Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-29 / 199. szám
14 1990. NOVEMBER 29 Szolnoki Rádió a 222 méteres hullámhosszon - Szolnoki Rádió a 222 méteres hullámhosszon Változás előtt... Változás előtt - igen, e rövid és tömör megfogalmazást olvastam a televízió híradójában nemrégiben az időjárás-jelentés előtti figyelemfelhívó inzerten. S máris legalább két dolog jutott eszembe, egyrészt az időjárás, mely változás előtt áll, másrészt maga a változás, mint állapot. Talán társadalmi létünk két kulcsszavára leltem rá önkéntelenül is. Hiszen az időjárást mintha többet emlegetnénk mostanában, mert ugye az átalakulás forgószele a régit, az avíttat kisöpörte! Azután a politikai széljárást is árgus szemekkel lessük - a ki, mit, mikor győz le népi játszmában. De mondhatnám, a napnál is világosabb, hogy most már nincs ködösítés. A fagyos közélet is felengedni látszik. Szóval életünk kellős közepébe beékelődött a meteorológia. De azt se feledjük, hogy ki szelet vet, vihart arat! S e rövid eszmefuttatás után rá is térhetek a másik kifejezésre, a változás - előttiségre. Tulajdonképpen szakadatlan változás előtt állunk. Ilyen a természetünk, ilyen világunk. Csak eddig nem tulajdonítottunk oly nagy jelentőséget mindennek. Beleszoktunk a változatlanság változásába. S hittük, ez így jó. S valóban képzeltük is hogy jó, legalábbis nekünk, egyéneknek. Hogy az országnak, környezetünknek - nevezzük nevén: Ke- let-Európának ez nem jó - arról fogalmunk se volt. De aztán eljött a perc, amikor változás előtt álltunk. S a változás-előttiség- ben megvilágosodott, hogy a pártállam nem az egyedül üdvözítő társadalmi berendezkedés, s azt is beláttuk, hogy ha sorsunkon lendíteni akarunk, akkor nagyon kell akarni a változásokat. Azokat a változásokat, melyek nyomán alulról építkező, demokratikusan működő nem elnyomó és csak egy akaratot ismerő lesz világunk. De ekkor újra változások előtt álltunk. Négy igen - vagy se nem igen, se nem nem - vagy igen is, meg nem is - ugye emlékszünk, ekkor kezdtünk az urnák elé járulni. S azután újra és újra hittük, szentül; nagy és komoly lépést tettünk. Aztán a lépésekről néha kiderült, hogy tyúklépés csupán, vagy tán még az sem. De a változások előtt mondták, hirdették, hogy fontosak vagyunk, meg hogy számítunk, meg hogy miáltalunk és hogy érettünk. De fáradunk. Mert a változások előtt mindig történik valami apróság: nekünk, egyes embereknek egy icipicivel mindig rosszabb lesz! Mert a változás előtt drágább lesz a kenyér - a gyár árat emelni kényszerült, mondták. A változás előtt a Compack árat emelt, drágább az életünk - s ez választási kudarcot okozott. A változás előtt emelik a benzinárakat - lesz az útalapba pénz, meg a szovjet olaj kiesése miatt, meg a világpiaci ár - mondják. És a változás előtt összevesznek pártok, szervezetek, emberek. A változás előtt elküldik a vezetőket, azután tüntetésen visszakövetelik. Azután az elküldők megint újraválasztják. S minden marad a régiben, miként a változás előtt volt. Bizony mondom, kezdek megrettenni a változás-előtti- ségtől. Mert ha az előttiség ezt jelenti, mire számíthatunk a változások alatt, és mire a változások után? Ezt ki fogja megmondani?! Vagy a változás-alattiság és -utániság is egy változás-előt- tiség csupán?! Gyuricza Péter Szabó Imre fia, Béla kisplasztikái kiállítását Csurka István nyitotta meg. A megnyitó után Szarvas Zoltán beszélgetett az íróval. 9? A szobor olyan tárgy, amely nem érheti el célját, de kutya kötelessége megkísérelni- A Melocco Miklós által megfogalmazottakat hogyan teljesítette Szabó Imre fia, Béla?- Ragyogóan! Nem mondhatom, hogy régi művészismerősöm Szabó Imre fia, Béla. Az, hogy eszmei azonosság van közöttünk, már az eddigiekből is nyilvánvaló volt. Most, amikor megnyitottam a kiállítását és megnéztem az alkotásait, azt láttam, hogy egy érett művésszel találkozhattunk, aki nagyon nagy biztonsággal fejezi ki magát. Ez manapság meglehetősen ritka. Az embereket elsodorják - mármint a művészembereket elsodorják - a divatok. Én ezek között a szobrok, kisplasztikák között nem találtam olyat, amelyik elütött a teVálogatás a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának novemberi műsoraiból Kell menedzser a kórházban?- Néhány hónappal ezelőtt az előző igazgató kinevezését követően kerültél a Hetényi Géza Kórházba, ami finoman szólva: ellenérzéseket váltott ki.- Igen. Ezt két dolog indokolhatja. Az egyik nekem, Tóth Lajosnak szólt. Azok ellenezték kinevezésemet, akik korábban nem ismertek. A másik: az itt dolgozók többsége nem tudta, nem ismerte, vagy nem fogadta el ezt a feladatkört. Én azt mondom: Dr. Krasznai Géza a gazdasági főmunkatársi vagy menedzseri munkakör életrehívásával korátelőzte meg.- Én egy másik összetevőt is érzek. A menedzserszemlélet - ami eddig ismeretlen volt egy ilyen intézményben - nehezen szerez híveket még a szakemberek körében is.- Ez teljesen törvényszerű. Az elmúlt negyven évben a költség- vetési intézményeknél kalapolni kellett, és kapcsolatokat kiépíteni. Megfelelő indok esetén mindig volt pénz. De a pénzek leosztása sosem teljesítmény alapján történt.- Néhány hete az igazgatóválasztófórumon minden jelölt,pályázó úgy fogalmazott, hogy a rendszerváltást az egészségügyben is véghez kell vinni. Ennek azt hiszem fontos, meghatározó szerepe az a munka, amit végzel.- Az a pénz, amivel a Hetényi Géza Kórház rendelkezik: egy hatalmas torta. Ennek valóban csak egy szelete az, amit én „termelek”. De nagyon fontos szelete. Nekem az a feladatom, hogy azt a vagyont, ami a kórházra van bízva - és az egészségügyi ellátáson kívül van -, úgy működtessem, hogy a kórháznak anyagi és erkölcsi haszna is legyen. Egy kulturált üzlet, fodrászat kialakítása és bármely szolgáltatás beindítása ilyen.- Úgy tudom, egyre kevesebb a személyed, munkaköröd elleni megnyilvánulás. Ezek szerint számszerűleg is kimutatható, és egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy rövid idő alatt mennyi pénzt sikerült felhajtania a menedzsernek.- Sajnos odáig még nem jutottunk el, hogy egy-egy jó ötletet, gondolatot pénzben fejezzünk ki. Az általam végzett munka persze nemcsak az enyém, mert az egész kórház teljesítményétől függ. Létrejött egy Egészségünkért Alapítvány, melynek 6,7 millió forint van a számláján, és a Szemünk Világáért Alapítvány. Benne vagyunk az Aeroca- ritas szervezésében, mely helikopteres mentést tesz lehetővé. E mellett egyéb üzleti bevételeink is elérték a kétmillió forintot. Mindez a közel egymilliárd forintos költségvetés mellett hattízmillió forintot tesz ki, de ez plusz bevétel.- Ma, és különöseen év végén, mikor a vállalatok, szövetkezetek és intézmények zsebe üres, hogyan lehet - még oly tisztességes célokra is, mint az említett alapítványok - pénzt szerezni?- Meglepő magatartásuk. Friss élményeim vannak például az Aerocaritas szervezéséből. Több mint tizenöt vállalatvezetőt kerestem meg. Találkoztam e mellett polgármesterekkel, egyházi személyekkel. Az egészségügyért, az egészségért kivétel nélkül mindenki hajlandó volt áldozni. Ha ötezer forintot tudtak - annyit, ha ötvenezret, akkor annyit adtak. És nem az a lényeg, hogy mivel alapítványról van szó, adómentes. Ezt nem lehet másra felhasználni. Elsősorban műszereket veszünk, szakmai folyóiratokat szerzünk be, de ebből fedezzük a külföldi szakmai konferenciák részvételi díját is.- Ha személyes kérdéssel kezdtem, zárjuk is azzal. A jelenlegi igazgató igényt tart a munkádjesítménytől teszi függővé további alkalmazásomat. Én is azt kértem, az eredményt nézze, mert az intrikák és áskálódások, még ha bizonyíthatóan igaztalanok is - megmételyezhetik viszonyomat az igazgatóhoz, a gazda- ságveztéshez, csoportokhoz, konkrét személyekhez. De ami nem hazudik: az a teljesítmény, az eredmény! Varga Ferenc RÁDIÓ SZOLNOK 050kHz Az oldalt összeállította: Varga Ferenc kintetben a másiktól, hogy valakit utánozni látszott volna. Nem! Mindegyik belülről fakadó, a meggyőződés által vezérelt mű, és én ezt óriási értéknek tartom a mai világban.- Üdvözlésében Ön említett egyfajta bátorságot Szabó Bélánál.- Ez nem politikai bátorság, hanem művészi bátorság. Manapság bátornak kell lenni annak, aki a magyar művészet legmélyebb rétegeiből merítve fejezi ki magát, aki nyíltan vállalja azokat az elődöket, akiknek a keze nyomán, akiknek a szellemi háttérirányításával felnőtt, akiknek a nyomába akar lépni, és ugyanakkor nem szegődik el - mint ahogy az előbb is mondtam már - valami olcsó kordivatnak. Ehhez ma nagy bátorság kell, mert ez nem a siker útja, és nem a hangos-zajos, habzó siker útja, de azt hiszem, hogy csak ezen az úton lehet járni, és ez a legfontosabb, amit ma egy elhivatott művész megtehet.- Mi, magyarok, félmüveitek vagyunk, vagy képesek vagyunk arra, hogy valóban okosan, értelmesen ítéljük meg ezeket a művészi alkotásokat, fölismerjük bennük azt az üzenetet, amit a szobrász, író, költő vagy más művész kíván nekünk átadni?- Őszintén szólva nem is nagyon értem ezt a kérdést, mert egy közösséget félműveltnek nevezni csak pökhendi zsumaliz- mus. Ezzel arra az országos félrevezető kampányra gondoltam, mely kisebbrendűségi érzésbe akarja taszítani vagy lenyomni a magyar kultúra képviselőit, illetve a befogadó közönségét. Arra a félművletségre és arra a sarla- tánságra gondoltam, amelyik minden alkalommal valami külföldi nagyságra hivatkozik, amelyiknek itthon egyszerűen nincsenek is példaképei, amelyik megszámolgatja azt, hogy hányszor fordul elő egy híradóműsorban az, hogy „magyar”. Én ezt tartom a legveszélyesebb félműveltségnek és sarlatánságnak, és ebben sajnos manapság osztozik, illetve ezt műveli nagyon széles sajtóvezető gárda, sőt rászorítja a sajtó egyszerű munkásait is arra, hogy ezen az útszéli hangon nyilvánuljanak meg. íme! Itt ez az öröm, hogy az ismeretlenségből felbukkan egy kész ember, egy kész művész, aki mögött nincs hírverés, aki mögött nem áll senki úgymond, akinek csak a belsejéből fakadó érzései, művészi kifejezőeszközei vannak, aki úgy teljesít, hogy csak arra figyel, hogy mit mondanak, mit várnak el tőle azok az emberek, akiknek ma tulajdonképpen alig van szavuk, akik nem tudnak megnyilvánulni. Én ezt a közönséget műveltnek tartom, mert maga az a meglepően nagy és szeretetteljes sereglés, ahogy ezt a - lényegében véve fiatal - művészt körülvették, ez egy biztos értéktudatra vall. Olyan emberek jöhettek el ide erre a kiállításra, akik nem kívülről veszik az értékeléseiket, akik megnézik és maguk formálnak ítéletet. Ez a műveltség!- Korábban a politika kegyetlen dolgokat tudott elkövetni. Vajon most a politika és a művészetek között milyen kapcsolatnak, milyen egészséges kapcsolatnak kellene kialakulni?- Legelőször is talán valami kapcsolatnak kellene kialakulni. Szerintem most nincsen. Némely politikai erőközpontok megpróbálnak művészeket a maguk körletébe beparancsolni, saját szolgálatukba állítani. Ez csak ideig-óráig lehetséges! Az igazi művész semmilyen politikai - kifejezetten politikai, és csak politikai - erőközpont szolgálatába nem állítható be. Aki erre vállalkozik mint művész, annak számolnia kell azzal, hogy nagyon hamar ki fog hullani az idő rostáján.- Ön a Demokrata Fórum egyik jeles személyisége, vezetője. Az utóbbi időben az MDF-re populista és nacionalista jelzőket húznak.- Most olyan szavakat rakott elém, amelyeket szívből utálok. Én egyszerűen nevetségesnek tartom a populizmus emlegetését Magyarországon. Akik ezt az MDF-re rá akarják sütni, nyilván tudják ugyan, hogy mi a valódi populizmus, de megpróbálják ennek az átértelmezésével az MDF-et és a hozzánk húzó embereket rossz hírbe keverni. Populizmus nincs vezértudat nélkül. Populista volt Mussolini. Hol van ma Magyarországon ilyesféle tendencia akár a politikában, akár a közéletben? Nincs! Az MDF természetesen a maga lakiteleki indíttatásával mélyen gyökeredzik a magyar valóságban, a történelemben. A legtisztább eszmei gyökereit a XX. század legjelentősebb értelmiségi mozgalmából, a népi mozgalomból vezeti le, ennek azonban a populizmushoz édeskevés köze van. A másik, a nacionalizmus, ha lehet, még szomorúbb képlete ennek a burjánzó zsumalizmus- nak. Nacionalizmusról beszélni egy olyan országban, amelyik vérzik, amelyik fogyatkozik, amelyik éppen hogy azzal a rettenetes nehézséggel küzd, hogy kezdi elfelejteni önmagát, hogy kezd kiesni önmagából, hogy kezd kiesni a saját történelméből, és azokat nacionalizmussal vádolni, akik ezt a történelmi folytonosságot, a magyarság történelmi folytonosságát vissza akarják állítani, ez kérem gyalázat és hazugság. Nacionalizmusról beszélni akkor, amikor a környezetünkben magyarok a létükért küzdenek, és amikor itt bent az országban is a magyar szónak és a magyar megnyilvánulásoknak egyre zsugorodik a lehetősége, egyszerűen ámítás. Az az áfi- um, amit az a nagy magyar - aki lám vér szerint nem is volt magyar -, Zrínyi Miklós emlegetett. Mi csak akkor vagyunk populisták, ha Zrínyi Miklós is populista volt, és csak akkor vagyunk nacionalisták, hogyha Zrínyi, a költő is nacionalista volt. Szarvas Zoltán rar- Az nem titok, hogy az igazgatóválasztó orvosi értekezleten engem is, a munkámat is megtámadták, vagy megkérdőjelezték. Sőt, Krasznai Gézának alkalmazásomat is szemére vetették. így dr. Böjté Lajost megválasztása után megkerestük - és hadd fogalmazzak úgy, kellemesen csalódtam. Az új igazgató bizalmat szavazott nekem. Jólesett, hogy nem személyemtől, hanem a telKét évtizede alakult meg a jászkiséri Csete Balázs Honismereti Szakkör. Azóta vezetője: Győri János.- Honismereti szakkörünk célkitűzése volt, hogy az egyszerű parasztembereket fogja össze, ugyanakkor ezek az emberek gyűjtsék össze azokat a régi emlékeket, tárgyakat, amik Jászkiséren megtalálhatók, hogy a nemzet megismerje, régen hogyan éltek az emberek. Megalakulásunk 1970. március 15-én volt, Csete Balázs, névadónk születésnapján. Akkor tizenketten voltunk, és foglalkozási ágak szerint válogattuk össze tagjainkat. Ma már csak hárman élünk az alapítók közül.- Milyen múltja van Jászkisérnek?- Kisér nagyon régi település. Ha a tárgyi emlékeket nézzük, már a bronzkorban is éltek itt emberek. Feltártunk egy avarkori temetőt, és honfoglaláskori emlékek is előkerültek. 1391 -bői származik az első írásos emlék, ami azt jelenti, hogy jövőre leszünk 600 évesek. A levél a Tömösvári család birtokfelosztását tartalmazza.- Ma kikkel dolgoznak együtt?- A 20 éves évfordulóra igen megerősödött a csapat, hiszen 1976 óta bázishelyként is működünk Szolnok megyében. A megye honismereti szakköreinek a tevékenységét is irányítjuk. Tagjaink sorába nem léphet bárki. Egyéves próbaidőt kell kiállnia annak, aki velünk szeretne dolgozni. Részt kell venni a szakkör munkatervének megvalósításában, a pályamunkák elkészítésében és a gyűjtőmunkában. Ezek a parasztemberek készítik el évről évre az írásbeli pályamunkákat. A 20. jubileumra a régi lakóházakat dolgoztuk fel, 1769-1930-ig. Hatvannégy épületet sikerült megörökítenünk. Közülük azóta jó néhányat leromboltak. Legfájóbb az volt, hogy a református egyház lebontatta az 1769-ben épült parókiát, ami az 1650-ben épült református templommal és az 1771 -ben Mária Terézia által engedélyezett toronnyal, valamint az 1857-ben készült iskolával egy csodálatos centruma volt a községnek. Szerencsére Makovecz Imre a művelődési házat ennek az épületnek a mintájára tervezte. így legalább valami megmaradt a múltból. A feldolgozásban mindenki részt vett. Házról házra jártak, gyűjtötték az adatokat, fotókat és alaprajzokat készítettek. Az évfordulóhoz kapcsolódik, hogy a Néprajzi Múzeum kiadta Csete Balázs Kalotaszegi fafaragások című gyűjteményét. A szakkör nemcsak a múlt kutatásaival foglalkozik, hanem a jövő - a gyerekek szabadidejének hasznos eltöltésével is. Másik profilja a szakkörnek a játszóházi foglalkozások, ahol régi, a természetben gyűjtött anyagokból tanítjuk a gyerekeket játszani. Ennek mindig nagy a sikere, mert az elkészített darabokat megőrizhetik, haza is vihetik. A honismereti szakkörünk az eddigi eredmények alapján úgy érzi, példát kell, hogy mutasson nemcsak a gyűjtőmunkában, pályamunkák elkészítésében, hanem a közösségi élet formálásában is. Bálint Erika í. f Húszéves a jászkiséri Csete Balázs-szakkör
