Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-26 / 196. szám

1990. NOVEMBER 26. 9 Éledő remények Tiszafüred-Kunszentmártoni TE 2-0 (2-0) Tiszafüred, 300 n. V.: Balázs Tiszafüred: Kiss A.-Kontra (Hi­deg), Fazekas, Gál, Nemes-Kiss L., Kovács M., Szatmári-Dajka, Postás (Hajnal), Balia K. Edző: Jeczó And­rás. KuTE: Kardos-Hürkecz, Szarvák, Kiss Zs., Kovács Zs.-Balla T., Bartucz, Pálinkás, Fekecs (Tóth M.)-Valkai, Király (Lovas, Varga). Edző: B.Tóth András. 13. perc: Szatmári-Kovács-Dajka volt a labda útja, utóbbi 20 méterről megcé­lozta a vendégek kapujának jobb alsó szegletét, Kardos kapus azonban ezúttal résen volt, bravúrral hárítani tudott. 18. perc: Szatmári baloldali szögletét Kovács kapásból alig rúgta a felső léc fölé. 25. perc: Az első halovány KuTE kí­sérlet nyomán Kiss Zs. 30 méterről majdnem a szögletzászlót találta el. A város szemefénye Majd két éve üzemel Tiszafüred egyik büszkesége, a sportcsarnok. A megnyitás óta több tízezer ember for­dult már meg küzdőterén, kondicioná­ló szobájában. A létesítmény fő fel­adata két általános- és egy szakmun­kásképző intézet testnevelési óráinak biztosítása, valamint a különféle szak­osztályok edzéslehetőségének megte­remtése. A csarnok kihasználtságáról Borbély Imre igazgató úrtól érdeklőd­tünk, akitől szenzációs adatokat kap­tunk. Hétfőn reggel 7 órától szombaton este 8-ig akár ki is tehetnék a megtelt táblát, ugyanis egy lyukas félórányi szünet sincs, még az egyik foglalkozás tart, mikor a másik résztvevői már ott toporognak a terem ajtajában, a kez­désre várva. Egy hét alatt három­százhetvenen vesznek részt rend­szeresen az edzéseken, naponta hét­száz ember mozog valamilyen formá­ban a rendezvényeken. A tavalyi év­hez képest megduplázták bevételeiket, s mindez csak hat ember munkájának köszönhető. Igaz, alig győzik energiá­val, pláne hogy mostanában kulturális programokat is nyújtanak az érdeklő­dőknek. Legutoljára például az Éva Neoton koncertezett náluk. Jelenleg az elektromos eredményjelző beszerelése folyik, melyet a január 12-i Délibáb Kupa öregfiú kispályás labdarúgó gá­lán szeremének felavatni. A résztve­vők között lesz a helyieken kívül a Bene Ferenc által dirigált magyar öregfiú válogatott, a DVTK Old Boys és a Kelet-magyarországi újságíró vá­logatott. vetett szabadrúgást ítélt. A sértett Szat­mári elé pöccintett, aki a meglepett Kar­dos feje felett a hálóba ívelte a fürediek második gólját, 2-0. Jeczó András: - Cserélni fogok, mert nagyon egyoldalas volt a csapat, minden támadásunk a jobb szélen gördült. Pró­báljuk meg a sokmozgásos, rövidpasszos játékot folytatni. A szélső hátvédeknek szorosabban kell embereik mellé állniuk. B.Tóth András: - Jobbak voltak a fü­rediek, az általunk eladott labdákat ügyesen megjátszották, s bátran lőttek távolról is. A középpályára próbáljuk helyezni fő erőinket, talán sikerül fordí­tanunk. 50. perc: Egy szabálytalanság miatt állt a játék, mikor Kiss Zsolt fellökte Ballát, ezért a játékvezető teljesen jogo­san kiállította a magáról megfeledkezett védőt. 76. perc: Balia a jobb oldalon húzott kapura, az ötösről keményen megcélozta a rövid sarkot, Kardos biztosan hárított. 83. perc: Valkai a félpályáról ívelt a lyukra futó Pálinkás elé, s a hazaiak ka­pusának, Kissnek ekkor kellett először elvetődnie a találkozó folyamán, hogy menteni tudjon. 85. perc: Tóth M. került kecsegtető helyzetbe, már elhúzta a labdát a kivető­dő portás mellett is, de kisodródott, s odalett a lehetőség. A tiszafürediek szempontjából sors­döntő összecsapásra jól előkészített, de csúszós talajú pályán került sor. rát produkáltak. Szebbnél szebb ak­cióik nyomán sűrűn csattant a szurko­lók elismerő tapsa. Szatmári akkora gólt rúgott a 7. percben, amit az NB I- es csapatok "nehéztüzérei" is megiri­gyelhetnének, sőt Kovács, Dajka és Fazekas is betalálhatott volna, ha egy kicsit jobban összpontosít. A táblázat felsőbb régióiba törő kunszentmárto­niak csak szaladgáltak a labda után, és szórványos szabálytalanságokkal próbálták megtörni a fürediek lendü­letét A rutinos Balázs játékvezető jól kézben tartotta azonban a meccset kellő időben nyúlt a fegyelmezés esz­ték vendégeik kapkodó, csapkodó stí­lusát s így a gólarány-javítás helyett meg kellett elégedniük egy szerényebb győzelemmel. A lefújás utáni pillana­tokban - míg a tombolasorsolásra vár­tak - több néző tette fel ugyanazt a kérdést önmagának: miért áll ez a csapat kiesésre, mikor ilyen játékra képes, mint az első 20 percben? Tulaj­donképpen a feleletet is tudták, azért mert úgy is tudnak focizni az aranylá­bú gyerekek, mint az utolsó 70 perc­ben, s az ősszel zömében ezt a teljesít­ményt nyújtották. Vasárnap reggel útban Tiszafüred felé, mikor szinte az orrunkig sem lát­tunk a ködben, egy lyukas kétfillérest sem adtunk volna fotós kollégámmal azért hogy valóban megrendezik az összecsapást. Mit ád az ég, délre teljesen kitisztult így mondhatni, ideális időben sorakozhattak fel a kezdéshez a csapa­tok. Jeczó András: - Csak a győzelem az elfogadható, hiszen az ősszel annyi kese­rűséget okoztunk szurkolóinknak, jó já­tékkal szeretnénk kárpótolni őket. B.Tóth András: - Győzni jöttünk Fü­redre. Legjobb összeállításban lépünk pályára, s ha azt játszuk, amit tudunk, a siker sem maradhat el. 7. perc: Bállá szögletét Dajka fejelte kapura, de szerencséjére egy védőről visszapattant elé a labda, ezúttal Szatmá­rit hozta helyzetbe, 16 méterről bődiile- tes gólt rúgott a bal felső sarokba, 1-0. 12. perc: Szatmári szabadrúgását Bal­Merész vetődés la az alapvonalról visszafejelte, s az ér­kező Kovács óriási helyzetben a fekvő kapust találta telibe. 28. perc: Valkai először játszotta át őrzőjét, Pálinkás elé tálalt, de Kontra az utolsó pillanatban még odaért, s tisztázni tudott. 41. perc: Kiss L. lábára csúnyán rá­tartott Szarvák, ezért a játékvezető köz­Elkésett mozdulat Mindenféleképpen győzniük kellett a vendéglátóknak ahhoz, hogy az utolsó forduló után elkerülhessenek a kiesést jelentő 15. helyről. A mérkőzés előtti feszült hangulatukat gyorsan levet­kőzték a hazaiak, s parádés negyedó­közéhez, így sikerült meggátolnia, hogy eldurvuljon a találkozó. Úgy lát­szik, a félidei kétgólos vezetés, vala­mint a gyors kiállítás túlzottan meg­nyugtatta Szatmáriékat, teljesen visz- szaestek a második 45 percre. Átvet­Sporttörténelem Tiszafüred sportéletének kezdete 1873-tól, a "Birtokosok Vadásztársasá­ga" megalakulásától követhető nyo­mon. Ugyanebben az évben rendezték meg az első nyilvános sportünnepélyt, a "tomászaú tanfolyam vizsgáját" a refor­mátus iskola udvarán. Ezt követően sor­ra alakultak a kisebb-nagyobb egyesü­letek, mint például a "a negyven tagot számláló "Tiszafüredi Torna Egylet". Céljuknak a testedzést, a különféle sportok népszerűsítését jelölték meg. Az első nyilvános labdarúgó mérkőzést a Tiszafüredi Torna Club "A" és "B" csapata játszotta, több száz néző előtt 1913. június 15-én. Alig egy hónap múlva már az Egri Football Club csapa­tát, szeptemberben pedig a Debreceni Nyomdász Sport Club együttesét látta vendégül a TTC. A két világháború kö­zötti években az iskolákon kívüli sport­élet súlypontját továbbra is a labdarúgás képezte, de a századforduló körül létre­jött egyleteknek nyomai sem maradtak. A lakossági fürdőzés, úszás színhelye a húszas évek végétől - a néha áldozato­kat is követelő folyó helyett - a város mellé kanyarodó holtág lett, ahol kabin­sorok, öltözők épültek. Mikor a meleg­vizű strandot megnyitották, mind a hol­tágon, mind a folyón gyakorlatilag megszűnt az élet. I960-tói sorra jelen- keztek az új sportágak szerelmesei, pél­dául az asztaliteniszezők, kosárlabdá­zók, atléták. Az adatok alapján kivilág­lik, hogy ezek megjelenése következe­tesen egy-egy emberhez kötődik, aki­nek távozását elszürkülés, eredményte­lenség, a finanszírozás csökkenése, majd a szakosztály megszűnése követ­te. Ma a hamleti probléma, a "lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés" foglal­koztatja leginkább a város sportszerető rétegét Anyagi és tárgyi adottságaik a legrosszabbak között vannak jelenleg a megyében, így erősen kell bízniuk az új önkormányzatban ahhoz, hogy egyálta­lában reménykedni tudjanak a szebb jö­vőben. Jeczó András: - Hogy a tavasszal is pályára léphessünk, össze kell fognia a városnak, mert gazdasági helyzetünk ka­tasztrofális. Mindenki láthatta, van fan­tázia a csapatban. B.Tóth András: - El kell ismernem, a hazaiak minden tekintetben felülmúltak bennünket, győzelmük megérdemelt. Jók: Gál, Szatmári, Fazekas, ill. Bállá T., Bartucz, Kovács Zs. Ifi: Tis zafüred- Kunszentmárton 0-1 Az oldalt készítette Géléi József, fo­tó: Mészáros János. Múltidéző Tiszafüred - államév ere­detű földrajzi név, füijben gazdag helyet jelent. A tele­pülés kertes jellegű halmaz­település, lopott tomácos há­zakkal, egyes és páros faosz­lopokkal. Társadalmában élesen elkülönültek az iparo­sok, nagygazdák, napszá­mosok, vándormunkások és cselédek. Határában nagy­arányú pásztorkodás folyt, de a település népi kultúráját halászat, gyékényfonás és szövés-fonás is jellemezte. Jellegzetes viseletűk a virá­gos, hosszúszalagos, gyön­gyös főkötő, a pásztoroknál a debreceni, a cselédeknél a fekete és barna szűr, a nők­nél a színes hímzésű köd- mön és kisbunda. Szokásaik közül a szilveszteri kolom- polás, lakodalmi, disznótori alakoskodás, az egyletekben, körökben tartott mulatságok, valamint a római katoliku­soknál a betlehemezés emel­kedtek ki. Tudatukban élénken élt a táltoshit (Pénzásó Pista), és a halottkultusz. Népszerű volt a Józsa Gyuri személyéhez kapcsolódó anekdotakor, a róla szóló történetek széles körben elterjedtek. Füred nevének első okle­veles említése 1273-ból ma­radt ránk. A település feltéte­lezhetően már jóval koráb­ban jelentős hely lehetett, mivel a tiszafüredi reformá­tus templom restaurálása so­rán annak délkeleti oldalfa­lánál a Közép-Tiszavidék egyik legnagyobb - XIII. század elején épült - román stQusú templomát tárták fel. A török időkben a falu több­ször elnéptelenedett, de megmaradt lakói a veszély elmúltával mindig újranépe­sítették. A középkori Füred ugyan­ott terült el, ahol ma, csak­hogy akkoriban a Tisza jobb, ma pedig mederváltozásai miatt annak bal partján. A települést 1705-ben Rabutin császári tábornok csapatai felperzselték, majd a követ­kező évben rác portyázók pusztították el. 1744-ben változás állt be az egyre nö­vekvő település jogi helyze­tében, ugyanis mezővárosi rangot kapott. Ezt a státusát időközben elveszítette, de 1984 óta is­mét városként van nyilvánít­va. Tiszaszőlős városrészen az Aszópart páratlan régé­szeti lelőhelye található. Időszámításunk előtt 2300- ból rézkori fejedelmi arany- kincsleletet, valamint idő­számításunk szerinti V.-VT. századból gepida fejedelmi sír maradt ránk. A gólszerző Szatmári

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents