Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-08 / 207. szám
1990. DECEMBER 8. Nyugdíjasok fóruma 7 Karcagon Aranykezű öregek Akik nemcsak kapni, de adni is akarnak- Panaszkodhatnánk is, hiszen ilyen öregen és ilyen világban tudnánk mit mondani dühösen meg sírva is, reggeltől-estig egyfolytában. Mégse azt tesszük, mert most az élet napos oldaláról szeretnénk szót ejteni, és ott nincs helye a panasznak. Igen, a napos oldalról, mert olyan is van, csak meg kell keresni, és mi találtunk olyat. Megbékéltünk az öregséggel, és tudunk örülni annak, hogy van ez a klub, az idősek klubja, ahol gondoskodnak rólunk. Őröm az is, hogy a klub mellett mások is - iskolák, különböző szervezetek és munkahelyek - gondolnak ránk. Műsorokkal, köszöntőkkel és néha bizony jelentős támogatással lepik meg klubunkat. Ez juttatta eszünkbe az örök igazságot, hogy ajándékot nemcsak kapni, de adni is jó. Gondolkodtunk, és kerestük és megtaláltuk a módját annak, hogy mi, a támogatásra szoruló nincstelen öregek is ajándékot tudtunk adni, hogy figyelmességgel viszonozzuk a figyelmességet. Megtaláltuk a módját, és ez a mi napos oldalunk. Jászberényben az Egyesített Szociális Intézet Idősek Klubjának tagjai tekintik öregségük napos oldalának az ajándékozás örömét. Azok a klubtagok, akik tesznek is sokat azért, hogy ők, a -megajándékozottak is ajándékozhassanak. Idős emberek (többségük asszony), akiket lehetne szakköri tagoknak, kézimunkák ügyes készítőinek, szőnyegszövőknek vagy bőrdíszműveseknek nevezni. Sokoldalúságukat azok mutatják be legkifejezőbben, akik aranykezű öregeknek nevezik őket. Őket, az ajándékozás örömét kóstolgató, az „adni is” lehetőségének megteremtésén fáradozó aranykezű öregeket mutatja be Turcsányi Sándomé, az idősek klubjának a vezetője.- Az Idősek Klubja (korábban Öregek Napközi Otthona) sokoldalú támogatás, példás emberi gondoskodás eredményeként jött létre. Az idős emberek mindig hálásak voltak a gondoskodásért, örömmel - legtöbbször könnyezve - fogadták el az emberi együttérzésről tanúskodó ajándékokat. Ugyanakkor keresték és hamar meg is találták a módját annak, hogy nemcsak szavakkal, de tettekkel is megköszönjék a gondoskodást. Az ügyes kezű asszonyok munkája egy bábkészítő szakkönyv böngészésével kezdődött. Hulladék textilből és műbőrből elsőként azok az apró figurák készültek el, amelyekkel az óvodások szívderítő műsorát köszönték meg a klub idős tagjai.- Azután következett a többi szakkönyv, a további ismeretszerzés és tapasztalatátadás. Észre sem vettük, hogy mikor és hogyan készült el az első pénztárca, a levéltárca, az igazolványtok, a ceruzatartó vagy papírzsebkendő-tartó. A játékfigurák különféle babákkal, mesealakokkal, kedvenc állatkákkal és más szórakoztató tárgyakkal bővültek. Az aranykezű öregeket dicsérik azok a műbőrből készült térelválasztók, a négyes és hatos fonatú divatos műbőr övék, amelyeket már az egész városban ismernek és örömmel fogadják el akár ajándékba, akár pénzért.- Érdekessége, és az ügyes kezű asszonyok véleménye szerint az növeli a klubban készülő ajándéktárgyak értékét, hogy valójában „csak” kezük munkája, no meg a szívük van benne. Az anyag ugyanis teljes egészében hulladékanyag (textil, műbőr, művatta). Ezeket a Cipőipari Vállalattól, a BUBIV-tól, a Ruhaipari Szövetkezettől kapják ingyen. Van ezenkívül a klub sok idős tagjának egy-egy varrónő ismerőse. Ők is összegyűjtik a maradékot (szövetdarabkákat, kelmét, ruhabélést). Ezek is az Idősek Klubjába kerülnek, ahol csodálatos játékok, mesefigurák készülnek belőlük.- Segíti a klubosok munkáját, hogy van egy ruhavarrógépük, és hogy az egyik klubtaguk elhozta otthonról és a klub rendelkezésére bocsátotta a saját tulajdonú, jó öreg Zinger varrógépet. Van ezenkívül - ezeket kölcsönbe kaptuk - két, a bőrrel is megbirkózó tűzőgépünk. Amint még van - és talán ebből van a legtöbb - a nagy akarás. A mindegyik klubtagban a meggyőződés, hogy árúit 'csinál, ázzál jó célt szolgál, és hogy ő így, öregen is hasznos, és munkája még mindig ér valamit.- illés -II. Nemzetközi Nyugdíjasfesztivál A szolnoki gála November 24-én zsúfolásig megtelt a Ságvári Endre Művelődési Központ színházterme. Délelőtt 10 órakor itt randevúztak azok a külföldi, más megyei és megyei, valamint helyi csoportok, amelyek az öregek országos ünnepe alkalmából a szolnoki gála résztvevői és közönsége voltak. Buday György, szolnoki alpolgármester a házigazda város nevében köszöntötte a háromszázfőnyi nyugdíjast, akik a fesztiválra, s a szolnoki gálára jelentették be részvételüket. A mintegy háromórás szórakoztató műsorban szinte kivétel nélkül nyugdíjasok léptek a színpadra, megmutatván régi szép dalainkat, táncainkat, hagyományainkat. Volt külföldi résztvevője is a szolnoki gálának: a szabadkai nyugdíjasok szövetségének 13 ezer tagja elküldte legkiválóbb dalosait, zenészeit, hogy Szolnokon és régi testvérkapcsolatuk szerint még aznap délután Rákóczifalván mutatkozzanak be. A műsorban örömmel láttuk a nádudvari termelőszövetkezet táncosait is, akik a méltóságteljes régi táncot, a palotást járták el. Nagy taps köszöntötte mind-Szabadkai nyugdíjasok zenekara: régi nóták magvárill és szerbül. azokat, akik a Nyugdíjasok III. Jász-Nagykun Szolnok megyei Ki mit tud?-ján arattak sikert. Sok szólista és énekkar mellett megint vastapsot kapott a karcagi áfész nyugdíjasklubjának cigánytánca. Képeink a fesztivál szolnoki gáláján készültek. Titkuk: szeretet, megértés Karcagon, a vasútállomás közelében áll egy öreg, megviselt sarokház. Egyik utcai felében vendéglő működik, udvaráról viszont egy valamikori vasutas kultúrterem nyílik. Ütött-kopott berendezései között azonban kéthetenként, esténként vidám - mondhatni boldog - élet zajlik. Kilencvennégy nyugdíjas alkotja a karcagi vasutasok nyugdíjasklubját, amelynek vezetését Takács Lőrinc, „kultúrfelelősi” tisztjét pedig kedves felesége, Takács Lőrincné látja el, immár tizedik éve lassan. Ők küldték a meghívást, vegyünk részt november 28-án, második félévi névnapi estjükön. Félévenként névnapi est? Ezt ugye meg kell nézni... így jutottunk el a korán sötétedő novemberi délutánon az ütöttkopottságát tagadó, ünnepivé varázsolt klubba. Kicsit aggódtunk is: nemcsak korán sötétedett, eső esett, goromba szél fújt. - Nos, kellemesen csalódtunk: az időjárás nem akadályozta a kedves öregeket abban, hogy megszokott névestéjüket megrendezzék. Mert - s ezt már többen is elmesélték - a második félévben sok szép névnap s viselője van a baráti körben. Emília, Magdolna, Anna, László, Lőrinc, Erzsébet, Katalin, Ilona, Róza, Rebeka, Mihály, Imre, Ferenc, János és István. Ennyi szép név viselője megérdemli a köszöntést. De még milyet! Ki gondolná, hogy egy népes nyugdíjasklubnak saját zenekara, énekkara van! S olyan baráti kapcsolata a fél megyével, hogy a klubtagokkal egy időben vendégek is érkeznek - szolnoki, törökszentmiklósi, debreceni vasutasklübok küldöttei. Mert ezen a november végi szerdán így volt. A nagyterem úgy megtelt, hogy pótasztalokról is gondoskodni kellett, s az asszonyok nemhiába sütötték meg legkedvesebb házitésztáikat, kalácsaikat, épp úgy volt ke-Az oldalt összeállította: Sóskúti Júlia A nádudvariak palotása. FoKvJVfészácos J j -__, - ___ Vigyázat, csalnak! De kit, de kik? 1990. december 3-án, amikor e sorokat írom, még nem ocsúdtam meglepetésemből. Az történt ugyanis, hogy a napi hírekben hallottam: a kormány a költségvetés mostani vitájában javasolni akarja a parlamentnek, fékezze úgy a nagy nyugdíjak kifizetését, hogy ... Szóval úgy, hogy a nyugdíj megállapításakor a tízezer forinton felüli nettó keresetet kétezer forintonként bizonyos százalékkal csökkentse. Ha a nyugdíjba vonuló például 12 ezer forint nettó kereset után kaphatná járandóságát, a tízen fölüli kétezerből 90 százalékát, a tizennégynél a négy 80 százalékát, 16 ezernél 70 százalékát, azon fölüli nettó keresetnél pedig a tízen fölüli mindössze hatvan százalékát számíthatják a nyugdíjalapba. Mindezt aztán megerősítette a Hítháttér múlt heti adásában élőszóval Botos Katalin pénzügyi államtitkár is, mondván, ezzel nem csökkenhet ugyan a keresők járadékfizetése, de a nyugdíjak kiszámításakor föltétlenül jó lesz, hiszen megakadályozza a nagy nyugdíjak szaporodását, ami a társadalom igazságérzetét régóta sérti. Mindez sértette az én fülemet is, s gyorsan utánanéztem: hogy is van ez, ez új lépés, ez most 1991. január elsejétől lép életbe? Ha ezt mondták, még nem biztos, hogy így van - s nem is így van! Olyannyira sikerült, meggyőződnöm, hogy íme, leírhatom: ez a szigorítás 1975 óta van érvényben, s akkor a 17/1975 (VI. 14.) MT számú rendelet 81. izakaszáljae írtjk-^yünynr-^ . — .__ ^ Mégis a múlt héten, szinte minden központi újság mint újdonságot közölte a kormányülési tudósításokban. Még a Magyar Nemzet is, amelynek hasábjain idén nyáron egy olvasó javasolta: forduljanak a nyugdíjasok az Alkotmánybírósághoz, hiszen a magas fizetések után magas járadékot fizettek, amelyet társadalombiztosítási díjnak is neveznek. Alkotmányellenes ez a gyakorlat, hiszen a biztosítási díj után nem jár biztosítás. Hogy még tovább bizonyítsak, a Magyar Nők Lapja 1991-re kiadott évkönyvében a 208. oldalon mindez olvasható. Most ki csap be és kit? A társadalombiztosítás szakemberei akarták nyugtatni a kormányt, hogy áh, nem lesz már mamutnyugdíj, vagy a kormány akarja megnyugtatni a társadalmat: nem lesznek kiváltságosak, mint eddig voltak? Vagy az újszülöttnek minden vicc új? De hát hölgyeim, uraim, ez nem vicc, viccnek is rég rossz, legalább 1975 óta, mióta érvényben van! Mert ép ésszel föl nem fogható, különösen a mai harminc, s a jövőre ígért 35-40 százalékos infláció mellett miért kell azokat is elszegényíteni, akik 35-40 évig (többségükben!) nagyon nehéz fizikai munkát vagy egyetemi diplomával kvalifikált szellemi munkát végeztek, gazdasági, tudományos, társadalmi posztokon álltak helyt. Vagy az a cél: pár év múlva az orvosprofesszor és az egyetemi tanár, a mérnök, a föltaláló, a miniszter (sic!) is akisnyugdíjasok között tartsa tenyerét, várja a szociális háló jótékony védelmét? Ki, kit csapott most be? Vagy már nem is érdekes Aztán a beszélgetések: jó ismerősök, barátok tudnak így egymásról, egymásnak mit mondani. Pedig hát még azt se lehet általánosságban kijelenteni, hogy kora ifjúságuktól összehozta őket a szolgálat, a vasutassors. Nem, mert a 94 tag közül azért nem mindenki vasutasként került obsitba - van a tagságban postás és áfész-dolgozó, pedagóSzáll a nóta. (Fotó: Korényi) letje, mint a szokás szerinti kínálásnak: egy-egy ünnepelt, kezében jóféle itallal teliiiveggel, kis pohárkával odajárult minden résztvevőhöz, kérve, koccintsanak vele pár cseppel az egészségre, hosszú életére. Különben a klubban a hosszú élettel sincs sok gond: nyolcvanon jóval felüliek a legidősebbek, s bizonybizony kevés a hatvanon inneni „menyecske”, de még a hatvanon felüli friss nyugdíjas öregúr is. Föltűnt: érkezéskor mindenki csókkal köszöntött mindenkit. ebben a mai világban? —— sóskútivJ gus és tsz-tag, de még nyugalomba vonult rendőr is. Róluk egy a bizonyosság: idős karcagiak valamennyien, akik mintha rátaláltak volna az emberi együttélés két legfontosabb titkára, feltételére: a szeretetre és a megértésre. Zajosan, csevegve, nevetve, nótázva telt az este. Azért szívesen megmutatták a legutóbbi évek krónikás könyvét is, amelybe beírtak minden, a klub életét érintő eseményt. Ugyanis a klubélet nemcsak a kéthetenkénti találkozásokkal telik, akkor nem lennének többségben vasutasok, ha nem utaznának rendszeresen. Például a fővárosba vagy a debreceni színházba, mint legutóbb. És kirándulásokra a haza szép tájaira. És a névnapokon tál rendeznek évente nőnapot meg fiúnapot, ha úgy hozza a naptár aranylakodalmat meg farsangi vigasságot, anyák napját és locsolóbált - s nem mondanák már jó előre ezen a november végi névnapon is: el ne felejtsétek, december 12-én, szerdán este Mikulás, szilveszterre meg már megalkudtunk a Rózsabokor vendéglővel: ott köszöntjük az új esztendőt! Kérdezem nem egy klubtagtól, hát nekik nem kicsi-pici a nyugdíj, nem fájós a derék, a láb, nem... Megnyugtatnak: a nyugdíj legtöbbjüknek nem éri el a hétezret se, de a sok özvegyasszony bizony ennél is kevesebbet kap. Aztán persze, hogy fáj is az öregség, hol szív, hol derék - ám, ha klubnap következik vagy nyári szép kirándulás ideje jön el, betegágyból is fölkel, s fiatalodik a nyugdíjas a megértő, szerető baráti körben. No ezt, csak ezt, a szeretetet, a megértést kellene terjeszteni minden nyugdíjaskörben, s bár „kapná el” minden kedves idős ember Kunságban, Jászságban Félévenként^ névnap
