Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-03 / 2. szám
1991. JANUÁR 3. 3 Egéplap Szíjait hátú fakó pónik Jászfényszaruban Fohászy Furfang és Fullánk Szaporázzák lépteiket a pónik az úton, gazdáik a fogaton. A harmadik az istállóban áll. Fotó: ICS Két-három borospohámyi abrak és némi összenyalábolt lucerna. Ez egy póniló menüje. Ajász- fényszarui Kiss Andrásnak a három Shetland típusú, szíjait hátú fakó póni tartása nem ráfizetéses. Nyeresége az az öröm, amit gazdájának nyújt Fohász, Furfang és Fullánk. A három patás nevében közös az F és az A, illetve az Á-betű. Úgy mondja vendéglátónk, hogy a törzskönyvi bejegyzés miatt keresztelték el így ókét. Szembe lógó sörényükkel, szép, barna szemükkel és türelmükkel pár perc alatt megked-_ vehetik magukat. Az állatokat nézve megérti az ember, miért is kezdett öt éve ilyen hobbiba a közeli Orion gyár dolgozója“ A gazda szerint a megyében nincs hasonló fajta. Az állatokat dr. Mihók Sándor debreceni agrárszakértőtől, a pónik országos hírű értőjétől vásárolta, aki az NSZK-ban tett szert rájuk.- Szeretnénk a tenyésztésben a fajtiszta jelleget kiemelni - mondja Kiss András, aki tagja a hatvan-hetven tagot számláló Magyar Póniló Egyesületnek. - Ennél több helyen tartanak pónit - fűzi hozzá -, de kevés az olyan törzskönyvezett, mint az enyém. Sok a keverék, aki viszont jól ismeri őket, egyből észreveszi, hogy melyik éri meg az árát. Egy belőlük mintegy százezer forintba kerül. Gazdájuk elmondja, hogy amikor meghallják a kapucsapó- dást, akkor egyszeriben megelevenednek, nyerítenek. Ugyanazt a bánásmódot igénylik, mint hosszú lábú rokonaik. Hozzájuk hasonlóan ügyesek és szelídek, a házigazda szerint tán még okosabbak, mint azok. A pónilovakról hallva önkéntelenül is a cirkusz jut eszembe. Bizonyára nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Kiss András is tartott attól, hogy fura szemmel néznek majd rájuk. A tekintetekben azonban semmi különös nem volt. Többen kérték is, álljon már meg, hogy közelről is megszemlélhessék, megsimogathassák ezeket a munkára is befogható kislovakat. A jó példa is ragadós, a községben már más is kedvet kapott tenyésztésükre. Felszerszámozzák a kancát és csikóját. A nagy lovakat megszégyenítő tempóban húzzák a kis kocsit. Igaz, azt az ő méretükhöz alakították. Máskor gyerekek kérik, hadd üljenek a hátukra. Hetente egyszer járatják meg őket a közeli kis erdő tisztásán. Első osztályú minősítést kaptak. Szép a menésük - írták vizsgalapjukra.- Mindig szerettem a lovakat - meséli Kiss András. - Nem éreztem, és most sem érzem nyűgnek vagy fölösleges időtöltésnek a velük való törődést. Örömmel foglalkozunk velük, én és a feleségem. Gyakran megfordulok külföldön, és látom, hogy ott nagy kultusza van a pónilótartás- nak. Áprilisban születik egy kis- csikó. Lehet, hogy a jövőben már a határon túlra is el tudok adni belőlük. ___________________szurmay A z olvasók ízlésén bukik meg Visszavonulóban a pornó A sajtóban értesülhettünk róla, hogy Budapest önkormányzata fellép a pornó- és horrorirodalom mértéktelen, gátlástalan árusítása, közszemlére tétele ellen. Aztán arról is hallottunk, hogy hasonló lépésre készülnek vidéki önkormányzatok. Szolnokon is számíthatunk erre? - kérdeztem König László polgármestert.- Van egy országgyűlési határozat, amely tulajdonképpen szabályozza a terjesztést. Eszerint például a pornóirodalmat nem szabad olyan módon közszemlére tenni, hogy beletekinthessenek, pl. kinyitva árulni az újságot.- A szemfülesek már meg is találták a „kiskaput”; az újság- csinálók a borítólapra teszik a pornójeleneteket, így az újságárusnak nem kell törvényszegőnek lenni, elég, ha csak kiteszi a saj■ tóterméket, a címlapon is bőven van mit nézni.- Azt hiszem, hogy az ország most a szabadosság és a prüdéria között ingadozik. A megoldás nyilvánvalóan az lesz, ha megtaláljuk a normális egyensúlyt. Egyelőre azt az időszakot éljük, A főváros után Szolnokon is eltűnnek a pornólapok a pavilonok kirakataiból. amely Nyugatot a 70-es években jellemezte. Ezek a témák Magyarországon sokáig tabuk voltak, és most kelendő árucikkek lettek.- Igen ám, de Nyugaton meghatározott helyeken szabad csak árusítani. Nem az ellen van kifogásom, hogy hozzá lehet jutni, hanem hogy közszemlére teszik. A gyanútlanul nézelődő kisgyerek Nils H olgersson szomszédságában a legvadabb pornójelenetekkel találja magát szemközt. És ettől nem tudjuk megvédeni a gyerekeinket...- Én se tartom célszerűnek, hogy tolakodóan közszemlére tegyék ezeket az irodalmakat, főleg, ha színvonaltalanok. De hiszem, hogy a csoda elmúltával rendeződnek a viszonyok. Hogy a színvonaltalan kiadványok eltűnnek, mert nem veszik meg őket. Van egy bizonyos türelmi idő, és ha spontán módon nem szorul vissza ez az irodalom, akkor kell szigorítást alkalmazni. De sokkal szerencsésebb, ha az árus a saját érdekében, a saját elhatározásából veszi ki a kirakatból ezeket a könyveket, újságokat. Ez a folyamat már el is indult. Mióta a budapesti újságosok nem tehetik ki a kirakatba ezeket a kiadványokat, azóta másutt is kezdenek eltűnni szem elől. Mindez, amit elmondtam, persze az én véleményem, az ön- kormányzat ettől még hozhat más döntést, de egyelőre nem készül ilyen lépésre.-péJegyzetíapoí^ Pont maga, vezér úr? Mi tagadás, meglepődtem, kedves vezér úr, amikor arról hallottam, hogy ön az év első munkanapján nem száll föl a mozdonyra. Nem is tagadom, csalódást okozott nekem. Bennem ugyanis a mozdonyvezetőről nem az a kép élt, aki néhány száz forintos béremelésért cserbenhagyja a mozdonyállását. A vezér a szememben a szakma irigyelt elitje volt. Hivatástudatát nem is titkolt fennköltséggel viselte: csak természetes, hogy nem állt szóba minden pudligánnal, mondjuk a vonatkísérők siserehadával. Partnernak legfeljebb a vonatvezetőt fogadta el, de - amikor még voltak - a fékezőknek, kocsirendezőknek illett tudni, mennyi a távolság a tehervagonok fékállásától vagy a gurítódombtól a mozdonyig. így fogadta el ezt a vasutastársadalom is: ön volt az, aki egy személyben virrasztotta végig az utat akár egy nemzetközi gyorsvonaton, akár egy tolatós szerelvényen, és ha útközben valami galiba akadt, ön vitte elsőnek a bőrét a vásárra, ezért hát ön köré bizonyos nimbusz is teremtődött. Az elhivatottság, a megbízhatóság, a komolyság, megfontoltság okán komoly tisztelet övezte. No, persze más kérdés, hogy ön is vigyázott arra, „akárkik” ne zavarják köreit: ebből adódott, hogy olykor két évtizedes együttmunkálkodás után is magázódott a fűtőjével, mivel az a ranglétrán lentebb állt. Hogy a gyerekek szemében elérhetetlenül vonzó foglalkozássá vált a mozdonyvezetés, mindebből együttesen adódott. Hiszen mindig is példakép az, aki egy vonatnyi életért egy személyben garantálja a felelősséget. így hát szó sem érte önt, amikor a vasutasklubban masinisztatársaival külön asztalnál ultizott - így van ez rendjén, mondták a forgalom vagy a pályafenntartás alacsonyabb sarzsijú „katonái”. Ön komoly egzisztencia, hajnalban, amikor munkába áll, nem mindegy, mennyire zavarták össze ítéletét környezetének kusza gondolkodású egyedei. Aztán most ön, kedves vezér úr, cserbenhagyott bennünket. Bennünket fűtőtársakat, vonatvezetőket, fékezőket, akik pedig megjelentünk a fordára, csak éppen a vezér úr hiányzott, így a gép céltalanul pöfékelt a fűtőházban, vagy pedig bénán lógó áramszedővel várta, hogy a gazdája életre keltse. Cserbenhagyott bennünket utasokat is, akik az év első munkanapján új fogadalmakkal, frissen fényesített reménységekkel indultunk volna a gyárba, irodába. Cserbenhagyott bennünket utasokat, akik a beteg gyermeket vittük volna kórházba, ahol éppen a mai nap mai reggelére jegyezték elő műtétre. Cserbenhagyott bennünket, vezér úr, akik vártuk az árut az üzletben, az alapanyagot az üzemben, mindhiába. Ázt mondják, a kétórás késést - ameddig a felemás sztrájk tartott, merthogy a mozdonyvezetők közül sem csatlakozott hozzá mindenki - délutánra korrigálni lehet a menetrendben, a többmilliós kár kiszámításával nem készülnek el az év első napján. Ön viszont, vezér úr, nem biztos, hogy mindennek ellenére is megkapja a követelt 400-700 forintos fizetéstöbbletet. A buli tehát nem ütött be. Ám erre kicsit ráment az ön nimbusza. Újra kell értékelni a hivatástudatát, komolyságát, megfontoltságát. Vezér úr, a többi vasutas azért ott volt, ahova a forda szólította! Ultizni lehet külön asztalnál, de a sztrájk azért kollektív műfaj. És itt nem illik kilógni a sorból sem így, sem úgy. Ez a sztrájk tehát semmiképp nem tett jót az önök presztízsének. Lehet, hogy holnaptól kevesebb gyerek akar masiniszta lenni?-pbHát eljöttél... Isten hozta, tisztelt új esztendő! Vagy inkább tegeződjünk?... Szervusz 1991! Szeretem a szimmetriát. Te valahogy olyan rokonszenvesen szimmetrikus vagy. A második feled az első tükre. Ha rám néznél, láthatnád, milyen rokonszenvesen szimmetrikus vagyok én is. Egyik felemen van egy fülem, a másikon ugyanott még egy; ami az egyiken be, az a másikon ki. Szemem is kettő van, az egyikre vak vagyok, a másikkal nem látok. Párhuzamosan lógnak le karjaim, végükön egy-egy kéz, nem tudja az egyik, mit csinál a másik. Lábam is kettő van, és nekem egyformák: mindkettő bal láb (ezt onnan tudom, hogy amikor jobbal kelek, aznap is pechem van). Na, fogsz-e te is szeretni engem úgy, ahogy én szeretnélek?... Szeretnélek szeretni akkor is, amikor búcsúztatlak... Tökéletesen szimmetrikus te sem leszel, ez előre megjósolható. Bár téllel kezded és téllel végzed, a tavasz helyén ősz lesz, nyaradból pedig csak egy. Ezért nem is titkolom, hogy nekem is vannak egyke, nem szimmetrikus részeim. Az orrom például, mely ráadásul gyakran rossz szimatot fog. Vagy a mellemben egy rakoncátlan motor (általában szívnek nevezzük), mely mindennek tetejébe nagyon egyfelé húz. Meg ágyékomnál a vessző, melyből néha ez az egyetlen is sok, máskor meg kettő is kevés lenne. Ha lenne... Tehát: megértelek. Hát te megértesz-e? Elfogadlak. Elfogadsz-e? __ Gyere, beszélgessünk! Van néhány ezresem. Óh, mondd, hány százast fog érni jövő ilyenkor?... Ja, még kicsi vagy, erre nem tudsz válaszolni. Majd megmondod később. Jó... Nőjj meg hamar! Hát azt tudod-e: megélem végedet? Abból ne ítélj, hogy most rosszul nézek ki. Tudom, nyúzott és ázott vagyok, de biz’ Isten, igyekszem hozzád frissülni-fiatalodni. Lásd be, kissé nehezen váltam meg elődödtől... És háborút hozol-e? Jó-jó, valahol, valakik között vagy valakikben lesz háborúság is. De ha valamit kérhetek, ezt kérném: úgy nagyjából legyen béke. Jó?... Molnár H. Lajos Kié lesz a tízezres utalvány? „Sztár-sztori” salamoni döntéssel Az eset ott kezdődött, hogy a Sztár áruházak játékra csábították a vásárló kedvű polgárokat. „Nosza, költse pénzét mindenki nálunk, s aki november 22-től december 8-ig a legtöbbet ottfelejti a különböző osztályokon, az (vissza)kap tíz ropogós ezrest." Persze tudja jól a kereskedő, karácsony idején ilyen egyszerű fogással könnyű vásárlót fogdosni. S mi, ha már úgyis költekezünk, hát miért ne ott, ahol nemcsak jut, hanem marad is. Sági István és neje éppen november 22-én szánta el magát egy kis vásáriósdira, s Tiszabőről felkerekedve éppen a Sztár Kul- túrcikk Áruházába toppant be gyanútlanul. A kicsi már ott gömbölyödött a feleség hasában (azóta meg is született a kis Sági Bence), s elhatározták, vesznek alá „járművet” is. Egy füst alatt babakocsi mellé szabadidőruhák és teniszütők is kerültek a kosárba, és summa-summárum, ösz- szejött egy szép kerek, harmincezres számla. Mit sem tudva játékról, potya tízezerről, a fiatalok széfjen, rendben haza is tértek, mintha mi sem történt volna. Aztán mikor véget ért az akció, s a Sztár közhírré tette a végeredményt (éppen lapunkban), volt nagy meghökkenés Tisza- bőn. Tudniillik az újságban az szerepelt feketén-fehéren, hogy „mindössze” tizenötezret hagyott az osztályon a titokzatos nyertes (s ezért a dolog rendje és módja szerint meg is kapta az áruház karácsonyi ajándékaként a tízezret). Több se kellett Sági apukának, előkeresett hamarjában egy-két számlát (az a kettő, amely még ott kallódott valamelyik fiók alján, máris több mint húszezerről szólt), s uzsgyi Szolnokra! Jobb híján betoppant hozzám, segítsek rajta, ha tudok. Gondoltam, itt hiba nem lehet, s feltételezve az áruház toleranciáját, már gratuláltam is nyereményéhez. Aztán kettesben átmentünk. Töviről hegyire elmondta hősünk különös történetét a felkutatott illetékeseknek, lobogtatva a tételes számláit dátumokkal, ahogy kell. Hitte is meg nem is a megriadt hölgy, amit hallott, próbált sűrű elnézéskérésekkel megszabadulni a jussát követelő bősz vásárlótól. Kínjában elkezdett mesét szőni valamiféle sorsolásról még a játékszabályok be nem tartásáról. Csavarta emígy, csavarta amúgy, pontosan úgy, mint akinek nem akaródzik fizetni egy garast sem. Végső elkeseredésében aztán - s látva, hogy nem akármilyen csökönyös emberekkel akadt dolga - elküldött Lafferton Magdolnához, az üzletlánc vezetőjéhez. A Pista gyerek ott is előadta búját, baját elejétől végéig, s egy kis huzavona után meghallgatásra is talált. Persze hozzá kell tenni, a vezetőnő semmiről se tehetett, a gesztussal magával nem is volt baj. Csak hát... No, mindegy. Azért kapott egy kis dorgálást a szerencsétlen szerencsés is, hogy máskor ne felejtsen el igazándiból is beszállni a játékba azáltal, hogy vásárlói füzetet kér valamelyik pénztárnál. Kereskedő- éknél ez már csak így szokás (az más kérdés, hogy ilyenből csak tizenkettőt kapott a bolt). Szó ne érje a ház elejét, végül minden jóra fordult, a kecske is megmaradt, és a káposzta is jóllakott. S ha márciusig hasonló módon nem kopogtat másik (harmadik!) nyertes, akkor örülhetnek Ságiék egy takaros tízezres utalványnak. técsizé
