Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-08 / 181. szám
10 I 1990. NOVEMBER 8. ........................................................I''...................................................I I I I ......................... A tudomány világa 1 1.1 -1 I l I. i i i I l I i I i i i i I 1 T 1 1 1 l I I I I I 1 i"i I' I 1-1 I I r I I 1 I I I I Számítógépvírusok Ugyanez a kód, ugyanezzel az üzenettel legalább tízezer számítógépbe fészkelte be magát világszerte. A fivérek azt állították, hogy az üzenetet csak figyelmeztetésnek szánták bárki számára, aki illetéktelenül kívánná lemásolni programjaikat. Ez az eset még ártalmatlannak bizonyult, ám hasonló esetek igen komoly következménnyel járhatnak. Az ilyen elektronikus „kórokozókat” nevezik komputervírusoknak. A biológiából kölcsönzött elnevezés igen találó, mivel ezek olyan élősködők, amelyek önnmaguktól szétterjednek a számítógépprogramokban, elszaporodnak a komputerek működését irányító elektronikusan tárolt információkban. A számítógépvírusok legegyszerűbb fajtái rövid, önismétlő utasításlistákból állnak, melyeket becsempésznek a programokba. Egyikük-másikuk teljesen ártalmatlan lehet, némelyek azonban rendkívül kártékonyak: hatalmas memóriaadagokat „esznek meg”, szükségtelen műveletek elvégzésére adnak utasítást, vagy tömegesen törlik ki az információkat - gyakran csak jóval a fertőzés után, semmivé téve több százezer dolgozó munkáját vállalatoknál, egyetemeken, szerte a világban. Valaki 1987-ben „fertőzött” karácsonyi üdvözletét küldött egy nemzetközi hálózaton keresztül. Az egyik címzett parancsot adott gépének az üdvözlet kijelzésére. Ez az egyszerű utasítás arra késztette a komputert, hogy továbbítsa mindenkinek, aki címjegyzékén fel volt tüntetve. Ez ismétlődött mindaddig, amíg számuk néhány százezerre rúgott. Az elektronikus bűnözők a karácsonyi vírusnál sokkal veszedelmesebb bajokat, sőt katasztrófát is képesek előidézni. Egy katonai számítógépben megbúvó vírus váratlanul leállíthatja a nukleárismkéta-silók műholdas megfigyelését vezérlő programokat. A társadalom szempontjából döntő fontosságú intézmények (bankok, atomerőművek, repülésirányító tornyok) számítógépei mind ki vannak szolgáltatva, mivel mindegyikük nagy mennyiségű adatot fogad különféle forrásokból, és minden beérkező anyag fertőződhet. E félelmetes kilátások azért fenyegetnek, mert a vírusok átvitele rendkívül könnyű. Abszolút védelmet csak az jelenthetne, ha a gépek nem közlekedhetnének egymással és a parancsok nem lennének módosíthatók. Mivel egyik megoldás sem igazán praktikus, a programozók, matematikusok és a mérnökök erőfeszítéseiket célravezető, ám kevésbé hatékony módszerekre összpontosítják. Bár egyes vírusokat azonosító vagy elhárító eljárásokat kidolgoztak, de azok semlegesítése szinte reménytelen feladat. A fertőzések nem ritkán a komputernek azt a tulajdonságát használják ki, hogy a gép többféle számítógépnyelvet ért és használ. Ez lehetőséget teremt arra, hogy néhány utasítást és rutinműveletet ismerő ember előre meghatározott módon manipulálja a beprogramozott információkat. Mivel a számítógépek egyes részei csupán bizonyos nyelveken beszélnek, a gépnek mechanikusan át kell fordítania az egyik nyelvet valamely másikba, akár a legegyszerűbb feladat elvégzésére is. Csakhogy ezeket az automatikus fordításokat a vírus úgyszintén elrontja, akárcsak a rendes programokat, tehát az egyik nyelven írt vírus a más nyelven készített szoftvert megfertőzi. Mivel a vírusok úgy programozhatok be, hogy tetszőleges időpontban kezdjék kifejteni károsításukat, Csipkerózsikaként viselkednek a biológiai vírusok módjára: jóvátehetetlenül elszaporodnak, mielőtt még felfednék őket. Azaz sokszor lemásolhatják önmagukat, mielőtt kitörne a járvány. A legkínálkozóbb megoldás a vírusfertőzéssel fenyegetett információk megoltalmazására a tartaléklemezekre történő időnkénti átmásolás, feltéve, ha a fertőződés nem következett be a kópiák elkészítése előtt. Akadnak olyan vállalatok, amelyek riasztják a felhasználót, ha egy nem módosítandó adathoz hozzátesznek valamit. Ezeket a „vakcinákat” olyan ötletesen kell megtervezni, nehogy meg- fejthetők legyenek. A leghatékonyabb módja a vírusok kiiktatásának az ellenőrző összeget számító programok alkalmazása, amelyek a rendszer összes adatát számsorokká formálják, majd matematikai képletté alakítva a gép ellenőrző összeget számol. Ezt minden fel- használáskor a komputer ellenőrzi, és az ettől való eltérés esetén riaszt. E technika legfőbb hátránya, hogy a felhasználó a számítógép egyik legfontosabb tulajdonságát, a sebességet áldozza fel. A vírusellenes stratégiák közül, mivel bármilyen de- tektívprogram manipulálható, egyik sem tökéletes. A vírusjelenség azt sugallja, hogy a számítógépeknek nagyobb a kockázata, mint eleve hitték. A több évtizedes munka árán hozzáfér- hetetlennek hitt kényes elektronikus adatok, katonai, üzleti, pénzügyi információk összezavarhatok, mi több, megsemmisíthetek - kétségbe vonva a kom- puterek adatainak biztonságosságát. R. Zs. Az első madár Az ősmadár berlini múzeumban őrzött példánya. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? - szokták feltenni a meg- válaszolhatatlannak tűnő kérdést, de egy biztos, valójában az „első” madár, ami hüllőszerű volt, madárszerű hüllő tojásából keletkezett! Az első ősmadarat, az Archeopteryxet a legjobbkor találták meg a paleontológusok. 1861-ben került elő, két évvel azután, hogy Darwin fő műve, a Fajok eredete megjelent. Elméletéhez nagyszerűen járult hozzá a hiányzó láncszem megtalálása, amely összekapcsolja a ma jól elkülönült hüllőket a madarakkal. Az Archeopteryx, amelynek tollak lenyomataival övezett megkövesedett maradványait Solnhofenben, az egykori korallzátony finom szemcséjű üledékeiből képződött palában találták meg, galamb nagyságú ősmadár volt. Koponyája még hüllő jellegű volt, nem volt csőre, de állkapcsában erős fogak ültek. Az ősmadár bizonyítéka a mozaikszerű fejlődésnek. Nyitott kérdés, hogy mennyire tudtak repülni az ősmadarak? Valószínűleg két lábon jártak, akárcsak a dinoszauruszok, lehet, hogy földön futó ősöktől származtak, s kezdetben fel-fel ugrálva gyűjtötték össze táplálékukat, s legfeljebb csak siklórepülésre voltak képesek. A paleontológusok mintegy ezer kihalt madárfajt tartanak számon, de mivel a madarak könnyű csontváza csak kivételes esetben marad meg, feltehető, hogy valaha sokkal több fajuk élt. Ellenálló gyomnövények Már ötvennégy olyan gyomnövényfaj ismeretes Amerikában, amely ellenáll a gyomirtó szereknek a kaliforniai egyetem kutatói szerint. A rezisztens növényfajok száma 1980-ban még csak tíz volt. A kutatók különösen azt kifogásolják, hogy a mezőgazdaságban ugyanazt a gyomirtó szert alkalmazzák újra és újra. Emiatt szelekciós előnyhöz jutnak azok a gyomnövények, amelyeknek a genetikai anyaga - mutáció révén - védetté teszi őket az ismételten használt gyomirtó szerekkel szemben. Véd a fogszuvasodástól A fogszuvasodást a fogfe- lületen tapadó baktériumok okozzák azzal, hogy a fogzománc meszét feloldó szerves savvá bontják a szacharózt vagy más cukrot. Azok azonban, akik mesterséges édesítőszereket használnak, biztosak lehetnek abban, hogy nem lyukadnak ki a fogaik. Ezt bizonyították az NSZK-ban végzett kísérletek. A mesterséges édesítőszereket felhasználók körében - a cukrot fojgyasztókhoz viszonyítva - alig fordult elő fogszuvasodás. Éppen ezért, ellentétben a tizenegynéhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban mesterségesen keltett szacharin- és ciklanáthisztériával, kiderült, hogy ezek nemcsak ártalmatlanok, mert nem okoznak rákot, hanem egye-' nesen hasznosak, mert védelmet nyújtanak a fogszú ellen. Amerikaiak Pakson Az Atomerőműveket Üzemeltetők Nemzetközi Szervezetének hat amerikai szakértője a múlt hónapban meglátogatta a paksi atomerőművet. A szervezetet a csernobili baleset után hozták létre, a kölcsönös tájékoztatás, az atomerőművek közötti állandó kapcsolattartás, a nagyobb biztonság megteremtése céljából. A szakemberek kíváncsiak voltak, miért olyan sikeres a magyar atomerőmű üzemeltetése, hogy világszerte felfigyeltek rá. Amit itt jobban csinálnak szerintük mint például Amerikában, az egy-egy reaktorblokk évenkénti karbantartása, a berendezések felújítása és az üzemanyag-átrakás, ami Pakson éppen feleannyi ideig tart számítógéppel gondosan kidolgozott terv szerint, mint náluk. Képes technikatörténet (6.) Az önjáró kocsi Farffler kézi meghajtású kocsijának rajza. A feltalálók fantáziáját régtől fogva izgatta az önjáró kocsi készítésének gondolata. Leonardo da Vinci, Valturius és mások foglalkoztak azzal, hogy a mechanikai energiát alkalmassá tegyék valamilyen jármű mozgatására. Az egyik ilyenfajta kísérletnek tekinthetjük Stephan Farffler német feltaláló 305 évvel ezelőtt, 1685- ben készített kézi meghajtású kocsiját, amelynek modelljét a müncheni Deutsches Museumban őrzik. K. A. Napelemes medveszőr A melegvérű állatokat infravörös kamerával észlelni lehet a testükből kisugárzó meleg alapján. Ám ez a kamera a tapasztalatok szerint jegesmedvék detektálására alkalmatlan, mert bundájuk olyan jól szigetel, hogy alig hagyja el meleg a testüket. A jegesmedveszőr vizsgálata szenzációs eredményt hozott. A szőrszál olyan cső, amely a fénysugarakat optikai szálként az állat bőréig vezeti, ahol a fény elnyelődik és hővé alakul. Számítógépes modellezéssel kiderült, hogy a jegesmedveszőr csak a rövid és ultrarövid hullámhosszúságú sugarakat nyeli el a napfényből. Ez a belső fénymennyiség alig 16 százaléka, a többi visszaverődik. Ezért is tűnik a szőr fehérnek, holott tulajdonképpen átlátszó. A legkorszerűbb napelemmel összehasonlítva a jegesmedveszőr energiaátalakító képességének hatásfoka egészen kiváló. Mivel az ultraibolya sugarak a felhőkön is áthatolnak, még rossz időben is működik ez a hőgyűjtő rendszer. Egy, a jegesmedveszőr analógiájára kialakított kísérleti napelemmel 50 százalékos hatásfok-növekedést tapasztaltak. Ez a felfedezés könnyen forradalmasíthatja a napelemgyártást. Négyezer éves a Pithagorász-tétel Nem kisebb szenzációt jelentettek be a New York-i Columbia Egyetem tulajdonában lévő ókori babiloni agyagtáblával kapcsolatban, mint azt, hogy a benne foglalt adatok négyezer évesek. És mik ezek az adatok? A rovásírási jelek mintegy 60 jelcsoportja 15 derékszögű háromszög adatait rejti. A megfejtés kulcsát Lucio Gi- adorou-Astori olasz tudománytörténész, az ókori dokumentumok kutatója fedezte fel. Az agyagtábla tanúsága szerint a mezopotámiai kultúrában ekkor már ismertek egy olyan számítási szabályt, amely logikai alapokon nyugszik és általános jellegű. Ha az agyagtáblán fellelhető számokkal kapcsolatban elvégzőnk néhány műveletet, olyan arányokat kapunk, melyek segítségével végtelen sok, de mindig derékszögű háromszöget kapunk. Az agyagtábla emellett olyan matematikai tételekről is megemlékezik, amely bizonyítja az ókori geometria magas fejlettségét. A geometriáról szóló legrégebbi ismert feljegyzéseket tartalmazó agyagtábla megfejtett szövege az olasz kutató szerint a jelentős elvi felismerések mellett gyakorlati (számítási, építészeti, csillagaszati) alkalmazást is említ. , Jeten hozta a dutyiban. Vigyázat, vírus! Keressen fel minket oltásért!" Ez az üzenet jelent meg alig két évvel ezelőtt annak az amerikai újságírónak a számítógépén, aki hónapokig gyújtott információiból összeállított cikkét a képernyőre akarta íratni. A pótolhatatlan anyag es a cikk vázlata egyszeriben semmivé foszlott. A szakemberek értetlenül álltak a jelenséggel szemben, majd rábukkantak amrogramban egy pakisztáni tetvérpár nevére és címere. A „Plimpton 322” jelű ókori babiloni agyagtábla, matematikai „üzenetekkel”.