Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-01 / 201. szám

1990. DECEMBER 1. Néplap íi A pszichológus naplójából Későn ad, ki lassan ad A műveseállomáson barátságosan világítanak, zümmögnek az éle­tet adó gépek. Fáradhatatlanul - akárcsak a szív - keringtetik a betegek vérét a testükön kívül, és a hajszálfinom celofánkapillárisok szorgal­masan szívják ki a méreganyagokat a vérből. Naponta több beteg váltja egymást egy-egy drága gépnél, mivel sajnálatosan egyre több a veseelégtelenségben szenvedő ember. így kezelési időben szinte nincs is üres hely. Néhány ágyról mégis „hiányzik” valaki. Elment Lajos bácsi, Zoli bácsi, Olga néni, János és mások... A súlyos vese­betegség különféle szövődményekkel jár, így a gondos kezelés elle­nére sem ritka a halálos kimenetel. Lajos bácsi különösen nehezen viselte a betegségével járó korláto­zásokat. Nem tudta beérni szűkös vízadagjával, hiányzott neki a só és a gyümölcs. Évek alatt elfárasztotta a másnaponkénti bejárás a kezelésre, fájtak a szúrások, unta a többórás ágyhoz kötöttséget. Napról napra és évről évre rengeteget szomjazott: minél inkább tiltották a folyadékfelvételt, annál inkább sóvárgott egy nagy pohár friss víz után. Néha nem bírta megállni, és minden tilalom ellenére ivott. Vizet. Titokban és kéjesen (mint ahogy visszaeső alkoholista issza a szeszt) hajtott le egymás után két pohár jeges vizet, lehet hogy hármat is. Ettől aztán bedagadt a lába, megnehezedett a légzése, legyengült. A legközelebbi kezelés előtti súlymérésnél kiderült a turpisság, a többletsúly híven jelezte, hogy megint „dorbézolt”. A nővérke kedvesen rápirított, Lajos bácsi félig szégyenkezve, félig dacosan lesütötte a szemét Visszaemlékezett, hogy fiatalabb éveiben milyen jól oltotta szom­­ját a városvégi Kőkút-forrás hideg vize. A rokonok hoztak is neki egy demizsonnal, mert Lajos bácsinak jártányi ereje alig volt 55 évesen. Ivott belőle azon frissiben, de az ő ötéves szomjúságát még a forrásvíz is csak egy félórára enyhítette. Ki-kitipegett bottal a kapuba, szeretett volna sétálni az utcán, de az már nem ment, vissza kellett fordulnia. Amikor rosszabbul volt, már messziről észrevettük rajta: ilyenkor a borotválkozás is megoldhatat­lan feladat volt számára. Amikor kicsit jobb kedve volt, gyakran mondogatta: „Legszíve­sebben lopnék magamnak egy vesét!” Ez azt jelentette, hogy nagyon szeretett volna veseátültetésben részesülni, ebben volt minden remé­nye. Ezzel megszabadult volna minden bajtól és kíntól, ehetett-ihatott volna kedve szerint, visszatért volna régi ereje is. Húsz évvel ezelőtt egyértelműen a halált jelentette a veseelégtelen­ség a fiatalok számára is. A művese-(dializáló) gépek sok évre meghosszabbítják a betegek életét. Az igazi megoldás mégis a vese­­átültetés, betegek százai erről ábrándoznak. Magyarországon - vala­mi érthetetlen közömbösség miatt - még ma sem operálnak ki elegen­dő vesét a halálos balesetet szenvedettekből, így sokak számára ez az életet hosszabbító, életminőséget javító lehetőség sajnos csak ábránd marad. Mindenki próbálta rábeszélni Lajos bácsit, én is, hogy vigyáz­zon jobban a vízivással, de nem sikerült. így csak azzal biztathattam, hogy egyszer majd felragyog a szerencsecsillaga, és az ő nevét kopogja ki a „veseriadót’ ’ jelző telexgép. Egy télvégi napon valóban behívták. Boldog volt. Felcsillant benne a remény, hogy tavasszal már saját lábán elzarándokolhat a régi forráshoz, és talán végre elolthatja örök szomjúságát. A második fele beteljesült, Lajos bácsi nem szomjazik már. Későn érkezett a nagy ajándék, a fél vese. A gondosan elvégzett műtét sikerült, de utána az elgyengült szív nem sokáig bírta, három hét múlva örökre megállt. Dr. Ignácz Piroska pszichológus Barkácstanács Divatos gyűrűk Fiatalok kezén gyakran látni a mostanában divatos vékony kis ezüstgyűrűket, többnyire oly módon, hogy egy-egy ujjúkra kettőt-hármat is húznak egymás fölé. Aki ügyes, ezüstszálból maga is megpróbálhat elkészíteni a rajzon bemutatott fazonokhoz hasonlót. Ezeket gyönggyel, kő­vel variálva lehet díszíteni. A gyűrűfazon kialakításához ujjvastagságú tömör fémrúd és 1 após fogó szükséges. Gyöngyöt vagy féldrágakövet pedig ék­szerjavító boltokban vagy ma­gánkereskedőknél lehet vásárol­ni. B. K. Megmaradt fonalakból - mit? Ma mindenki köt. Ki bonyolult mintájú, méretre készített kabátot, pulóvert gyárt, ki „lusta”-szemek­kel állítja elő a lógós, pőtyögős lélekmelegítőt. Végre van elég fo­nalválaszték mind a színeket, mind a vastagságot illetően. A nagy kérdés, hogy a tervezett darab elkészítéséhez mennyi fona­lat kellene venni, hogy ne a befe­jezés előtt derüljön ki: bizony szükség volna belőle még 5-10 de­kára. Mivel a fonalkészítő gyárak­ból kikerülő gombolyagok árnya­lata tételenként el-eltér egymástól, utólag körülményes a pótlás be­szerzése. Ezért ajánlatos a fonalat némi súlyráhagyással beszerezni, mert jóllehet, hogy az írásos útmu­tatás megadja a szükséges fonal mennyiségét, ezt az egyéni szoro­sabb vagy lazább kötéstechnika módosítja. Az előrelátó fonalbeszerzés nemritkán azzal a következ­ménnyel jár, hogy a folyamatosan kötögelőknél felgyülemlik a fo­nalmaradékok sokasága, és ezek vastagságban, színben is külön­böznek egymástól, de egyik sem elég arra, hogy újabb önálló darab kerüljön ki belőle. Nos, a kötőszálakat akkor lehet úgy hasznosítani, hogy a belőlük készült új darab ne keltse a mara­dékok összezagyválásának látsza­tát, ha a kimaradt fonalakat eleve a vastagságuk alapján csoportosítva őrizgetjük. Magyarán: nem esünk neki azonnal a feldolgozásához, hanem tegyük szépen félre. Bizo­nyos idő után előkerülhetnek a vastagság szerint csoportosított fo­nalak. Ezek közül először annak mennyiségét érdemes a konyha­mérlegen lemérni, amely a leg­többnek látszik. Súlyát feljegyez­ve kerüljön a mérlegtányérra a színben az előzőhöz jól illő fonal, majd így a többi. Három-négy összeillő színű fo­nal esetleg nem tesz ki súlyban valamilyen ruhadarabhoz szüksé­ges mennyiséget. Netán még egy­szer annyi kell hozzá. Nos, ilyen­kor el kell dönteni, hogy kivárjuk­­e a további maradékok felgyülem­lését vagy nem, de akkor milyen darab készüljön az új szállal kipó­tolt mennyiségből; milyen színnel harmonizálnának a meglévők; ne a beszerezendő szál adja-e meg a ka­bátka, pulóver, mellény, stb. ural­kodó színét? A kötött holmik most uralkodó divatja kifejezetten kedvez a mara­dékok hasznosításának. Különőö­­ző körvonalú, eltérő színű foltok­ból állnak össze a holmik, amint ezt a modellek mutatják. Aki nem a saját feje, hanem leírás és minta után dolgozik, az válasszon ki olyan mintát, amelyhez az eltérő színű fonalakból nagyjából annyi kell, amennyi neki is rendelkezé­sére áll otthon egy-egy maradék­ból. Ha a fonaltartalékok 1-2 deká­nyiak, akkor ajánlatos a teljes mennyiség súlyával számot vetni, vajon kitelik-e az összeséből akár egy ujjatlan mellény. Ha kitelik, akkor a hozzá viselendő szoknyá­hoz, blúzhoz legjobban illő szín­ből készüljön a kezdés, majd so­ronként váltogassuk a színeket, így egyik sem válik uralkodóvá, hanem szőttesként lesz folt hatású. Maradiság volna arra esküdni, hogy csakis az egyazon vékonysá­gú vagy vastagságú fonalak fémek meg egymással, anélkül, hogy összevisszaság benyomását kelte­nék. A vastag fonalaknak a vékony közé iktatása meghatározott rend­szerességgel rusztikus hatást kelt, és nemhogy elkülönül a véko­nyabb fonaltól, hanem annak mintegy domború mintázatát adja. Ez különösen akkor sikerül szépre, ha a vastag fonal színe csak árnya­latnyival tér el a vékonyabbtól. Összegezve: a maradék fonala­kat igazán kifizetődőén felhasz­nálni úgy lehet, ha nem külön-kü­­lön dolgozzák fel semmiségekre, hanem türelmes gyűjtögetésük után készül belőlük egy-egy jól vi­selhető, divatos darab. Ny. Á. Sál és kendő Néha az úgynevezett kiegészítő holmik segítségével megváltoztat­hatjuk az alapruha jellegét, stílu­sát, kialakíthatunk egy „új ruhát”. A kesztyű, az öv, a divatékszerek mellett ezek közé sorolható példá­ul a sál, a kendő, amellyel valóság­gal újjávarázsolhatjuk régebbi ru­hánkat, kosztümünket. Szemléltető ábránkon egy sál és egy kendő különféle megkötési módjának részleteit mutatjuk be. Olyan anyagból mutat szépen, aminek lágy esése, de jó fogása van. B.K. Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet Gyermekvilág Autósoknak Veszély az utakon Nemzetközi játékok Mindig izgalmas kérdés, vajon mit játszanak a külföldi gyerekek. A kívánságaitokat szeretném most kielégíteni néhány nemzetközi já­ték leírásával. Algéria Két csapatot válasszatok 5-5 fő­vel. Utána egymással szembe so­rakozzon fel öt méterre a két csa­pat, közöttük áll a játékvezető. Fő szabály: a labdával a másik csapat­ból kell egy játékost eltalálni. Ta­lálat esetén az ellenfél játékosa fo­goly lesz, és még két dobási lehe­tőséget kap. Ha nem talál, a másik csapat következik. Ha az ellenfél elkapja a labdát, akkor az a csapat háromszor dobhat egymás után. Indiánjáték 5-5 főből áll egy csapat, amely­nek vezére van. A húszméteres pá­lyát elfelezik, és ott állnak fel a csapatok. A pálya végén kövekkel rakják ki a kapuvonalat. A cél: a labdát az ütőkkel az ellenfél kapu­jába továbbítani. A játékidő meg­egyezés dolga, más szabályok nin­csenek. Gól után a labdát újra fel kell dobni. Anglia A földön húsz méterre egymás­tól két párhuzamos vonalat kell húzni, e közé állnak be a játéko­sok. A játékvezető sípjelére kell valamelyik vonalhoz futni, de ha a játékvezető a sípjába fúj, a játékos­nak az ellenkező irányba kell futni. Tehát a játékirányító ügyességén múlik, hogy a versenyzők ne érjék el a vonalat. Ha mégis sikerül, he­lyet cserél a játékvezetővel. Darikó László: KÖÖ. Toronydaru rakja Utazik vasúton, Lomb lesz a kőris­fűre, fára, viszi repcsi, fán, lenge függöny, szerény házikóra. vízibusz görgeti hogy a nyár mögötte­palotára. messzi-messzi... messzetűnjön. Vége az ősznek is Megsárgultak, megbámulták a szép zöld lombú fák, lassan lepe­regnek a levelek. Petiék erdei kiránduláson vettek részt az osztállyal, még elgyönyör­ködtek a színes erdőben. Egy fiatal fa mellen pihentek meg éppen, s nézték, mint hullajtja leveleit, ahogy a szél egy kicsit fújni kezdett. Találjátok ki a rajz alapján, milyen fáról és hány levél esett le. Nem ijesztgetni akarjuk a ked­ves olvasót a címmel. Nem ijesztgetni akarunk, sokkal in­kább figyelmeztetni, jelezni: Magyarország útjain rend­szeresen szállítanak olyan ve­szélyes, szennyező, mérgező robbanóanyagokat, amelyek szállítása ugyan elkerülhetetlen, de amelyekről, ha tudunk, akkor talán óvatosabban és ebből adó­dóan biztonságosabban közleke­dhetünk. Talán néhányan emlékeznek még a húsz év előtti szörnyű hí­radásokra, amikor 1970-ben egy spanyol üdülőhelyen felrobbant egy etilént szállító kamion, ször­nyű pusztítást végzett, s a tragé­diának száznál több halálos ál­dozata volt. A baleset akkor a véletlenek s az emberi mulasztá­sok szerencsétlen összeeséséből következett be. De aki veszélyes anyagot szállít, annak az elkép­zelhetetlen veszélyekre is fel kell készülnie. Hogy néz ki nálunk, Magyar­­országon a veszélyes áruk szállí­tása? A közelmúltban e témában tartott sajtótájékoztatót a Közle­kedési és Hírközlési Minisztéri­um. A tájékoztatóról akkor a la­pok részletesen beszámoltak, így hát most talán felesleges szólni azokról a nemzetközi szervezetekről, amelyek alap­szabályához kapcsolódva Ma­gyarország is kötelezettséget vállalt a közösen megállapított szabályok betartására. Szólnunk kell viszont arról, hogy minden nemzetközi csatlakozás ellenére meglehetősen elmaradt az ilyen jellegű haváriák-balesetek elleni védekezés. Az elmaradásnak elsősorban anyagi okai vannak, hiszen egy komplett balesetmegelőző és kárelhárító szolgálat felállítására a szándék adott, csupán a szük­séges milliók hiányoznak. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy nem az ijesztés a szándék, hanem sokkal inkább a figye­lemfelhívás. A hazai és nemzet­közi előírások megfelelő biztosí­tékot jelentenek - ha azokat be­tartják. Vagyis, szállítás közben olyan szükséges segédberende­zések vannak a veszélyes szállít­mányokat szállító járműveken, amelyek a szállítmányból és a különleges szállítójárműből adódó esetleges balesetveszé­lyeket az esetek túlnyomó több­ségében kivédik. De tudomásul kell vennünk azt is, hogy ezek a speicális járművek különleges szállítmányaikkal a mindennapi közlekedés részei. Vannak Euró­pában országok, ahol - mert az anyagi feltételek adottak - külön kísérőkocsik vigyázzák a veszé­lyes szállítmányokat. Magyaror­szágon nem minden esetben kapnak különleges kíséretet ezek a szállítmányok. Mit tehet­nek a hazai hatóságok? Egyrészt, kijelölik azokat a legkevésbé la­kott és a legkevésbé forgalmas útvonalakat, amelyeken a veszé­lyes áruszállító járművek közle­kedhetnek, sőt, egyes esetekben még meghatározzák azt az idő­szakot is, amikor ezek a jármű­vek a közutakra hajthatnak. A közlekedést, a mindennapi közlekedést azonban nem lehet kitiltani az utakról. így hát gya­korlatilag soha nem lezárt, soha nem üres úton közlekednek ezek a járművek. Nekünk is vigyázni kell rájuk. A veszélyes szállít­mányokat hordozó járműveken ott a jelzés a sarkára állított négyzet, a narancssárga szín fe­ketével keretezve jelzi: veszély. Ez a tábla alkalmanként számo­kat is tartalmaz, de ez elsősorban a tűzoltóknak és a mentőknek ad tájékoztatást: milyen jellegű, milyen veszélyességű a szállít­mány, s ezekhez a számokhoz természetesen hozzátartoznak azok is, hogy milyen azonnali technikai, műszaki, vegyi fel­adatokat kell ellátni az esetleges balesetnél. De ne fessük a falra az ördö­göt, ne legyen baleset. S ehhez ön is hozzájárulhat, kedves au­tóstárs. Az ilyen táblával felsze­relt - fogalmazhatnánk így is: - védett járművet a forgalomban csak fokozott elővigyázatosság­gal, óvatosan szabad megközelí­teni, előzni, s minden esetben segíteni kell szabályos és folya­matos haladását. Tulajdonkép­pen csak ennyiről van szó: a ve­szélyes árut szállító járműveket ne csak a rendeletek, ne csak a KRESZ, hanem mi, gyakorló autósok is részesítsük fokozott védettségben. S. B. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents