Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-15 / 213. szám

12 1990. DECEMBER 15. Beszél ön pár Iá ment?- Jó napokat kívánok innét, az Országnak Házából. Napirenden a múlt században honatyáink ál­tal föltett, de máig megválaszo­latlan kérdés: legyen-e?! - Hogy mi legyen és micsodán, de főleg minek, arról a szakér­tőbizottságok folyamatosan tár­gyalnak.- (Házelnök): Soron kívüli fel­szólalást kért dr. Ciánhidrogén Emil, Kömyezetgarázdálkodási Államtitkár!- (Államtitkár): Kedves Nép­viselőtársaim, romák, rómaiak! Tisztelt Házinéni! Súlyos kör­nyezetkárosítások ügyében va­gyok kénytelen idejüket rabolni. Kiderült ugyanis: felelőtlen ele­mek orrukon vagy szájukon át beszívják a levegőt tüdejükbe, s nem átallanak mérgező szénve­gyületeket kilégzeni, károsítva mindannyiunk közös kincsét!- (Házelnök): Megkérem a T. Ellen-Szék-et, ne zavarja recse­géseivel az Államtitkár Urat! Amennyiben fontos mondaniva­lója van, forduljon beadványá­val le és föl! (Taps)- (Államtitkár): Köszönöm El­nök Úr! ...Szóval, nem lehet to­vább tűrni. Miféle kultúrország, ahol az embereket, ha meghal­tak, akaratuk ellenére, megkér­dezésük nélkül földbe ássák?! Kérdem én, T. Ház, hová helyez­zük el ólomhidroxil-metaszul­­fiddal telt hordóinkat, ha minden helyet elfoglalnak? Mi lesz ak­kor jól visszafejlett vegyipa­runkkal? Köszönöm, hogy le­hallgatásra találtam!- Kedves kettőt-látó nézőink, tévéhallgatóink, most húsz perc szünet következik, ezalatt tanúi lehetnek a nemESZEMpé sajtó­­tájékoztatójának, ahol is az újságírók választ kaphatnak, mi­ért nem kapnak választ! (Ott fogsz majd sírni, ahol a Párt sza­kad! címmel rövid kioktatásban is részesülhetünk: - mikrofon­próba 1-2... számolni sajnos nem tudok tovább, elromlott a zseb­­komputerem!)- A New Szesárder Czentünk Sincs napilap munkatársa va­gyok. Igen tisztelt frakcióvezető Ür, hogyan vélekedik Ön bot­kormányunk eddigi működésé­ről?- Már vártam a kérdést. Ki kell bírnunk ezt a röpke százezer na­pot, s majdcsak lesz valahogy. Sok a megoldatlan probléma. Rengeteg választóm tette föl a kérdést: mi lesz az elmúlt rend­szerben egyszerűen csak munka­kerülőnek nevezett embercso­porttal? Mit fognak kerülni, mi­től irtóznak ezután, ha nincs munkaalkalom? Más dolog: egyes szerencsét­len tábornokok kénytelenek lesznek egyszerű palotáikból a kies Pasarétre költözni s ott nyo­morogni!- A Tegnapi Nap-tói jöttem. Mit szól a nemzetközi helyzet mostani alakulásához, különös tekintettel a velünk határos fele­baráti országokra?- Nehéz feladat előtt állunk, hogy egyes népekkel megértes­sük végre: nincs területi követe­lésünk önmagunkkal szemben! Német külországi történésztele­­nek szerint nincs is helyünk a térképen! Dákó-elméletük sze­rint ők már a kőkorszakban a Duna-parton biliárdoztak, ami­kor őseink még a Káma(szutra) partján gyakorolták a rablóhad­járatok és a rablóulti művészetét. Kultúrországhoz illő, tudo­mányos módszerekkel kell felel­nünk eme vádaskodásokra: mindez eleitől fogva szemensze­­dett hülyeség.- El kell búcsúzzunk nézőink­től, a tájékoztató véget ért. Leg­közelebb holnap délelőtt jelent­kezünk közvetítéssel, innét az el­megyógyintézetből, ahol is a be­tegek ismét parlamentesdit fog­nak majd játszani. A viszontlá­tásra! Novák Béla Dénes HUMOR * HUMOR * HUMOR-... és biztosan tudom, hogy a régi rendszer besúgója volt. . Már megint ellopták maguktól a kutyát?! Rokonok- Annyi mindent visszahoztatok már a múltból, remélem, nem feledkeztek meg az uram-bátyám korszakról sem! Az életnek tanulunk- Jegyezd meg, hogy a becsületes embert hamarabb utoléri a jogállam. Miért késik a külföldi tőke? Megörültél, Joachim, elmégy a betyárok közé gyárat venni? Interjú- Ugye, szörnyű volt itt parasztnak lenni, farmer úr...? Egészséges életmód Glasznoszty-viccek Aki üde, egészséges akar ma­radni, és ritkán kíván belenézni üres pénztárcájába, már csak mindennapi tornánkban re­ménykedhet. Áltudományosan bebizonyították, hogy e gyakor­latok rendszeres végzői addig él­nek, míg meg nem halnak. Tehát fogjunk hozzá! Kap­csoljuk be a rádiót és a televíziót, tegyük magunk elé az újságot. Forgassuk körbe a fejünket, és közben próbáljunk meg eliga­zodni, hogy melyik állami és pártvezető kinek mit mondott. Fejkörzés, egy, kettő... Tegyünk az asztalra egy darab sajtot, majd tegyük csípőre a kezünket. Tör­zsünket fordítsuk a sajt felé, és mondjuk: „eszem”, majd ellen­kező irányba: „nem eszem”. Ezt addig ismételjük, amíg a tegnapi margarinos kenyérre ráfanyalo­dunk. Tekintsünk a húsárakra! Mi­után hanyatt estünk, helyezzük magunkat kényelembe és bicik­lizzünk... be az Európa-házba. Ha valamilyen oknál fogva nem engednének be, biciklizzünk vissza. Ha ismét rátekintünk a húsárakra, a kopaszságunk meg­szűnik: égnek áll a hajunk. Helyezzünk mindkét tenye­rünkre egy-egy liter zacskós te­jet, és nyomjuk, emeljük a fe­jünk fölé. Utána duplázzuk meg a súlyt, és még erőteljesebben nyomjuk a plafon felé. Ha elsőre nem sikerül elérni, ez azt jelenti, hogy a plafonig még maradt né­hány forint. Állítsuk tévénket az adóra. (A gyengébbek kedvéért az APEH- adóra.) Útmutatásuk alapján számítsuk ki az államnak fize­tendő tiszteletdíjat, amit azért adunk teljesen önkéntes alapon, mert hálásak vagyunk neki, hogy ennyire vigyáz az egész­ségünkre. Ha elsőre nem tudjuk kiszámítani, mennyit adjunk, vessünk két bukfencet, és béka­ügetésben járjuk körül a szobát. Ha mégis kiszámítottuk, olvas­suk el a végeredményt, utána fej­re állunk. Demokratikus gyakorlat kö­vetkezik. Képzeljük el, hogy X párt vezetője vagyunk. Gáncsol­juk el Y párt vezetőjét hátulról, közben húzzunk be neki elölről övön alul, majd kezdjük el a sza­badfogású birkózást, de úgy, hogy előbb mi visszaütünk. Helybenfutás következik. Ha közben földmozgást észlelünk, ne ijedjünk meg. Ez annak a jele, hogy földönfutóvá vált - hoz­zánk hasonlóan - néhány száz üzem, gyár és vállalat. Az egész­séges életmód reményében ők is egyhelyben topognak. Akik önkezükkel akarnak vé­get vetni szegényes vacsorájuk­nak, azok már abbahagyhatják. Ha ólmot, cinket és daganatot érez a gyomrában, torna után ne fogyasszon vizet, mert ráfizet. Árrendszeri megbetegedés ese­tén a helybenfutás addig isméte­lendő, míg meg nem érkezik dr. USA Dollár, neves potenciálja­vító nagyvállalkozó. A gyakorlatokat mindennap, rendszeresen kell végezni, kü­lönben eredménytelenek marad­nak. Kitartó foglalkozás és aka­raterő mellett az eredmény sem marad el: addig élünk, míg meg nem halunk... Saiga Attila Egyesülünk Egyesülési szándékát jelentette be Magyarország és Románia. Ez­zel a területi jellegű acsarkodások egyszer és mindenkorra (?) vége­­szakadnak. Kis bökkenőt jelentett a hivatalos nyelv és a főváros kér­dése, valamint az új ország elneve­zése. Azonban mint mindenben, ezekben is teljes konszenzus szüle­tett. Az új országot ezentúl Ro-ma­­országnak fogják hívni, valamint a további viták elkerülése érdekében a német lett a hivatalos nyelv, míg közös fővárosnak a tárgyaló felek Bécset jelölték ki. Zsebelés felsőfokon K. Rozi, hátrányos helyzetű fia­talkorú - akit zsebtolvajláson és más egyéb huncutságokon értek tetten - börtönévei alatt megtanult írni, olvasni, majd beiratkozott egy kéttannyelvű középiskolába, ame­lyet elvégezvén továbbment egye­- Miért nem voltál ott az utolsó taggyűlésen?- Ha tudom, hogy ez az utolsó, még a feleségemet, az anyósomat, a sógornőmet is magammal vi­szem! • Egyszer Nyikita Szergejevics Hruscsov utasítást adott, hogy ke­ressenek egy olyan valakit, aki po­litikai vicceket gyárt. temre. Ezt is kijárta, és munka után nézett. Jelenleg magas fokú képzettség­gel zsebeli ki áldozatait, és angol nyelven űzi más egyéb huncutsá­gait. Közel a tűzhöz (?) Egyszerű Emó egyik nap be­ment egy nagy-nagy műszaki áru­házba néhány apróságot venni. Ki­húzott derékkal tette ezt, mert elő­ző este a Tv-Híradóban azt közve­títették, hogy egy külföldi szakem­berekből álló csoport vezetője ma­gyarországi tárgyalásai után kije­lentette: Hazánk áll legközelebb Kelet-Európábán a piacgazdaság megvalósításához. Ezek után csa­lódva és megtörtén vette tudomá­sul egyszerű embertársunk, hogy nem lehet porszívójához, sőt vil­lanyborotvájához sem szénkefét kapni, sőt villanykörtéből is csak maximum 40 watt teljesítményűt árusítanak! (És amiről Egyszerű Ernő még nem is tud...)- Mondjon nekem is ilyen vicce­ket! - parancsolta. Kerestek hát egyet, és a politi­kus elé vitték. Rögtön fogadja is őt Hruscsov, és bevezeti a lakosztályába. A gaz­dagon berendezett helyiségek tele vannak süppedő szőnyegekkel, kristályokkal, szökőkutak díszítik, aranyhalak úszkálnak a medencé­ben, trillázó madarak énekelnek.- Hát látja - mondja a házigazda a csodálkozástól elképedt látogató­nak -, tíz-tizenöt év múlva minden szovjet ember ilyen körülmények között fog élni!- Elnézését kérem, Nyikita Szer­gejevics - szólal meg a viccgyártó vendég -, valamit nem értek. Tulaj­­donképpen ki fog itt vicceket me­sélni? Ön nekem, vagy én Önnek? *- Azt mondják, hogy ültél, bör­tönben voltál.- Igen. Öt évet lenyomtam.- Miért?- Tulajdonképpen semmiért.- "Hazudsz. Nálunk semmiért nem öt évet adnak, hanem tízet! *- Tudod, nálunk ki szereti leg­jobban az anekdotákat, a politikai vicceket? Berija!- Ne mondd!- Ráadásul még gyűjti is!- Lehetetlen.- Főleg azokat, akik terjesztik. * Egy nagyon magas beosztású személyiségnek telefonál valaki, és személyes kihallgatást kér tőle.- Azt állítja az illető, hogy évfo­lyamtársak voltak, együtt tanultak - jelenti a személyi titkár.- Mondja meg annak a hazug disznónak - parancsolja keményen a „fontos elvtárs” felesége -, hogy a férjem, Ivan Ivanovics soha, se­hol, senkinek nem volt az évfo­lyamtársa, nem járt iskolába! * Churcill, Sztálin és az amerikai elnök, Roosevelt gépkocsin utaz­nak együtt. Egyszer csak az erdő­ből kijön egy tehén, lefekszik az út közepére, és elzárja a közlekedést. Churchill kiszáll a kocsiból, megpróbálja elzavarni a tehenet, de a kísérlete nem sikerül. Máso­dikként Roosevelt próbálkozik. Neki sem sikerül. Ekkor aztán Sztálin lép ki a ko­csiból. Odamegy a tehénhez, vala­mit súg neki. A jószág egy pillanat alatt felugrik, és elrohan, vissza az erdőbe.- Mit mondott neki? - érdeklőd­nek az útitársak, amikor Sztálin visszatér a gépkocsihoz. A népek nagy tanítómestere ki­veszi szájából az elmaradhatatlan pipát, s a bajusza közt mosolyogva válaszol:- Megfenyegettem. Azt mond­tam neki, ha továbbra is itt fekszik, beadom egy szovjet kolhozba. *- Hajói emlékszem, én 1926-ban találkoztam Sztálin elvtárssal.- Micsoda memória! És még mindig szabadlábon van az elv­társ?! K. Gy. M. Meghökkentő mesék

Next

/
Thumbnails
Contents