Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-30 / 224. szám
10 1990. DECEMBER 30. Néplap- Ezek sohasem lesznek egy súlycsoportban! SZILVESZTERI FÉLREÉRTÉS- Ne röhögjenek, én valódi rabló vagyok! Uraságom története Révész Tibor: Mosolygó muzsika című kötetéből válogatta Szathmáry Judit Egy királyi fuvolás II. Frigyes porosz király kitűnő fuvolázónak tartotta magát. Egyszer Quantz, a király tanítómestere egy fiatalembert mutatott be Frigyesnek. Az ifjú mesterien játszott a fuvolán. Frigyes király mindig irigykedő és bosszús volt, ha valaki jobban játszott fuvolán, mint ő.- A' fickó majdnem olyan jól játszik, mint én - mondta a király, miután meghallgatta a fiatalembert. Majd bosszúságát leplezve, megragadta tanítómesterének ruháját.- Miért nem tanított meg engem is ezekre a fogásokra? A mester meggyőzően mentegetőzött:- Hja, felség, ennek az ifjúnak két tanítója is volt. Frigyes szeme felcsillant:- Kettő? A mester széttárta karjait:- Igen: én meg a nádpálca - s ez utóbbit felségednél nem lehetett alkalmazni. Jó tanács Rossinit meghívták egy vacsorára, ahol a házigazda olyan ostobaságojckal szórakoztatta a maestrót, hogy számára a további beszélgetés valósággal kínossá vált. Társalgás közben a házigazda félrehívta Rossinit és azt kérdezte:- Mondja, kedves maestro, igaz az, hogy bizonyos halnak a fogyasztása foszfortartalmánál fogva jótékonyan hat az agyra, és az emberi értelmességet és az emlékezőtehetséget fejleszti? Rossini komolykodva bólintott:- Úgy hallottam, nagyon is igaz. A házigazda most egészen közel hajolt a komponistához, és suttogva érdeklődött tovább:- Nos, milyen halat tanácsol, kedves maestro, hogy egyem?- Egy bálnát! - válaszolta ártatlan arccal Rossini. Hamis a kutya Rameau francia zeneszerző egy hölgynél volt látogatóban. Beszélgetés közben a komponista egyszerre felugrott a székéről, és a kiskutyát, melyet a hölgy a térdén pihentetett, szó nélkül kidobta a nyitott ablakon. A hölgy megrettenve kiáltott fel:- Mit csinált? A minap rájöttem, hogy harminc éven át becsaptak. Ne igazítsanak ki, nem a felszabadulásra gondoltam! Egyszerűen arról van szó, hogy harminc éve dolgozom. Sőt, egyfolytában dolgozom, egyetlen nap megszakítás nélkül. Mert én elhittem, hogy a munka becsület és tisztesség dolga. Sőt, azt is elhittem, hogy nemesít. No meg a nagyfene nemesség mellett pénzre is szükségem volt, és én, tökfej, azt hittem, azt a munkáért adják. Csak ne mosolyogjanak, maguk közül is nagyon sokan azt hitték! No de most már tisztán látok. A főnököm egyik nap a kezembe nyomta a munkakönyvemet, és azt mondta:- Hamisan ugatott - válaszolta nyugodtan a zeneszerző. Saljapin Londonban Saljapin Londonban szerepelt. Egyik délután eltévedt a hatalmas városban, s a egyik utcasarkon nyugodtan sétáló pipázó, bajuszos embertől kérdezte meg, merre van a Piccadilly. Minthogy azonban nem nagyon jól tudta az angol szavak kiejtését, mindenféleképpen próbálgatta kiejteni: - Peccadelle. - Poccidollo.- Puccudullu. A továbbra is nyugodtan pipázó ember nem értette meg, mit akar Saljapin. Végre a művész elhatározta magát a Piccadilly kiejtésére. Most emberünk végre megértette.- Ah, Piccadilly? Yes! - mondotta, és megmutatta az utat. Saljapin megindult a jelzett irányba. Alig ment azonban néhány lépést, amikor hallja, amint a pipás ember tiszta orosz nyelven felkiált:- Milyen rosszul beszélnek ezek az angolok!- Öregem, a te tehetségeddel nem fogsz éhen halni. Különben is kapsz segélyt, lesz időd élvezni az életet. Éppen elég nekem azokat eltartani, akiket nem rúghatok ki. Miután ilyen szépen megegyeztünk, elmentem a munkaközvetítőbe, hogy megőrizzem a nemességemet. A kutyabőr mégiscsak kutyabőr...- Tőlem akar maga munkát kapni? - nézett rám kerekre nyílt szemekkel a Hivatal Noka. - Mit képzel, mi vagyok én, Krőzus? És miért pont magának adnék, ha lenne is? He?- Hát..., mert hogy ki van írva az ajtó fölé, hogy Munkaerőközvetítő Iroda. Gondoltam...- Maga csak ne gondoljon semmit! Inkább annak örüljön, hogy nem termel több veszteséget az államnak. Hát becsületes dolog tönkretenni az országot csak azért, hogy dolgozó embernek mondhassa magát?!- Nem, ez valóban nem tisztességes dolog - mondtam pironkodva. - De tetszik tudni, a nemesség... mert hogy a munka nemesít...- Kit? - kérdezett vissza a Noka. - Azt, aki kacsalábon forgó villát építtet belőle, talán. De aki építi, az csak koszos kőműves marad.- Ezek szerint én sem lettem nemes a harminc évi munkám eredményeként?- Ugyan, jóember..., nézzen a tükörbe! Méghogy nemes... Legföljebb egy ágrólszakadt, ázott nádiveréb. És akkor már udvaroltam magának.- Hát, ha így állunk, adja ide azt a segélykérő lapot, és felejtse el, hogy bármit is kértem magától. Azóta úgy élek, mint egy őrgróf. Délben kelek, mivel nem csörög a vekker hajnalban. Már el is adtam a bolhapiacon, nehogy véletlenül fölhúzza valaki. Fölteszem a kis pörge kalapomat, és végigsétálok a főutcán. Nem sietek, minek? Nem ordít rám a főnök, hogy már megint késtem öt percet. A gyomrom se fájdul meg az idegességtől, legföljebb az éhség korgatja néha. Betérek a henteshez, veszek vagy tíz deka tepertőt, és ott, az üzlet előtt, a pádon ülve elmajszolom stanecliból. Nem kell mosogatni. így aztán eladtam a tányérokat meg az evőeszközöket is. Nincs rá gond. Délutánonként összejövünk a parkban a munkanélküli haverokkal, és eldumálgatunk estig. Vagy ameddig a kedvünk tartja. Ki a fenét érdekel az idő? Nem vár otthon az asszony. Ja, ezt még nem is mondtam: otthagyott a feleségem, elvitte a gyerekeket is. Összeállt egy olyan pasassal, akinek van munkája... Legalább nem rágja a fülemet, hogy „a Józsikának megint szétment a cipője, miből vegyek újat?” Újat, ugyan, nekem már régi sincs... A villanyt meg a gázt kikapcsolták, mert nem fizettem be a számlát. A lakbérrel is tartozom... Hát persze, mert jó az a segély, de mindenre abból se futja-Azt mondja a szomszédasszony, hogy azért, mert iszom. Iszom hát, mert unatkozom. Eddig nem volt rá időm, mert dolgoztam. Most már erre is van. Mondom, úgy élek, mint egy őrgróf. Őrzöm a tekintélyemet. Odajött hozzám a múltkor egy asszony, és úgy szólított: uram. Ameddig dolgoztam, nekem már mindent mondtak, de ezt még soha. Voltam már pajtás, kartárs, szaktárs, elvtárs, de úr még soha. Tudják, mi lennék, ha újra kezdhetném az életemet? Ne találgassák, megmondom: MUNKANÉLKÜLI. Ez ma a legúribb foglalkozás. T. Ágoston László ép hlp gg I Tiszaföldváron is megkezdték az utcák neveinek megváltoztatását. Az Árvay János utat a volt tsz-elnökről nevezik el. Modernizálják a Springer-Iapok fényképezőgépparkját. Mellbalzsam mely állítólag rugalmassá és keménnyé varázsolja a női kebleket. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy ki és kinek masszírozza be a csodaszert. így már érthető. Szolnokon is lesz a belvárosban keverőfejes benzinkút. A képen látható hölgy az Afor szolnoki vezetőit várja türelmesen, s azon tűnődik, hogy ami Kécskén lehetséges, az Szolnokon miért lehetetlen. Ez a hölgy is használta a balzsamot. Értesülésünk szerint nagyon jó hatással - mivel barátunknak beletört a foga.- nzs -- Nesze, öcskös, itt vannak a stafétabotok!
