Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

1991. JANUÁR 12 5 Teherautó kerestetik Adományok Tiszabőnek Január 3-án egy szívbe marko­ló írás jelent meg a Magyar Nem­zetben arról, hogy megyénk egy kis falujában, Tiszabőn jó né­hány gyermek számára ajándék nélkül telt el a karácsony. Keserű ünnepük nem volt véletlen, hi­szen a településen élők munka- nélkülisége, szegénysége az utóbbi időben országosan is köz­ismertté vált. A szomorú tényről tudomást szerezve a budapesti Dislexia Szövetség, Védőszárny egy felhívást tett közzé január 5-én ugyancsak a Magyar Nem­zetben. A sorok adakozásra kér­tek olyan gyerekeket, akiknek van miből adniuk. A szervezők elolvasott képeskönyvekre, ki­nőtt ruhákra, meleg pulóverekre, kabátokra gondoltak, bízva az együttérzésben és a segítség- nyújtásban. Mint a szövetség egyik ügyvi­vőjétől megtudtuk, a felhívás olyan megértő fogadtatásra ta­lált, amit csak titkon reméltek. Számtalan adomány - ruhanemű, játék és könyv - gyűlt össze a Dislexia Védőszárnynál. Az örömmel viszont most is együtt járagond,nevezetesen: aszövet- ségnek nincs anyagi és tárgyi le­hetősége az ajándékok eljuttatá­sára. Ezért újfent segítséget kér­nek immár az Új Néplapban üze­mektől, intézményektől és ma­gánszemélyektől egyaránt. Egy teherautóra lenne szükségük, hogy az összegyűlt csomagokat a fővárosból elszállítsák Tisza- bőre a rászorulóknak. Aki a ne­mes ügynek immár végkifejletet tud adni, kérjük, keresse meg a szövetséget. Címük: Dislexia Szövetség, Védőszárny, Miklós Erika szülői ügyvivő vagy Gaz­dag Istvánná szakmai ügyvivő, 1008 Budapest, Baross u. 15. te­lefon: 133-9368 (8-tól 15 óráig). L. J. Levél a börtönből Az is baj, ha elnéző a világ A napokban levelet kaptunk Szolnokról, a Dózsa György út 1/A alatti épületből. A feladó Polgár Béla őrvezető volt, aki előzetes letartóztatását tölti a büntetés-végrehajtási intézetben. Doktor Károly börtönparancsnok készségesen tette lehetővé a le­vélben kért találkozót, így szerdán a nevelőtiszt szobájában beszélgethettem az ártatlan kék szemű, szőke hajú fiatalemberrel, Polgár Bélával. Ő azt nehezményezte, hogy miközben fajsúlyosabb tár­sai szabadlábon várhatják a bírósági tárgyalást, neki zárkában kell kivárnia az „igazság óráját”. Én viszont arra voltam kíváncsi, miként kapha­tott a honvédségnél fegyvert a kezébe egy sokszo­rosan büntetett fiatalember, aki 24 esztendős korá­ig nem kevesebb, mint hat évet töltött a rács mö­gött. Kiderült, hogy vele nem egy esetben is - talán a megtévesztő lányos ábrázata miatt - elnéző volt a világ. A katonaság előtt született meg a döntése, hogy új életet kezd, ezért amikor egészségügyi vizsgálatra vitték, egyenesen maga kérte az angyal­bőrt. A kiegészítő parancsnokságon Epresi őrnagy végtelenül örült a megtért báránynak, olyannyira, hogy meg is dicsérte a jó útra tért fiatalembert. Azt ígérte neki, hogy Budapestre kerül a műszakiak­hoz, aztán nem Ids meglepetésre, Mezőtúrról érke­zett a behívóparancs. Polgár Béla hamarosan tisz­tes iskolára került, ahonnan őrvezetőként tért vissza, és szolgálatban felvezetője volt a fegyver- raktár őreinek. Azt mondja, naponta megfordult az éles lőszerek, fegyverek, plasztikbombák birodal­mában, az viszont meg sem fordult a fejében, hogy telerakja velük a zsebeit, és nekivágjon a nagyvi­lágnak. Mert a bizalom kötelez... A stikliket ugyanis a kimenő idejében követte el. Szabadsággal pedig szinte korlátlanul rendelke­zett. Mivel élettársa gyermeket várt, így ok volt arra, hogy mind gyakrabban kilépjen a lakta­nyakapun. Ott pedig már várták a cimborák, akik­kel a tárgyaláson látják viszont egymást. A kimenő soha nem telt unalmasan, ámbár a fiú azt állítja, ő nagyon szerényen részesült a „megtermelt javak­ból ”: mindössze a kenderesi bolt kirámolása, aztán a Tisza mozi- meg a Fázis-beli betörés hozott va­lamit a konyhára - összesen tán ha 50 ezer forintot. Ebből 25 ezer forintért egy használt autót vásárolt, amibe egy alkoholmámoros délutánon beültette az élettársa családját, és Tiszasülyre hajtottak. Ott átengedte a 15 esztendős sógornőjének a volánt, aki természetesen nem rendelkezett jogosítvány­nyal, így ugyanilyen természetesen delegálta az árokba a járművet. Az autó totálkáros lett, és az anyós is: a szerencsétlen asszony kétoldali meden­cecsonttörést szenvedett. Kijöttek a rendőrök, helyszíneltek, és példásan szigorú büntetést hoz­tak: átadták a fegyelmezés jogát a hadseregnek, így mindösszesen - tehát az átengedésért, a balesetért, az ittas vezetésért és az anyós testi épségének ve­szélyeztetéséért - írd és mondd: kettő hét fogda járt odabent. Civileknél azért ezt másképp mérik! Polgár őrvezetőt a börtönben akár sajnálni is lehet. Tud még könnyezni, amikor édesapjáról be­szél, akit nyolcéves korában vesztett el, és akiről csak a verés emléke maradt. Beszél azokról az évekről, melyeket munkásként töltött a szolnoki bútorgyárban, és ebben az időben meg sem fordult a fejében a bűnözés. És elmondja, milyen nehéz a mai gazdasági viszonyok között lábon maradni, így bármennyire is fogadkozik magában, hogy sza­badulás után tényleg az új élet következik, nem garantálhatja, hogy nem kerül többet szembe a törvénnyel. Egyébként ezt a kettősséget - márhogy a sereg­ben problémamentes ember, kimenőjén meg félel­metes betörő - nevelőtisztje is alátámasztja. Mikor legutóbb két év hat hónapos büntetését töltötte Szolnokon, öt fenyítés mellé négy dicséretet ka­pott. Lám, hát így él együtt az emberben a jó és a rossz. Hogy melyik énje kerekedik felül, ez sokszor azon múlik, kihez, milyen szigorú az élet. Talán ha a fiút nem Mezőtúrra hívják be, ahonnan jószerivel akkor térhetett vissza korábbi társaságába, amikor akart, talán valóban sikerül az új életkezdés. Vagy ha a rendőrök megkérdik, ugyan mondja már vitéz úr, hogy tudott a havi nyolcszáz forintos zsoldból összespórolni egy gépkocsira, amit ily könnyedén hagyott izzom-porrá tömi... No, de ne találgassunk. Ezt az emberi sorsot Polgár Bélának kell élnie, aki túl fiatal ahhoz, hogy elrontsa hátralévő éveit.-pb­A tószegi Petőfi Tsz tiszajenői fűrészüzemében tavaly októberben kezdődött el a próbagyártás. A szövet­kezet területén kitermelt nyárfákat dolgozzák fel fűrészáruvá, amelyet raklap alapanyagként értékesíte­nek. Jelenleg 3 fűrészgéppel dolgoznak, amelyek számát akár tízre is emelhetnék, mivel a hely biztosított. Fotó: Mészáros Bíró Györgyné egy garázsban alakította ki autóalkatrészeket árusító kisboltját Kiskereskedők, vállalkozók, maszekok, magánkereskedők, bu­tikosok, íme e rövid felsorolásból is kitűnik, hányféle elnevezéssel illeti őket a közvélemény. Nekem ezek közül a magánkereskedő szó a legszimpatikusabb, éppen ezért először utunk egy olyanhoz veze­tett, akinek a virágboltja nemrégen nyílt meg a Szántó körúton. Oda­benn jobban körülnézve kiderült, vegyes profilú az üzlet, hiszen a tulajdonos, Szőke Károlyné aján­dékokat, kerámiákat, bőrdíszmű- veket, játékokat, sőt könyveket is kínál.- A közgazdasági érettségim után statisztikus voltam, majd a Füszért-központban dolgoztam. Másfél éve határoztunk úgy a csa­láddal, hogy belevágok valami­lyen vállalkozásba. így nyitottam meg ezt a kis üzletet.- Milyen áron?- Felvettünk 650 ezer forint bankhitelt, azután akadt egy kis megtakarított pénzünk is, így kö­zel egymillióért megvehettük ezt a harminchét négyzetméteres helyi­séget A márciusa jó- Mekkora a forgalom, a bevé­tel?- Változó, a március a legjobb, meg a népszerű, késő őszi női név­napok. Ami a bevételt illeti, azt még sajnos teljesen elviszi a tör­lesztőrész. Egy évig havonta 18 ezret fizettem, az idén már 20-at, de az öt év törlesztés folyamán ez még emelkedni fog. Ha ezt a né­hány, nagyon nehéz esztendőt át­vészeljük, talán egyenesbe kerü­lök.- Mindezek után egy jó év távla­tából nézve a próbálkozását: meg­érte?- Nézze: szabad időm szinte egy másodpercnyi sincs, mert még szombaton is itt vagyok, és bizony előfordul az is, hogy hét közben a gyerekek itt írják a leckét. Ennek ellenére a magam ura vagyok, ami nem mellékes. Ha hibázok, ha jól csinálok valamit, nincs kire fog­nom. Úgy tűnik, nem elhanyagolható szempont a viszonylagos függet­lenség, holott ez csak nagyon is áttételes módon értelmezhető, hi­szen a kereskedők tudják, az üzlet olyan, akár a börtön. Ott kell min­dig lenni, és „büntetés” nélkül nem zárhatja be, hagyhatja ott az ember, hiszen akkor a vevők is elszoknak. Szőkéné egy jó éve, Bíró Györgyné pedig huszadik eszten­deje magánkereskedő. Autóalkat­rész-üzletét a Várkonyi tér egyik garázssorában találom.- Adóhátraléka volt már?- Egyszer sem. Amit le kell róni, lerovom, mert temérdek a fizetni­való.- Ezek után is jól él?- Normálisan.- Önt jószerével minden autós ismeri a megyeszékhelyen és a kör­nyékén. Mi lehet ennek a titka?- Talán a tisztesség: senkit sem szabad becsapni. Azután tudni kell az emberekkel bánni, beszélni. Ha meg olykor előfordul, hogy hibás az ám, visszaveszem.- Szívéből ajánlva, nekem mi­lyen kocsit javasolna?- Mivel csak az úgynevezett szocialista típusokhoz árulom az alkatrészeket, közülük én a Lada- családot tartom a legjobbnak, leg­megbízhatóbbnak. Nekem is Sza­mara van. Ezeknek általában há­rom-négy évig nincs bajuk.- Egy kezdő kereskedőt mire fi­gyelmeztetne?- Legelőször is arra, hogy néz­zen körül: a környezetében milyen szolgáltatásra, áruféleségre van szükség. Ne ugyanazt árulja, amit fél utcával arrébb egy másik pró­bálkozó. Azután mérje fel a leendő piacot. De azért a másik döntő érv az: eldugott helyen istenkísértés üzletet nyitni.- Az Ön boltját is meglehetősen nehéz megtalálni...- Igen, de húsz év óta már alapo­san felfedeztek a vásárlóim. Bár­milyen hihetetlen, nekem száz meg száz törzsvendégem van. Ami az eldugott helyet illeti, nem könnyű megtalálni a megye­háza épületében a kereskedelmi felügyelőséget sem, bár próbálko­zásomat végül siker koronázza. Nagy András felügyelőségvezető készségesen tájékoztat:- Ettől az évtől szektorsemleges a statisztika, azaz nincsenek külön feltüntetve a magánkereskedők, de 1989-es adatokat még tudok mon­dani. így abban az évben 114 el­lenőrzést végeztünk a magánszek­torban, amelyek következménye­képpen 73 bírság született. Eltérés alig van Nincs jelentős eltérés egyetlen szektor - legyen magán-, állami vagy szövetkezeti - között sem. Talán a vendéglátás és az élelmi­szerszakma az, ahol a legtöbb a hibalehetőség, illetve a vevő, beté­rő is...- ...meg a konjuktúralovag.- Én ezt így nem mondanám, hiszen más szakmákban, területe­ken is előfordulnak hasonló hiá­nyosságok. Talán kérdezze meg az apehosokat is!- Innen hozzájuk megyek, de azt még árulja el, Nagy úr, hogy to­vábbra is megmaradnak Önök, mint ellenőrök?- Igen. Más névvel, szervezeti felállással, de hasonló feladattal. Nem helyi vagy megyei, hanem országos irányítással. Jó félóra teltével máris Dósa Imrével, a megyei adófelügyelő­ség vezetőjével beszélgetünk.- Egy év alatt 1818 ellenőrzést végeztünk, amelyek során 1076 esetben tapasztaltunk adóhiányt. Ez 57 millió 300 ezer forintot je­lentett. Igaz, 4 millió adótöbbletet is találtunk. Tudom, Önt a magán- kereskedők érdeklik. Náluk 114- szer voltunk, és közülük 110-nél találtunk hiányt 15,2 millió forint értékben.- Mivel magyarázza mindezt?- A bizonylati fegyelem meg­bízhatatlan, sőt gyakran nincs is. Azon kívül az is tény, romlik az adómorál.- Amelyek temérdek oka közül én, mint laikus csak azt említem: magasak az adókulcsok, az ilyen­olyan elvonások, járulékok. Nem beszélve arról, hogy az adózó azt sem tudja, milyenfeneketlen zsák­ba kerülnek az állami kasszába fi­zetett ezrek, százezrek, milliók. A többség meg is szűnik Azzal válunk el egymástól, amit az egyik képviselő mondott, amely szerint: számottevően csök­kentsék az adóelvonás arányait, és akkor a költségvetés több bevétel­hez jut. Egyelőre szerintem nem ez a helyzet, de talán eríe majd „oda­fenn” is rájönnek, hogy nem meg­fojtani, hanem segíteni kellene a vállalkozókat. Sokkal jobban a mostani szisztémánál. Akkor is, ha esetenként akadnak közöttük sze­rencselovagok. Elvégre, ha a privatizáció a jö­vő, azt az irányzatot szavakon kí­vül másféle módon is lehetne tá­mogatni. Mert mint Szűcs Gábor- né tiszaföldvári kereskedő el­mondta: egyre több az olyan em­ber, aki csak akkor bír vásárolni egy-egy ruhaneműt, amikor fize­tést kap. Márpedig a maszek bol­tos elteszi nekik 26-áig, 10-éig vagy addig, amíg pénzhez jutnak. Ugyanezt próbálja meg egy állami eladó! Riportutunk végén már csak egyetlen személyt keresünk fel: Temesvári Lajost, aki hosszú évek óta a KISOSZ megyei titkára.- A szervezetnek a megyében jelenleg 1400 tagja van, és a nem tagok száma is félezer körüli, ugyanis tavaly április óta 50 szá­zalékkal nőtt a kiskereskedők, a vállalkozók száma. Ugyanakkor évente sok százan szüntetik meg a tevékenységüket.- Miért?- Mert vagy ráfizetéses, vagy rossz helyen nyitott az illető, eset­leg az árukínálata éppen ott nem kell. Elvégre bárkiből lehet vállal­kozó, ezt ma már a törvények le­hetővé teszik, de hát menet közben kiderül, hogy jó, ha tízből kettő­három megmarad a pályán. Mi­közben szinte valamennyien vala­mibe beleölik a pénzüket, ezért kényszerpályára kerülnek. Képte­lenek a hiteleket, a részleteket tör­leszteni, és ez sokszor tragédiát okoz. Mit tehetne mindehhez hozzá a cikk írója? Talán annyit, hogy a teljességhez ez is hozzátartozik, amikor a magánkereskedelemről írunk. Nem szeretnék az ebbéli te­vékenységtől elrettenteni senkit, de azt is tudomásul kell venni, hogy nem csak fenékig tejföl ez a szakma sem. Éppen ezért nem árt az üzletnyitás előtt az alapos tájé­kozódás, a lehetőségek latolgatá­sa. Ugyanis ebbe a szóba, hogy magánkereskedés, két elvont fo­galom is bőven belefér. Az egyik a megélhetés, a másik ennek az ellentétje: a bukás. D. Szabó Miklós Fotó: Nagy Zsolt Eldugott helyen átok az üzlet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents