Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-22 / 193. szám
10 1990. NOVEMBER 22. ( A TUDOMÁNY VILÁGA ) Tengeren az olajért Képes technikatörténet (8.) A gőzgép Newcomen gAzgépe a londoni Science Museum rekontrukdója szerint A tengerfenék, illetve az alatta húzódó rétegek a nyersanyagok kincsestárát rejtik. A tengeri bányászat legfejlettebb területe a kőolaj és a földgáz kitermelése. Ebből a szempontból jelenleg a kontinentális lejtők területei jönnek számításba. Amikor a kutatások kiderítették, hogy az évmilliókkal ezelőtt szerves anyagokból összeállt A maga nemében egyedülálló, 5-8. századi romváros maradványait tárták fel Üzbegisztánban a Szir-Darja jobb partján, a Fergá- nai völgyet átszelő karavánét mentén. A város nekropoliszá- ban a sírok, kripták számos tárgyat tartalmaznak, melyek a kor mindennapi életére, kultúrájára utalnak. A hatalmas kriptákat - melyekbe családok temetkeztek 100- 200 éven át - művészi gonddal építették. A díszes portál mögötti előtérből boltozatos folyosó vezetett a sírkamrába, ahol a holttestek nádból készített koporsóüledékből kőolaj és földgáz keletkezett, különösen a földrészek partjai közelében lázas kutatás indult újabb és újabb lelőhelyek után. Világszerte telepítettek olajfúró tornyokat a nyersanyag kitermelésére a Mexikói-öböltől az Északi-tenger partvidékéig, a Földközi-tenger francia és líbiai partjaitól a Kaszpi-tengerig, szerte a világon. ban feküdtek. Némelyik halott fejét fűből szőtt párnával támasztották alá. Ezek a nádkoporsóle- letek elsők Közép-Azsiában. Több, akár öt sor koporsót helyeztek egymás fölé. A koporsók mellett, vagy néha magukban a koporsókban feküdtek az igen változatos sírmellékletek: fából faragott asztalkák, fa- és cserépedények, fonott kosarak, tökből vájt edények. A holtakat világos selyem díszruhában helyezték a sírba. A nőket ékszereikkel temették el, színes üveggyöngyökkel, nyakékekkel, melyek drágaköA kutatások előrehaladtával egyre fejlettebb technikával egyre nagyobb tengermélység felett létesíthettek álló vagy úszó szigeteket a fúrótornyok felállításához. Napjainkban Ausztrália partközeli vizein létesítenek újabb olajfúró tornyot, a Gipps- land nevű tájegység partjai közelében egy nemrég felfedezett, tenger alatti olajmező felett. vekből, különböző ásványokból - lazurit, hegyikristály, türkiz, kalcit - készültek. Találtak a női sírokban növényi termésekből, halcsigolyákból készült nyakláncokat is. A férfiak mellett ott feküdtek a nyílvesszők, az íj és a tőr. Előkerültek nádfurulyák, nádsípok, és egy kaptafa is. „Mondjátok a gyermekeiteknek, és mondják a gyermekeitek az ő gyermekeiknek, és ezek a gyerekek az ő utódaiknak; hogy amit a hernyó hátrahagy, azt megeszik a sáskák, és amit a sáskák meghagynak, azt megeszik a bogarak, és amit a bogarak meghagynak, azt megeszik a férgek." így tanította Joel próféta. Mondása ma is érvényes; ez a sok évszázados természeti törvény napjainkban sem változott. A vadászó életmódot folytató emberősöknek még semmiféle gondot nem okozott az egyes növények betegsége, de a Kr.e.: 4. évezredben a Tigris és az Eufrá- tesz vidékén már ismerték a növényzet legtöbb élősdijét, kártevőjét: a sáskákat, a bogarakat, a férgeket és a repülő rovarokat. Ami nagyon érdekes, tudtak arról, hogy egyes gombák milyen károsak, hasonlóan a rozsdához, égéshez és lisztbogárhoz. Az ókori Egyiptom népe már ismert bizonyos háziszereket, mint azt az Ebers papíruszte- kercsből megtudjuk (Kr.e. 1550 körül). Érdekes módon ez a háziszer nátrontartalmú víz volt, mely bizonyos védelmet nyújtott a repülő rovarok ellen. Kínában, Kr.e. 1075-ben 100 vagy 125 botütés járt annak, aki A Kheopsz- piramis ismeretlen kamrái Francia és japán kutatócsoportok néhány évvel ezelőtt vizsgálatot kezdtek annak kiderítésére, hogy a Kheopsz-piramisban megismert kamrákon kívül létezhetnek-e eddig felderítetlenek is. Gravitációs mérések alapján megtervezett fúró- pontokat jelöltek ki, és a királynék folyosójának falában végrehajtott fúrások feltárták a piramis- réteges szerkezetét. A feltételezett üreget megtalálták, de homokkal tele. Az építők - ismeretlen okból - nem a helyszínen található homokkal töltötték ki az üreget, hanem a piramistól délnyugatra, 6 kilométerre levő helyről hozták, és - nem tudni miért, átrostálták. Az üreg belseje egy Kairótól 30 kilométerre fekvő kőfejtőből hozott mészkővel volt burkolva. Ez a mészkőfajta kiválóan alkalmas arra, hogy hieroglifákat véssenek bele, vagy freskókat fessenek rá. A japán kutatócsoport véleménye szerint a homokkal töltött kamrák a piramis földrengések elleni védelmét szolgálják. Ezt a módszert ma is alkalmazzák Japánban a nagy épületek védelmére. Szimulációs szimpózium Nemrég Esztergom adott otthont a számítógépes szimuláció szakemberei tudományos tanácskozásának. Számítógépeken olyan gazdasági, tudományos, műszaki, orvosi modelleket lehet létrehozni, amelyeken a kísérletezés, a kutatás olcsóbban, gyorsabban és befolyá- solhatóbban végezhető el, mint a gyakorlati élet "éles” körülményei között. A szimuláció segítségével gazdasági, közgazdasági stratégiákat lehet kipróbálni, technológiai folyamatokat modellezni. Különösen nagy szerep vár a szimulációra a nukleáris iparban, ahol katasztrófákat előzhetnek meg azzal, ha a nukleáris berendezéseket kezelő személyzet a lehetséges vészhelyzetekre szimulációs eszközök segítségével készül fel. A légi közlekedésben már jól bevált ez a módszer, a pilótákat szimulációs gépeken színlelt repülési körülmények között oktatják. nem semmisítette meg az útjába kerülő kártékony bogarakat, főleg a sáskát és a hernyót. Annak a kínai parasztnak fejét vették, aki elhanyagolta földjét, vagy az elgazosodott és elbogarasodott. Démokrítosz (Kr.e.5.sz.) a nagy görög filozófus, a következő összetételű szert ajánlotta a növényeket károsító paraziták ellen: "sok vörös rákot és másféléket is tartsunk vízben, majd főzzük meg őket és ezzel a lév- séggel hintsük meg a veszélyeztetett növényeket." Az ókorban a görögök és a rómaiak nagyon sokat tudtak a növények betegségeiről. A természeti megfigyelések mellett felvilágosító előadásokat tartottak, még akkor is, ha a mesék világába tartozó, naiv elképzeléseket hirdettek. így Plí- nius még azt hitte, hogy a fagomba a fa váladékából keletkezik, és a férgek a fa gyökerén át kerülnek a gyümölcsökbe. A szántóföldeket úgy védték, hogy állati tetemeket függesztettek ki, például denevért, hogy elűzzék a károsító bogarakat. Ez a szokás a középkor végéig fennmaradt. A görög-római korban igen nagy gondot okozott a gabona megbetegedése, melyre nedves kezelést alkalmaztak: urínnak vizes oldata, vagy trágyalé borBár a gőzgép feltalálását a technikatörténet James Watt nevéhez fűzi (1765), de a mai fogalmaink szerinti gőzgépet már 275 évvel ezelőtt 1715-ben Thomas Newcomen (1663-1729) angol kovácsmester is készített. Ennek hatalmas hengerében dugattyú mozgott, ami alá gőz áramlott a kazánból. A gőzcsáp elzárása után a hengerbe vizet fecskendeztek, a víz lecsapta a gőzt, vákuum keletkezett, mire a fent lévő levegő lenyomta a dugattyút. A dugattyú ban oldva (Démokrítosz), ürülékkivonat vizes oldatban, szénsavas víz olajjal keverve. A tehéntrágyát vízzel hígították, és ahol a marha legelt, ott időnként ezzel a lével locsolták a területet. A rómaiak ismerték már az arzént és az ennek oldatával készült növényvédő szereket is, melyeket úgy alkalmaztak, hogy a kert kerületét lepermetezték, hogy ezáltal meggátolják a bogarak bevonulását a gyümölcsökbe. Az enyves-arzénes vászon alkalmazása a gyümölcsfákon ugyancsak a rómaiak találmánya volt. Gabonaraktáraikat a rágcsálóktól arzénes hússal védelmezték, és ezek a módszerek elterjedtek az egész birodalom területén. Az ókor végén, majd a középkorban a természet- és növény- védelmet a vallási előítéletek és szokások szabták meg, ezek legtöbbjének semmi köze sem volt a természettudományokhoz. Körmeneteket rendeztek a földek körül, hogy védje meg az isten a termést a kártevők ellen, több mint 800 papírra írt vallásos varázsigét ismerünk a középkorból. A leírt imádságokat azután a földekre kiakasztották: cserebogár, sáska, szöcske, hernyók és patkány ok ellen. rúdja felül egy himbához csatlakozott, melynek túlsó feléhez szivattyú rudazatát kötötték. Munkát a gőzgép úgy végzett, hogy a gőzcsap újabb nyitásával a dugattyú alá ismét gőz tódult, a szivattyúrudazat a himbát lerántotta és a dugattyú felemelkedett. Az ilyen működési elv a gépet az "atmoszférikus” gőzgépek közé sorolta, amely rendszerrel még a XIX. század végén is működtek gőzgépek. A természettudományok később kezdtek kibontakozni, elsősorban a könyvnyomtatás feltalálása és mind szélesebb alkalmazása után. Egyre-másra nyomtatásban jelentek meg tudományos kutatások eredményei. Az 1800-as évek elején már megtaláljuk a növényvédelemben a kémiai kutatások eredményeit. A vetőmagokat fertőtleníteni kezdik, és megismerik széles paraszti körökben, hogy milyen hasznos a konyhasó, a tirftsó, a glaubersó, a salétromsav és kénsav, de mindenekelőtt a réz és a higany. A téli időszakra a gyümölcsfákat mész-konyha- só-vízüveg permettel látták el, a tetvek és a hernyók ellen pedig kontaktmérgeket alkalmaztak mész-szappan-olaj és dohánykivonatból. Étetőmérgeket adtak a rovarok ellen: diólevelet, mérges gombát, keserű mandulát (kéksav!) és arzént. Megjelentek a rágcsálók elleni komolyabb szerek. 1880-tól már kereskedelmi forgalomban találunk számos növényvédő szert. Hazánkban Az első művegyészeti gyár”, Pesten a Soroksári úton 1861-től gyártott több fontos növényvédő szert, ami európai szinten is kiemelkedő teljesítményű volt. Szepessy Géza Nádkoporsóleiet a Fergánai völgyben Tengeri olajfúró torony állványzatának darabját uszályra emelik az ausztrál partoknál. Középkori nekropolisz K. A. Asításkutatás Ásításra az állatok és az ember egyaránt képes. Az ásítás pillanatnyi oxigénhiányt pótol, ami akkor lép fel, ha unatkozunk vagy fáradtak vagyunk. Az ásítás a légzőszerv egyik trükkje annak érdekében, hogy a vér oxigéntartalma növekedjék, illetve széndioxid-tartalma csökkenjék. Amerikai kutatók megfigyeléseiből arra következtettek, hogy rövid ideig segíti ugyan az ásítás a légzést, de nem ez lehet az ásítás legfontosabb funkciója. Összefüggés van azonban az ásítás és a nyújtózkodás között. Az ásítás ingerlőleg és nyugtatólag is hat, mindig az adott szituáció szerint. Ugyanúgy a szervezet egyik módszere lehet arra, hogy az ember szükség esetén éber maradjon, de nyugtatólag hat stresszhelyzetben. Az ásítás „ragályos” is lehet, ez azonban csak az embernél figyelhető meg. A hatezer éves növényvédelem
