Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-19 / 216. szám

Néplap 1990. DECEMBER 19. Zűrzavar a politikában „Szelet vetettek” - kisgazdák lehettek - vihart arattak Kisgazda utód vagyok én is, kora gyermekkorom óta vettem át ósi foglalkozásunk tárgykörébe tartozó minden tudást, hagyo­mányt, szokást, erkölcsöt, szorgal­mat, tisztességet, melynek tanul­mányidőszaka kétszerese a legfel­sőbb tudományok elsajátítása ide­jének, de talán több tudást is ad! Egy gazdának tudnia kellett: földet művelni, növényeket, zöldséget, gyümölcsöt termelni, gondozni, ápolni, nemesíteni, feldolgozni, tartósítani, állatokat gondozni, el­látni, tanítani. Alapfokú iskolá­zottságuk mellett ez az örökség volt az igazi tudás, igazi érték. To­vábbá az évszázadok tapasz­talatainak átvétele és továbbadása, az élet folyamatának biztosítása. A magyar emberi tisztesség, erkölcs és tartás átvétele és továbbadása. Minden önérdek nélkül, tisztes­séggel, keresztény erkölcs tisztasá­gával, mértékével, önzetlenül. Az egyszerű és igaz magyar ember so­hasem zárkózott el a vélemény­­nyilvánítás elől, mint manapság, pedig ezt most szabadon, félelem nélkül tehetné, és mégis... Mi tántorította el a ma egyszerű emberét a közéletbe történő bele­szólástól? Már nem az erőszak, nem a félelem!! Nekem az a véleményem, hogy az ő egyszerűsége, önzetlensége, tisztasága, erkölcse nem fér össze a mai napok politikájával... Vala­hogyan velük is az történhetett, ami énvelem... Én 1945 elejétől a Kisgazdapárt országos szervező­­titkára voltam, és a kelet-magyar­országi szervezés vezetője, pozíci­ót nem is kértem, nem akartam - majd az ezzel járó következmé­nyeket elviseltem -, 1956-ban is­mét a helyemen voltam, majd 1988-ban, november 18-án a törté­nelmi Pilvax kávéházban nyolcad­­magammal aláírtuk azt a deklará­ciót, amely a többpártrendszer be­vezetésének első lépése volt Ma­gyarországon! Bátran megtettük! Voltak ugyan velünk, akik még aláírhatták volna, de nem merték, nem tették, akik csak a baráti társa­ság szintjén akartak maradni (An­tall József, Vörös Vince, Mizsei Béla, Balogh György dr.) De mi­kor aztán mi már kikapartuk a tűz­­ből a gesztenyét, bizony jöttek, szinte úgy jöttek, hogy minket semmibe vettek - illetéktelenek -, viszályt vetettek, és gyalázatot arattak! Innen kell visszaindulni, az el­utasítás s közöny okát ebben kell meglelni! Ezt a két megismételt választás szégyenteljes eredménye bizonyítja! A MAGYAR NEM­ZET AZ EMBERI TISZTESSÉG POLITIKÁJÁT KÖVETI MA IS, AMELYET ÁRPÁD-HÁZI NAGY KIRÁLYAINK HAGY­TAK REÁNK! Mért van ilyen zűrzavar a ma­gyar pártpolitikában, amikor törté­nelmünk legnehezebb időszakát éljük? Mért van az, hogy a jelenle­gi köztársasági elnök, aki valaha a kisgazdapárt mártír főtitkárának a személyi titkára volt, az SZDSZ tagja; miniszterelnökünk, aki édeapja révén kisgazda múltra hi­vatkozik, az MDF tagja, szürke személyem pedig a KDNP tagja? Hogyan maradhatott a Kisgazda­­párt országos vezetőségében az a dr. Balogh György, akit Kádár Já­nos elvtárs a munka érdemrend arany fokozatával tüntetett ki? Ho­gyan lovagolhatta meg a jelenlegi Kisgazdapártot - lehet, hogy lova­golni nem tud, mert talán még a búzát és rozsot sem tudja megkü­lönböztetni - T orgyán József-, aki­nek semminemű kisgazda múltja nincsen, állítólag egy gebei 500 holdas birtokos család sarja, és mint ilyen, fényes életsorban a Ró­zsadombon, a legjobb káderek környezetében vészelte át a pártál­lam időszakát? Nagy kérdések ezek, és ezekre felelt a MAGYAR NEMZET! Sajnos, nem értették meg! Pe­dig óriási a felelősség, és ez alól nem lehet már kibújni. Sajnos a mai politikusok törvényesítik azt a nagy szakadékot, ami köztük és az embermillió, termelő, dolgozó ember közt van, amikor törvényi­leg állapítják meg törvénytelen bé­reiket, és ez nem különbözteti meg őket elődeiktől, akik törvénytele­nül élhettek a maguknak vindikált jogokkal! Bizony-bizony, a ma­gyar világban sok politikus és sok politikai párt elpolitizálta magát és veszítette már majdnem el ezt a jobb sorsra érdemes nemzetet, de tanuljuk már végre meg! Ne támogasson a magyar a pártpolitikában olyan személyt, aki csak a húsos fazékhoz törtet, aki csak a maga pecsenyéjét akarja megsütögetni! Volt már elég gaz a magyar politikai ugaron, ne engedjünk konkolyt verni! Elhatalmasodni, Sokan abból élnek A családi pótlék tervezett emeléséről A szándék - hogy a gyeremeke­­ket nevelő családok terhein igye­keznek könnyíteni - nemes, ember­séges. Különösen az lenne, ha azoknak a sorsán javítana, akik vét­lenek és ártatlanok abban, hogy a világra jöttek és a gazdasági hely­zet ilyen; vagyis a gyerekekén. Biztosítja-e ezt a jelenlegi mód­szer? Sajnos igen sok esetben nem! Sok család esetében ugyanis a csa­ládi költségvetésben a gyermek a sor végén szerepel, már a bölcső­dei, óvodai ellátás igénybevétele, különösen pedig a taníttatásában történő döntés esetében. Az állampolgári jogon járó csa­ládi pótlék bevezetése óta szaporo­dik azok száma, akik kijelentik, hogy nem is akarnak dolgozni, mert a sok gyermek után járó csa­ládi pótlékból is megélnek. Hogy a gyermekeket nem járat­ják óvodába és iskolába is alig? Hogy ennek következtében bőví­tetten újratermelődik az iskolázat-Az Űj Néplap politikai vitafóruma eluralkodni! Jó Magvetők kelle­nek ma a magyar életbe, nehogy elfáradjon áldott kezük, elcsüg­gedjen igaz lelkűk! A magyar nemzet hálás lesz, és meg fogja köszönni minden időben verejté­küket! Ha a politikában Magyar Hazánkban vetni és aratni aka­­nink, ki kell válogatni a magot: Önzetlen, odaadó, önfeláldozó fe­lelős embereket bízzunk meg, vagy vállaljuk magunk is a Haza szolgálatát! Advent van, készítsük a talajt, magot, az utat, magunkat a Szeretet világának a megvalósítá­sára. Deák Antal Kereszténydemokrata Néppárt _____________________Szolnok Egyesületet kellene alakítani Szolnok közbiztonságáért Egyre többet olvasunk betöré­sekről, a biztosítók egyre gyakrab­ban fizetnek feltört gépkocsikért, és bizony egyre többet hallgathat­juk személyesen is a piaci lopások­ról vagy akár a sötétedés utáni le­­tépéses (táska, lánc) rablásokról panaszkodó nőket, időseket, ki­szolgáltatottakat. Nem kell nagy jóstehetség hoz­zá, hogy kitaláljuk: a romló életkö­rülmények hatására a bűnözésre hajlamos emberek mind gyakrab­ban fognak a pénzszerzés törvény­telen eszközeihez nyúlni. Jó, de mit tegyünk? Nem sze­retném a működő vagy elképzelt megoldási javaslatok sorát újabbal szaporítani. A „vigyázz jobban magadra’ ’ gondolattól a rendőrség létszámának és felszereltségének növelésén át az „osszunk fegy­vert” felmordulásig sok minden forog közszájon. En nem a spa­nyolviaszt akarom feltalálni, csu­pán az egyik lehetőséget szeret­ném mindenki figyelmébe ajánla­ni. Nyugat-Európában több helyen alkalmazzák sikerrel a gépjármű­­ves járőrözést. Ez azt jelenti, hogy vállalkozó szellemű polgárok szürkülettől pirkadatig párosával autóznak fel-alá a városban, és fi­gyelnek. Mit tehetnek ezek az emberek, és egyáltalán mire jó ez az egész? Nos, tulajdonképpen csak annyit tehernek, amit az előbb jeleztem: figyelnek. Természetesen el kell látni őket híradástechnikai beren­dezésekkel, és akkor jelezhetnek is a rendőrségnek, tűzoltóknak, men­tőknek vagy akár a taxisoknak. Ami viszont nagyon fontos, nincs fegyverük, nincs intézkedési jo­guk, sőt ki se szállhatnak a gépko­csiból. Már hallom is a szkeptikuso­kat: akkor kutyagumit sem ér az egész. Azokban az országokban azonban, ahol működik ez a rend­szer, mégis az a tapasztalat, hogy a gépjárműfeltörések szinte telje­sen megszűntek, a telefonfülkék feltörése és az egyéb rongálások pedig igen jelentős mértékben csökkentek. Gondoljunk csak be­le, kik követik el ezeket a bűnöket: erejüket próbálgató suhancok, kocsmában felbátorodott duhajok és csoportokba verődött, egyéb­ként szolidnak tűnő „hátrányos helyzetűek”. Én azt mondom, igenis meg lehet előzni a legtöbb ilyen jellegű bűnelkövetést, pusz­tán a figyelmeztető jelenléttel. Ezenkívül az áruházi betörések számát is vissza lehetne szorítani azzal, hogy az „alkalom szüli a tolvajt” aranyigazságból ez a fi­gyelőszolgálat az alkalmat jelentő­sen csökkenteni tudná. Idáig szép, de ehhez is pénz kell! Miből? Nem fogtam volna tollat, ha nem lenne megoldási ja­vaslatom. Úgy gondolom, először is minél több szolnoki polgárnak kellene jelentkezni és kiabálni a megoldás érdekében akár e mellett a javaslat mellett, akár mást java­solva. Aztán sürgősen kellene egy táradalmi egyesületet alakítani, mondjuk „Szolnok közbiztonsá­gáért”. Ennek az egyesületnek a veze­tősége a városháza jóindulatát megnyerve nyithatna egy alapít­ványt, ami biztosítaná az egyesület működéséhez szükséges pénzt. Újra hallom az ellenkezést: na ez is koldulni akar, ki az isten fog itt adakozni jövőre, mikor egy komo­lyabb levegővétel is pénzbe ke­rül?! Szerintem ez nem feltétlenül lenne koldulás, hiszen a biztosító társaságoknak alapérdeke a bűnö­zés cssökkentése, a rendőrségnek is olcsóbb (és kivitelezhetőbb) egy ilyen társadalmi szerveződés tá­mogatása, mint a feladat teljes fel­vállalása, rajtuk kívül pedig azt hi­szem, a lakóteleppel rendelkező vállalatoknak is megér némi támo­gatást dolgozóik nyugalma. Természetesen leginkább ne­künk, polgároknak érdekünk, hogy sötétedés után se kelljen ret­tegniük anyáinknak, feleségeink­nek, gyermekeinknek. A legtöbbet segíteni is mi tudunk magunknak. Nem biztos, hogy pénzzel, inkább azzal, hogy tevékenyen részt ve­szünk a közbiztonság javításában. Nyilván nem öntörvényű cseleke­detekkel, nem fegyveres polgár­őrséggel, nem munkásőrséggel és egyéb, indulatokat kavaró, lejára­tott csoportok újraélesztésével, ha­nem új, modem, működő demok­ráciákban már kipróbált és intéz­ményesült módszerekkel. Nos, ezeket gondolom én a közbiztonságról. Szeretném, ha sokan reagálná­nak erre a cikkre abban a remény­ben, hogy tudunk valamit tenni Szolnok érdekében. Én mindene­setre máris ajánlom magam - gép­kocsimmal együtt - erre a hasznos szolgálatra. Gondolkodjon Ön is a köz­­biztonságról! Fodor György Szolnok lanok, szakmai képzésre is alkal­matlanok tömege? Az ilyen szülőt ez nem érdekli! Annak érdekében, hogy egye­lőre legalább a most emelésre szánt összeg a gyerekek javára kerüljön felhasználásra, javaslom, hogy a bölcsődei, óvodai és iskolai étkez­tetés, eszköz- és tanszerellátás költségeinek pótlására fordítsák. Ezzel csökkenteni lehetne az óvo­dákban, iskolákban éhező gyer­mekek számát. Hazánk jövője szempontjából javaslom a családi pótlék folyósítására vonatkozó tör­vény módosítását úgy, hogy a csa­ládi pótlék két részből tevődjék össze. (Például 65 százalék és 35 százalék megoszlásban.) A na­gyobbik részt kapja kézhez a szülő, a kisebbik részt pedig fordítsa az állam ingyenes bölcsődei, óvodai, iskolai ellátásra. Ezzel remélhető­en növekedne az ezeket igénybe vevők száma, és kulturáltabb gene­rációk növekednének fel. Szerintem a tisztességesen dol­gozók érdeke azt kívánja, hogy az általuk előállított értékek a társada­lom javára kerüljenek - mind telje­sebben és mind hasznosabban - fel­­használásra, nem pedig egyre töb­bek részére dologtalan életmód elősegítésére és az ezt folytatók szaporítására. Tóth Andrásné Szolnok Az egyik MSZDP A kizárok a kizártakról Az Új Néplap december 13-ai számában tájékoztató jelent meg „Kizárták a kizártakat a kizártak” címmel. Ez a cikk a „Nyilatkozat­­tevők” jóvoltából több dezinfor­­mációt tartalmaz: 1. A nyilatkozók nem a Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt megyei és városi vezetői. A megyei vezetés mandátuma a kül­döttértekezlet (1990. május 20.) határozata értelmében 1990. no­vember 30-án lejárt. Az alapszer­vezetek többsége nyilatkozatban új vezetést bízott meg (Bencsik Ferenc, Fodor Géza, Rácz István, Varga Béla). Szilvás Ferenc az MSZDP központjába beküldött tagnyilvántartó alapján nem hogy városi vezető lenne, de önmagát is kizárta a pártból, azzal, hogy feb­ruár óta tagdíjat nem fizet. 2. Az irodahelyiséget nem a Szolnok/2 (aktivistái), hanem a megyei szervezet ügyvezetője 2 párttag tanú jelenlétében zárta le. A lezárásra azért volt szükség, mert Boros János, Mezei Imréné, Török András, Szilvás Ferenc, Bogár Ottó, Katona Ferenc és Far­kas Endre ellen hivatalos pártfe­gyelmi vizsgálat indult, mivel ne­vezettek közül többen az irodahe­lyiséghez rendelkeztek kulccsal, így a fegyelmi vizsgálathoz nélkü­lözhetetlen dokumentumokat megsemmisíthették volna. Erről jegyzőkönyvileg a helyiség tulaj­donosát (megyei tanács jogutód­ját) a lezárás tényével egy időben értesítésük. 3. Az irodahelyiséget a tör­vényesen bejegyzett Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt (Bp., Dohány u. 76.) bérli. Tekintettel arra, hogy nevezettek ezt a párt­központot, valamint vezetését és Szervezeti és Működési Szabály­zatát nem ismerik el, így ők más párthoz tartozónak tekinthetők. A vizsgálat lezárásáig az MSZDP helyiségeinek használatára nem jogosultak. 4. Fölösleges dolog (nyilatko­zattevőknek) kezdeményezniük küldöttgyűlés összehívását, hisz az MSZDP Szervezeti és Működé­si Szabályzat értelmében két hóna­pon belül a küldöttgyűlést össze kell hívni. Az erre vonatkozó in­tézkedést a megyei vezetés az alapszervezetek írásos nyilatkoza­ta alapján már megtette. Rácz István megyei ügyvezető A másik MSZDP Kongresszus után Az MSZDP XXXVII. kongresszu­sa a Vasas Szakszervezet Székházában folytatódott dec. 8-9-én. Nem voltak kidobólegények, nem volt könnygáz! A küldöttek megvitatták és elfogadták a párt szervezeti és Működési Szabály­zatát és cselekvési programját. A kongresszus által elfogadott elvi nyi­latkozat egyebek közt kimondja:- a külföldi tőkének vagy más mó­don értékesített üzemekből, gyárakból is végkielégítés jár azoknak, akik eze­ket építették és működtették,- a dolgozó ember számára az lesz a rendszerváltás ha a munkahelyeken a legjobb szakemberek lesznek vezetők, s nem a politikai-ideológiai elkötele­zettségük végett kinevezettek!- erős, egységes szakszervezeti mozgalom nélkül nincs igazi szociál­demokrata párt, és a szakszervezetek­nek is szükségük van politikai küzdő­­társra, a szociáldemokratákra. A közös fellépés, az érdekvédelem hiányának a dolgozók látják a kárát. Ezért minden munkahelyi érdekvédelmi tömörülés­sel szövetségi viszonyra lépünk.- a Magyarországi Szociáldemokra­ta Párt szövetséget ajánl a baloldali módon cselekvő politikai szervezetek­nek és állampolgároknak.- szeretnénk cselekvésre bátorítani mindazokat is, akik eddig vártak, ab­ban a hitben, hogy elég lesz csak iga­zodniuk a mások által meghatározott gazdasági és politikai szabályokhoz, feltételekhez. Már tudjuk: ez kevés!! A magyarországi szociáldemokrata Párt, most ünnepelhette 100. szüle­tésnapját. Kongresszusunk méltatta elődeink töretlen, megalkuvást nem tűrő tevékenységét. Az évszázad törté­nelmi viharaiban, esetenként kény­szerű kompromisszumokkal, de min­denkor a tolarenciát, a békét, a szoli­daritást, az igazságosságot a dolgozó tömegeket képviselték. A szakszerve­zetekkel együttműködve, ha kellett százezreket mozgósító demonstráció­kat, országos méretű sztrájkokat szer­veztek. Az ünnep ezúttal tisztelgő megemlékezésre sikerült... A magyarországi szociáldemokra­táknak ma nincs okuk ünnepelni. Most dolgozni kell, visszaállítani a párt egy­ségét, tekintélyét, melyet a jelenkori „legitim” vezetés megtépázott. A kongresszus „Szociáldemokrata Kerékasztal” létrehozását kezdemé­nyezi. Ennek keretében és eredménye­ként félév múlva egységes kongresz­­szus összehívását szorgalmazzuk. Cé­lunk: az egységes párt létrehozása, va­lamint hiteles, demokratikus módon választott vezetőség megválasztása. Boros János MSZDP Szolnok városi alapszer­vezet kongresszusi küldötte Jutalmat kapnak a polgármesterek Újabb pofon a köznépnek A polgármesteri tisztség ellátá­sának egyes kérdéseiről szóló 1990. évi LXVII. tv. 6. par. (2.) bekezdés szerint: „A polgármes­tert minden év utolsó hónapjában különjuttatásként megilleti egyha­vi munkabére.” A jogszabály értelmében jelen­leg folyik a fenti jutalmak kifizeté­se, ami újabb érvágás az önkor­mányzatok 1990. évi költségveté­sén. Észrevételeim: 1. / Ahol az 1. fordulóban meg­történt a polgármester-választás, ott is október közepe táján lépett ténylegesen funkcióba a polgár­­mester. Ahol 2. forduló is volt, ott ez az időpont még inkább elhúzó­dott. Tizenkét hónapot tehát sem­miképpen nem dolgoztak még az idén a polgármesterek, hogy meg­illesse őket a 13. havi fizetés. 2. / A polgármesterek fizetése a miniszterek illetményéhez viszo­nyítva lett megállapítva, így gon­dolom, nem a mienk az egyedüli település, ahol illetménye három­szorosa a legmagasabb bérű be­osztott dolgozó bérének, de a jegy­zői álláshelyen lévő bérnek is majdnem a duplája. 3./ Tudomásom szerint szep­temberben szándékozta tárgyalni a parlament azt a jogszabályterveze­tet, amely a közszolgálati dolgo­zókkal - többek között a bérezé­sükkel is - foglalkozik. Erre azóta sem került sor. Nem volt rá idő. Szeretném felhívni a Tisztelt országgyűlési képviselők figyel­mét arra, hogy a tavaszi választá­sok (többnyire kétfordulós) és az őszi önkormányzati választások előkészítése és lebonyolítása során több tízezer tanácsi dolgozó tevé­kenykedett több-kevesebb lelke­sedéssel, de mindenképpen fele­lősséggel végezve a rábízott fel­adatokat. És tőlük senki se kérdez­te meg. hogy van-e rá időnk, sőt óva intettek a pesszimista hangu­latkeltéstől. Szeretnénk, ha Önök­nek is lenne végre idejük a mi sorsunkkal foglalkozni. 4./ Az egyhavi bérnek megfe­lelő jutalom nemcsak hivatalon belül, hanem az intézményi dolgo­zókban is (pedagógusok, egész­ségügyi dolgozók) mellékgondo­latokat válthat ki, hiszen az idei évben részükre se volt lehetőség munkájukkal arányos jutalom ki­fizetésére. A fent leírtakért vállalom a fe­lelősséget. Nevem és címem elha­gyását csupán azért kérem, mert nem szeretném, ha bárki is szemé­lyeskedésnek tartaná a leírtakat. Személy szerint semmi bajom a polgármesterünkkel, évek óta va­gyunk munkatársak. írásommal a beosztott dolgozók hátrányos helyzetére szeretném felhívni a fi­gyelmet. A beküldött írásokat vál­toztatás nélkül közöljük, a megjelent anyagokért fele­lősséget nem vállalunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents