Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-26 / 196. szám

1990. NOVEMBER 26. 11 Mplap Földön, vízen, két Rövid, két hónapos villámkarrier után, pénteken délután véget ért az ál­talános- és középiskolások tömegsport akciója. Az egykori olimpiai ötpróba mintájára megszervezett versenyt a Városi Ifjúsági és Sportosztály ren­dezte, meghívott vezetőjét, Nagy Im­rét kértük meg, értékelje a mozgal­mat- Kinek az ötlete volt az akció kiírása?- Tulajdonképpen a sportosztály vetet­te fel, hogy az év második felében vala­mi közös próbát indítsunk a diákok szá­mára, de a megyei sportiroda és az OTP megyei igazgatóságának hathatós támo­gatása nélkül nem lett volna életképes a terv. A lebonyolításban sok segítséget kaptunk a szolnoki Vécsey zászlóalj ka­tonáitól, ezért külön köszönet illeti a Damjanich laktanya parancsnokságát.- Milyen eredményeket értek el a gye­rekek? Röplabda NB I Oda a veretlenség Szőke edző Benke Anitát próbálja meggyőzni, nincs még veszve semmi Nók:Szegedi DRE-Lehel SC 3-2 (-15, 13,11,-6,9) Szeged, 100 n. V.: ifj Juhász, Mészáros Lehel SC: Nagy-István, Sápi, Benke, Tóth M., Doncsenko, Urvancova. Csere: Iványi, Hallgat Edző: Szőke Péter. A taxis-blokád miatt elmaradt találkozó nagy küzdelmet, de csak közepes színvona­lú játékot hozott. Már az elsó szettben lát­ható volt hogy - a várakozásoknak megfe­lelően - ezúttal nehéz dolga lesz a jászberé­nyi csapatnak. Fej-fej mellett haladtak az együttesek, egyik sem tudott nagyobb előnyt kicsikarni. A játszma hajrájában 13-10-re elhúzott a Lehel, de 15-14-nél már a hazaiaknak volt szettlabdája. A küzdőké­pességből már az előző mérkőzéseken is je­lesre vizsgázott jászberényieknek azonban innen is sikerült fordítaniuk és a vezetést megszerezniük. A mérkőzés képe a folyta­tásban sem változott. A második szettben még fokozódott a küzdelem. A 30 percig tartó játékrész hajrája ismét sok izgalmat hozott. A jászberényiek 12-10-re vezettek, de ez a szettnyeréshez kevésnek bizonyult. Egy rövidzárlat elég volt a hazaiaknak. hogy fordítsanak és 15-13-ra nyeljék a játszmát. A lendületbe jött szegedi együttes végig irányította a játékot, a harmadik já- t ék részben rövid idő alatt megérdemelten szerzett 2-1-es vezetést. "Összekapta" ma­gát a negyedik szettben a Lehel SC és gyorsan nyolcpontos előnyre tett szert. A hazaiak megpróbáltak felzárkózni, de a mérkőzés ezen szakaszában jobb volt a vendégcsapat Nagy várakozás előzte meg a mindent eldöntő ötödik menetet. Ekkor a hazaiak vettek repülőrajtot és 7-0-ra elhúz­tak. Innen már - bár minden pontért nagy küzdelem folyt - nem tudtak fordítani a jászberényiek, ezért vereséget szenvedtek. A 118 percig tartó találkozón ezúttal senki sem nyújtott átlagosnál jobb játékot a Lehelből. A csapat és az egyes játékosok teljesítménye nagyon hullámzó volt. Ezzel együtt az őszi szereplésért a szakosztály va­lamennyi tagja dicséretet érdemel. A bajno­ki rajt előtt ugyanis nem sokan gondolhat­ták, hogy az együttes egészen a nyolcadik fordulóig őrzi majd veretlenségét Junio­rok: Szegedi DRE-Lehel SC 0-3- Szántai ­Teke Szolnoki bajnokság - szolnokiak nélkül A Szolnoki MÁV MTE tekecsapatá­nak tavalyi bajnoki szereplése alapján a szövetség megyeszékhelyünket jelölte ki az 1990. évi Országos Ifjúsági Bajnok­ság megrendezésére. A bajnoki címek eldöntésére a hét végén került sor a szak­osztály Körösi úti csarnokában. A verse­Ezekért a díjakért már megérte nyen a bábudöntögető utánpótlás teljes hazai élmezőnye képviseltette magát, s Hankó György szövetségi kapitány vára­kozásának megfelelően valamennyi vá­logatott kerettag a nyolcas döntőbe ve- rekedte magát. A bizonyítás a két ifjúsá­gi válogatottal felálló győrieknek sikerült a legjobban, a páros verseny küzdelmé­ben 1693 fával biztosan szerezték meg az aranyérmet, s ezzel megerősítették he­lyüket az 1991. júniusában Linzben sorra kerülő junior VB-re készülő csapatban. A nemzetközi porondon elfoglalt he­lyünket bizonyítja, hogy az osztrák vá­rosba dobogóra esélyesként utaznak majd a fiatalok (a fiúk a legutóbbi világ- bajnokságon a második helyen végez­tek). Mostani teljesítményük fonákja, hogy győzelmük ellenére az I. osztályú szinttől elmaradtak - a szakemberek vé­leménye szerint a pálya minősége miatt. Megfelelő körülmények között átlagosan 100 fával jobb eredmények születhettek volna. Kifogásként merült fel a bábuk el­térő mérete, ezen kívül a pálya tisztasága is hagyott némi kívánnivalót maga után. Eredmények: 1. Varga Imre, Bran- csek János (Győri Richards) 1693 fa, 2. Szabó György, Csontos György (MOM) 1674 fa, 3. Labancz Imre, Kovács Antal (BKV Előre) 1643 fa. Kézilabda Nemcsak a szív a régi keréken- Szeptember 24-étől kéthetente ren­deztük a próbákat - öt alkalommal -, s ezeken tíz pontot gyüjthettek össze az indulók. A futást - 2 és 4 kilométer - és a kerékpározást - 10 és 22 kilométer - két­szer, a gyalogtúrát - 10 és 15 kilométer - egyszer kellett teljesíteniük. Mivel néhá- nyan nem tudtak jelen lenni az összes helyszínen, egy pótpróbát is iktattunk a forgatókönyvbe. Négy közép és nyolc általános iskola mintegy ötszáz diákja vett részt az akcióban, s közülük majd­nem a fele elérte a célként kitűzött maxi­mális pontszámot. Külön ki kell emelni a Kőtelki Általános Iskola tanulóit, tőlük száztizenöt lurkó vágott rendszeresen a távoknak.- Az elmondottakból ítélve úgy érzem, elégedett munkájukkal, elérték céljukat, a tömeges sportolást.- Mivel a különböző átszervezések, választások miatt kevés idő állt rendel­kezésünkre a széleskörű propagandára, szerintem sikeresek voltunk. Bár ha minden testnevelő kolléga úgy állt volna a próbákhoz, mint a K.Bozsós Márki Gabi, biztos még több üzenéves nekivá­gott volna az akadályoknak. De szeret­ném hangsúlyozni, nem vagyunk elége­detlenek.- Talán már elkészült a jövő évi új versenykiírás is?- Az alapötlet adva volt, tulajdonkép­pen csak egy vízipróbával kellett bővíte­ni a versenyeket. Úgy gondoljuk, a 300 és 500 méter leúszása nem okozhat gon­dot a diákoknak, így ezzel a próbával nyitjuk majd meg az új szezont február 24-én. Rövid beszélgetésünk után Nagy Imre - vörös haja miatt sokak által egyszerűen csak Rókának becézett főnök - máris ro­hant, hogy útjára bocsássa a felsorako­zott gyerekeket, akik izgatottan toporog­tak a tiszaligeti triatlonpálya rajthelyé­nél. A szervezők és a jelenlévő diákok lelkesedését látva biztosak vagyunk ab­ban, hogy a jövő évi "Földön, vízen, két keréken" akciónak több indulója lesz.- Géléi ­Lehel Old Ladies-JTKF Lehel SC 27-22 (13-11) Jászberény, 200 n. V.: Lázár, Garam- völgyi Lehel Old Ladies: Nagy-Budai 3, Borgulya 2, Csala 3/2, Gál 3, Szálkái 4, Lajkó 1/1. Csere: Harsányi 1/1, Fa­ul 1, Csendes 6, Hadházi 3/3. Edző: Lipták Zoltán. JTKF Lehel SC: Lenhardt, Ésik, Tóth 2, Krisztóf 1, Tarjáni 6/1, Vona 1, Molnár 8/2. Csere: Döltl (kapus), Kemecsi 1, Balogh, Szegő 3, Nagy. Edző: Ugrin György. Gól: 7 méteresből 10/7, ill. 5/3. Kiállítás: 6, ill. 0. perc. Régen látott kedves is­merősök köszöntötték szombaton délelőtt a hű­tőgépgyári sportcsarnok­ba látogató sportbaráto­kat. Az 1985-ben NB I-be került Lehel SE női kézi­labda-szakosztályának já­tékosai és vezetői üdvö­zölték egymást és a rájuk még emlékező szurkoló­kat. "Pucor, Dagi, Pötyi, Kicsi" és a többiek, gólja­ikkal győzelmeikkel sok­szor ragadtatták tapsra a nagyérdeműt. Öt év azon­ban hosszú idő. Az akkori csapatból már csak hár­man játszanak. Csendes Edit - ő vitte a legtöbbre - a győri NB I- es női együttes meghatározó játékosa, már a junior-válogatottban is szerepelt. Budai Mária szintén Győrben, egy ala­csonyabb osztályú csapatban játszik, ko­rábban az NB I-ben dobálta a gólokat. Egy, csak egy fecske maradt a régiek kö­zül, aki ma is Jászberényben kézilabdá­zik. Esztáriné Hadházi Mária - időköz­ben ő is eltávozott egy rövid időre - most ismét a JTKF Lehel SC NB I/B-s lista­vezető csapatában játszik. A többiek már abbahagyták, de a hívó szóra azonnal szerelést ragadtak és edzés nélkül is vál­lalkoztak arra, hogy egy nosztalgiamér­kőzés keretein belül megmérkőzzenek a maiakkal. Ünnepi hangulatban - köszöntő virág­csokrok - a nézők nagy örömére Lipták Zoltán Old Ladies csapata szerezte az el­ső gólt. Ezúttal az a furcsa helyzet állt elő, hogy a jelenlévők szinte kivétel nél­kül az "öregeknek" szuikoltak a mai kedvencekkel szemben. Azzal persze mindenki tisztában volt, hogy csak idő kérdése, mikor fárad el a többségében edzés nélkül pályára lépő 1985-ös csa­pat. Az első félidőben egyáltalán nem úgy tűnt, hogy elfáradnak az Old Ladies játékosasi. A szív, a lelkesedés ezúttal is csodát tett. A futás, a rohanás helyett a technikás megoldásokkal operáló együt­tes szemre is szép megoldásai sokszor nyiltszúrú tapsot arattak. A java azonban még hátra volt. A második félidőben Nagy Éva legszebb nap­jaira emlékeztetőén vé­dett. Hétmétereseket há­rított, biztos ziccereket fogott meg. Nem ma­radtak el tőle társai sem. Csendes bombagóljai, Szálkái Juci és Budai átlövései, Gál rafinált, beállóból elért góljai el­len nem volt "gyógyír". A második félidő 17. percében már 22-14 volt az eredmény az Old Ladies javára. Áz öröm­kézilabdát játszó egyko­ri herényi kézilabdasz­tárok egy pillanatra sem engedtek ki. Egy perccel a találkozó vége előtt Harsányi hetesből szerzett gólja egyben azt is jelentette, hogy a ka­pus kivételével már mindenki betalált a maiak hálójába. A sportszerű találkozó végén nagy volt az öröm Lipták edző tá­borában és a nézőtéren is. Á jászberényi kézilabdabarátok vastapssal köszönték meg egykori kedvenceik játékát, akik ezúttal is bizonyították, hogy milyen so­kat tudtak és tudnak még ma is. Egyben példát mutattak a jelen fiataljainak, még­hozzá a sport szeretetéből. Az Old Ladi­es csapata a látottak alapján minden te­kintetben jobb volt ellenfelénél, ilyen különbséggel is megérdemelten nyerte a mérkőzést. Jók: Az Old Ladies valamennyi játé­kosa, ill. Molnár és Tatjáni. - Szántai ­Esztáriné Hadházi Mária a győztes és vesztes csapatban is szerepelt Összébb a nadrágszíjat! Gallov Rezső nem csupán hivatalból optimista Örömmel jöttem Szolnok­ra, mert egy kicsit otthon ér­zem magam a városban- kezdte bevezetőjét Gallov Rezső helyettes államtitkár, az OTSH elnöke azon a talál­kozón, amelyet a megyeszék­hely sportvezetőinek társasá­gában tartottak a tiszaligeti Sport Kaszinóban. Talán a fiatalabbak nem tudják, a "sportminiszter" 1956-57-ben a Damjanich uszodában jeles­kedett a Dózsa vízilabda-csa­patának oszlopos tagjaként. Azóta sok víz lefolyt még a Zagyván is, Gallov Rezső hó­napokkal korábban Kanadá­ból tért vissza Magyarország­ra, hogy a magyar sportélet "gatyába rázásában" részt ve­gyen. -Azért jöttem haza, mert segíteni akarok. Nem vagyok borúlátó, a magyar egy sportnemzet, a társada­lomban rengeteg energiatar­talék van még, s ha a gazda­ság másfél, két éven belül kezd talpra állni, a sport is megtalálja benne a helyét. Most az a legfontosabb fel­adat, meg kell teremteni az anyagi alapokat amihez meg­felelő pénzügyi rendszer szük­séges. A jelenlévő egyesületi ve­zetők közül Bíró Árpád a Ví­zügy SE elnöke a kormány által felajánlott százmilliós gyorssegély sorsáról érdeklő­dött. A válaszból kiderült, a kultúrális tárcával kellett osz­tozni az "alamizsnán", az összeg felét azonban szétoszt­hatja az OTSH úgy, hogy tíz­milliót a megyék kapnak, har­mincat pedig a bajba jutott egyesületek. Ez utóbbi kate­gória kritériumait a hivatal hamarosan megállapítja, ám hiába lesz demokratikus az összegek mértékének kisza­bása, így sem lesz vele min­denki elégedett. Tenyeri István egy sport- törvény megalkotásának lehe­tőségéről érdeklődött és arról, ha meglesz, rendezheti e az a meglévő problémákat. A hi­vatalvezető jelezte, pillanat­nyilag nem építhetünk hosz- szútávra, ezen átmeneti idő­szakban az azonnali gondok enyhítése a fő cél, ezért a sporttörvény kormány elé ter­jesztését 1992-re tervezik. Az OTSH négy területen dolgo­zik most a legaktívabban, az élsport, a verseny, a szabadi­dő és a diáksport átalakításán, de nem egymás terhére.Gal- lov úr elismerte, a parlament­ben élsport ellenes a hangulat, pedig véleménye szerint a mintegy 3000 kiemelkedő ké­pességű versenyzőt továbbra is el kell tudni tartani a társa­dalomnak. Ehhez türelem, szívós munka és ésszerű taka­rékoskodás kell. A létesítményekről szólva elhangzott, az OTSH a priva­tizációs törvény megjelenése után nyomban javasolni fog­ja, hogy azokat az egyesüle­tek kapják meg. Amennyiben a fenntartá­suk meghaladja erejüket, az önkormányzatok szerepe ke­rüljön előtérbe. A sport kárára nem történhetnek vállalkozá­sok a sportlétesítményekben, sőt eladásuk is szigorú elbírá­lás és engedély függvénye lesz a jövőben. Az egyre oldottabb hangu­latú társalgás menete fokoza­tosan a helyi nehézségek felé vette az irányt.Várhegyi At­tila Szolnok város alpolgár­mestere jelezte, a verseny- sportba a város nem tud "be­szállni", azt hagyják a decent- rumokra, inkább az egész­ségügyi, tömeg és diáksport hármas egységében gondol­kodnak, tehát a preventív sport támogatását tartják fon­tosnak. Éppen ezért hamarosan lét­re hoznak erre a célra egy bi­zottságot, amelyben szakem­berek is helyet kapnak. Utób­bi megjegyzésre Balog Lász­ló azonnal reagált és felaján­lotta az Olajbányász SE nevé­ben, hogy egyesületének szakemberei szívesen segíte­nének a különböző támogatá­sok szétosztásában. Szerinte az önkormányzatnak sürgő­sen el kellene dönteni azt is, milyen meglévő értékeket kí­vánatos hamarosan megmen­teni. Várhegyi AttiIa"fogé- kony" volt a felvetésre annál is inkább, mert, szerinte a ko­rábbi városi sportirányítás egyszerűen nem működött. A létesítmények kihasználtsága a szponzorálás és még sok egyéb feladat megoldása egyszerre zúdult az önkor­mányzatra, tehát az értékme­gőrzésben is rengeteg a tenni­való, még mielőtt elfogynak a szurkolók. A varázsszó a VÁLLAL­KOZÁS lehet. Terveikben szerepel például a lovas­szakosztály nyereségessé té­tele, a Tiszaligetet külföldi tőke bevonásával kívánják "fellendíteni". Nem győzte eléggé hangsúlyozni az alpol­gármester, minden segítő szándékú javaslatot, ötletet szívesen fogadnak, hiszen a bajból csak csapatmunkával lehet kilábalni. Ebben valamennyien egyetértettek, s miután Gal­lov Rezső beosztott ideje le­járt és távozott, még késő es­tig együtt maradt a kis és nagy egyesületek képviselői­nek szolnoki csoportja. Ha már ilyen szépen összejöttek, kicserélték egymás gondola­tait, mégha érdek- azonosságuk különböző is volt. Hátha sikerült kisütniük valami "finomat", (néder)

Next

/
Thumbnails
Contents