Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-22 / 219. szám
4 1990. DECEMBER 22. A szerkesztőség postájából Martini, az volt! Októberben örömmel adtuk hírül, hogy végre megoldódott a szolnoki Csallóköz útiak bevásárlási gondja: gazdát cserélt a sarki üzlet, és Magony László személyében olyan ember vette kézbe (bérbe) augusztus 16-án, aki két hét alatt takaros, nyitásra kész állapotba hozta. Mi több, olcsó árukészlettel várta a környéken lakó, leginkább kispénzű, nyugdíjas vásárlókat. Mit tesz Isten, amilyen gyorsan nyitott a bolt, olyan iramban csappant a kínálata, majd az alapvető élelmiszerek is hiányoztak a polcról. Ám a kiszolgáló személyzet nap mint nap vígan poharazgat, szemmel láthatóan jól érzik magukat - panaszolták olvasóink (az ott vásárlók nevében huszonketten), s feltették a kérdést: Utánanézett valaki egyáltalán annak, hogy milyen ember kezébe adják a VIII. kerület élelmiszerellátását, hiszen a kis boltból lassan kocsma lesz!?- Nyitás után vagy két hónapig minden rendben ment, majd tüdőgyulladással betegállományba kerültem, s ez idő alatt “lezüllött a bolt” - sajnálkozott Magony László, amikor az ügyben megkerestem. Mint mondja, főképp a Martinire kapott rá a személyzet, mert ebből két ládával fogyasztottak el - az irodájában - míg betegeskedett, de a “Vilmoskörtét” sem vetették meg. Nem csoda hát, hogy az árukészlettel, az alapvető élelmiszerek beszerzésével nemigen törődtek. Magony úr a rendcsinálást azzal kezdte, hogy a helyettesének, valamint két dolgozójának felmondott. Most két szakképzett eladót alkalmaz, és jobbnak látta, ha december 10- től élettársát is maga mellé viszi a boltba. Vele együtt arra törekszik, hogy bőséges és olcsó áruval folyamatosan ellássa a vásárlókat - közte friss zöldségfélével, hússal is. Jövő év január elsejétől szakképzett hentessel dolgozik, így hetente kétszer garantálja a friss húst. Tervei között szerepel, hogy hamarosan megnyitja a kávézót, ahol friss süteményfélét, üdítőt kínál - elvitelre; a Fenyő étteremmel szövetkezve meleg ebéd kiosztására is vállalkozik, amit elfogadható áron vihetnek majd tőle a környékbeliek. (Szeszes italt senki nem fogyas*zthat helyben!) Ezek után reméljük, hogy akis bolt talpon marad, és a vásárlók megelégedésére gyarapítja a kínálatát.- cs -Szeptember óta kallódik a tartásdíj Ezúton kérdezem a postától, hogy mikor kapom meg azt a 748 forint tartásdíjat, amit szeptember 8-án adott fel címünkre a MESZI? Ezt az összeget a volt férjem segélyéből vonták le - azzal a céllal, hogy a gyerekei neveléséhez hozzájáruljon. A pénz iránt október elsején érdeklődtem a 2- es postahivatalnál, ahol azt mondták, hogy a feladónál reklamáljak. Megtettem. A feladó is a postához fordult, s próbálta kinyomozni: hol kallódott el az utalvány? A választ november 30-án meg is kapták, miszerint az összeget Kovács Pálné szomszédomnak fizette ki a posta. Ebben csak az az érdekes, ilyen nevű illető a környékünkön sem lakik! Ismét a postahivatalhoz mentem, ahol a következőképp próbáltak megnyugtatni: Ha átadom a tudakozvány fénymásolatát (amit a MESZI-től kaptam), lekérik a központból az utalványt, kivizsgálják az ügyet és majd kifizetik az összeget. Hogy mikor, az továbbra is rejtély maradt. A levelekkel hasonló kálváriát járunk, s íme erre egy példa: a gyerekemnek szóló bírósági idézést “a címzett ismeretlen" felirattal visszaküldték. Jó, hogy a tanúskodáshoz - ha nem muszály - nem állítják elő az embert! A történtekhez tudni kell, hogy a szolnoki Katona utcában lakunk, de van egy Katona József utca ís (Szandaszőlősön). Mivel Katona József helyett olykor csak Katona utcát írnak a küldeményekre, nehéz megfejteni, hogy ha az egyikben nincs a címzett, bizonyára a másikban található! S ha már erre vezethetők vissza a gondok, nem lehetne valami ésszerű megoldást keresni? Szabó Erzsébet Szolnok Közbenjárásunkra december 17-én a posta kifizette (megelőlegezte) olvasónknak az összeget. Az ügy vizsgálata, a “szomszédnak” átadott .pénz visszaszerzése még tart. Hát ilyen a világ Fél évvel ezelőtt sajnos szemüveget kellett csináltatni a 10 éves kislányomnak. A szolnoki Árkád üzletsoron lévő OFOTÉRT szaküzletben választott magának egy viszonylag olcsó keretet, amely akkor 600 Ft körül volt, de az elkészítés után csaknem ezer forintot fizettem érte. Rövid használat után az egyik szára kiakadt, nem lehetett öszszecsukni. Visszavittem a szaküzletbe, ahol “nagy kegyesen” megjavították, majd ismét ugyanaz lett a hibája, s már ismerősként mentem vissza - abban a reményben, hogy végleg helyére teszik a szemüveg szárát. A pultnál egy kissé mollett hölgy fogadott, aki szinte eljátszotta az “úristent”. Nem vette kezébe a szemüveget, hanem látnoki módon megállapította, hogy már volt javítva. Igen, Önök javították - mondtam szerényen, ekkor foghegyről odavetette, hogy nem tudják megcsinálni. Kérdésemre, hogy akkor dobjam el a szemüveget, vállrándítás volt a válasz. Gondolom, ez már a mellette álló fiatal eladónak is sok volt, mert megjegyezte: ezek a szemüvegkeretek sajnos hibásak, nem tudnak vele mit csinálni. Tisztelt OFOTÉRT! Ezek után már olyan mellékesnek tűnő kérdést fel sem teszek, hogy miért árusítanak ilyen hibával gyermekszemüveg-keretet? Mindezek után sikerekben gazdag boldog új évet kívánok a kollektívájuknak, hiszen a jövő gazdasági helyzetben nagy szükségük lesz rá. Ilyen hozzáállással, kiszolgálással ugyanis nem fognak talpon maradni. Végezetül annyit: azt a szemüvegkeretet, amit Önök nem vállaltak el, a “Centrumban” két nap alatt megjavították. Hát ilyen a világ! Fábiánná Kocsis Brigitta Szolnok Akadozik a tüzelőellátás Tiszatenyői olvasóink panaszkodnak, hogy a faluban nincs tüzelő. Ha nagynehezen megérkezik egy-egy szállítmány, pillanatokon belül elfogy. Akis jövedelmű emberek képtelenek arra, hogy nagyobb mennyiségű készletet halmozzanak fel a drága szénből. Rájuk a fagyoskodás vár? A kérdésre dr.Szalóki Andrástól, a Kelet-magyarországi Tüzép Vállalat területigazgatójától kértünk választ. - Sajnos, nemcsak Tiszatenyőn, de a megye más településén, sőt országosan akadozik a tüzelőellátás. Nincs elegendő szén, a telepek sorozatosan nem kapják meg az igényelt mennyiséget, és ezzel természetesen együtt jár a felvásárlási láz. Éppen ezért korlátozást vezettek be. Felhívták az áfészek és telepvezetők figyelmét, hogy az igénylőknek 10-20 mázsánál nagyobb mennyiségű tüzelőt - míg nincs elegendő készletük - ne adjanak el. Reméljük, hogy az intézkedés nyomán mindenki tüzelőhöz juthat. Hátra arc! Az erdélyi falvaknak szánt újabb könyvgyűjtési akcióról szóló írásukat figyelemmel olvastam. Az eljuttatással kapcsolataiban sajnos rossz a tapasztalatom, s ime erre a példa. December 10-én hajnalban 1700 kötet könyvvel Marosvásárhelyre indultam (a megyei könyvtár mikrobuszával), hogy a Nyárád menti magyarlakta falvaknak - a vásárhelyi megyei könyvtár közreműködésével - magyar nyelvű klasszikus irodalmat osszunk szét. Zuhogó esőben, fél tízre értünk a határra. Egy jóindulatú román vámos elkezdte a szúrópróba szerinti ellenőrzést, és miután áttekintette a jegyzéket, melyhez az Országos Széchenyi Könyvtár, valamint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szállítási engedélyét is csatoltuk, rendben talált mindent. Ekkor oda jött egy másik román vámos és azt mondta, “hátra arc”! Visszafordítottak bennünket. Hát így állunk a könyvek kijuttatásával. Sepsiszentgyörgynek is gyűjtöttünk könyvet, s várjuk a kiszállítás lehetőségét. Nemes András igazgató Jászberény Ajándék egy kisfiúnak Karácsony előtt vásárolni indultam a 8 éves értelmi fogyatékos kisfiámmal, akit babakocsiban toltam, és ellátogattunk a “karácsonyi faluba” is. Az egyik, játékokkal teli asztal elé érve, a mögötte álló fiatalember kért, menjünk közelebb és válasszak valamit a kisfiamnak. Legyen az az ő karácsonyi ajándéka, s reméli, örömet szerez vele. Váratlanul ért a kedvessége, nem is tudtam, mit vegyek el a játékok közül, de az ajánlatával, többféle klínálatával ebben is segített. Végül egy kisebb doboz Legót választottam. Nem számítottam rá, hogy a mai, pénz után rohanó világban valaki ilyen természetességgel, önzetlenül szerez örömet egy ismeretlen, beteg kisfiúnak és családjának. Nem árulta el, hogy név szerint kinek köszönhetem, majd mégis bemutatkozott, de annyira meghatódott, elérzékenyült voltam, hogy később nem emlékeztem a nevére. Egyik sorstársam, Hofgártné Nusi, az EFOESZ megyei elnökség titkárának közreműködésével sikerült kinyomozni, hogy Pagonyi Zoltánnak hívják azt a fiatalembert, aki úgy akart adni, hogy a háttérben maradjon. Úgy érzem, ezt most el kellett mondanom másoknak és sorstársaimnak. Az Új Néplap nyilvánossága előtt még egyszer köszönöm a kedvességét, segíteni akarását, és jó egészséget, boldog életet,kívánok! Ágoston Imréné Szolnok „Kéjutazás” a buszon? E hó 13-án délután, a vasútállomásról 16.30 órakor induló nagykörűi busz vezetője a motor hangtompítójával csinálhatott valamit, mert olyan zajjal és füsttel közlekedett, amit az utasok alig bírtak ki. Felnőtt és gyerek fülre tett kézzel ült az utastérben, mert ahogy nyomta a sofőr a gázpedált, úgy nőtt a hang ereje. Közben a vezető bele-belenézett a tükörbe, miként reagálnak az utasai, majd kajánul nevetett. Feltehetően örömét lelte benne, mi pedig alig vártuk, hogy vége legyen a “kéjutazásnak”. Ezek után kérdezem, van-e arra mód, hogy az ilyen gépkocsivezetőket soron kívül alkalmassági vizsgára küldjék? Utastársaim nevében ezúton kérem a Volán Vállalat vezetőit, hogy a hasonló esetek elkerülése érdekében intézkedjenek. (A levélíró pontos neve és címe a szerkesztőségben.) „Rendszeres utazó” Nagykörű Kifizettem a büntetést, de... A tárgyalóteremből Azt hitte: egy vasrúd is megteszi A kézfeltartásra, vagy a feltétel nélküli megadásra bíró fegyvere nem volt. Elképzelt bátorságára meg a határozott fellépésére gondolva, mégis bízott magában annyira, hogy elhitte: az egy szál vasrúd is megteszi. Az egyéb „kellék” adva volt. Türelmesen ki tudta várni az éjfélt, erősen hitt abban, hogy nincs olyan csukott ajtó vagy ablak, amit ki ne tudna nyitni. Ami pedig a legfontosabb: érezte, hogy bármikor meg tud annyi alkoholt inni, amennyitől a bátrabbnál is bátrabb lesz. A történet hőse Oláh József, Jászapáti, Dankó J’ista út 16. szám alatti lakos. O vágott neki az éjszakának egy szál vasrúddal és ígéretes nagy tervekkel. Végül mégis ő somfórdált el a „tetthelyről” - megszeppenve és behúzott nyakkal, úgy, mint a csíny tevésen kapott vásott kölyök. A negyvenedik életévéhez közelítő Oláh az idén - valamikor a nyár végén - határozta el magát, hogy „Pénzt vagy életet! ” felszólítással egy kis mellékjövedelmet szerez magának. A sorrendet betartva, először jól teleitta magát, azután fogta azt a bizonyos vasaidat, és elindult. Utólag sem tudta pontosan megmondani, hogy miért éppen Farkas Rudolf, Jászapáti, Berente út 10. szám alatti lakos otthonában próbálta megvalósítani tervét. Az is rejtély, hogy a nagy „kombinátor” hogyan feledkezhetett meg arról, hogy a kiszemelt lakásban nálánál erősebb férfiből kettő is van. Vállalkozásának további részlete - legalábbis az eleje - menetrendszerűen zajlott le. Farkasék lakásához megérkezve, elkerülte a bejárati ajtót, és megcélozta a verandát, annak is az egyik ablakát. Leszakította az ablakot fedő nejlonfóliát, egy ügyes tomamutatvány, s már bent is volt a lakásban. A sikertől (is) megittasulva elfelejtette, hogy neki, az éjszakai hívatlan vendégnek, illik csendben maradni. Vesztére, mert ezzel felhívta magára a háziak figyelmét. Először az egyik Farkas, Rudolf figyelt fel a gyanús zajra. Azután György is, és rövidesen már hárman voltak a szobában. Ekkor szólalt meg Oláh - harcias hangot erőltetve magára. Pénzt követelt, és furcsa módon ez nevetésre ingerelte Farkasékat. Egyikük a vasrudat csavarta ki Oláh kezéből, a másik pedig kinyitotta a veranda ajtaját, és intett a besurranónak úgy, mintha a rajtakapott torkos macskának mondaná, hogy sicc. A megszeppent Oláh megszégyenülten elsomfordált. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr.' Varga Rozália tanácsa hozott ítéletet Oláh József ügyében. Magánlaksértés bűntette miatt 4 hónap börtönbüntetésre ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását a bíróság 2 év próbaidőre felfüggesztette. . Az ítélet jogerős.- ésal -tiltott helyen parkoltam, ezért 300 forintra büntetnek. Mérgemben máris a Szolnoki Városi Rendőrkapitányságra mentem és kifizettem a büntetést, de nem értettem vele egyet. A biztosító ugyanis elvárja az ügyfelektől, hogy a kárfelméréskor az épület közelében parkoljanak, ennek azonban - mint látszik - nincsenek meg a feltételei. (Mivel máshol nem volt hely, közvetlenül a biztosító épületének homlokzata előtt parkoltunk.) A büntetés kapcsán felmerült bennem a kérdés: Hétfői napon, amikor tudvalevő, hogy sok az ügyfél, miért csak egy kárszakértő áll a rendelkezésükre? Azoknak, akik kötött munkaidőben dolgoznak, egy nap szabadságot kell kivenniük az ügy intézésére. Míg ott voltam, legalább harmincán várakoztunk a kárszakértőre. Helyesnek tartanám, ha valamilyen sorszámot adnának a gépkocsival várakozóknak - ami az ügyintézésre és a parkolásra vonatkozna. s ha a hatóság ilyen esetben eltekintene a büntetéstől. Kacsmári Imre Szolnok BETLEHEMESEK A jászárokszállási betlehemesek sok helyen sikeresen szerepeltek már eddig, így a néprajzi pályázatokon is, ahol nem egyszer első díjat nyertek. Játékukkal, kedves rigmusaikkal örömet szereznek a szociális otthon lakóinak, de eljutnak az iskolákba, művelődési házba is. Vezetőjük Faragó Jánosné nyugalmazott tanárnő, aki 47 éve foglalkozik népi gyermekjátékok gyűjtésével, tanításával. Első csoportjának tagjai már a nyugdíj felé haladnak, és mindig szeretettel, tisztelettel veszik körül - írta Tánczos Alajos, saját felvételét mellékelve. Rásegítő járatot indítanak Az Új Néplap november 8-i számában megjelent, “Utasszállítás - 1990!” című észrevételre az alábbi tájékoztatást adom: Személyforgalmi üzemegységünk bevonásával kivizsgáltuk a panaszt, és megállapítottuk, hogy a járatokkal kapcsolatban ilyen jellegű gond eddig nem volt. November 4-én (vasárnap) a szokásosnál jóval több utas jelentkezett, ezért a kiszolgálására vonatkozó észrevételt elfogadjuk. A hasonló esetek megelőzésére november 25-től - munkaszüneti napokon - állandó rásegítő járatot közlekedtetünk Fegyvemekről Szolnokra. Szabó István a Jászkun Volán igazgatója Szerkesztői üzenet A “Tiszavirág” Horgász Egyesület tagjainak: A levelükben említett üggyel az orvhalász ellen indított vizsgálat befejezése után foglalkozunk. Addig szívet türelmüket kérjük. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné December 10-én negyed tízre mentem a Hungária Biztosítóhoz személygépkocsim kárügyében. Amikor a kárszakértővel háromnegyed kettőkor végre kimentünk a kocsihoz, egy cédulát találtam a szélvédőn - több kocsin volt ilyen ?, amin az állt, hogy
