Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-01 / 175. szám

1990. NOVEMBER 1. Néplap 5 Úton, útszélen Az ország „első” stopposa! Vasárnap reggelente szokatlan gondolataim támadnak. Az ébre­dés utáni eszmélés ekkor felfo- kozottabb jelentőségű, mint egyébként. Most is, miután cuda­rokat álmodtam, jólesett a felis­merés: ébren vagyok!... Ekkor villant át agyamon először, ujjat húzok ma a sorssal (fajtámat meg nem tagadhatom), s az éledező 4-esen felkéredzkedek az ezerar­cú forgalom szárnyaira. Vakme­rő húzás. Hangulatjelentés a ’la benzináremelés. S ami lett belő­le? Amolyan kesergő a csepergő esőben... Még egy, aztán újabbak. Tejó ég! Már két órája nézek farkas­szemet a lomha forgalommal. Álldogálok értelmem szélén, s bambán bámulok a közelgő üres, vizenyős tekintetekbe. Mellet­tem a társadalom legkülönfélébb fapofái vonulnak el, egyre csak kifürkészhetetlen céljaik felé tör­ve. Közönykaravánok. Jönnek hol sűrűbben, hol darabokra tö­redezve, akár a morzejelek. Eze­ken a keskeny aszfaltszalagokon lüktet az ország, s én, a stoppos, jellegemnél fogva élősködők e gépáradaton. Mindent kipróbál­tam már az utakon. Térítettek és térítettem, csábítottak és csábí­tottam, untattak és untattam. Hm... Tanulságos világ. Égig ér a csend. Az egész világ egyetlen nagy káromkodás. Bé­na, oszladozó test, lélegző salak. A fülembe szomorkás zene cso­rog a fejhallgatón át, ruhámra köd és eső felváltva permetez. A perc modellértékű, közép-euró­pai a hangulat. Ha festő lennék, penészlő szürke és rothadó barna színekkel festeném meg e pilla­natot. Tudom jól, ma nem történ­nek csodák, alszik a varázslat. Vacak nap, vacak ősz, megfe­neklett ország. S most még ez az eső is... Már túl vagyok a bosszanko- dás, a céltalan düh, a legyintés stádiumán is. Ami tart, az a passzív, statikus tudomásulvétel. Vagyok. Elvagyok. Néha azért elkap egy hullám, jó lenne kez­deni valamit az idővel. Ilyenkor ötletszerűen kiszúrok magam­nak egy-egy elsuhanó figurát. Találgatom az arcok mögé ros- kadó sorsokat. Megfejthető, unalmas játék... Máskor ha­gyom, hogy boldoggá tegyen a külvilág mikrokozmosza, szét­áradjon bennem az ég egyszerű kékje, a füst alatt egymásra boru­ló fák zokogása. Most ghhez sincs kedvem. Kavicsokat lök- dösök, csak úgy. Ami körülöttem ásítozik, arra mondják: ingersze­gény környezet. Csúnya seb a vi­lág testén. VII. 1991. február 21. (csü­Ez is, az is Sajna, a felszerelés háromezer Nagykun Cserkészcsapat, száma 176 Sorsdöntések címmel Szolno­kon az Ifjúsági Iroda és a Ver­seghy Könyvtár közös előadás- sorozatot indít. Az érettségi és a felvételi vizsgák előtt álló diá­koknak különösen fontosak 1867 és 1956 közötti történel­münk központi kérdései. Az elő­adások a Verseghy Könyvtárban lesznek. Érdeklődni és bérleteket váltani a Petőfi Sándor út 1. és a Kossuth tér 4. szám alatt lehet. A program a következő: törtök) 17 óra A konszolidáció évei Leszámolás a polgári-demok­ratikus erőkkel DR. SZERENCSÉS KÁ­ROLY (ELTE) előadása VÜI. 1991. március 07. (csü­törtök) 17 óra Az 1956-os magyar forrada­lom DR. RAINER JÁNOS (MTA TTI) előadása Furcsa, nem aggaszt a célom és köztem tátongó, roppant távol­ság. Tudom, ha az emberek bol­dogok, repülök én is velük hazá­ig; ha szomorúak, s valami van a levegőben, könnyen rám söté­tedhet. Az embert vonzza csudá­ra a kiszámíthatatlan, a véletlen. A sorsérzet. Engem ráadásul egyenesen szórakoztat szánal­mas esetlenségem, ahogy állok a szegélyen, ködbe burkolódzva, mások pillantásainak céltáblája­ként. A magányos. A mindentől egyre csak távolodó keszeg alak. Én! Egyedül, szemben a Többi­ekkel. Ja, és ha mégis felvesz­nek?! Új játék kezdődik. Az is­merkedés körmönfont szerepei. Valóságos stílusgyakorlatok. Kedvenc alakításom: a hangta­lan, titokzatos utas! Vánszorog az idő órámon. Újabb kört kezd rajta a mutató. Mostantól úgy működök, mint egy kamera. A tudatom érzékeny cellulóz, mindent befogad, de semmit sem dolgoz fel. Kelle­mes így... S a köd újabb réteggel csomagol be. ...de nicsak! ... nem is lehet igaz! Az esőcseppekből kiválik álmaink hófehér Mercedese, s félreérthetetlenül villant, lassít, „táncolja” a megállás koreográ­fiáját. A helyzet fintora: egy taxi. Az elmúlt napok egyik névtelen hőse. Csapódik az ajtó, s már csendesen zötykölődünk az őszülő ország belsejébe. Közben hideg éjszakákról beszélgetünk, s szemben az órán a számok meg sem moccannak. Isten bizony’ szégyellem magam... téesizé Ahogy elnézem, az úttörőmoz­galomból csak az őszi hulladék- gyűjtés maradt, és a Gyermekek Házává átkeresztelt egykori út­törőház, amiről Karcagon az a hír járta, hogy további hasznosításra a rendőrség szeremé megkapni. De mi van a cserkészekkel? Mer­re járnak? Mit csinálnak? A nemrégiben megalakult kar­cagi cserkészcsapat parancsno­ka, Kovács Andrea nem nagyon ért rá beszélgetni, mert a csapat hét végén portyázni indult, ezt készítették elő.- Azt olvastam valahol, hogy a cserkészet igazán a fiúk, férfiak mozgalma volt. A női cserkészet soha nem volt számottevő, leg­alábbis Magyarországon. Mégis, itt te vagy a csapat egyik létreho­zója és parancsnoka is.- A főiskolán eredetileg úttörő­mozgalomból szerettem volna szakdolgozatot írni. A témaveze­tő tanár azt javasolta, hogy a cserkészettel kezdjem. Először is nagyon sok korabeli cserkészúj­ságot átnéztem a könyvtárban. Később felkerestem egykori cserkészparancsnokokat, cserké­szeket, akik nagyon sokat és na­gyon lelkesen, nagy örömmel mesélték, könyveket adtak köl­csön... szóval sokat segítettek. Annyira, hogy még Szegedre, a Cserkészkonferenciára is elju­tottam. írtam is egy dolgozatot, amiben a fogadalom tétel, a pró- bázás és a törvények szempont­jából hasonlítottam össze a cser­készetet az úttörőmozgalommal. Egy hangosított diasorozatot is bemutattam a főiskolán az 1929- es és 1933-as Világjamboreek- ról. Ez már a szakdol­gozatomhoz kapcsolódott, mert végül is az úttörő helyett megra­gadtam a cserkészetnél.- A karcagi csapat?- A dolgozatíráshoz segítséget kértem a zánkai Gyermekszerve­zet Történeti Múzeumtól. A mú­zeum vezetője, Horváth Lajos kért meg, hogy gyűjtsék anyagot a régi karcagi gyermekszerveze­tekről. Ennek teljesítése végett felkerestem Nagy Kálmán espe­res urat, hogy tudna-e segíteni. A beszélgetéseink során került szó­ba, hogy „kell egy csapat”. Hár­man el is mentünk a Mátraházán megtartott cserkésznapokra ta­pasztalatokat gyűjteni. Ezután kezdtünk el szervezkedni, a re­formátus egyház támogatásával. A gyülekezeti hittanórán beszél­tünk a gyerekeknek a mozgalom­ról, és az iskolákba is kitettük a plakátokat, hogy „Gyere, jelent­kezz cserkésznek! ’ ’ Ötvenen jelentkeztek, de ebből a fogadalomtételre már csak har­mincegyen maradtak. Volt, aki nem akart megkeresztelkedni, templomba járni, vagy azt mond­ta, hogy drága a felszerelés.- És drága?- Hát bizony... Mi az első szü­lői értekezleten azt kértük, hogy a fogadalomtételre legalább ing és nyakkendő legyen. Ez össze­sen hatszáz forint. Az egész fel­szerelés együtt kétezerötszáz- háromezer forint. Ha az ember tudja, hogy hol kell vásárolni.- Hol kell vásárolni?- Egerben. Ott gyártják a cser­készöltözeteket, és ott még „ter­melői áron” adják el. (Az üzlet címe: Lenin tér 4.) Tehát össze­sen harmincegy fővel alakult meg a 176. számú Nagykun Cserkészcsapat. A rajparancsno­kok Rácz Attila, Pékár Zsolt és Szilágyi Zoltán közép- és főis­kolások. Ifjabb Nagy Kálmán lelkész a vallási vezetőnk. Én magam pedagógus vagyok. Fenntartó testületünk a karcagi református egyház. Az ünnepé­lyes fogadalomtétel 1990. június harmadikén volt.- Hogyan lehet valakiből újonc?- Szülői beleegyezéssel lehet jelentkezni. A jelentkezők meg­tanulják az alapvető tudnivaló­kat, azután próbát tesznek. Ez tulajdonképpen egy vizsga.- A vallás?- A szövetség alapvető célja a krisztusi ember nevelése. Mi azt kötöttük ki, hogy csak úgy tehet valaki fogadalmat, ha meg van keresztelve. De mint cserkész­nek már egyértelmű az istentisz­teletek látogatása is.- Mik a programjaitok?- Az első félévben együtt volt az egész csapat, de ősztől őrsön­ként és hetente egyszer találko­zunk majd, szombaton vagy va­sárnap. Az őrsöknek mind más­más programjuk van egy évre, de tulajdonképpen közösen kidol­gozott feladatokat kell teljesíte­ni. Félévkor fognak próbázni a gyerekek, és utána az újabb pró­bákra készülünk fel. És hát per­sze a cserkészet termé­szetszeretetre nevel. Fontos kö­vetelmény: minél többet kinn lenni a természetben. Most hét végén az apavári erdőbe me­gyünk portyázni. Pénteken indu­lunk, vasárnap jövünk haza. Ott fogunk aludni sátorban, és min­den őrs maga főz majd. Télen a hegyekbe szeretnénk menni...- Meddig lehet jelentkezni?- Szeptember végéig. Azért csak addig, mert később már el­kezdjük venni az anyagot, és a jelentkezőknek gondot okozna a lemaradás. Újabb fogadalomté­tel júniusban lesz. Elek György HÚSZON INNEN -TÍZEN TÚL V ________________________J I . 1990. november 15. (csü­törtök) 17 óra Sorsdöntések a XX. századi magyar történelemben Esélyek és kényszerpályák (A kiegyezés, A trianoni béke, A párizsi béke) DR. GERŐ ANDRÁS (EL­TE) előadása II. 1990. november 29. (csü­törtök) 17 óra Az osztrák-magyar kiegyezés A dualista állam működése és felbomlása DR. HEISZLER VILMOS (ELTE) előadása ül. 1990. december 13. (csü­törtök) 17 óra Á trianoni békekötés DR. GALÁNTAI JÓZSEF (ELTE) előadása IV. 1991. január 03. (csütör­tök) 17 óra Ellenforradalom és koalíció Magyarország történeti, politi­kai viszonyai a két világháború között DR. ROMSICS IGNÁC (Magyarságkutató Int.) elő­adása V. 1991. január 24. (csütör­tök) 17 óra Magyarország külpolitikája 1945-1953 között A párizsi béke DR. SZERENCSÉS KÁ­ROLY (ELTE) előadása VI. 1991. február 07. (csütör­tök) 17 óra Kelet-Közép-Európa és a szovjet modell, 1947-1953 DR. MEZEI GÉZA (BKE) előadása * * * Tudnak-e a hollók a víz alatt repülni, vagy megfulladnak? Ez volt a címe a közelmúltban Szol­nokon előadott angol abszurd re- vünek. Felléptek: Galla Miklós, Nagy Natália (L’ art pour 1’ art társulat), Pethő Zsolt (Satöbbi együttes) és Kovalik Balázs. Mint műsorukban is elhangzott, ők négyen alkotják a Holló Szín­házat. Szeptember 18-i szá­munkban megjelent egy riport Galla Miklós és Laár András elő­adásáról, melynek a Holló Szín­ház vidékre száll címet adtuk. Az előadópáros tehát nem a Holló Színház. Az csak egy héttel ké­sőbb szállt vidékre. TINITÜKÖR IINIJLÍIXOH •• •• Ezennel egy, a szokásostól el­térő lista nyerte el tetszésünket. A beküldő, aki már szerencsés nyertes, Nikolics Orsolya, a szol­noki Külker Főiskola elsős hall­gatója. 1. Fields of Nedhilim - Celeb­rate 2. The Cult - Edie (Ciáo baby) 3. New Model Army 4. Cocteau Twins - Victorialand 5. Nick Cave and The Bad Seeds - The mercy sheat 6. Actus 7. Ba­uhaus - Zyggi Baby 8. Mission - Butterfly 9. Sisters of Mercy - Flootland 10. Cassandra Comp­lex - One Million Black Cadillac Benzinhiány idején is megy a Black Cadillac. A televízió Ász című műsorában Kovács Ferenc gitá­ros, Borbás Péter nagybőgős és Csikány Tamás dobos, a csapat tagjai mutatták be a rockhajtásos járgányt. A három zenész két éve játszik együtt, háromhe­tente lépnek fel a szolnoki Helyőrségi Művelődési Házban. Legközelebb éppen holnap, pénteken csapnak a húrokba. Ezzel már túl lesznek a félszá­zadik fellépésükön. Szeptember 22-én írtak alá egy szerződést Kör- nyei Attilával, az R-GO volt tagjával, aki a buda­pesti Club Cadillac szórakozóhely művészeti elő­adója, és rendszeres fellépési lehetőséget biztosít a fiúknak. Állítják, hogy a zenélésből meg lehet élni, ám örülnének egy szponzor támogatásának. Saját szerzeményeiken túl a Hungáriától, Bili Halley-től játszanak számokat. Zenéjük közös alkotás gyümölcse. A megye több településén is ismerősen cseng a nevük. Sikeres volt a május elsejei és az augusztus 17-i szolnoki koncertjük.- Úgy tűnik, a gyerekek elfogadják zenénket - mondja Csikány Tamás. Olykor két szaxofonos is segít nekik. A szolnoki „Hemóba’ ’ sikeresen bevették magu­kat, száz-kétszáz fiatal előtt tartják a bulikat. Meg kell nézni őket! Ez igen! Kisújszálláson a „Sok jóból jó sokat” című ifjúsági műsorsoro­zat rendezvényein eddig össze­sen 1500-2000 fiatal vett részt, és egy program még hátravan. Az Ifjúsági Ház részéről Janó Lajos és Nagy Annamária az Al­fa-kör segítségével nyáron kezd­tek a koncertek, előadások, talál­kozók szervezéséhez. A rendez­vények összeállításánál figye­lembe vették az Ifjúsági Ház lá­togatóinak a véleményét is. Si­került olyan előadókat hívni, akikre valóban kíváncsiak a fia­talok. A legjobb műsorokra a környező településekről is ér­keztek érdeklődők. Az Ifjúsági Ház és a Demisz szervezői kö­szönik a Kunszöv, a Tisza n. Tsz, a helyi súlyemelő-szakosz­tály, a Rózsakért étterem, a Re­formátus Egyházközösség, a vá­rosi tanács művelődési osztálya és a rendezvények megtartásá­ban segítséget nyújtó többi szer­vezet segítségét.- Nem tudjuk még, milyen eredménnyel zárjuk az évet, mindenesetre nekünk az is elég­tétel, ha jól sikerül egy előadás, és a fiatalok legalább egyszer egy héten valóban szórakozhat­tak - mondja Janó Lajos. A részt vevő fiúk és lányok nem szavaznak sem a parlament­ben, sem a városházán. Életük minőségét alakító dolgok pénz­ügyi fedezetéről mások dönte­nek. Ha ilyen rendezvényekről van szó, akkor a sok jóból sem árt meg a sok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents