­szegte a szerződést, de nem je­lenti azt, hogy a vízhiány miatt a felelősség kizárólag őftereheli. Vállalaton belül ugyanis intéz­kedni kellett volna, ha a kft. nem végzi el a munkáját. Tehát a cikk címében feltett kérdésre, hogy ki felel a lakók vízellátásáért, a vá­lasz egyértelmű: az Ingat­lankezelő Vállalat. Intézkedtem, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő. Szá­momra az ügy tanulsága az, hogy privatizálással, kisebb vál­lalkozások létrehozásával az emberek (szerelők) felelős­ségérzete nem változik meg má­ról holnapra. Ezért a hasonlójel­legű szerződéseket a jövőben nem újítom meg a külső vállal­kozókkal, hanem azt a valamivel drágább, de nagyobb bizton­sággal működő egységeinkre bí-7 zom. S tekintettel arra, hogy az összkomfortos lakásukat a lakók nem tudták rendeltetésszerűen használni, a kiesett vízellátás időtartamára lakbér- és vízdíj­kedvezményt adok. A történte­kért elnézést kérek a Kun Béla krt. 11. számú épület lakóitól. László József a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat igazgatója Összecserélték a postazsákokat A Posta .jóvoltából ’ ’ Messiásra várva kaptuk meg december 28-án az Új Néplap ünnepi, 23-i számát - kezdte levelét Kökény József tiszainokai olvasónk, aki a község lakossága nevében kéri, tegyük már rendbe a postahivataloknál tapasztalható hiányosságokat. Nem először fordul elő, hogy a megrendelt lapokat, de az egyéb küldemé­nyeket is - a feladástól számított többnapos késéssel kapják meg a címzettek. Tűrhetetlennek tartja, hogy bárki hanyagságából ne lehes­sen bízni a postai szolgáltatásban! A mai nehéz helyzetben ezerszám kerülnek emberek az utcára, önhibájukon kívül ezerszám maradnak munka nélkül olyanok, akik mindig becsülettel, felelősségérzettel helytálltak a munkaterületükön, és már ezért sem lehetünk türelme­sek a hanyag dolgozókkal szemben - írta többek között. Olvasónkkal teljes mértékben egyetértünk, és hatáskörünknél fog­va ezúton is - mint már annyiszor - csupán kérhetjük a posta illeté­keseit a rendcsinálásra. A küldemények késedelmét vizsgálva kide­rítettük, hogy ünnepek előtt, a nagy kapkodásban összecserélték a postazsákok címzését: a tiszainokai Tiszasasra érkezett és fordítva, ám azzal már senki sem foglalkozott, hogy a tévedést - némi többlet- munkával és költséggel - nyomban korrigálják. Reméljük, hasonló eset nem fordul elő. (Á téves irányításért felelős dolgozót figyelmez­tetésben részesítették.) Nem indokolt, hogy kikerüljék Zagyvarékast Jászladányi olvasóink közül többen sérelmezik, hogy a 6.26 órakor Szolnokra tartó busz, ami általában zsúfolásig megtelik, Zagyvarékasra is bemegy, holott onnan rendszeres járat indul a megyeszékhelyre. Szeretnék, ha ennél a járatnál megszüntetnék a kitérőt. A Jászkun Volán illetékeseit kértük a közlekedési rend felül­vizsgálatára, esetleges módosítá­sára. Ezzel kapcsolatban Zso­vákné Nagy Mária, a személy- forgalmi osztály vezetője a kö­vetkezőkről tájékoztat: Megálla­pították, hogy az említett járatot zagyvarékasi leszállással egy utas veszi igénybe rendszeresen, ugyanakkor a községházánál ti- zenöten-húszan szállnak fel a buszra, mert van szabad hely. így tehát nem indokolt, hogy a járat kikerülje Zagyvarékast, a megyeszékhely elővárosi tele­pülését. * Év eleji tűnődés Ilyenkor, új év elején, amikor számba vesszük az elmúlt év sikereit és kudarcait, mindig eltűnődöm néhány eseményen. így van ez most is, amikor a költségvetési vitában elhangzottak jutnak az eszembe - közte például, hogy igaza van-e annak a képviselőnek, aki állította: a honvédelmi tárcának nem szabad megszavazni a kért 74 milliárd forintot, de még az előzetesen elfogadott 54 milliárdot sem, mert pazarlóan bánik a rendelkezésére bocsátott összeggel. A képviselő úr kijelentését adatokkal, tényekkel támasztotta alá, melyek valószínű­leg hitelesek. Efölött tűnődve, sorra fölidéződnek bennem az elmúlt négy évtized tapasztalatai, melyek igazolni látszanak a képviselő úr kijelentését. Az egyik katonai tanintézetnél történtek közül például említhetem a következőket. A parancsnok elrendeli, hogy a költségvetésből „megtakarított” összeget év végéig föl kell használni, mert az nem vihető át a következő esztendőre. Nyomban úgy határozott, hogy a megmaradt pénzből le kell aszfaltozni az intézet mintegy 300 négyzetméter alapterületű gépkocsiparkolóját. Egy másik alkalommal elrendelte, hogy a bejárati kapu közelében lévő autóbusz-végállomást odébb kell helyezni, ahol az már nem zavarhatja az intézet eredményes műkö­dését. Az így felszbaduló hellyel meg kell növelni az alapterületet, melyhez azonban le kellett bontani a kerítés egy részét, azt távolabb építették föl. Egy-két év múlva a bejárati kaput is áthelyeztette - a korábban átépített kerítéssel, sorompórendszerrel, kapuügyelettel együtt. Csakhogy ez által még távolabb került egymástól a kapuügye­leti és ügyeletes tiszti szolgálat, így hát lázasan hozzá is fogtak a két szolgálat közötti televíziós ellenőrzési rendszer kiépítéséhez. Ám a parancsnoknak újabb ötlete támadt: mégsem építteti ki ezt a rend­szert, inkább az ügyeletes tiszti szolgálatot helyezi át a kapuhoz. Ehhez viszont új épületre van szükség, melybe át kell telepíteni az összes hír- és jelzőrendszert, s meg kell változtatni a terület közleke­désrendjét. Megtörtént! Mivel mindezt megvalósíthatta anélkül, hogy bárki is megkérdezte volna tőle, honnan van rá pénz, elérkezett­nek látta az időt, hogy a régóta dédelgetett álmát is megvalósítsa. Ez pedig nem más, mint egy új parancsnoki épület. Mivel azonban a gazdasági helyzet már nem tette lehetővé egy új épület fölépítését, úgy határozott, hogy a néhány évvel korábban oktatási célra készült, háromszintes tantermi épületet alakíttatja át, hiszen a hallgatói lét­szám megközelítőleg fele a nevelői létszámnak. Ez a mű is elkészült. Csakhogy már túl vagyunk a rendszerváltás első szakaszán, és azt gondolhatnánk, hogy hasonló eset nem fordulhat elő. Úgy hírlik, most éppen azon töri a fejét, hogy a kerítés mentén lévő helyőrségi klub bejáratát hogyan lehetne áthelyezni az intézet felőli oldalra úgy, ahogy az körülbelül 10 évvel ezelőtt volt... Meddig bírja el az ország a pazarlást és azt, hogy évekig olyan tanintézetek működjenek, ahol a nevelők létszáma közel kétszerese a hallgatókénak? Mikor lesz hatékony társadalmi ellenőrzés a hon­védség gazdálkodása fölött? Mindezek után fölteszem a kérdést: Vajon igaza van-e a képviselő úrnak? S. I. Hozzászólás cikkünkhöz Már a kegyelemkenyeret is el akarják venni? Nem tudom megállni, hogy a Két út van előttünk című, január 3-án megjelent írásukkal kap­csolatban ne írjam le a gondola­taimat. A cikk szerint sajnálnom kellene az OTP-t, amiért az utol­só pillanatban kapott tájékoz­tatás miatt szinte rohamtempó­ban kell ügyfeleit értesítenie a kedvezményes kamatozású la­káskölcsönök ügyében. Neveze­tesen arról, hogy a két variáció közül melyiket választják. Az egyoldalú szerződésszegéshez a valóság talajától messze járó, jo­gászokkal teletűzdelt parlamen­tünk ehhez „segítő kezet” nyúj­tott. A jólétben élő honatyáink annyira mégsem voltak bölcsek, hogy megmondják, többletkölt­ségeinket miből fizessük. Csak a saját helyzetemből indulok ki, mely így áll: Feleségemmel együtt 24 ezer forintot keresünk - a családi pótlékot is beszámít­va. Ebből 5.700 forint kölcsönt fizetünk havonta, de ha feleme­lik a kamatot, akkor 7.200 lesz. Az öttagú családunk megélheté­sére marad 16.800 forint. Ugyan­is három gyermekünk van. S ha kifizetem a víz-, villany-, fűtési díjat, a matematikából kitűnő jo­gász urak mondják meg, miből éljünk, hiszen a havi áremelés már 30-40 százalék körül van? így csak azt tudom mondani, hogy a sokat szidott pártállam­ban - igaz, hogy nehezen, de meg lehetett élni. Ma már nem. Az említett írás címe szerintem azért nem helyes, mert nemcsak két út van előttünk, hanem több is. Har­madikként például az, hogy akik a lakáshitelekkel, kamatokkal kapcsolatos döntést hozták, idő­ben felmérik, mi lehet a követ­kezménye. Végsősoron azok el­len hozták ezt a döntést, akik ke­gyelemkenyéren építették eddig is az országot. Most már ezt a kenyeret is el akarják venni tő­lük? (Szerk. üzenet e levél írójá­nak: A szociálpolitikai kedvez­ményre vonatkozó kérdésére visszatérünk.) Tatár János Kisújszállás 1991. JANUÁR 14. A tárgyalóteremből Az igazat ki kell érdemelni Az emberek nagy többsége hi­szi - sőt tudni véli -, hogy az élet nagy titkokat tartogat, és az idő mélyíti azokat; vallja, a legszebb feladat keresni, kutatni és meg­fejteni e titkokat. Nem hiszik el viszont, hogy éppen nekik sike­rülne kideríteni, hogy a lakásuk­tól pár száz méterre „bűzlő” kocsmában vagy a naponta útba eső italboltban (finomabban bisztróban) mikor, ki és miért kezdte el a vitát. Örök rejtély marad számukra az is, hogyan lesz a kedélyes cse­vegésből felforrósodó szóváltás, aztán veszekedés, végül vereke­dés. Nem gyötörték ilyen gondok Vígh István Jászberérty-Pórte- lek, Tanya 184/a szám alatti la­kost. Ő, ha betért valamelyik kocsmába, elsősorban arra fi­gyelt, hogy a kikért sört ne tün­tesse el a hab, hogy a bor, a ko­nyak, a vodka vagy a törköly elérje a pohár hitelességét tanú­sító vonalkát. Azért a szóváltást se kerülte el soha, sőt legtöbb­ször maga kezdeményezte. A „kinek van igaza’’-kérdés­ben megvolt a jól kialakított vé­leménye. Szerinte mindig annak volt igaza, aki múltjával azt kiér­demelte. Márpedig szerinte ő az az em­ber. „Igazáért” évekig sínylő­dött már a börtönökben, leg­utóbb a Jászberényi Városi Bíró­ság ítélte el, mint többszörös visszaesőt 1 év 6 hónap börtön- büntetésre. Amit nem tartott fontosnak el­mondani, hogy minden esetben lopásért, csalásért és más hason­ló bűncslekményekért „sínylő­dött” a rács mögött. A testére szabott igazának tu­datában folytatta a vitát azon a napon, amikor a déli órákban be­tért a jászberényi Lenin téri ital­boltba (az egykori gyógyszertár­ba). Folytatta azt a vitát, amely­ről szokás szerint nem derült ki, hogy ki kezdte. A vitapartner az italboltban tartózkodó K. A. he­lyi lakos volt. A partner nem lehetett valami bőbeszédű ember, mert hamaro­san faképnél hagyta Víghet, tá­vozott a kocsmából. Távozása csak olaj volt a tűzre, mert vele még nem fordult elő, hogy valaki csak úgy hátat fordítson neki és otthagyja, még mielőtt ő, a sokat próbált ember kifejtené és bizo­nyítaná vitathatatlan igazát. Ekkora sértést képtelen volt zsebre vágni, ezért a vitát gyáván megszakító szökevény után eredt. Az italbolt melletti keresz­teződésnél érte utói, és ezúttal hevesebb szóváltás kezdődött. Vígh végül már nem bírta fékez­ni haragját, nekirontott a vita­partnernek, összekapaszkodtak, és rövid dulakodás után mind­ketten a földre zuhantak. Az esés következtében K. A. külső boka­törést szenvedett, olyan sérülést, amely arra kényszerítette, hogy egy hónapon át botra támasz­kodjon. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália ta­nácsa hozott ítéletet Vígh István ügyében. Súlyos testi sértés bűn­tette miatt - mint többszörös visszaesőt - 8 hónap börtönbün­tetésre ítélte, és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vád­lott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet jogerős.- ésal ­Szerkesztői üzenetek Domonics István, Török- szentmikiós: A levelében emlí­tett időpontban az üzlet helyettes vezetője ült a pénztárban, aki reklamálására azonnal kasszát zárt (helyét nem hagyta el), de a többletfizetés nem ugrott ki - tá­jékoztatott a Bizományi Áruház Vállalat igazgatója. A zárásnál maga is jelent volt, sőt újabb el­lenőrzést tartott, ami megegye­zett a pénztároséval. Mindezek után úgy véljük, bizonyára más­hol fizette el magát. K. László, Jászladány: Mi­előbb keresse meg a Skála Tisza- vidék Áruház igazgatóját, akivel az esetét már ismertettük, és ígérte, hogy a sérelmét orvosol­ja­Felvételünkön a pusztamonostori művelődési házat örökítet­tük meg - hátulnézetből. (Fotó: Korényi Éva) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents