Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

1991. JANUÁR 12. Néplap Hogy mindenkinek megérje Vége lesz-e egyszer? (Folytatás az 1. oldalról)- Mi is vásárlók vagyunk, még ha néhány nagyon elkeseredett vevő minket szid is az áremelé­sek miatt. Nekünk is egyre job­ban be kell osztani, s úgy se jut mindenre. És ez még az eleje az áremeléseknek, hiszen a liszt, lisztesáru, cukor, cukorka átára­zásával kezdtünk, a hét eleje óta a cigaretta, a csokoládé követte. Egy tízdekás Nestlé 56,50 volt - most 71 forint. Már tudjuk, e hét végén ismét maradunk zárás után, a szesz, a vegyi-háztartási áru miatt. Gazsiné mutat egy háztartási vattát. Negyven forint volt - 65 lesz.- Valakitől azt hallottam, a só előkelő áru lesz, ötvenet beszél­nek.- Beszélnek rengeteget persze - mondja Szabó Mariann. - Azon viszont csodálkozom, hogy még árlistánk sincs tejről, tejtermék­ről, húsról. Pedig hát hangos volt a jövendölés erről is, mióta már. Kint az eladótérben gyönyörű, friss Erzsébet-kenyerek között válogathat a vásárló.- Harminc - mennyi is? Már senki nem tud árakat a vásárlók közül. Minek megjegyezni? Azt azonban minden boltban megjegyzik: egyre több, jól öltö­zött, nem is akármilyen foglalko­zású vevő próbál meg fizetés nél­kül elvinni árut. A Hatvanasban a hét szomorú szenzációja a dip­lomás hölgy, több mint 800 forint értékben lopott. Élelmiszert!-sj­Félelem a helyi adóktól A helyi adók tovább növelik a vál­lalkozók terheit. A Vállalkozók Orszá­gos Szövetsége nem általában a helyi adó ellen foglal állást. Ez az adófajta azonban csak úgy töltheti be gazdaság­élénkítő szerepét, ha azzal egy időben és azonos mértékben csökkennek a központi adók. Ez pedig most nincs így - mondotta Palotás János, a VOSZ el­nöke az MTI munkatársának. Az Ipartestületek Országos Szövet­sége tiltakozik a helyi adók ily módon történő bevezetése ellen. Nem érti, szakmailag indokolatlannak tartja új adók kivetését - mondotta Szűcs György, az IPOSZ elnöke. A helyi adók intézményével felborult az 1988. janu­ár 1 -jétől bevezetett egységes adórend­szer. Akkor a kormányzat azt ígérte: több adóteher már nem nehezedik a lakosságra és a vállalkozókra. Most vi­szont további háromfajta adóra: a nem lakás célját szolgáló helyiség utáni, az iparűzési és a közműadóra is számít­hatnak a kisiparosok. Vállalkoznak az orvosok LEGFONTOSABB A MEGELŐZÉS A Baross út állomás felőli vé­gén új üzletsor épült nemrégi­ben. Sokan látogatják a kis bol­tokat, ám kevesebben tudják, hogy a tömbnek befelé, a gará­zsokra nyíló részén is érdemes körülnézni. Sok más mellett itt található a Bőrtex orvosi rende­lője, ahol ezen a héten magánor­vosok kezdtek praktizálni. Rög­tön az első rendelési napon ke­restem meg képviselőjüket, bíz­va abban, hogy a kezelésre várók kis száma miatt alkalmam nyílik érdeklődni ezen újszerű kezde­ményezésről. De csalódtam, már a meghirdetett rendelési idő előtt a kis váróterem csaknem minden széke foglalt volt. Megkérdez­tem a betegeket, miért részesítik előnyben a magánrendelést a kórházi, illetve SZTK-beli ellá­tással szemben. Azt mondták, hogy jobban megbíznak abban az orvosban, akit hivatalosan fi­zetnek, mint abban, ^gki „hála­pénzért” gyógyít. Úgy érzik, ilyen helyen többet foglalkoznak velük, komolyabban veszik őket, nem kell rögtön a műtőkés alá menniük. Személyesebbnek tűnnek ezek a találkozások. Ingyen gyógyítják a „bőrtexeseket” Végül sikerült el­érnem, hogy együtt beszélhessek az or­vosokkal és a helyi­séget biztosító Bőr­tex képviselőjével.- Nekünk az volt az elképzelésünk, hogy igyekszünk jól kihasználni a nem kis költségen felépí­tett új orvosi rende­lőnket - emlékezett vissza Lits Józsefné, a szövetkezet elnöke -, nem engedhettük meg magunknak azt a luxust, hogy üre­sen álljon. Olyan szakrendelést kíván­tunk megvalósítani, ahol az orvosok in­gyen gyógyítják be­teg dolgozóinkat. Ennek fejében ma­gánrendelést folytat­hatnak. Mi az épüle­tet adjuk. Nem fize­tünk a vizsgálato­kért, őket nem terhe­li a bérleti díj. Meg­felelő szakem­bereket kerestünk erre a feladatra. Úgy gondoltuk, ahol ennyi a női dolgozó, jó hasznát tudnánk venni egy nőgyó­gyásznak. Felkértük Krivátsy Gábor fő­orvos urat, és ő vállalta ezt a munkát. Utána jöttek a többiek, most a nőgyógyászon kívül se­bész és bőrgyógyász-kozmeto- lógus áll dolgozóink rendelkezé­sére. A bérleti díjat nem fizeti a beteg Dr. Kovács László már régóta forgatott hasonló elképzeléseket a fejében: - Egyéve'foglalkozta- tott a gondolat, hogy össze kelle­ne hozni egy kis csoportot, de a helyiség hiánya miatt eddig ez csak ötlet maradt. Olyan bérleti díjakat kellett volna a vizsgálat árába beszámítanunk, mely megfizethetetlen lett volna a be­tegeink számára. Ilyen helyzet­ben hozott össze a sors a Bőrtex vezetőivel.- Kiszámoltuk - folytatta az elnöknő -, hogy dolgozóink egy évben átlagosan harminchat na­pot töltenek betegállományban. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy többségük családanya, és a gyermek betegsége esetén is ott­hon marad. Ézért is tervezzük még egy gyermekgyógyász be­vonását is vállalkozásunkba. Azt reméljük, a Bőrtex alkal­mazottait könnyebben rá tudjuk A bőrgyógyászati rendeléseken egyre több a beteg.Fotó:T.Z. venni arra, hogy betegségük kez­deti szakaszában keressék meg az orvosokat. így számíthatunk arra, hogy a gyógyulás ideje megrövidül. Bízunk abban is, hogy a megelőzés játssza majd a legfontosabb szerepet. Nő dol­gozóinkat szeretnénk rákszűrés­nek alávetni, ezzel is a gyógyítás hatékonyságát javítani. Ésetünk- ben nagy előny, hogy a rendelő helyben van, és a rendelés alkal­mazkodik a páciensek munka­idejéhez. Azzal, hogy ők egész­ségesebbek lesznek, mi is jól já­runk. Csökken a táppénzen töl­tött idő, és kevesebbet kell az előző évi kétmillió forintnál erre fordítani. A felkészülésnél tartanak Kezdeményezésünk legfőbb pozitívumát abban látom, hogy az emberek nagyobb bizalom­mal fordulnak majd hozzánk. Szeretnénk betölteni a családi orvos szerepét, közvetlen kap­csolatot kívánunk kezeltjeinkkel kialakítani. Az sem elhanyagol­ható, hogy a betegség lefolyását is jobban figyelemmel tudjuk kí­sérni ilyen körülmények között. Első rendelésén már túl van dr. Bálint Zsu­zsanna bőr­gyógyász-köz metológus: - Sokan megke­restek. Leg­gyakoribb bőr- gyógyászati betegség mos­tanában az ek­céma. A kör­nyezeti ártal­mak, az új ve­gyi anyagok megjelenése hozzájárul­hatnak kiala­kulásához. Egyre többen fordulnak al­lergiás pana­szokkal is or­voshoz. A készle­tem, felszere­lésem most van alakuló­ban. Ez az idő­szak alkalmas arra, hogy fel­mérjem a je­lentkező igé­nyeket. A koz- metológiai rendeléshez különböző eszközökre, gépekre, anya­gokra is szük­ség van. Ha ilyen jellegű problémával többen keresnek meg, akkor be kell ezeket szerezni. Gondolok itt az epiláláshoz vagy az arc hi­giéniáját, szépségét szolgáló ki­sebb sebészeti beavatkozások­hoz nélkülözhetetlen dolgokra. Nagyon jó, hogy személyes a kapcsolatom a betegekkel. Job­ban megnyilatkoznak így, négy- szemközt. Nyilvántartást is ve­zetünk róluk, ez igen hasznos a gyógyulás követhetősége szem­pontjából. Van a bürokráciának olyan jellege is, amely sokat el­vesz az orvos energiájából. Ilyen például a könyvelés, amelyről negyedévente be kell számolni az adóhatóságnak. Ebben még kezdő vagyok. Azt, hogy anyagi­lag mennyire éri majd meg a vál­lalkozás, még nem lehet ponto­san tudni. Jelenleg 250 forintot kérek egy vizsgálatért, ezt emel­heti a felhasznált anyag költsége. Nem tudom még pontosan, eb­ből az összegből mennyi lesz az adó, az újabb befektetések költ­sége, de bízom benne, ahogy a szövetkezetnek és a betegeknek, úgy nekünk Is megéri majd. B.C& Amikor a daruk még a Szovjetunió felé bólogattak. A Ganz Danubius Tiszafüredi Gyárában fortyognak az indula­tok. Immár mióta és milyen hő­fokon! Okuk van rá az itt dolgo­zóknak - vagy már nem dolgo­zóknak -, mivel nem így képzel­ték sorsukat. A hétszáz ember va­lamikor biztos egzisztenciáról ál­modozott, erre a biztos kenyérre vett fel OTP-kölcsönt a ház épí­téséhez, a tartós fogyasztási cik­kek megvásárlásához, aztán ki­derült, hogy termékeikkel nem tudnak megállni a világpiacon. Jelenleg olyan 25 százalékos ki­használtsággal termel a gyár, és ha így haladnak, év végére össze is hozzák a 160-170 milliós vesz­teséget. Amúgy kinézetre nem hordja magán a katasztrófa je­gyeit az ipari létesítmény, az em­berek fegyelmezetten bélyegzik kartonjaikat a legkorszerűbb lét­számellenőrző készüléken a por­tánál, a büfé is működik, és az illatok után ítélve az üzemi kony­ha sem szüntette be szolgáltatá­sát. Csak éppen az egész, úgy, ahogy van... Szomorú, hogy az érdek-kép­viseleti szervek - így a szakszer­vezet, a munkástanács - vívja ne­véből következő harcát, csak ép­pen nem is tudják pontosan, ki az ellenfél? December 21 -én össze­hívtak egy munkásgyűlést, me­lyen olyan döntést hoztak - két­száz aláírással nyomatékosítva -, hogy Sárközi Imre igazgató mondjon le. Hajdú József szak- szervezeti titkár úgy véli, ennek a markáns fellépésnek is köszön­hető, hogy a direktor létrehozta az érdekegyeztető tanácsot. Na már mostan, ez is van. Csak mun­ka nincs. Ott ülnek tehát egy asz­talnál a gazdasági vezetők, mint munkaadók, és a másik oldalon indulatoskodnak a munkaválla­lók. De vajon mi lehet a téma? A gyár a szovjet piacra épült, ami napjainkra eldugult. Kész, vége, egy darugyárban teszem azt fog- piszkálót vagy cipőtalpat nem le­het gyártani. Óbudán március vé­gén lehúzzák a redőnyt, Tiszafü­reden még reménykednek, és harcolnak. Hogy mi van az igazgatóval? Helyét megpályáztatták a HILL Kft.-vel, amely az első nekifutás­ra tizenöt igazgatójelöltet vonul­tatott fel. Ebből a helyzet megis­merése után maradt egyetlen em­ber. A HILL Kft. tehát nem te­remtett olyan helyzetet, hogy vá­lasztási lehetőséget biztosítson, ezáltal megszegte a szerződést. Feladat tehát a számára: keressen tovább! Keresett, és fel is kutatott újabb két jelöltet. Őket mérte meg a napokban a vállalat igaz­gatótanácsa Budapesten. Ezen Sárközi Imre igazgató vett részt, így tőle kérdeztem, hogy lesz-e új igazgató? Remélem, hogy lesz, válaszolta, ö ugyanis belefáradt az egészbe, és becsületből teszi a dolgát, amivel egyébiránt a rész­vénytársaság közgyűlése bízta meg. Egyébként a megbízatása lejárt, dolga még a mérleg elké­szítése, és tőle talán senki nem várja jobban, hogy a közgyűlés februári fórumán döntsenek az új igazgató személyéről. Hogy ki lesz az? Biztos, hogy Istenhez közel álló embernek kell lennie, mert itt már nagy va­lószínűséggel csak a csoda se­gíthet. Ha pedig egy földi halan­dó teszi sínre a füredi hétszáz munkás sorsát, úgy a városban mindenképp kijár neki egy szo­bor. Alighanem a gyár előtti tér­ségen. Sárközi Imre pedig? Nem kí­ván elmenni a gyárból: ha tud még valamit tenni munkatársai érdekében, hát megteszi, de sem­miképp nem igazgatóként. Per­sze meg lehet személyesíteni benne minden baj forrását, csak éppen nem lenne igaza azoknak, akik így ítélkeznek felette. Felte­hetően van némi része a mostani kilátástalanságban, de hogy csak rajta múlott volna a csőd, ez min­denképp túlzás. Remélhetően rájönnek majd erre azok is, akik ma lángot okád­nak rá, ám baj lenne, ha a rosszra fordult gazdasági helyzetért a jö­vőben is egyetlen embert okolná­nak. Mondjuk az új igazgatót. Palágyi Béla napló Kezembe került a Bátor című újság, Nyírbátor önkormányzatának lapja. Nagyon érdekes inter­jút olvastam benne. A férfi, akit megkérdeztek, 1956. októberében a Nemzeti Bizottság elnöke volt Nyírbátorban. Elmondja, hogyan özönlöttek befelé a szovjet csapatok, hogy először november 9-én tartóztatták le, Miskolcra vitték, ahol egy szovjet alezredes hallgatta ki, de ekkor még ha­zakerült, később a pufajkások házkutatást tartot­tak nála, óvatosan el akartak dugni egy pisztolyt, hogy mindjárt utána megtalálhassák, szerencsére ő észrevette, pedig az efféle bizonyíték végzetes lehetett volna, börtönbeli társánál például úgyne­vezett „halállistát” dugtak el és találtak meg, ki is végezték érte. A házkutatás után a nyíregyházi ávóslaktanyá- ban kezdték, kihallgatni, ez este kezdődött, visszavitték a cellába, alig aludt el, felébresztet­ték, kihallgatás, s ez így ment éjszakákon át. A felesége idegileg teljesen tönkrement, az akkor 11 éves kislánya intézte az ügyeket, kilakoltatták őket, megfagyott körülöttük a levegő, senki nem mert érintkezni velük. A tárgyalásig Kistarcsán és Tokölön volt intemálótáborban, besúgókat és megaláztatásokat kellett elviselnie, a „dr.” címet használóknak és a papoknak partvison lógó fel­mosórongyot kellett vinniük szent énekeket zengve, mint a körmeneteken szokás. Egy alka­lommal az internáltak egy részét bevagonírozták, őt is, az utolsó pillanatban szállhatott le arról a vonatról, amely a többieket Ukrajnába vitte, s akkor is csak azért, mert az őr futballbíró volt, és emlékezett rá focista korából. Tokölre ritkán lá­togathattak hozzátartozók, akkor odaálltak a drótkerítés egyik, az internáltak a másik oldalára, s igyekeztek egymást túlordítani. A börtönben tárgyalás előtt életfogytiglanos közbűntényessel zárták össze éjszakára, hogy az a rémtörténetei­vel ébren tartsa, s így fáradt legyen a tárgyalás napján. Maga a tárgyalás már 14 órára befejező­dött, de a bíró csak 16 óra után hirdetett ítéletet, a közbeeső időben a nyíregyházi pártbizottsággal konzultált telefonon az ítélet ügyében. Szeren­csére csak egy év és hét hónapot kapott. Az interjút adó, ma már idős férfi jó ideje Karcagon él. A rendszerváltozás kezdete óta ott látni a különféle közéleti eseményeken, az önkormány­zati üléseken. Aktív. A neve: dr. Nánássy István. Javaslatait, észrevételeit szokta elmondani, nem a meghurcoltatását. Pedig, mint látjuk, az is ér­dekes lenne. Körmendi Lajos Bár csak az igazgató lenne a hibás! ✓ Arnyékbokszolás Tiszafüreden

Next

/
Thumbnails
Contents