Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-24 / 195. szám

1990. NOVEMBER 24. 7 Mi lesz az épülő iskolával, a tsz-szel, a tejbegyűjtővel? És a betörések? A megye északi részén fekvő fa­lun áthaladva csak a figyelmesebb autósnak tűnik fel, hogy a sok jász előtagú helységnév után itt ez el­marad. S ha tovavezet az utazó út­ja, újra csak valamelyik jászsági településre ér. Ekkor esetleg fel­merül benne a gyanú, ha Puszta- monostoron jár, akkor a másfajta elnevezésnek valamilyen oka le­het. így is van, a község alig több, mint száz éve tartozik Jász-Nagy- kun-Szolnok megyéhez. A múlt századi, 1876-os átszervezés előtt a falu közigazgatásilag Heves, il­letve Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott, ami annyit jelent, hogy lakói sohasem jutottak azokhoz a kiváltságokhoz, melyekből a Jász­kunsághoz tartozó települések ré­szesedtek. Az elkülönülés számos gazdaságtörténeti tényben meg­mutatkozik, míg a Jászságban is­meretlen volt a nagybirtok, addig itt ez volt uralkodó. A század ele­jén Monostor határának túlnyomó részét a Balázsovich, a Jenes és a Thassy család birtokolta, a lako­sok pedig gazdaságaikban cseléd­ként vagy más munkakörökben dolgoztak - mondja Balázs Győző, aki a falu történetének kitűnő isme­rője. A tanár úr adatai szerint a két háború közötti időszakban is csak húszegynéhányan foglalkoztak itt iparral. Ezzel szemben élénkebb volt a kereskedelem: 4 szatócsbolt, 1 kocsma, 1 vendéglő és 1 szálloda próbált megélni a helyi forgalom­ból. A község egykori nagybirtoko­sainak emléke ma is él a faluban. Sokan személyesen ismerték még Balázsovich Oszkárt, akit eredeti­leg a mai művelődési ház parkjá­ban temettek el, és csak később vitték át hamvait a helyi temetőbe. Balázsovich Oszkár máltai lovagi címet szerzett, s úgy emlékeznek rá, mint aki sókat törődött az ele­settekkel. Karácsonykor ruhákat osztott a szegényeknek, kastélyá­nak egy részét átadta az apácák­nak. Halasi János szerint - aki még szót kap e hasábokon - Balázsovi- chék „nem voltak rosszmájú em­berek”. A szeptemberben megválasztott képviselő-testület tagjai szerint a régi nagybirtokosok egykori jelen­léte a kezdetekben feltétlenül e- lőnyt jelentett, de ez a későbbiek­ben visszájára fordult. A háború után minden közintézménynek ta­láltak helyet a régi kastélyokban, de részben emiatt nem tudtak újab­bat, a rendeltetésének jobban meg­felelőt építeni. Ezeket a régi épüle­teket alakítgatták, toldozták-fol- dozták, így némelyikük több pénzt vitt el, mintha újabbat építettek volna. A képviselő-testületi tagságért egyébként nem volt nagy tüleke­dés, mindössze tizennégyen pá­lyáztak a kilenc posztra. Tulajdon­képpen egészségesnek mondható csere ment végbe a helyi vezetés­ben, hiszen a jelenleg megválasz­tott tagok egyharmada volt koráb­ban tanácstag. Aránylag többen pályáztak a polgármesteri posztra, melyet Sőregi János nyert el. Ő szintén viselt hasonló pozíciót, tagja volta.aagyközségi kij^Qs ta-_. nácsnak és elöljárója a falunak. Amit most vállalt, az nemcsak a rendszerváltás miatt nagy feladat, hanem a szétválás miatt is. Tőle nem kevesen azt várják, hogy az örökségül kapott, kiharcolt önálló­ság jegyében állítsa saját lábára a falut. Ezen a ponton mindenképpen érdemes megállni, hiszen a Puszta- monostorhoz hasonló falvak újra- önállósodása korántsem egyszerű képlet. 1977-ben, amikor a járás­vagy a megyeszékhelyen kimond­ták a verdiktet, a többség egysze­rűen beletörődött. A régi tanácsel­nök tiltakozásul ugyan lemondott, de akadtak mások, akik keresztül­vitték a központi akaratot. A sok­kal nagyobb Jászfényszaruval és a hasonló nagyságú Jászfelsőszent- györggyel közös tanácsban a mo­nostori tanácstagok nehezen jutot­tak szóhoz. Az utóbbi öt évben már valamivel jobban tudták érvénye­síteni érdekeiket a közös tanács­ban. Ez év tavaszán viszont Jász- fényszaru falugyűlésén a nagyköz­ség lakói kezdeményezték a külön­válást, ami nem kisebb létesítmény megvalósítását sodorta végve­szélybe, mint a közös tanács legna­gyobb helyi beruházását, az általá­nos iskolát. Az 1988-ban még 9,5 milliósra tervezett építmény költ­ségkerete most 20 milliónál tart, amiből jelenleg három bizony még hiányzik. Talán több is hiányozna, ha a falu érdekeit szem előtt tartó emberek - akik szerencsére immár A Balázsovich család sírköve a pusztamonostori temetőben. képviselők - tavasszal meg nem környékezik a parlamenti bársony­székért harcba szálló jelölteket. Ok ennek reményében kijártak hétmil­liót, ami mégiscsak elérhető közel­ségbe hozta az építkezés befejezé­sét. De honnan lesz meg a ma még hiányzó hárommillió? - Szabó László iskolaigazgató optimista ebben a kérdésben. Derűlátását igazolja, hogy most is dolgoznak az épületen, s mivel a korábban hiányzó gépészeti tervek is elké­szültek, immár komoly remény van arra, hogy jövő év őszétől ta­nítsanak az épületben. A berende­zés megszerzése érdekében be is nyújtották pályázatukat a Pro Cul- tura Hungarica alapítványhoz. Ez annyit jelenthet, hogy lesz mire ül­ni a gyerekeknek, lesznek táblák és talán egyéb eszközökre is jut az összegből. Ha megkapják... A hi­ányzó hárommilliót pedig a régi iskolaépület eladásából szeretnék előteremteni. Azelgondolás reális­nak látszik. A faluba visszatelepe­dő, szintén újra önállóvá váló ter­melőszövetkezetnek valóban szüksége van a megüresedő épü­letre, és tud is annyi pénzt adni érte, hogy abból befejezhessék az épü­lőfélben lévő iskolát. Ennek az el­gondolásnak nagyon sok híve van a faluban. Abban már megoszla­nak a vélemények, hogy alkalmas- e a szóban forgó épület arra, amire a téesz szeretné használni. Kecskés Ferenc villanyszerelő kisiparos, most megválasztott kép­viselő szerint nem lenne szeren­csés, ha egy ilyen, környezetre ár­talmas műhely települne a falu kö­zepére. Meglátása szerint egy var­rodajobb hasznosítást jelentene, és abból is lehetne pénzhez jutni. Mindezekből látszik, nem áll egy­szerű döntés előtt a végső szót ki­mondó képviselő-testület. Azt beszélik a faluban, hogy több ember elveszítheti a munka­helyét. A jászfényszarui ORION- ból - ahova sok pusztamonostori nő is átjár - sok embert hazaküldtek azzal, hogy átmenetileg megkap­ják fizetésük nyolcvan százalékát. Furcsa módon azok, akik ez idő alatt dolgozhattak, rosszabbul jár­tak, hiszen az ő bérüket hetvenhat százalékkal számolták el. így nem nagyon lehet csodálkozni azon, hogy tanácstalanok az ott dolgo­zók, néhányan közülük még attól is félnek, hogy a pusztamonostori­akat előbb fogják elküldeni, mint a fényszarusiakat. A Hűtőgépgyárba járók sem érzik magukat teljes biz­tonságban, máshonnan sem jönnek biztató hírekkel. Az is sokszor szóba kerül mos­tanában, hogy ismét önálló terme­lőszövetkezete lesz a falunak. A téeszt annak idején - tovább fokoz­va az ésszerűtlen egyesítést - a jászberényi és a jászfelsőszent- györgyi gazdaságokkal egyesítet­ték. Most viszont élve a lehetőség­gel, ők is a szétválást szervezik. Először csak Cserháti Miklós fű­részüzem-vezető fejében született meg a gondolat. O elégelte meg leginkább azt, hogy naponta hat­van kilométert utazzon. Később mások is csatlakoztak hozzá, s most már a pusztamonostori téesz- re eső vagyon meghatározásánál tartanak, és az is biztosnak látszik, hogy 1991 januárjától újra lesz önálló gazdasága a falunak. Rubint Imre agrármérnök, a kiválást elő­készítő bizottság elnöke a konkrét elképzelésekbe is beavat. A téesz 1333 hektáron fog gazdálkodni, és igazij önkéntes alapon szerveződő szövetkezet lesz. Rokonszenves­nek tűnik az is, hogy a kis gazda­ságban korlátozni akarják az admi­nisztrációt. Elképzeléseik szerint lényegében nem lesznek középve­zetők, s egy-egy irányításban dol­gozó több területért felel majd. A téesz visszatérésétől sokat várnak a faluban, vannak, akik arra gon­dolnak, ezzel szaporodik a helybeli munkahelyek száma. Rubint és Cserháti mértéktartóan nyilvánul­nak meg ebben a kérdésben. Ezt a lehetőséget sem tartják kizártnak, de elsősorban azokkal számolnak, akik eddig is itt dolgoztak. Ez pe­dig nem több 139 tagnál, akik kö­zül 52-en számítanak aktívnak. Ha pedig az önállósuló téesz is csak ennyire vállalkozhat, akkor másutt kell munkahelyeket keres­ni. Segítségre szorulna az a talán tucatnyi kistermelő, aki eljutott odáig, hogy a családi munkaerőt összefogva maga éljen'meg a ker­tészkedésből. Bognár Sándorék- nál a férj otthagyta a géplakatossá- got, felesége pedig immár házi­asszony. Biztonsági tartalékként elvállalták a gázcseretelepet, de el­sősorban fóliázásból, paprika és uborka termeléséből igyekeznek megélni, az eddigiek szerint siker­rel. Ez a kis családi gazdaság még azt is el tudta viselni, hogy az Al- temaria gombabetegség jelentke­zése miatt fel kellett hagyniuk a virágtermeléssel. A kistermelők között, ha szerény mértékben is, de társulások jöttek létre, időnként összeállnak. Egyikük-másikuk ilyenkor vállalja, hogy nemcsak a saját áruját viszi fel a Bosnyák tér­re, hanem másokét is. Az emelke­dő benzinárak melett nem is marad más választásuk. Hasonló következtetésekre jut­nak mostanában a tejtermelők. Ha­a/e ez*». n~- «*-• A^épafö ^^^ ^oiTííonnan lesz meg'a'nűrmeg’hiányzó Xmillió? A leégett üzletek. lasi János gazdálkodó lelkemre kö­tötte, hogy tegyem szóvá problé­májukat. Gyors számítása szerint 6-8 gazdánál naponta megfejnek ötvenegynéhány tehenet, de ezt a tetemes mennyiséget csak Jász- fényszarun tudják leadni, mert in­nen korábban még a csarnokot is elvitték. Halasi jános és mások számolnak, az adott benzinárak mellett a továbbiakban nem érde­mes ennyit utaztatni a tejet. Nem felülről várnak segítséget, hanem maguk szeretnének változtatni. Ő maga máris felajánlott háromezer forintot egy csarnok vagy egy át­vevőhely létesítéséhez. Remélhe­tőleg több követője akad ennek az ésszerű kezdeményezésnek. A falunak most nincs más vá­lasztása, saját lábára kell állni, ami korántsem lesz egyszerű. Ahhoz, hogy legyen tanítás, legyen óvoda, könyvtár, ne kelljen bezárni a mű­velődési házat, működőképes ma­radjon a szociális és egészségügyi ellátás, jövőre kellene húszmillió. Idén háromszázan kaptak szociális segélyt, ami 475 ezer forintot tett ki. De hogy mi lesz jövőre, azt még nem tudni. Nemcsak azért nem, mert a parlament még adós a vo­natkozó törvényekkel, hanem azért is, mert a monostoriak keve­sebb személyi jövedelemadót fi­zettek, mint a fényszarusiak. Egye­lőre csak annyi látszik többé-ke- vésbé biztosnak, hogy az oktatási intézmények működéséhez szük­séges pénzt sikerül biztosítani, minden más bizonytalan, és egyál­talán nem kecsegtető. Pedig de sok minden hiányzik. Csak a lakások egyharmadában van vezetékes ivóvíz, az utak nagy része földút, és a telefonhiány itt is lehetetlen helyzeteket teremt. Annak se so­kan örülnek, hogy a községházáról ismét visszatelepítették a könyv­tárat a művelődési házba. A min­denképpen jogos problémák meg­oldására irányuló törekvések tehát egyelőre inkább vágyak, mint be­látható időn belül megvalósítható célkitűzések. Azt beszélik a faluban, hogy sza­porodnak a betörések. A falun át­vezető főút mellett alig van már olyan bolt vagy közintézmény, amelyet fel ne törtek volna. A mű­velődési házból a nehezen meg­szerzett videót és a lemezjátszót lopták el, kisebb-nagyobb mérték­ben megcsonkították az üzletek készleteit. A tetteseket eddig nem sikerült fülön csípni. Egyesek sze­rint azért, mert nem helybeliek vol­takat elkitó'tíők^JBognár Sándotné Sőregi János polgármester, akitől a falu lábra állítását várják. Dr. Dajkó György, aki a leg­több szavazatot kapta a hely- hatósági választásokon. képviselő nem osztja ezt. Mert ha úgy lenne, miért pont azon a né­hány augusztusi napon loptak el a gázcseretelepről 21 palackot, ami­kor ők, a kezelők szabadságon voltak? Kecskés Imre sem száz százalékig biztos abban, hogy nem falubeliek követték el ezeket a betöréseket. A legutóbbi eset is erre vall, amikor a boltból egy kar­ton cigarettára és egy üveg ko­nyakra volt szükségük a hívatlan betolakodóknak. Az eltulajdoní­tott mennyiség amatőr munkára vall, olyanra, amiért valószínűleg nem érdemes máshonnan idejön­ni. A közbiztonság javítása mellett sok gond akad az egészségügyben is. Mielőbb meg kellene oldani, hogy az orvos állandóan közvet­len telefon-összeköttetésben le-* gyen Jászberénnyel. A falu orvo­sa, dr. Dajkó György népszerű ember, ő kapta a legtöbb szava­zatot a helyhatósági választások alkalmával. Jelöltségének vállalá­sa előtt sokat vívódott, elinduljon- e vagy sem. Jászfényszarun szüle­tett, ott kezdett bele házának épí­tésébe, de a munkája ideköti. Úgy mondja, azért mérette meg magát, mert kíváncsi volt, elfogadják-e így a monostoriak. Az eredmé­nyek azt mutatják, igen. Ő azok közé tartozik, akik másokkal el­lentétben tartózkodóak az önálló­ságot illetően. Tart attól, hogy még inkább magára marad. Sze­rinte feltétlenül megoldást kell ta­lálni arra, hogy az ilyen, minden­féle értelemben egyszemélyes körzetek hét végi ügyeleti ellátása megoldódjon. Azt lehetetlennek tartja, hogy az ő távollétében a falu ellátatlanul maradjon. A hasonló feltételekkel rendelkező települé­sek társulása oldhatná meg ezt a nehéz helyzetet. Dajkó doktornak más céljai is vannak. Szeretné, ha a mostani orvosi rendelő és szol­gálati lakás fokozatosan kialakít­va, teljes mértékben az egész­ségügyé lenne. Elgondolásai sze­rint ide települne az anya- és cse­csemővédelem, a gyógyszerszo­ba, és megvalósulna itt az idősek napközi otthona is. Terveinek első számú támoga­tója Györiné Kiss Margit, aki ti­zenkét éve védőnő Monostoron. Róla néhányan azt feltételezik, hogy haza akar menni Jászfény- szaruba. Ő személyesen ennek el­lenkezőjét állítja. Ezek után be­avat műhelytitkaiba, melyek ko- morabb képet mutatnak a faluról, mint bármiféle gazdasági adat. A 213 iskoláskorúval szemben csak 53 csecsemőkorú gyermek van a faluban. Ennél is riasztóbbak a születési adatok. Sőt nem is any- nyira a számok, melyek szerint ta­valy csupán 21, idén már csak 11 gyerek született. Sokkal riasztóbb az, hogy ezen gyerekek szüleinek többsége rendezetlen körülmé­nyek között élő alkoholista, erő­sen dohányos, pszichopata és ga­rázda személyiség. Ezért is értet­tem egyet Győrinével, amikor jobb sorsra érdemes faluként jelle­mezte a községet. Pethö László Pusztamonostori kérdőjelek Jobb sorsra érdemes

Next

/
Thumbnails
Contents