Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-03 / 2. szám
1991. JANUÁR 3. 5 Ez a tizedik szezon És különleges év ötszázhatvan embernek a növényolaj gyárban Csernitzky Károly főmérnök: - Ez, a tizedik szezon különleges S hogy vannak most, év elején a gyári dolgozók? Nem tarthatják magukat szerencsétleneknek - hiszen tavaly 30 százalékot meghaladó béremelésben részesültek, s 1990-ben 260 ezer forint volt a gyáriak átlagjövedelme - természetesen bruttóban. És van más jó újságolni való is: tavaly 12 millió forint kamatmentes lakásépítési, vásárlási kölcsönnel támogatta a gyár dolgozóit. A főmérnök nem kis büszkeséggel mondja:- Olyan dolgozónk nincs, akinek megoldatlan lakásproblémája lenne. Különben a Növényolajgyár is hasonló az "öreg", sokáig egyetlen ipari üzemhez, a cipőgyárhoz. Munkásai a környező községekben élnek, Kengyelről, Rákóczifal- váról és Újfaluból, Tiszaföldvárról járnak műszakba. Az irányítók többsége Martfűn lakik, csak páran Szolnokon. És itt is van üzemorvosi rendelő, főállású egészségügyi dolgozó, jár fogorvos és nőgyógyász, s üzemi étkezésre is van lehetőség. És holnap ismét kicsordul az aranyló olaj a rendszerből. így kezdődik 1991 a növényolajgyárban. A két, esztendős ünnep között nem dolgoztak a növényolajgyárban. Január másodikán fogtak a berendezések feltöltéséhez, s a rendszer az idén holnap termel először olajat. Ráadásul már - s ezt Csernitzky Károly főmérnök mondta:- Nyersolajat és finomítottat egyyaránt, hiszen ez a tizedik szezon már arról nevezetes nálunk, hogy nemcsak nyersolajat gyártunk, mint 1980 óta mindig, hanem 1990-ben elkészült az étolajfinomító üzem is. Igaz, a mi gyárunk termékeit még nem mi szállítjuk az üzletekbe, mert palackozónk még nincs. így társ- vállalat palackozza az üzletekben, áruházakban közkedvelt literes étolajat. Bár ez se pontos így, mert a palackozó üzem is megépült tavaly, csak berendezés nincs még benne. A Nyugat-Európába, a Szovjetunióba és az arab világba is exportált martfűi növényolajból 1990-ben a finomító működésének kezdete óta 17 ezer tonna terméket állítottak elő, de teljes évben 40 ezer tonna finomított olaj előállítására képes. A hazai piacon azonban már láthatók a martfűi termékek - főleg vendéglátók, iskolakonyhák veszik az öt, húsz, hatvan és kétszáz literes kannákat, ballonokat. Műszaki ajánlatok, tervek már vannak a palackozóhoz, hiszen az a vágy a gyárban, mielőbb közvetlenül eljutni a hazai fogyasztókhoz. Ez persze, mármint a vágy megvalósulása is sok minden függvénye. A martfűiek nem félnek, a növényolaj-iparág sikerágazat, s most a privatizáció máris érdeklődik. Csakhát erről a főmérnök még semmi pontosat nem tud mondani, egyébként is, a vállalati központ tárgyal a dologról, csak a jó pozícióról tudnak még. A palackozó üzem is megépült tavaly Optimizmust Lesz: Központi orvosi rendelő, szakrendelések Martfűnek 1989 decembere óta van városi főorvosa dr. Bozó József személyében, aki, mivel hat éve lakik a városban, nemcsak az egészségügyi helyzetet, hanem a város lakóinak egészségi állapotát is jól ismeri. Nos, ez utóbbiról nincs különösebb véleménye, nem jobb és nem rosszabb a martfűiek egészsége, mint bárhol máshol a környéken. Ami a megelőzés-gyógyítás helyzetét illeti, annál több a gondja.- Nincs központi orvosi rendelőnk, ahol elférnének a szakrendelések is, amelyekre igazán nagy szüksége lenne a.városnak. Talán a legégetőbb az, hogy bár státus van, gyermekorvos nincs a városban. De hát nagyon hiányzik - s főleg épp a gyerekek miatt - a fül- orr-gégészeti szakrendelés, s egy diagnosztikai laboratórium is. Gondoljon bele, napjában 15-20 gyerekkel utazik a szülője Szolnokra, többnyire épp fül-orr-gégészeti szakrendelésre, mert mintha az utóbbi időben több lenne az aszthmás gyerek, az ilyen természetű megbetegedés. Sok gyerek van Martfűn, ezért is bízom benne, hogy a városközponti tervek alapján még az idén hozzákezdhetünk a Szolnoki úton egy központi orvosi rendelő alapozásához, amiben helye lesz a gyermekkörzetnek, néhány szakrendelésnek is. Igaz, az üzemekben, az olajgyárban üzemorvos, a Tisza Cipőgyárban üzemorvosok, valamint nő- és bőrgyógyászati szakrendelés is van, de hát ugye, egy városban ez már nem megoldás. Most még az egészségház hiányában valóban sok beteg jár Szolnokra, az SZTK-ba. S kik utaznak a legtöbbet a gyerekek mellett? Az időskorúak, hiszen nekik van rá a legtöbbször szükségük. Bár - s ennek a város főorvosa igazán örül - a város legidősebbjei megfelelő és állandó gondozásban részesülnek.- Legfeljebb az a bánatuk, hogy drága, s egyre drágább a gyógyszer - mondja a főorvos úr, s egyben meg is nyugtat. A körzeti orvosok alaposan ismerik betegeik anyagi helyzetét is, s náluk állandóan van közgyógyászati (ingyenes) gyógyszerellátásra jogosító igazolás. kért a város polgáraitól 1991- re a polgármester, Kozma Imre. A MAS-ban, az önkormányzat épp egyéves lapjában jelent meg köszöntője, amiben többek között azt írta: "Optimizmust és bizakodást csak az adhat - végiggondolva közelmúltunkat és jelenünket -, ha azt állapítjuk meg, ennél rosszabb már nem lehet, és elszántan akarjuk, hogy jobb legyen, de nem elég akarni, tenni is kell. Ha Martfű város közelmúltját végiggondoljuk és a város mérlegével együtt a saját egyéni családi mérlegünket is elkészítjük, akkor ez kell, hogy adjon nekünk egy kevés optimizmust és reményt, a jövő év előlegeként." És a polgármester nemcsak optimizmusra biztat köszöntőjében, hanem ismerteti a törvényt is, mely szerint az önkormányzatok feladata a település teljes körű működtetése. Nem irigyelhető ezekért a - most még homályosnak, talán megfelelő alapok híján csak körvonalazható feladatok megvalósításáért az önkormányzat. Martfűt túl sok változás érte a nyolcvanas évek végén - fölért egy előzetes rendszerváltozással a várossá nyilvánítás is -, úgyhogy van miért, kikért küzdeni. A város alapjai állnak, a felépítmény következik a kilencvenes években. _______________________ A z oldalt írta és összeállította: Sóskúti Júlia Fotó: Mészáros János Villák Bizony, villák épültek, bújtak ki gyors egymásutánbari a földből a martfűi Móricz Zsigmond utcában és környékén. Újjáéled, s gyönyörű üdülőtelepnek is megfelelő képet mutat az egykori vigasztalan, téglagyári lepusztult térség. S ami az itt épült szép családi házak külön előnye: olyan közel a Tisza, a város alatt kanyargó szépséges folyó, hogy szinte karnyújtásnyira van az új utcáktól, a villáktól. Milyen gyönyörű ez a vidék nyáron - csak azok értékelhetik igazán, akik napjában élvezik a csendet, a jó levegőt, a víz közelségét. Hál’istennek, Martfűn változatlanul sok a gyerek, s a fiatal házaspárok nem riadnak vissza az élet nehézségei miatt a családgyarapítástól. Decemberben, ünnepek előtt és ünnepek között is akadt dolga Farkas Arpádné anyakönyvvezetőnek. Karácsony előtt Kovács Szandra kedvéért öltötte föl a nemzetiszín szalagot, akinek szülei a Héki Táncsics Tsz, illetve a Tiszaföldvár és Vidéke Afész dolgozói. A szülők és névadók szívesen álltak fotósunk előtt az 1989. november 22-én született lányukkal. Az év utolsó névadóját 29-én tartották, amikor Szabados Alexandra nevét jegyezték be az anyakönyvbe. Január elseje óta: Városi könytár Ha valaha, hát téli iskolai szünetben népes igazán a városi könyvtár. Azazhogy a január elseje óta városi könyvtárrá előlépett, volt cipőgyári, szakszervezeti könyvtár. Az önkormányzat átvette, mint annyi más mindent, ahogy a törvény előírja. Csernus Gyuláné könyvtárigazgató azt mondja, egyelőre még semmi változás, dolgoznak tovább, ahogy eddig. A négy könyvtáros 56 ezer kötet könyvet kölcsönöz rendszeresen ezerötszáz olvasónak. Igaz, van letéti könyvtáruk is, most összesen hat, részben a két gyárban, aztán az egyik iskolában, az idősek klubjában, s a gyári üdülőkben is. A leghűségesebbek természetesen itt is a gyerekek. Van Móra könyvklubjuk és különböző pályázatokon is szívesen részt vesznek. Most például tele van velük a könyvtár egy csendes terme, még ott a klub fenyőfája is, s telik vidáman, szép környezetben a szünidő.'Csemus Gyuláné mondja, járnak naponta a felnőttek is - az olvasóterem egy- egy csendes asztala mellett átlapozzák az újságokat, hetilapokat, folyóiratokat -, sajnos, a nyugdíjasok voltak legelébb kénytelenek lemondani az újságelőfizetéseket, ne is mondjuk ki, miért. És ki ne hagyjuk a hetvenes évek könyvtári újítását, ami itt, Martfűn is sikeres: a zene- hallgatást. Már nemcsak meghallgathatnak a zenerajongók egy-egy kedves zeneszámot, van lehetőségük átjátszásra is, haza is vihetik saját magnójukra, zenegépükre a megkedvelt számokat. Hajdanán, úgy a hatvanas években Martfűn csodás irodalmi esteknek is otthont adott a könyvtár. Magam itt ismerkedSzünidőben - tele a gyerekkönyvtár tem meg Nagy Lászlóval, a költővel, tapsoltam Mensáros Lászlónak, Győri Ilonának. Nos, a könyvtárvezető szerint az irodalmi rendezvények iránti érdeklődés a nyolcvanas évekre megkopott. Már az író-olvasó találkozók iránt sincs akkora érdeklődés, mint húsz-harminc évvel, vagy akár még tíz évvel ezelőtt is. Legutóbb majdnem szégyenkezniük kellett. Kulka János és Csákányi Eszter volt a pódiumszínpad vendége, s "szűken-szé- pen" tudták csak összetoborozni a résztvevőket.- Tavaly 150 ezer forintunk volt könyvvásárlásra - mondja Csemusné. - Aki az egyre dráguló könyvpiacon kicsit is ismerős, tudja, bizony ebből egyre kevesebbre telik. Még tudunk magunkon úgy segíteni, hogy egyegy értékes művet nem veszünk meg több példányban, s így az olvasók esetleg sorba állnak érte, meg hát gondban leszünk lassan az újságokkal, folyóiratokkal is, hiszen azok se olcsók. És az csak örvendetes, hogy úgy tapasztalom, a tehetőség csökkenésével a könyv, az olvasás szerétete még nem kopott meg, változatlanul van munkánk, nem unjuk magunkat, s a könyvtár ajtaja talán még sűrűbben nyílik, mint eddig. Kár, hogy arról nem tudok nyilatkozni, ebben az évben mi, mennyi lesz a lehetőségünk, de hát ha az ország első házában úgy elhúzódott a költségvetés készítése, elfogadása, hogy lenne biztos alapokon nyugvó költségvetése egy ilyen kisvárosnak, mint Martfű, s benne az új-régi városi könyvtárnak... r~. Krimi A Jókedve van Czetö Imréné- nek, ha a tavalyi forgalomról kérdezik. Igen, az alig kétéves áruház 1990-ben 48 millió forintot forgalmazott, héttel többet, mint első teljes évében, 1989-ben. Már a lengyel piac se jelent akkora konkurenciát a Tiszaföldvár és Vidéke Afész ruházati áruházának, mint korábban. A változatlanul újnak tűnő, gazdag készle- tű áruház megnyerte a város vásárlóközönségét. Czető Im- réné mégis szomorú 1990 miatt.- Pontosabban azért, ami december 4-én történt. Szemünk láttára rabolt el négy tolvaj kilenc pár olasz férficipőt az áruházban, több mint 36 ezer forint értékben. És ugye, ahogyan lenne szokott - az autós tolvajokat elfogta ugyan - Kecskeméten - a rendőrség, de a rabolt értéknek hűlt helye maradt. Hát ilyen a mai világ, ilyen is... Hát már egy kisvárosban
