Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-30 / 224. szám

1990. DECEMBER 30. 13. Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... akik életkoruknál fogva nem vállalják a tagságot, hanem ek­ként vélekednek: Félek és adok egy százast! - Erre a támogatásra szükségük van, hiszen megala­kulásuk óta rendszeressé tették az éjszakai szolgálatokat, ami annyit jelent, hogy saját autóik­kal járőröznek a községben. Mű­Lapozgatom a község néhány éve közreadott krónikáját, analó­giát keresve mai helyzetre. Több lehetőség után megmara­dok az 1745 óta ismert címer­nél, amelyben kék mezőben sár­kányölő Szent György lovag lát­ható. A pajzs fölött államiságunk jelképe a korona és a Jászsághoz való tartozást szimbolizáló kürt. A szakszerű leírás szerint alatta a következő jelmondat állt: Iste­nemért, honomért, fejedelmi di­cséért és sárkányharcra is ké­szen állva, teremtve vagyok. A lassan két és félszáz éves jelkép tehát egyaránt közvetíti a község lakóinak elszántságát, ragasz­kodását, a sárkánnyal való szembeszállás pedig a neki­­gyürkőzö, egymásnak feszülő erőket, olyanokat, amelyek akár lehetetlennek tűnő helyzetekben címerére egy MDF-es és négy független polgármester­jelöltből. Rajtuk kívül harmincán péályáztak a tizenegy képviselői helyre. A falu sokak ál­tal kétségbevont párto­­sodását az mutatja a leg­jobban, hogy a képviselőjelöltek közül minden második pártok je­löltje volt, sőt a függetlenek túl­nyomó többsége is kapott vala­milyen támogatást. A választási kampányt bizonyos visszafo­gottság jellemezte, többek sze­rint azért, mert többen úgy gon­dolták, itt csak a második fordu­lóban dől el a küzdelem. A vá­lasztói gyűléseken programok ismertetésére szorítkoztak, ke­rülték egymás kritizálását a je­löltek. Mindezek után sokak számára meglepő eredmény született: Halla Zoltán lett a polgármes­ter. Ő huszonkét éve tanácselnök és ugyancsak csendes „antikam­­pányt’ ’ folytatott, hiszen a többi­ekkel ellentétben még választói gyűlést sem tartott. Ezzel egy­idejűleg derült ki véglegesen, hogy az augusztusban és szep­temberben elmaradt összecsapá­sokat, koalíciókat és egyezkedé­seket nem lehet megtakarítani, legfeljebb azok későbbre, így mostanra halasztódtak. Ez annál inkább így van, hiszen a tizenegy tagú testületben jelenleg mind­össze két híve van a polgármes­ternek. A községben nyolcak­nak titulált, MDF-esekből, SZDSZ-esekből és szimpatizán­saikból álló csoport viszont ve­lük ellentétes erőt képez. A testületben e mellett más különbözőségek és aránytalan­ságok is mutatkoznak. Halla a maga középfokú könyvelői vég­zettségével szemben ellenzéké­ben magasabb felkészültségűek foglalnak helyet. A polgármeste­ren kívül két olyan tag is van, aki az előző ciklusban ugyan nem, de a korábbiakban jelentős sze­repet játszott a falu vezetésében. Magas a pedagógusok száma (5), nincs gazdasági szakember és vállalkozó közöttük. Ilyen fel­tételek közepette indult el az új­fajta politikacsinálás a faluban. Halla az önkormányzat első összejövetelére készülve elővet­te a régi receptet s ennek megfe­lelően az iskola igazgatóját jelöl­te alpolgármesternek. Ezzel vi­szont tovább bőszítette a nyolca­kat, akik ekkorra már ellenjelöl­tet állítottak. Végül a polgármes­ternek bele kellett törődnie abba, hogy erre a posztra egyik legerő­sebb ellenfele Gajdosné Rock Klára került. * A címerben kifejeződő tulaj­donságokra ma leginkább Kla­gatják törekvéseit, akik azelőtt máshol álltak. Idén a legkiseb­beknek már reggel tarthatja órá­it, ami nagy könnyebség, hiszen a déli órákban már sokkal nehe­zebb a fáradt gyerekekkel foglal­kozni. A két csoport kulcsfiguráival beszélgetve úgy tűnik, hogy mind a kompromisszumos meg­oldásokra, mind az ellentétek ki­éleződésére reális esély van. Va­lószínűleg az utóbbi kerül előtér­be, ha mindkét fél leragad a múlt eredményeinek emlegetésénél, illetve a hibák firtatásánál. Mivel a választókat leginkább a jelen és a jövő foglalkoztatja, valami­képpen meg kellene találni azo­kat a közös pontokat, melyekben bizonyítanák a nagyon is odafi­gyelő lakosságnak, hogy képe­sek vezetni a községet. Mivel itt törvényes választás történt, el le­hetne fogadni Halla állítását, mi­szerint a régi-új polgármesterek „nem azért dolgoznak, hogy rossz legyen a falvaknak”. Neki viszont minden bizonnyal stílust kell váltania, esetenként elébe menni ellenzéke követeléseinek és kéréseinek. A napilapok tele vannak a fővárost kisebbségben kormányzó, de mégis hatalmas apparátusra támaszkodó Demszky főpolgármester dilem­máival. Természetesen más mé­retekben, de nincs kevesebb gondja Jászalsószentgyörgy pol­gármesterének és képviselő-tes­tületének sem, és itt is fennáll a kormányozhatatlanság reális ve­szélye. Az alsószentgyörgyi elöljáróknak ugyanúgy válság­­menedzselést kell folytatniuk és még ebben a számos tekintetben tisztázatlan helyzetben is alter­natívákat kell mutatniuk. A mű­gozó mindegyike alkalmazott, mert tsz-tagokat a jelenleg ér­vényben lévő rendelkezések szerint nem lehet elküldeni. A többi „rosszul dolgozó” pedig olyan, aki néhány hónapja, egy éve dolgozott náluk. A további­akban beavatott a későbbi terve­ikbe, melyek megvalósulására érdemes lesz visszatérni. A téesz 1991-ben új, kisebb önálló egy­ségekre alapozott, belső vállal­kozási rendszer bevezetését ter­vezi. Mindezek nyomán a cipő­üzem is három nagyobb önelszá­moló és tizenegy kisebb egység­gé alakul át. Tóth István remény­kedik abban, hogy ezzel újra visszatérnek ahhoz, ahonnan 1968 után elindultak, amikor igen jól lehetett keresni az akkor szervezett 30-40 fős ipari mű­anyagüzemben. Most viszont a húsz ember elküldése után meg­maradó négyszázötven emberről van szó. Az üzemvezető szerint az ő helyük biztosított, hiszen elegendő megrendelésük van az elkövetkezendő évre, annak el­lenére, hogy termékeik nem olyan kiállításiak mint a ma di­vatos Adidas, Puma vagy egyéb sportcipők. Jászalsószentgyörgy velődési ház, a könyvtár és az öregek napközije esetén nem a felszámolás és a leépítés az egyetlen út. Tovább kellene folytatni az előző vezetés által szorgalmazott, nyolc jászsági te­lepülés összefogásával kivite­lezhető gázellátás kiépítését, hi­szen a község leginkább így pro­fitálhatna a jászsági önkormány­zatok összefogásából. Meg kel­lene vizsgálni azt is, amit a nyol­cak hangsúlyoznak. Gajdosné szerint ez a község „szalad a le­hetőségei után”. A tapasz­talatlan, de friss erőkből álló tár­saság menedzselhetne olyan el­képzeléseket, melyek például az idegenforgalom terén adódnak és a korábbiakban nem foglal­koztak velük. * Nagyobb mértékű ragaszko­dást és jóval kevesebb elszántsá­got tapasztaltam a Petőfi Tsz ci­pőüzemében. Az irodába lépve Tóth István üzemvezető azzal * Kladiva Imre úgy látja, hogy a lelkek gondozása terén a leg­nagyobbak az elmaradások. A ti­zennégy hittanos csoport (ami­ből öt Jászboldogházán van) mellett egyre kevesebb idő jut családlátogatásra, s idén nem tudta felkészíteni a boldogházi gyerekeket a karácsonyi miszté­riumjátékra sem. Rendszeresek a keresztelési és jegyesoktatá­sok. Jövőre készülnek a pápai látogatásra, valamelyik zarán­dokhelyre feltétlenül elmennek néhány busszal. Ha a követke­zőkben jobban sikerül sorolni a teendőket, akkor adventben minden este más pap részvételé­vel lelkigyakorlatot tervez a tisz­telendő úr. Amiben a falu legaktívabban támogatja, az a templom rendbe­tétele. Két évvel ezelőtt még be­repültek a galambok, veszélyes­sé vált az elektromos hálózat és beázott a mennyezet. Mára ezen a problémákon már túl vannak, de még nagyon sok a tennivaló. Rendbe kell hozni a tornyot és az órát, ki kell javítani és festeni a falakat és a színes üvegablakok restaurálására is sort kell keríte­ni. A hívek igen adakozónak mutatkoztak, mintegy 2-2,2 mil­lió forintot adtak eddig a renová­lásokra. Ehhez nemrégiben az önkormányzat is csatlakozott. Legutóbbi üléseik egyikén 300 ezer forintot szavaztak meg erre a célra - ami mostanában kivétel­nek számít - egyhangúlag. Ők is érezték, hogy a kétszáz éve álló templom helyrehozatala sokak érdeke. Nyilvánvalóan sokan látnák szívesen, ha 1993-ban a jobb oldali üvegablakon újra eredeti színeiben jelenne meg a sárkány legyőzésére is képes, Szent Györgyöt ábrázoló közsé­gi címer. Összeállította: Pethő László is megoldást találtak. Ottjártam­­kor minden törekvésre találtam példát. Számomra leginkább elszánt­nak a polgárőrség vezetője, az ötgyermekes családapa, Zsoldi Lajos tűnt. A Petőfi Tsz főren­­désze korábban cselgáncsozott, később kilenc évig rendőrként szolgált, majd leszerelt. Ezután sem szakadt meg kapcsolata a rendőrséggel, tagja volt az ön­kéntes rendőri állománynak. Két éve fontolgatta már, hogy önvé­delmi csoportot szervez, de ez nem sikerült. Ez év nyarára vi­szont már kezdett tűrhetetlenné válni a helyzet: többször betör­tek az áruházba, feltörték a presszót és a takarmányboltot. Sőt mi több, itt már a magánla­kásokat is célba vették a betola­kodók, két-három betörést az ott lakók sérelmére követtek el. A szervezőket egyre jobban zavar­ta, hogy a gyerekek sem mehet­tek el nyugodtan szórakozni, mert lépten-nyomon beléjük kö­töttek, megverték őket. Mind­ezek hatására augusztus elején Zsoldi Lajos vezetésével, vala­mint a hozzá csatlakozó 48 ön­kéntes részvételével megalakult a polgárőrség. Hangsúlyozzák - s ez mostanra bizonyos félreérté­sek után tisztázódott - nem a rendőrség helyett, hanem annak munkáját segítve akarnak tevé­kenykedni. Méghozzá az eddi­­gekből ítélve eredményesen, hi­szen az előbb ismertetett tettek elkövetői visszavonultak. A mostanra 111 tagúra bővült pol­gárőrség tagjai minden társadal­mi rétegből verbuválódtak, 18 éves a legfiatalabb tagjuk, van közöttük hét nő, öt cigány és né­hány 70 év fölötti is. Vannak Zsoldi Lajos förendész ködésük feltételei adottak, támo­gatja őket az önkormányzat is. Mindemellett szívesen fogadnak mindenféle felajánlást és ennek érdekében a helyi takarékszövet­kezetnél számlát is nyitottak, melynek száma: 0147280. Az egymásnak feszülő erők leginkább a helyi politikai aréná­ban mutatkoznak, és egyben iga­zolják, hogy a falvak sem nézték ölhetett kézzel a változásokat. Ennek bizonyítására Hudra Györgyné, az önkormányzat frissen megválasztott jegyzője látott el adatokkal. Ezek alapján egyértelműnek tűnik, hogy a pártállami időkkel ellentétben nyilvánosságot kaptak a külön­féle, egymással ellentétes érde­kek. Ez még akkor is így van, ha az önkormányzati választások alkalmával a szavazásra jogosul­tak többsége otthon maradt. Az a 47,8 százalék aki elment sza­vazni, az viszont - a korábbiak­kal ellentétben - választhatott. Méghozzá egy kisgazdapárti, diva Imre esperesplébános te­vékenysége vonatkoztatható. A besenyőtelki születésű pap a Kunságból, Abádszalókról ke­rült ide két évvel ezelőtt, s azóta sok minden megváltozott a jászalsószentgyörgyi templom körül. Ahogy az egész ország­ban, úgy itt is lépten-nyomon korlátozták az egyház tevékeny­ségét, így aztán 1988 őszén 30- 35 gyerek akadt aki eljárt a plé­bánián folyó hitoktatásra. A ta­valyi tanévben már az iskolában tarthatták a hittanórákat, me­lyekre 120-130 gyerek járt. Idén - a hitoktatás körüli viharok elle­nére - tovább emelkedett a lét­szám. Ott fenn vitáztak, de ez itt nem csapódott le - állapította meg a plébános. A számok őt igazolják, hiszen idén már 207 gyereket írattak be. A hittanra járók többsége, 160 gyerek alsó tagozatos, s további problémája a plébános úrnak, hogy közülük csak 20-30 gyerekkel találkozik a vasárnapi misén. Máskülönben mostanában nem kis meglepe­téssel tapasztalja, hogy a koráb­biakkal szemben olyanok támo­fogadott, hogy éppen most adja ki húsz ember felmondólevelét. Rájuk a nem ütemesen teljesítő tűzöde átszervezése folytán nincs tovább szükség és ők azok akik rosszul dolgoznak. További kérdezősködésemre kiderült, hogy itt nem pontosan erről van szó. A húsz feleslegessé vált dol-Gajdosne, az alpolgármester ott­hon Változatok Halla Zoltán polgármester A tsz cipőüzemében

Next

/
Thumbnails
Contents