Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-21 / 218. szám

n 1990. DECEMBER 2(. 3 Uj Néplap-fórum: Kérdezzen velünk: Túrkevén ! Hiányzik a Kevi Julcsa - Nő a munkanélküliek száma - Földje egykoron sok volt a városnak, de ma még... Túrkevén a városháza nagyter­mében, a szerdai ankéton mind­össze tizenöten jelentek meg. Szín­­igaz: kevesen ültek a nézőtéren, bár a kérdések azért nagyon is húsba­vágónak, tiszteletkörök nélkülinek tűntek. Ilyen volt például az első, amelyben arról érdeklődtek Né­meth István polgármestertől, hogy a város mai vezetése, azaz a képvi­selő-testület mennyire kevi. A kér­dezett elmondta, hogy a tizenki­lenc személyből nyolcán nem hely­beli születésűek, bár a válaszokból megtudtuk - mivel ehhez a témá­hoz mások is hozzászóltak - aligha az számít, hol, merre őrzik az illető anyakönyvi kivonatának az erede­tijét. így a polgármester is máshol született, hiszen 1943. április 13-án Hámorban jegyezték be a matriku­­lába. Gépészmérnök tanár, és több mint húsz éve kevi lakos. Felesé­gestül érkezett a városba, ahol a szakközépiskolában tanított, majd igazgatóhelyettesként dolgozott. A felesége is pedagógus. A fia Né­metországban egyetemista, a lánya pedig elsős középiskolás. Röviden ennyit a polgármesterről, és arról a testületről, amelyben bízik, bíznak. Még akkor is, ha néhányan közü­lük máshonnan érkeztek. Érdeklődtek arról is, hogy a tele­pülés meg bírja-e tartani az értelmi-* séget? Kiderült, ez bonyolultan ne­héz kérdés, mivel nem kevés hát­rány éri azt a diplomást, aki ide érkezik. Ugyanis a város iparilag közepesen fejlett, a szolgáltatások színvonala alacsony, azután a kul­turális élet területén is akad javítani való. Ugyanakkor az itteni embe­rek ragaszkodása, szeretete, mun­kabírása olyan megtartó erő, amely senki szemében nem elhanyagol­ható tényező. így azután érthető, hogy bizonyos hátrányok ellenére jónéhány máshonnan érkezett dip­lomás gyökeret vert. Azért az is tény, hogy akik itt nőttek fel, töltöt­ték a gyermekkorukat, a diákévei­ket, azok visszatérésére jobban számítanak. Ez az elképzelés egyébként szerepel a pártok prog­ramjában is. Érkezett kérdés a sporttal kap­csolatban is. Nincs mit szégyellni, hiszen NB Il-es csapataik vannak, míg a focisták a megyei első osz­tályban rúgják a bőrt. A birkózók korosztályukban országos hírűek, a crossozók első- és másodosztá­­lyúak, akik között válogatott keret­tagok is akadnak. Nem vitás, na­gyobb támogatást érdemelne a sportélet, de hát többre a helybeli gazdálkodóegységektől ebben a pénzszűke világban aligha futja. Úgy tűnik, a sportkör mostani fel­építése jövő évre is megmarad. Hogy azután miképpen alakul majd az itteni szakosztályok, ver­senyzők sorsa, ez a ma még nehe­zen látható, tisztázatlan kérdések Németh István, Túrke ve pol­gármestere közé tartozik. Szóvá tették a cigányság helyze­tét is, hiszen soraikban érdekes ket­tősség tapasztalható. Adódnak kö­zöttük sikeres, megfelelő körülmé­nyek között élő vállalkozók, ugyanakkor egy réteggel, akik zö­mében szakképzetlenek, kevés is­kolával rendelkeznek - gondok vannak. Nincs munkahelyük, és az elbocsátások is őket érintették leg­hamarabb. A város földjével kapcsolatban megtudtuk a polgármestertől, hogy ez valaha 26 ezer aranykorona ér­tékű volt. Zöme legelő, amelyet a helybeli jószágtartók, kisgazdák béreltek. A gazdálkodáshoz min­denképpen szükség lenne erre a földre, elvégre növelné a bevétele­ket, és a hiányok pótlása ilymódon is elképzelhető. Sajnos, az ide vo­natkozó törvények megalkotása nyúlik, akár a rétestészta. Kiss Sándorné arra volt kíváncsi, hogy miképpen alakul a munkanél­küliek sorsa, illetve azt is szóvá tette, hogy nem tartja megfelelő­nek a közbiztonságot. A válaszból megtudtuk, hogy jelenleg a munkát keresők száma százhúsz, és de­cember 31-ig további tizenhéttel gyarapodik. Sőt a jövő év első ne­gyedévének a végére minden bi­zonnyal újabb 150-200 ember ke­rül erre a sorsra. Ekkorra közel négyszáz munkanélkülivel kell számolni. Ez az önkormányzat, a város vezetése előtt álló legsúlyo­sabb kérdés. A megoldás: a feszült­ségek enyhítése érdekében minden olyan magán, vállalati, géemkás, stb. kezdeményezést támogatnak, amely munkahelyteremtéssel, munkaalkalom-bővítéssel párosul. Ami a közbiztonságot illeti, a kép­viselő-testület azt tervezi, hogy a jövő esztendő első negyedében he­lyi közrendet alakít ki és fontolgat­ják a rendőrség személyi állomá­nyának a bővítését is. Gondot okoz, hogy a polgárőrség hatóság­ként nem léphet fel, ezért ezen a területen jogkörbővítésben bíznak. Ahrahám Béláné egész kérdés­csokorral ostromolta a polgármes­tert. Az első arról szólt, hogy plusz vagy mínusz milliókat örökölt-e a költségvetés? A válasz szerint az elmúlt években minden pénzügyi, gazdálkodási nehézség ellenére ez a város sokat fejlődött, és ebben jelentősek az érdemei a volt ta­nácselnöknek. Ami a kérdésre adott pontos választ illeti, akad egy tízmillió forintos mínuszuk, ame­lyet a régi vezetés tavasszal vett fel hitel formájában. Nem ment rossz célra, mivel posta- és telefonkor­szerűsítésre fordították, fordítják. Többek, de úgy is írhatnám, hogy a lakosság nevében a vasút visszaállítását is szorgalmazta a kérdező. Ezzel a város mostani ve­zetése is egyetért, és keresik a meg­valósítás lehetőségeit. A legsze­rencsésebb az lenne, ha országos elképzelésekbe, vonalbővítésbe is be tudnák építeni ezt a helyi terve­zetet, bár részvények formájában is megvalósítható a régi óhaj. En­nek csak az a hibája, hogy pénz, sok pénz kellene hozzá, amellyel a helyi cégek napjainkban aligha rendelkeznek. Azt is megtudtuk, hogy a gamesz jogutód nélkül is megszűnt, az épület valamilyen egészségügyi feladatot kap. A böl­csőde is ráfizetéses, jelenlegi for­májában aligha üzemeltethető to­vább. Hasonló sors vár a tanyasi kollégiumra is. Arra is választ kap­tunk, hogy a sima érettségivel ren­delkezők előtt bezárultak az admi­nisztratív jellegű munkahelyek, ők két lehetőség közül választhat­nak: vagy főiskolán, egyetemen ta­nulnak, vagy valamilyen szolgál­tató jellegű szakmát választanak, végeznek el húszéves korukra. A szakközépiskolások esetében is fejtörést okoz az elhelyezés, főleg ha a végzősök kis településeken, falvakban szeremének dolgozni. Mint a bevezetőmben említet­tem, a kevi fórum ezen a napon tíz-egynéhány személy ügye lett. Remélhetőleg a kérdések és a fele­letek tíz-egynéhányezer ember ér­dekét, tájékoztatását szolgálták. D. Szabó Miklós Néhány napja Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ egy új reklámhordozót helyeztetett el épülete tetején. Kettős céllal, amely egyrészt az intézmény programjait hivatott hirdetni, másrészt pedig bárki igénybe veheti a szokásos hirdetési feltételekkel. Változatos effek­tusokkal működik az egy méter szélességű és 10,15 m hosszúságú fényújság, 70x70 cm-es betűkkel. A lakosság többek között a pontos időt, hőmérsékletet, illetve a levegőszennyeződést is megtudhatja a tábláról. Jelenleg a próbaüzemet tartják (Fotó: Tarpai Zoltán). Látlelet Monológ száz hangon Januárban újra indul Tanfolyamok kezdő vállalkozóknak Több pénzintézet felfigyelt arra, hogy a hozzájuk forduló kezdő vál­lalkozók ismeretei a pénzügyekről, az adózásról, a könyvelés szabályai­ról igencsak minimálisak. Közéjük tartozik az OKHB, a Takarékbank Rt., a Mezőbank Rt., továbbá az APEH megyei szervezete, akik el­határozták, hogy próbálnak segíteni a helyzeten. Fölvették a kapcsolatot a KVF vezetőivel, akik a kölcsönös előnyök jegyében vállalták is a kez­dők felkészítését. Az első kéthetes turnus augusztusban, a Mezőbank részvételével, a második háromhe­tes tanfolyam most, decemberben fejeződött be. Ez utóbbit támogatta a Takarékbank Rt. Más pénzintéze­tek a KVF alapítványán keresztül támogatja a tanfolyamokat. A hall­gatók az általános közgazdasági alapismereteken túl pénzügyi, piac­kutatásijogi, könyvviteli, vállalko­zási, adószámítási és más képzés­ben részesülnek. A tanfolyamok végén rendezik meg azt a fórumot, amelyen neves szakemberektől kérdezhetnek a hallgatók. A legutóbbi fórum éppen azt bizonyítja, hgy a tanfolyamokra igen nagy szükség van, s a végén is marad jócskán nyitott kérdés. Ter­mészetesen ebben semmi meglepő nincs, hiszen vállakozói kultúrát, pénzügyi, adóismereteket korábban nem nagyon volt mód összegyűjte­ni. Ezért is fontos az az információ, mely szerint január-februárban to­vább folytatódik a sorozat. Ezúttal az adóbevallás elkészítéséről, az APEH szakembereinek bevonásá­val tervezik az újabb tanfolyamot. Szeretnének újabb pénzintézeteket is megnyerni az ügynek, minthogy a'K VF-nek erre fordítható pénze ke­vés. Az igény pedig igen feszítő. A kezdő vállalkozók elindulását segí­tő újabb kurzust márciusban gon­dolják elindítani. Itt már az eddigi hatvan óra helyett száz órát tervez­nek, heti két délutánt igénybevéve. F.I. Bár a nevem szerepel az alábbi monológ alatt, a gondolatok nem tőlem származnak - egy szocio­lógiai vizsgálat alkalmával, sok ember megkérdezése alapján, mintegy mozaikszerűen rakó­dott össze. "Szabadnak kell hinnem ma­gam. Bármit mondhatok a letűnt rendszerről, senki sem követeli vagy kéri, hogy bizonyítsam ál­lításaim igazságát. De szidha­tom a jelenlegit is, ilyen vagy olyan rangú képviselőit, az elné­ző mosolynál többet nem kapha­tok. Nem mintha nem félnének tőlem, csak éppen nincs idejük velem foglalkozni. Talán mert nem épült ki az "apparátus", mely pontosan nyomon követ­hetné, hogy miért is vagyok elé­gedetlen. És azt mondom: nem tudok hazudni. A kommunisták ugyanis felszívódtak. Már nem ismerem az arcukat, nincsenek felvonulások, nincsenek terme­lési tanácskozások, nincsenek hivatali gépkocsik, melyekben a frissen borotvált elvtársak szá­guldoznának. Lehetséges, hogy azt a távolságot hiányolom, mely a hatalom igézetéről árulkodott. Ismeretlenek lettek előttem a ha­talom új képviselői. Mintha ve­lem lennének egyenrangúak. Ugyanúgy öltözködnek mint én, ugyanúgy panaszkodnak a már­­már követhetetlen áremelkedé­sekre, mint én. Csak éppen a szándékaik és a vágyaik külön­böznek. Mindenekelőtt az én közreműködésemmel is szeret­nék létrehozni az új uralmi ren­det. De hát a hatalmat nem lehet csak úgy megszerezni. Elhitető erő kell hozzá, nem kevés ígér­getés és a jólét felvillantott kö­zelsége. Látom én a megtévesz­tés bonyolult mechanizmusait, a politikai indulatokban is kifeje­ződő csapdákat. És azt is érzéke­lem, hogy a kemény és a lappan­gó diktatúra négy évtizedes idő­szaka után csak a remény éltethet bennünket. Hogy nem kerülünk ugyanabba a zsákutcába, s nem lesz többé olyan hatalom, mely lelkiismeret-furdalás nélkül ki­zsákmányolhatna bennünket. Még abban is bízom, hogy újra lesz terített asztal, ahol koccint­hatunk és eltölthetjük az időt. De meddig kell erre vámunk? Re­ménytelenül megrekedve a sze­génységben, kifosztva és csaló­dottan. Az önkizsákmányolás végső határáig eljutva. Meg­annyi rémség után persze akár szabadnak is érezhetem magam, mert annál nagyobb méretű el­­nyomorodást, mint amilyet az el­múlt időszak hozott, európaiként aligha lehet újra elviselni. E- lőbbre is akarok jutni, de nem úgy, hogy egy újabb illúzió áldo­zata legyek. Melyről csak ké­sőbb derül ki, hogy hazugság volt. Eléggé ködösen tudok csak erről beszélni, és ha azt mondod, hogy te másként imád meg, gon­dolj arra, hogy belőlem már az a lojalitás és udvariasság is hiány­zik, amelyik minduntalan meg­tévesztő hazugságokkal vonja körbe a világot. Szeretnék végre dolgozni, meg olyan finoman társalogni az emberekkel, mint ahogyan te. Csakhogy én nem vagyok polgár, mert nincsenek tartalékaim." Kerékgyártó T. István szociológus Egyre több a rossz fűtőberendezés „Gázos” lakások, maszek, ^szakértők” A kéményseprőkről legtöb­bünknek Fortuna földi kegyeltjei jutnak eszünkbe, s amikor megpil­­latjuk őket, rögtön gombunkhoz nyúlunk, mondván: szerencsénk lesz! Az őket foglalkoztató Fűtés­­technikai Vállalat, mint az egykori megyei tanács irányítása alá tarto­zó gazdálkodóegység jelenlegi helyzete azonban mégsem nevez­hető szerencsésnek. Az utóbbi hó­napokban ugyanis megjelentek Jön a hideg zuhany! Hallom, látom, olvasom. Minduntalan be­­leszuggerálja agyamba a tömeg­kommunikáció, hogy még rosz­­szabb lesz, sőt ezután jön a feke­televes. Hogy ki főzte azt is tu­dom - a 40 éves rezsim, a rossz tervgazdálkodás stb. Ki eszi meg? Ez nagyon egyszerű - a bérből és fizetésből élők, a kispénzű nyug­díjasok, a nagycsaládosok. Felvetődik a kérdés, hogyan védekezzünk az infláció ellen? Tippeket számtalanszor kapunk. Például vállalkozzunk. Igen ám, de a vállalkozáshoz pénz kell, azt pedig már elvitte az eddigi inflá­ció, a kölcsön pedig eddigi java­inkat tenné kockára. "Tartson lé­pést az inflációval. Vegyen érték­álló kötvényt" - kántálja a tv-rek­­lám. Jó, jó, de miből? Takarékos­kodjunk? Eddig is nehéz volt, de ha ezután még sikerülne is, mire mennénk vele. Spórolt pénzünk egy kötvénykére sem lenne elég. Jövőre pedig ez a pénz úgysem érne annyit mint most. Kifogyva a tippekből, ötletek­ből egy megoldás maradt. Nincs mese, el kell költeni megmaradt szakértelmükben megkérdőjelez­hető vállalkozók, akik kéménysep­rőipari tevékenységet folytatnak, illetve kémények, füstcsatornák használatával összefüggő ellent­mondásos "szakvéleményeket" készítenek. Mindezt persze fele­lősségvállalás nélkül. Ha viszont a hibás, szakmailag nem kellően megalapozott szakvéleményekre visszavezethetően valamilyen bal­eset történik, akkor a felelősség a pénzünket, úgyis itt a karácsony, legalább szeretteinknek legyen öröme. Az ünnepek fényében pe­dig támaszkodjunk egy örök igaz­ságra - miszerint minden rosszban van valami jó! És mi is örüljünk annak, hogy elkezdődik valami, ami hosszú távon némi reménnyel kecsegtet. Legyünk optimisták, bízzunk a gazdaság fellendülésé­ben, az oktatás reformjában, a még meglevő munkahelyeink­ben. Szorítsunk azon a nadrágszí­jon, végtére is tudjuk miért tesz­­szük és egyébként sem tehetünk mást. Efféle gondolatokkal telve áll­tam meg hagymát venni a szolno­ki Széchenyi piacon a boltban vá­sárolt "Z" aprólékhoz. Kérdésem­re a pufók arcú eladó a vöröshagy­ma kilóját 40 forintért kínálta. És leesett a húszfilléres! Engem már megérintett 1991 szele. Az eladó tekintetében csillogott a szebb és jobb jövő képe! Tetten érve az inflációt már csak egy kér­dés maradt. Vegyek "optimistán" két kiló hagymát?- bódi­_____________J Fűtéstechnikai Vállalatot terheli. Már csak azért is, mert hatóságilag a megyében egyedül ennek a vál­lalatnak van jogosítványa arra, hogy a kémények felülvizsgálatát, karbantartását elvégezze. A tét pedig nem csekély, hiszen emberéletről van szó. Egyébként is szinte állandó füstgázban élnek, különösen a lakótelepi tömblaká­sok lakói, akik fali szellőzésű, illet­ve nyílt égésterű gázkészülékekkel fűtenek. Nem véletlen, hogy a nyu­gati országokban már régóta nem engedélyezik az ilyen konstrukci­ójú készülékek üzemeltetését. A hazai ipar azonban képtelen a kor színvonalának megfelelő berende­zéseket gyártani, melyek megfelel­nének a legszigorúbb bizton­ságtechnikai, környezetvédelmi és takarékossági követelményeknek. Sajnos, az égéstermékek jelenléte, főként a régebbi lakásokban már bizonyított tény, ezt orvosi tapasz­talatok is alátámasztották. Az is igaz viszont, hogy a sok lakónak a gázkészülékek karbantartására sincs már pénze, nemhogy újat ve­gyen. Ezért a felülvizsgálatok so­rán fokozatosan romló állapotú fű­tőberendezésekkel találkoznak a szakemberek. Sokan nem veszik komolyan a kémények karbantar­tását sem, holott ezt a szolgáltatást minden esztendőben legalább két alkalommal köteles elvégezni a Fűtéstechnikai Vállalat. A fizetési fegyelem is gondot okoz a vállalat­nak, ennek ellenére jövőre nem emelik a lakossági szolgáltatások díjait. A jelenlegi árak, melyeket három éve állapítottak meg, még mindig rendkívül alacsonyak, hi­szen egy egyedi kémény karban­tartási díja mindössze 52 forint. LJL. Inflagranti infláció

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents