Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-21 / 192. szám

1990. NOVEMBER 21. 3 Állítólag pang a virágpiac Uj Néplap-fórum: Kérdezzen velünk! (Folytatás az I. oldalról) forint körül alakul. A legtöbb virágfajta mintegy öt forinttal kerül többe, mint tavaly. A nagy termelők, mint a Sasad vagy az Óbuda Tsz diktálják az árakat, de a költségeik fokozatos növekedése miatt nem engednek a hasznukból - vélekednek a szolnoki virágkereskedők. Az min­denesetre biztos, hogy a meglehetősen kézimun­ka- és beruházásigényes virágtermesztés ráfordí­tásait rendkívül megnövelik az új energiaárak, ezzel pedig további keresletcsökkenés, illetve differenciálódás prognosztizálható. Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - tartja a szólás. Ahogy azonban emelkednek a virágok árai, s mérséklődik az átlagemberek re­áljövedelme, úgy egyre többen kényszerülnek csokor helyett egyetlen egy szál virággal vagy más ajándékkal köszönteni családtagjaikat, ro­konaikat és ismerőseiket. L. Z. Nem lesz „szénszünet” (Folytatás az 1. oldalról) iskola esetében történt. Csak a szülők, az iskola tantestülete és az önkormányzat érdekeinek egyeztetése után kerülhet sor bármiféle megszüntetésre, ösz- szevonásra.- Lesz-e pénzük az iskoláknak ahhoz, hogy fel tudjanak készülni a versenyre?- A jövő évi költségvetést még nem tudjuk. Terveink között sze­repel mindenesetre az, hogy lét­rehozunk egy alapot, amelyből pályázat útján részesülhetnek az iskolák programjaikjrnegvalósí- tására.-Saz idei év? Lesz-e „szénszü­net”?- Semmiképpen sem lehet megoldás, bár valóban az óvo­dákban 12 millió, az iskolákban 20 millió forint hiányzik a költ­ségvetésből. Ezt a hiányzó ösz- szeget levélben kérte a Művelő­dési Minisztériumtól a Polgár- mesteri Hivatal művelődési osz­tálya. Ha nemleges lesz a válasz, akkor legfeljebb a jövő évi költ­ségvetés terhére, de mindenkép­pen működtetni fogjuk az intéz­ményeket. T.G. A forgalom valamicskét csökkent ✓ Oraátállítás a taxisoknál Mint arról lapunkban már be­számoltunk, a nagymértékű üzemanyagár-emelés termé­szetesen a taxiszolgáltatások dí­jának változását is magával von­ta. A megnövekedett tarifák elle­nére azonban nem következett be - az előzetesen számított - jelen­tős mértékű forgalomcsökkenés. Az utóbbi hetekben a taxiórák átállítása is többé-kevésbé zök­kenőmentesen zajlott le, igaz, nem csekély anyagi ráfordítás­sal. A magánfuvarozóknak - attól függően, hogy milyen gyártmá­nyú órákat használnak - ezer és háromezer forint között kell fi­zetniük az átállításért és a hitele­sítésért. Ezeket a műveleteket azonban csak a nagyvárosokban végzik el, ezért egy budapesti, szegedi vagy debreceni utazás költsége is terheli az órák kalib­rálását. Ha mindehhez hozzászá­mítjuk az átállítás ideje alatt ki­eső bevételt, akkor már tetemes a végösszeg. A Tisza Taxinál összegyűjtöt­ték az órákat, melyeket egyszerre szállítottak fel Pestre, ahol más­fél napot vett igénybe az órák átállítása, és egy napot a hitelesí­tésük. A Tisza taxisai továbbra is ingyenesen állnak ki a megren­delés helyére, ennek köszönhető­en a magas tarifák ellenére nem csökkent a forgalmuk. Kormányintézkedésre, illetve stabil üzemanyagárakra várva az órák átállításáról még nem dön­töttek a Volánnál, így jelenleg át­számítási táblázat segítségével állapítják meg a viteldíjakat. A tartalék órák mindenesetre ösz- szegyűjtve várnak az átállításra. A megdrágult fuvarozási díjak miatt a vállalatnál észrevehetően csökkent a taxirendelések száma a vállalatnál. A Szövtaxi dolgozói szintén átállították autóik óráit, melyek­nek egyik részét Pesten, másik részét pedig Szegeden kalibrál­ták be, egyenként kétezer, illetve 1600 forintért. A megemelkedett Üzemanyagárak következmé­nyeképpen itt is kismértékben ugyan, de csökkent a forgalom, habár az állandó utasok ugyan­úgy igénybe veszik a szállítási szolgáltatásokat, mint eddig. Nem jött be a s/aunakalvlia, majd talán a csempekályha Megérte az üzemet bérbe adni, a dolgozókat átadni? Meglehetősen rossz passzban volt az év első felében a vas- és faipari árukat, fémtömegcikke­ket gyártó Jászladányi Vegyesi­pari Szövetkezet. Igazában az „tett be” a cégnek, hogy a vasi­pari részleg egyik napról a má­sikra elesett azoktól, a Videoton részére hadfelszerelési célokra gyártott alkatrészeknek a meg­rendeléseitől, amelyek korábban az éves termelési érték 18-20 szá­zalékát adták. Ez önmagában mintegy 5-6 milliós termeléskie­sést okozott. Ezenkívül nem javí­totta a félévi mérleget az sem, hogy nem igazán jött be a szövet­kezetnek az az üzlet sem, amely­nek keretében svéd exportra ren­delt szaunakályhák részegysége­it kezdték el gyártani a Salgótar­jáni Vasöntöde és Kályhagyár ré­szére. A szövetkezeti gazdálkodás, a gyakorlatban korábban kevésbé ismert intézkedésekre késztették a fenti problémák a jászladányi- akat. Korszerűen felszerelt faipa­ri üzemüket bérbe adták egy nyí­lászárók gyártására szakosodott, heves megyei kft.-nek, átadva vele az ott dolgozók felét. Az utóbbiak mindaddig, amíg a bér­lők alkalmazásában állnak, szü­neteltetik szövetkezeti tagságu­kat. A faipari üzemért kapott tisz­tességes bérleti díjat tiszta nyere­ségként könyvelhetik el, ezenkí­vül a bérlő kft. új munkalehető­ségeket is biztosított néhány köz­ségbelinek. A faüzem dolgozóinak egy ré­szével, egy meglévő épületben, a tanműhelyben kisebb aszta­losüzemet rendeztek be, amely­ben egyedi, reprezentatív iroda­bútorokat gyártanak egy angol­magyar betéti társaság megren­delésére. A kis asztalosüzem fele létszámmal, ugyanannyi terme­lési értéket produkál, mint addig abérbe adott faüzem, de lényege­sen nagyobb nyereségtartalom­mal. Természetesen a gyakorlati szakmunkásképzést sem adta fel a kisszövetkezet a tanműhely más célú hasznosításával, mert a klasszikus „egy mester, egy inas” gyakorlat alapján az iroda­bútort gyártó szakemberek mellé beosztva továbbra is elsajátíthat­ják a szakmát fiatalok a kisszö­vetkezetben. Végül is a háromnegyedévi gazdálkodási mutatók alapján si­kerül elérnie a szövetkezetnek az idénre tervezett 57 milliós árbe­vételt. Ennek 5-6 százalékos nyereségéből - közgyűlési hatá­rozat alapján - némi osztalékot is tudnak majd adni a nevesített va­gyont képviselő üzletrészekre az év végén. A jövő évi kezdet is biztatóbbnak látszik a tavalyinál, mert a 13 dolgozót foglalkoztató vasipari részleg első félévi kapa­citását kitölti majd a Salgótarján­ban NSZK exportra készülő, csempézett díszkályhákhoz ren­delt alkatrészek gyártása. 300 perces eszmecsere Kisújszálláson Lesz-e tyúkfarm az MHSZ-lötéren? - Szerencsejáték-barlang a polgári védelem pincéjében - Hová kerülnek az elárusító bódék? Hétfő délután egy órára Kis­újszállásra voltunk hivatalosak, ahol a városháza kistermében több mint hatvan érdeklődő, résztvevő várta az Új Néplap-fó­rumot. Igaz, a megjelentek har­mada „szaknyelven” fogalmaz­va hivatalból jelent meg, hiszen a város ugyanezen alkalommal tartotta második képviselő-tes­tületi ülését, ami igazából első­nek minősíthető, hiszen az ezt megelőző tulajdonképpen ala­kuló összejövetel volt. Rendhagyó volt a gyűlés, rendhagyó a kezdet is, hiszen bevezetőként Szeremley Béla, a település szülötte, az Agrotek Vállalat vállalkozási igazgatója üzletet ajánlott az önkormány­zatnak. Ugyanis ez a cég árukí­nálatot akar kiépíteni az ország­ban, mintegy hús/., helyen. Ezek közül az egyik a nagykun város­ban lenne. Maga az üzletköz­pont három elemből állna. Az elsőben a tájegységnek megfe­lelően mezőgazdasági jellegű termékeket (műtrágyákat, nö­vényvédő szereket, gépalkatré­szeket) árulnának, amelyhez csatlakozna egy bevásárlóköz­pont, harmadikként pedig az át­utazó és tranzitforgalomra szá­mítva, egy benzinkút. Vissza a kapitányságot! A létesítményegyüttes panel­elemeit a cég adná, és a költsé­gek 20-30 százalékát is biztosí­taná. A többi előteremtése ön- kormányzati feladat, illetve az is, hogy az üzletbe milyen helyi üzemeket, vállalatokat, szövet­kezeteket vonna be a város: Az előzetes, vagy jobban mondva a jelenlegi elképzelések szerint épülő komplexum 60-80 millió­ba kerülne, amelyik valahol a te­lepülés Törökszentmiklós felőli részén, a 4-es főútvonal szom­szédságában lenne, és évi 200- 250 milliós forgalmat bonyolíta­na le. Egy szó, mint száz, az ötlet elgondolkoztató, bár ma még részleteiben nehezen áttekinthe­tő, éppen ezért a városatyák úgy döntöttek: további alapos számí­tásokat, kalkulációt igényelne az ajánlat. Az összejövetel többi részé­ben dr. Ducza András polgár- mester vezetésével zökkenő- mentesen folytatódott a marato­ni esemény. Nem hiába nevezték el a 48 éves mérnök-tanárt a kompromisszumok emberének, hiszen a helyi honatyák 18-1 arányban voksoltak mellette. Ducza András egyébként tős­gyökeres kisújszállási: olyany- nyira, hogy már a nagyszülei is ott éltek, egyéni gazdálkodók voltak. O korábban mindkét he­lyi téeszben dolgozott, legutóbb a Nagykun elnökhelyettese volt. Nős, a felesége könyvelő, két lá­nyuk közül az egyik gimnazista, a másik pedig általános iskolába jár. Évtizedek óta a település la­kója, és a helyi értékek védelme­zője, hiszen a városvédő egyesü­let elnökeként leginkább a hely- történeti, városszépítészeti, vá­rosfejlesztési munka vonzotta. Mindezek után néhány jelen­tős bejelentés hangzott el: amely szeimt sokan kérik a városi rendőrkapitányság visszaállítá­sát, azután az is újszerűnek ha­tott, hogy az önkormányzat tu­lajdonába került 130 millió fo­rint értékű víz- és csatornamű- rendszer. Igaz, ezek gondja is a városra szakadt. A délután további részében Odus István osztályvezető rövi­den ismertette a jelenlévőkkel, hogy az idei költségvetésben bi­zonyos módosításokat szüksé­ges végezniük, amelyekhez ké­rik a képviselők támogatását. így venni szeretnének egy egész­ségügyi gépkocsit, ami nagyon kellene, különösen úgy, hogy a vásárláshoz 120 ezer forint tá­mogatást kapnának. A további Dr. Ducza Lajos polgármes­ter „állta” a kérdezők roha­mát. 150 ezret pedig helyi forrásból egyenlítenék ki. Azután a szülő­otthon műszerezettsége is el­avult, ide az igazgató további 50 ezret kért. Pénz kellene a Kos­suth iskola tetőszerkezetének a felújítására is. Nos, ez az előterjesztés alapos viharokat kavart, hiszen akadt olyan vélemény, amely szerint az írásmű nyelvezete helyenként fellengzős, hivatalos bikkfa­nyelv. íme két példa: „a fejlesz­tési célra átadott pénzeszközök” és a „kiadást nem teljesítettük” kitételek. Egyébként a hozzászó­lók, a képviselők, de a kívülállók is - az utóbbiak ha nem is szava­zati, de vélemény alkotói joggal - támogatták a kéréseket. Mind­ezek eredményeképpen a testü­let ezeket az óhajokat tüstént meg is szavazta, a határozat ké­szítői pedig ígéretet tettek arra, hogy igyekeznek közért­hetőbben, a szakmai zsargono­kat, paneleket mellőzve fogal­mazni. Elhangzott a legfontosabb kérdés is: a pénzügyi helyzet is­meretében tudják-e az intézmé­nyek zavartalan tevékenységét, az egészségügyi ellátást biztosí­tani? A felelet rövid volt: erre az évre igen. Ami pedig 1991-et il­leti, azt az egyik képviselő, He­gedűs Endre találóan úgy je­gyezte meg: repül az önkor­mányzat gépe, de a leszállópálya még nem látható. Éppen ezért, a megfelelő jogszabályok hiányá­ban a jegyzőnek szinte „vakon” kell vezetnie a testületet, jobban mondva jogismerete, józan íté­lőképessége alapján. Ide illik, hogy megválasztották a város jegyzőjét is, aki dr. Kittiinger Ilona, a korábbi vb-titkár lett. Népszerűségére jellemző, hogy a képviselők ellenszavazat nél­kül, egyhangúlag döntöttek sze­mélye mellett. Legfeljebb bérbe A választást kérések, kérdé­sek, kérelmek sora követte. így a gimnázium igazgatója kérte: a középiskolában ősztől kisvállal­kozási ügyintéző szak, ágazat in­dul, amelyhez nem elég a szak­minisztérium igenje, hanem az önkormányzat támogatása is szükséges. Ezt a helyi kezdemé­nyezést - a vele járó esetleges pluszköltségeivel együtt - a kellő indoklás elhangzása után a testü­let támogatta, elfogadta. Nem adták viszont el a Nagykunsági Vízgazdálkodási Testületnek azokat a további területeket, amelyeket ez a cég meg akart vásárolni. Határoztak: legfel­jebb bérbeadásról lehet szó. Ha­sonlóan nem támogattak több olyan kérelmet, amely a főtérre különböző kinézetű kocsikat, butikokat, goffrit, lángost, italfé­leségeket árusító guruló alkal­matosságokat szeretett volna odavinni. Valószínű, a jövő hó­napban tárgyalják a városren­dezési tervet, ezek után szüle­tik majd döntés: mi hová kerül­het. De egyáltalán nem mellé­kes, hogy milyen formában, ki­vitelben. Sajátos kérések is el­hangzottak: az egyik vállalko­zó például tyúkfarmot szeretne létesíteni a volt MHSZ-lőtéren, a másik pedig a polgári véde­lem pincéjében szerencsejáték­barlangot akar kialakítani. A testület a derűhullám egyhülé- se után egyelőre nem adta áldá­sát a kérésekre. Támogatták vi­szont a helyi sportköri elnök előterjesztését, aki 150 ezer fo­rintot kért a versenyév befeje­zéséig. Elhangzott az is, hogy 697 ezer forintot adott a Népjó­léti Minisztérium, amelyet eb­ben az évben ki kellene osztani­uk a rászoruló gyerekeknek. Megtudtuk azt is, hogy baj van a helyi újsággal is, az idén az utol­só megjelenés még biztosított, mert annyi pénz, mintegy 30 ezer forint van. Azután foglalkoztak az egyik volt iskolavezető kérésével is, aki címzetes igazgató címet kér­ne. Ezzel kapcsolatban az isko­laszék állásfoglalását kérik. Szó­vá tették azt is, hogy október 23- án három nagy szövetkezet szék­házán nem volt nemzeti zászló. Erről kis híján perpatvar keletke­zett, hogy ez egyféle politikai állásfoglalás-e vagy egyéni, em­beri mulasztás. Többen kifogá­solták azt is, hogy a telefonveze­tékek árkait ugyancsak hegyvi­déki módon temetik be: itt egy domb, ott egy völgy. Ennek utá­nafog nézni a közfelügyelő, meg a műszaki osztály is. Javaslat­ként, vagy inkább kérésként hangzott el az is: nem jó az isko­laszék összetétele, újra kellene szervezni, hogy elsősorban ne a pártjelleg legyen benne a meg­határozó. A közbiztonság hely­zetét is megkérdőjelezték páran, éppen ezért a helyi fogorvos most szervezi a polgári őrséget. Ahogy itt mondják: talán ezzel kihúzza a bűnelkövetők fogát. Adomány a helyi lapnak Itt hangzott el az is, hogy az MDF helyi szervezete 5 ezer fo­rint felajánlással támogatja a vá­rosi újság életben tartását. Kérés hangzott el, mi lesz amagyarher- telendi volt iskolatáborral, és mint kiderült: a létesítményt a városi önkormányzat minden­képpen meg akarja tartani. Az ülés, a fórum, a vita - ne­vezzük bárminek - végül is ne­gyed hétkor fejeződött be. A je­lenlévők egyetértettek abban, hogy hasznos volt az összejöve­tel, hiszen a panaszokat, kérése­ket, felvetéseket, nemcsak a pol­gármester hallotta, hanem a tes­tület is, és nagyon sok esetben vita után döntöttek a sorsukról. Egy biztos, a hatvan egynéhány­ból végig ottmaradó 49 résztve­vő remek álló-, jobban mondva ülőképességről tett bizonyságot, hiszen háromszáz perc, rövid szünettel megszakítva, nem kis idő. De mivel sok embert, sze­mélyt foglalkoztató helyi ügyek­ről volt szó, az ottlévőknek bizo­nyára nem tűnt sem unalmasnak, sem érdektelennek. D. Szabó Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents