Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-15 / 213. szám
1990. DECEMBER 15. 3 Még előfordul: nyereséges szövetkezet Fehér holló a sötét égen Bepillantás a konfekciószalag munkájába. (Fotó: Illyés) Higgadtan a veszélyes hulladékról Az indulat fürdővizében a környezetvédelem gyermeke Minap furcsa hír ütötte meg a fülemet. Nyereséges lett egy termelői szövetkezet valahol, a Jászság csücskében. S a hír igaz! A jászárokszállási Hímző- és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet tényleg azon kevesek egyike lett, amelynek ebben az ínséges gazdasági évben is babér termett. Kalendáriumba való, megismételhetetlen esztendő áll immár mögöttük. Nem csoda, ha furdalni kezdte oldalamat a kíváncsiság. Vajon mi lehet sikerük titka? A „csoda” feltárásában Szaka János főkönyvelő sietett segítségemre. Mint elmondta, nem csalás, nem ámítás, szövetkezetük az idén az előző évi 3 milliótól is jóval magasabb, közel 5 millió forintos nyereséget realizál. Már ihatnak is a medve bőrére! Eves árbevételüket 42 millióra tervezték, s mindannyiuk „megdöbbenésére” 52 milliót mutattak ki végül. Van-e kézzel fogható magyarázat erre? Mint mindig és mindenütt, természetesen itt is akad. Az előző évekhez képest „szocialista” exportjuk - mely főleg a Szovjetunióba irányul - jelentősen kibővült. A bevételnek majdnem a fele itt képződött, ami 50 ezer női és gyermek felsőruházati termék exportját jelenti. Hozzájárult a szép eredményhez az a parlamenti döntés is, amely január 1-től a népművészeti termékekre vonatkozóan megszünteti a forgalmi adó felszámítását. (Ezt éppen a szövetkezet elnök asszonya, dr. Búzás Józsefné kezdeményezte). Ezentúl adókedvezményt élvez a hagyományos termékek előállítása is, ami az árbevétel újabb 3 százalékát eredményezte. A szövetkézét három főprofiljának részaránya is némileg megváltozott. Háttérbe szorult - már-már teljesen leépült - a szőnyegszövő részleg, s megnövekedett a konfekció- és főleg a hímzett kézimunkatermékek előállítása. A pozitívum döntő hányadát is ezek képezték. Mert míg egyetlen hímzett blúzt 1100-1200 forintért értékesítenek, ehhez mérten elenyészően alacsony béreket fizettek ki az előállításért. A mostani nyereséghalmaz hatása éppen itt csapódik majd le, ugyanis régóta esedékes 30 százalékos bérfejlesztéssel „jutalmazza” dolgozóit a szövetkezet vezetése. így ötszázan vihetnek haza magasabb fizetést jövő évtől kezdődően. S ha figyelembe vesszük, hogy a létszám 80 százaléka bedolgozó, valamint majdnem fele kisnyugdíjas (akik a félkész termékeken dolgoznak otthon tovább), akkor beláthatjuk, milyen nagy szükség volt már erre az ösztönző bérkorrekcióra. Remélhetőleg ennek hatására végképp megtorpan az alulfizetettség miatti munkaerőmozgás is. S hogyan tekintenek a jövő elé? Erről Csőszömé Barócsi Ilona, a hímzőrészleg vezetője világosított fel. Mondataiból kiderült, fényes év ide, fényes év oda, ők is komoly gondokkal küszködnek. Míg előző években decemberre már rég beérkeztek következő negyedévi megrendeléseik, most ott tartanak, hogy csak januárra van biztos munkájuk. A szovjet export végnapjait éli, elképzelhető, hogy hamarosan teljesen összeomlik. A szőnyegszövő részleget jövő évben teljesen el kívánják sorvasztani, mert fenntartása gazdaságtalan. ...Bár a hírek beigazolódtak, távozóban némi üröm is vegyült kezdeti örömömbe. Ám ilyen szép őszies délutánon az ember hajlamos a jövőt is biztatóbbnak vélni. Bentről még megnyugtatóan duruzsoltak a varrógépek. Felnéztem az égre, s ott sem láttam nyomát gyülekező felhőknek... Sajátságos hangulat uralkodik ma megyénkben a veszélyes hulladék megítélésben. A Kuncsorba térségébe tervezett veszélyeshulladék-tároló tervét elvetették a környékben lakók, és ezt amolyan kurucos virtusként könyvelik el. Valóban, van ebben a szülőföld iránti aggodalom és felelősség is, ám szomorú lenne, ha ennek következményeként most minden szándék gyanússá válna, ami arra irányul, hogy a természetben szanaszét heverő kosz, piszok, szemét és az egészségre mindenképp káros vegyi anyag - lásd: Hűtőgépgyár - gazdátlanul heverhetne. A témában beszélgetésre kértük dr. Stefanovics Pál akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia talajtani szakosztályának elnökét, aki munkásságáért a napokban vette át Göncz Árpád köztársasági elnöktől a Zászlórendet. A szakemberrel a fővárosi Agro Hotelben találkoztunk egy nemzetközi környezetvédelmi konferencia szünetében.- Professzor úr, én e tárgykörben a legnagyobb veszélyt a bizalomvesztésben látom. A tudósok dolga megóvni a politikusokat a tévedéstől, mégis, az emberek azt látják, hogy az akadémia csak nézte Bös-Nagymaros építését.- Ez nem igaz! Az akadémia négy ízben küldött bizalmas levelet a kormányzathoz, melyben az építést elleneztük. A kormányzat ezt letagadta, nem fogadta meg, és saját érdekében titkosította. A tudományban tehát bízhat a társadalom, sőt kell is, hiszen a változó kormányoktól éppen a tudomány és a társadalom együttesen kényszeríthet ki bizonyos intézkedéseket.- Hát akkor bizalomvesztés a technikában: jó két évtizeddel ezelőtt világszenzációként ünnepeltük a pécsi magasházak építését, s lám, most életveszélyesek. Mi a garancia, hogy nem ilyen technológiával épülnek a tározók a föld mélyében?- A technika mögött is sajnos ott állt és ott áll a politika. Addig, amíg ez a befolyás érvényesül, nem a technika a felelős kizárólagosan, hanem a politika. Emlékezzünk vissza: volt idő, amikor minden város igyekezett magának szimbólumként egy toronyházat építeni. Próbált volna a tudomány ennek az eszetlen fellengzősségnek az útjába állni! Aztán, amikor a politika már rég nincs ott, kire kenik a felelősséget? A műszaki emberekre.- Hát így jött össze valahogy mára a mi bizalomvesztésünk, hogy annak sem hiszünk, aki jót akar. Ön miként érvelne egy falugyűlésen a veszélyes hulladékok elhelyezése ügyében?- Először is minden szónoki készségemet latba verném, hogy nyomatékosítsam: azonnal cselekedni kell! Egy konzervdoboz a környezetre ártalmas fémeket tartalmaz. Sok konzervdoboz sokat. Veszélyes hulladék? Ha szétdobáljuk, igen. A tiltakozó ember is használ spray-t, mosószert, festéket, mert ez a civilizáció. De ha tiszta lelkiismerettel akar tiltakozni, mindebből ne vállaljon részt, térjen vissza a kőkorszakba, és akkor leteszi magáról a veszélyes hulladék kérdésének felelősségét.- Értem én, de még mindig ott a kérdés: miért éppen itt?- Azért éppen ott, ahol, mert ott a legkedvezőbbek a vízrajzi, geológiai és szállítási feltételek. Valamiért tehát azt a helyet ki lehet és ki kell választani. Veszélyes a paksi atomerőmű? Potenciálisan igen. Mégis ott volt a napokban Teller Ede, és azt mondta, a biztonság példaszerű. Ha Paks nem lenne, vajon honnan szereznénk be az energiaszükségletünk 30 százalékát? Olyan világot élünk, amikor valamiért valamit kell adni cserébe. A civilizáció hasznáért - a hulladékok megnyugtató elhelyezését. A Xilodecorral lefestett ajtóért - a doboz biztonságos tárolását. Az önindításért - a használt akkumulátor lerakását. Egyébként az ember az előítélettől fél, és nem a veszélytől. A csernobili katasztrófa idején mindenki nyugodtan itta a sugárzó anyagot is tartalmazó tejet, ette a fertőzött salátát, és arról vitatkoztak az emberek, mennyi veszélyt rejt egy hulladéklerakó. A demokrácia arra is jó sok egyéb mellett, hogy az emberek levezessék felgyülemlett indulataikat. De utána már gondolkodni kell. Legelébb is a jövőről! Palágyi Béla Az egyház visszakéri tulajdonát técsi A Állami gazdaságok 1991 előtt Soha ennyi bizonytalanság a tervezésben Szétválik a jászberényi szociális otthon ( Folytatás az 1. oldalról). Ami előny volt eddig a fenntartóknak, most a szétválások, az önállósodások idején nem kis gondot jelent. Méretei, összefonódottsága miatt Jászberényben különösen bonyolult a helyzet. Az egymástól néhány száz métprre levő két intézmény 1977-és összevonása óta minden kiszolgálótevékenység az egyik, mégpedig az egyházi részen épült ki. Ott a konyha, a mosoda, az ügyvitel, a szállítás, a raktározás, a karbantartás. Az így létrehozott egyesített szociális intézet a 100-100 férőhelyes két otthon mellett az idősek klubja, a házi gondozóhálózat és a gondozóház működtetésével mintegy 600 idős emberről gondoskodik, sőt a tanácstól bizonyos szociális segélyezési és számviteli feladatokat is átvett. A beavatkozással, kiszakítással tehát valószínűleg borul az egész felállás, talán csak a napokban benépesülő gondozóház maradhat érintetlen. Márpedig az egyház kéri vissza jogos tulajdonát. Erről a tanács is tudomást szerzett a nyáron, de döntésre már nem szánta el magát. Az új polgármester szívügyének tekinti az egyház és a ferencesek kérését (akik pedig a kolostorukat kérik vissza), és előrehaladott tárgyalásokat folytatott a szeretetszolgálat és a rend képviselőivel. Eszerint már január 1 -tői leválna a 100 apácát gondozó egyházi rész a többiről. Szalóki Miklós, az egyesített szociális intézet igazgatója is egyetért az önállósodási szándékkal, azonban a gyorsaság miatt aggódik a rájuk bízott többi 500 gondozott jövőjéért. Az integrációval a környék többi rászorult öregje szakmailag magasabb színvonalú ellátáshoz jutott, a fajlagos költségek csökkentése miatt pedig gazdaságilag kifejezetten jól járt a tanács. Kényszer szülte házasság Ezzel a döntéssel, véli az igazgató, az egyháziak ugyan megtarthatják, talán még javíthatják is az ellátás színvonalát, de a városi öregekről való gondoskodás szükségszerűen lesüllyed az országos nívóra. Hogy kellőképpen fel tudjanak készülni, a szétválást el kellene húzni másfél-két évre, és a Hatvani úti részen történő beruházáshoz szükség volna 38 millió forintra. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a száz dolgozót sem, akik a 600 öreg, beteg emberrel törődnek. Csaknem fele bizonyosan veheti a sátorfáját. Dr. Magyar Levente polgármester a tényekkel találkozott. Az egyház igényét az illetékes minisztérium is jogosnak tartja, egyezkedni azonban helyben, Jászberényben kell az egyház és az önkormányzat között. Az önkormányzat részéről csak elvi döntés születhet, mert nem tulajdonos. Az egyház megkapja a működtetési jogot, és saját berkeiben majd rendeződik a ferencesekkel a kolostor sorsa. Azután pedig a város legfeljebb csak kérheti az egyházat, hogy térítés vagy szolgáltatás fejében átmenetileg mosson, főzzön, raktározzon, irodát adjon a világiaknak. A római katolikus szeretetszolgálat helyettes vezetője, Zalán Katalin megérti a jászberényi gondot, mégis szeretné mielőbb átvenni az intézet irányítását. Igaz jól megvoltak Szalóki Miklósékkal (nem is tehettek mást), de azért az intézet náluk többet is fejlesztethetett volna, higiéniai kifogásaik is vannak. Akármilyen jónak is tűnt az összevonás, kényszer szülte házasságnak tekintették, és máshol sikerült is megakadályozni ezeket. Piliscsabán is egyszerűbb, a válás, mert az jóval kisebb a Jászberényinél. Egyház: külön! Szeretnék végre saját életüket élni. Nem zárkóznak el ugyan a segítéstől, az átmeneti együttműködéstől, de kereshetne az önkormányzat vállalkozó kifőzdéket, mosodákat is a jászberényi öregek kiszolgálására. A dolgozóikat pedig természetesen ők maguk válogatják meg, de - fokozatos átmenettel - csak a szellemben, erkölcsi magatartásban számukra megfelelőt fogják megtartani. A jövő évi gazdálkodási elképzelésekről és a vállalati privatizá• cióról szólt váltani ültek asztalhoz a minap a megye hét állami gazdaságának igazgatói, szakszervezeti titkárai, valamint a MEDOSZ megyei bizottságának vezetői. A tanácskozáson kiderült, hogy soha ennyi bizonytalanság nem jellemezte még a tervezés időszakát, mint most. Nemcsak az aszálykárok miatt romlottak a feltételei egy új gazdasági év megalapozásának, hanem a jövedelmezőséget legalább olyan nagyságrenddel csökkentő szabályozó- és árváltozások miatt is. Milliókat vett ki például a nagyüzemek zsebéből a többszöri energia-, műtrágya-, nővényvédőszer- és alkatrészár-emelés, valamint a mintegy ötvenezer hektárnyi állami gazdasági terület egyötödét érintő, kedvezőtlen adottságú vállalatoknak járó támogatások megvonása. Elmondták az állami gazdasági vezetők, hogy bizalmatlanok a kormány és a földművelésügyi tárca szakembereinek nyilatkozataival szemben, mert azok egyik napról a másikra sokszor homlokegyenest megváltoznak. Ágazati jogszabályok, hitel- és kamatfeltételek, közgazdasági szabályozórendszer változásainak ismerete hiányában pedig szinte képtelenség piaci igényekhez igazodó termelési szerkezetet, optimális létszámkeretet megtervezni, fejlesztő beruházásokba kezdeni. A nagyarányú bizonytalanság természetesen rossz hatással van a gazdaságok mintegy hatezer dolgozójának hangulatára is, hiszen a jövő évi béremelési lehetőségek nagy részét már meghiúsították a kilátásba helyezett központi árintézkedések. A várhatóan csak erősödő gazdasági nehézségek elsősorban a hagyományos termelési és munkaszervezetben dolgozó állami gazdaságokat, illetve gazdasági egységeket érintik. Csakhogy a szervezeti változtatások feltételei ugyanolyan bizonytalanok, mint a gazdálkodásé. Ahhoz például, hogy szövetkezetté alakuljanak át a vállalatok, a dolgozóiknak tulajdonossá kellene válniuk. Felvetették a gazdasági vezetők, hogy a MEDOSZ-nak fontos szerepe lehet olyan megkülönböztetés felszámolásában, mint amilyen például a jelenlegi jogszabályokból adódik. Az állami gazdaság ugyanis nem teheti meg például azt, amit a vele határos termelőszövetkezet, hogy a vagyonának ötven százalékát nevesítse. A kft.k vagy belső részvénytársaságok kialakítását gátolja az attól való félelem, hogy később esetleg olyan, a hagyományos keretek között maradó gazdasági egységek számára előnyt jelentő jogszabályok lépnek érvénybe, amelyek miatt a kiváltak rosszabbul járnak. Minden bizonytalanság ellenére a megyei állami gazdaságai keresik a lehetőséget, hogy erősítsék gazdálkodásukban a vállalkozási jelleget, mert a hagyományos termelési és munkaszervezetben nagyon fogyóban vannak a hatékonyságot javító tartalékok. Elsősorban az energiaigényes ágazatokat, például állattenyésztési telepeket próbálják bérbe adni dolgozóiknak. Egyre több olyan önelszámoló egységet alakítanak ki, amelyik adott esetben könnyen átszervezhető valamilyen társasági formává. A megye egyik mezőgazdasági nagyüzemében pedig - mint a MEDOSZ és a vállalati vezetők megbeszélésén megtudtuk - megkezdték az átszervezést: 1991. januártól négy kft.-vé alakul át a Középtiszai Állami Gazdaság. T.F.- Lukácsi ■ napló Annyi minden történik itthon és a nagyvilágban! Az Egyesült Államok segítséget ígér a Szovjetuniónak. Kelet-Európa támogatásáról tárgyalnak Rómában az Európai Közösség képviselői. Albániában ellenzéki párt alakult. Földrengés volt Szicíliában. Előfordulhat, hogy eladják a Magyar Televízió székházát. Üléseznek a kisgazdák. Petrasovits Anna pártját esetleg kilakoltatják, mert nem fizetik székházuk bérleti díját... Ám hol van mindez ahhoz a hírhez, hogy bekötötték Karcagot a távhívásba! Azok számára, akik itt élnek és oly régen várnak erre a pillanatra, nyilván ez az első számú hír. Az ember ujjong: vége a nagy, félnapos várakozásoknak, a nagy reményke-' déseknek, a nagy dühöngéseknek, egyszóval mindannak, amivel eddig a telefonálás járt. A társadalomban remélhetőleg vége a kézi vezérléses irányításnak, hát éppen ideje, hogy a telefonos kézi kapcsolást is felváltsa valami gyorsabb, korszerűbb rendszer. Nyilván kevesebb ember kap ezután agyvérzést vagy infarktust ezen a nagykunsági földön, s ezek a súlyos betegségek talán csak azért nem fordultak elő még tömegesebben mifelénk az elmúlt esztendőkben, mert viszonylag kevés telefon volt errefelé. De most itt a távhívás, s bizonyára minden egészen más lesz... Első hevületemben hirtelen sorra vettem, ki mindenkit hívok fel, közölvén vele a nagy hírt, lakásom új telefonszámát, felsorolván megnövekedett lehetőségeimet, örömömet s egyebeket. A tervezgetésben egészen egy kanadai barátnőmig jutottam, elképzeltem, hogy se holt, se eleven nem lesz a meglepetéstől, hogy íme, az Óperencián túlról hallja a hangomat, s miközben azon morfondíroztam, vajon most nappal van vagy éjszaka Kanada nyugati partján, rápillantottam a díjszabásra. Mit mondjak? Kijózanító olvasmány. Körmendi Lajos
