Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-17 / 189. szám

1990. NOVEMBER 17. 5 Nemsokára teljesül a tiszavárkonyiak régi vágya, ugyanis, amint felvételünk is bizonyítja, elkészült az új posta épülete. A tószegi Petőfi Tsz szakmunkásai a befejező munkálatokat és a belső szerelést végzik a tetszetős épületen. Fotó: Mészáros Csak a diplomás nem kell? Ez a kérdés vetődött fel bennem, amikor Labancz Ignácné problémájáról először hallottam. Mindkét fél meghallgatása után már közel sem tűnik ilyen egyszerű­nek a kérdés. Nézzük a tényeket.- Tizenhat év óta dolgozom ezen a munkaterületen, és eddig semmi panasz nem volt a mun­kámra. 1977 áprilisától elsőként dolgozom a szociális gondozás­ban, az én feladatom volt a rend­szer kiépítése, a rászorultak fel­fedezése. Az intézményes ellá­tást is én indítottam be. 1980 szeptemberében nyitottuk meg Őrsön az öregek napközi ottho­nát, Nagyivánban pedig 1981- ben. Igaz, közben elköltöztünk másfél évre Verpelétre, de Bor­dás Imre, az akkori tanácselnök értünk jött, hogy jöjjünk haza, s valóban egy hónapon belül mindkettőnknek volt állása. 1986-ban szintén Bordás Imre keresett meg, hogy legyek a gon­dozási központ vezetője, csak én vagyok rá alkalmas. ígéreteket ' - A legelfogadhatatlanabbnak mégis a felmondás hogyanja tűnt. Október 20-án az ebédidő előtt néhány perccel szólt Kocsis Mihály vb-titkár. Behívott az irodájába, és rendkívül körülmé­nyesen közölte, hogy megszűnik a gondozási központ, vagyis az én munkaköröm. A szolgálati időm után január 27-ig töltöm a felmondási időmet. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell ilyen gyorsan szétrobbantani a központot, amikor a többi intéz­mény, így a gamesz is december végéig még maradhat, azt a vá­Az alcím is kérdőjeles, ahogy maga az egész szakasz, hiszen erről nincsenek írott informáci­ók. Csupán arról szól, hogyan élik át a „rendszerváltást” az érintettek, s hogy a történésekből milyen összefüggést következ­tettek ki. Ezt már a férj mondja el, aki a helyi művelődési ház igazgatója:- Egyértelmű politikai diszkri­minációnak érezzük. A választá­sok során egyfajta szövetséget és támogatást nyújtottak egymás­nak a régi vezetők. Mivel én a szövetség ellen indultam polgár­mester-jelöltként, s csak néhány szavazattal maradtam le a jelen­legi polgármester asszony mö­gött, felsejlik bennünk a kérdés, nem alkalom volt ez a visszavá­gásra? Erre maga a tendencia a bizonyíték, hiszen a legelső ön- kormányzati ülésen fontos volt kaptam, valóban megkötötték velem a tanulmányi szerződést. Most vagyok utolsó éves az Egészségügyi Főiskola szociális gondozói szakán. Az soha nem tetszett, hogy a tanácsnál kaptam egy irodát. Szinte állandóan mentem, de a gépkocsi költsége­it nem térítették. Egy jól beindí­tott intézményt hagyva ott men­tem el gyesre. Két év múlva mentem vissza dolgozni, aminek úgy tűnt, a sok munka miatt ak­kor nagyon örültek. A gondozási központhoz jelenleg 200-220 idős ember kötődik, intézményi vagy területi ellátás kapcsán. A sok elismerés hatására a központ és a dolgozók munkája megyei szinten is jó minősítést kapott. laszt fcaptam, hogy a három tele­pülés költségeit szét kell válasz­tani, és ezt folyamatosan csinál­ják. Nem az ő feladata lett volna ezt közölni, de a polgármesterek őt bízták meg. Látszott rajta, hogy zavarja az ügy. A szomorú az, hogy bár az előkészítése már javában folyt ennek az ügynek, nekem senki egy szót sem szólt, hogy milyen irányban haladnak a tárgyalások. Az ÖNO tízéves évfordulójának az ünnepségén egymás mellett ültünk Bordás Imrével, de ő sem említette ezt a „lehetőséget”. dönteni a feleségem munkaköré­ről, s a közművelődés is állandó­an napirenden van, élő példa­ként. Ha kevés lenne a pénz, el­sőként a művelődési házat kell bezárni vagy korlátozni a tevé­kenységét. Az sem mellékes, ho­gyan tálalták a gondozási köz­pont megszüntetését a testület­nek. Tiszaörsön tárgyalták első­ként, s akkor arról volt szó, hogy a vezető szakképzettségének megfelelő munkát kap. Nagyi- vánon az előterjesztés már olyan volt, hogy kész helyzet elé állí­totta a testület, a vezető munka­körét megszüntetik, nem lehe­tett, csak így dönteni. Aztán van itt egy jogi bukfenc is. A vb-titkár úr a 10/1986-os közös hatáskörbe való összevo­násról szóló miniszteri rendelet­re hivatkozik a megszüntetés kapcsán. Azonban ezt a rendele­tet a 19/1987-es Eü. M. rendelet módosítja, és a gondozási köz­pontokat önálló intézménnyé te­szi. Ha tehát a megszűnéséről döntenek, akkor nemcsak a ve­zetőjét szüntetik meg. De még ha ez elő is fordulhatna, az iga­zán furcsa, hogy a legképzettebb embert kell elküldeni. S úgy tű­nik, a munkakör meg sem szűnt, hiszen a feladatot a szociálpoli­tikai előadónak adták át. Az szinte már mellékes is, hogy négy-öt jóakarónk figyel­meztetett, hogy jobb; ha most költözünk el Nagyivánról, mert a vége úgyis csak az lehet. Az érem másik oldala Beszélgetőtársam most Ko­csis Mihály vb-titkár, aki a fel­mondás tényét közölte Labancz Ignácné val.- Azt kellene Jolikának is megérteni, hogy ő egy csúcsve­zető munkakörét töltötte be, aki három község titkárának vállá­ról vette le a közös vezetés gond­ját. Most, hogy a három telepü­lés önálló letf, ez a munkakör szinte automatikusan megszűnt. A három önkormányzati testület döntött így 12-én és 15-én. Az még most sem tisztázott, hogy milyen vezetése lesz a gondozá­si intézeteknek helyileg. Attól félek, hogy a gamesz megszüntetése sokkal nagyobb gondot fog okozni, hiszen ott na­gyobb létszámról és nagyobb feladatról van szó. A tanulmányi szerződés persze kötelez ben­nünket. Tekintve, hogy most utolsó éves hallgató Labanczné, úgy hiszem, nem lesz akadálya, hogy a támogatást ugyanúgy megkapja, mint az első években. S még az sem eldöntött tény, hogy nem lesz munkahelye, de erről a nagy iváni testületnek kell döntenie, hogy tudja-e foglal­koztatni. Személy szerint én is nagyon sajnálom, hogy így alakult a helyzet, mert Jolika nagyon jó munkaerő, csak a legjobbakat tudom róla mondani. * * * * Hát ennyi a rövid történet. Tény, hogy szociális gondozók­ra egyre nagyobb szükség van, mint ahogy az idős, beteg embe­rek segítésére is. A helyi önkor­mányzat joga és felelőssége dönteni arról, hogy értékes, dip­lomás emberektől megfosztja-e saját polgárait, vagy sem? Ügy gondolom, azért ennyire gazda­gok nem lehetünk. V. 1.1. A „piros iskola” tanu­lóinak körében végzett felmérés egy-két érde­kességéről tájékoz­tattam a tanári kar né­hány tagját, és rögtön­zött kerékasztalunknál egyszerre feltettem ezzel kapcsolatos kérdései­met: Mit szólnak ahhoz, ami a gyerekek fejében van? Milyen hatása van a „rendszerváltásnak” a tanár-tanuló viszonyra? „Behozzák-e” az iskolá­ba a gyerekek a társadal­mi feszültségeket? Ha igen, akkor mit tesz, mit tehet a pedagógus ezek enyhítéséért? Egyálta­lán: ez a tanév mennyi­ben más, mint az előző­ek? „Az anyagi biztonság labilis” Szathmári Istvánná: - Hogy a tavalyi évhez képest látunk-e változást? Hát az biztos, hogy egy sor családnál az anyagi gond az idén még jobban jelentkezik, mint azelőtt. Most még jobban szorítja őket az infláció, látom azt, hogy anyagilag küszködnek. Viszont van egy pozitív változás is: jóval nagyobb a spórolás, kezdik látni azt, hogy mi az ér­ték, mi az értéktelen. Régebb az osztályfőnöki órák igen kötöttek voltak. Most azt mondtam a gye­rekeknek, írják össze, miről sze­retnének osztályfőnöki órákon hallani. Rengeteg jó javaslat jött... Egyik célom: az egymás iránti türelem hangsúlyozása. Ez egy osztályfőnöki téma: hall­gasd meg a társadat, de a véle­ményedet ugyanúgy elmondha­tod. Kiemeltük azt is, hogy se­gítsenek egymásnak. Nem tud­nak korrepetáltatni, mert ezek szegények; viszont vannak tár­sak, akik jobb tanulók - ezek a párosok most kezdenek kiala­kulni. A másik: a kulturált ma­gatartás. Hiányzik a gyerekek­ből az olyan értékű műveltség, ami emberi tartást ad. Az anyagi biztonságuk labilis. Kirándulást szervezünk, és már előre gyűjtögetünk. Papírt gyűj­tenek. Az, amit régebb láttam, hogy a kukába dobják a szalámis kenyeret, most már nincs ilyen. Rossz, hogy így kell spórolni, de jó is, hogy meg kell tanulnia a spórolást, mert nagy pazarlás volt. Mikor volt ez a taxisblokád, akkor egy osztályfőnöki órán er­re koncentráltunk. Ugyanúgy, mint az embereknek, hogy más­más a nézete, ugyanez a gyere­keknél lecsapódik, a szülő beál­lítottsága érzékelhető. Két kato­natiszt gyerekem van, azok: „Tetszik tudni, kitör a harmadik világháború, meg Öböl-válság, meg hogy itt a forradalom”. A másik, ahol a nagyapa ötvenhat­ban olyat csinált, „már megint ötvenhat lesz”, amelyik meg ávós volt, az úgy éli át. Tehát, ami van a családban, a felnőttek­ben, azt átadják. Ő még kicsi, hogy ezt a változást tudná érzé­kelni, és még nagyon képlékeny ez a dolog. „A feszültség szerencsés változást okoz” Szávai István: - Politikáról, viccről, szexről nem szívesen beszél egy felnőtt ember és egy tanár sem. Mert a gyerek tényleg csak a szülő nézetét szajkózza, és akkor egy kettős nevelés len­ne. Hiszen lehet egy ködös, el­borult, szélsőséges nézetet valló szülő, de ellene sem hangolha­tom a gyereket... Hanem úgy tá­lalni a saját véleményemet, hogy ez is csak egy a sok közül, ame­lyik ugyanolyan rangú lehet, mint a szüleié, akiknek egész más a véleményük. Durván fo­galmazva: mintha arról vitatkoz­nánk, hogy melyik focicsapatot szeretem. Én politikáról igazán csak így tudok velük beszélni. Inkább fontos az, hogyha mond­juk egy taxissztrájkról van szó, azt megbeszélni a gyerekekkel, hogy hányféle nézőpontja van ennek, és hogy ebből a sokféle nézőpontból az életben mindig majd magatoknak kell dönteni érdekeitek szerint. Ha taxis vagy, nyilván meghatározod, hogy hova fogsz állni, ha utas vagy, hova... Tehát, választani tudjanak, a beszélgetés során er­re szempontokat adni nekik, de semmiképp sem szabad általá­nos iskolában túl hangsúlyozot­tan kezelni sem a politikai, sem a világnézeti témát, hanem vala­hogy hangsúlytalanabbul, in­kább a gyerek közösségi maga­tartását, meg az érintkezési kul­túráját formálni úgy, hogy ké­sőbb lehessen valami politikai kultúrája is. Ez a feszültséggel terhes idő­szak mindenképpen szerencsés változást fog okozni, mert ha há­ború van, akkor összeszorulnak az emberek, tehát minden baj­ban az emberek jobban kezet nyújtanak egymásnak. Úgy ér­zem, minél nagyobb lesz a ka­tasztrófahangulat, a gyerekek annál jobban szükségét érzik majd annak, hogy támaszt kap­janak az emberektől. Komorabb lett egy picit a szülők hangulata, de én nem érzem igazán az isko­lába bejönni ezt a válságot. Nagyjából ugyanúgy megy min­den, mint eddig. A rajzfelszere­lésre az idén talán még többen adták be a pénzt, mint tavaly, lehet, hogy éppen azért, mert most kevés van, és tartani akarja egy kicsit magát a család, hogy ha kevesebb van, akkor is a gye­rekre azért jusson. „Toleranciára kell nevelni” Szügyi Dezső: - Úgy ránézés­re a gyerekeknek a megjelenése, a ruházata nem tűnik szegénye­sebbnek, mint a korábbi évek­ben volt. Nekem az tűnt fel, hogy a gyerekeknek sokkal több in­formáció van a birtokában, akár a felnőtt társadalomnak is. Ebből adódóan sok olyan probléma van, amit nem tudnak rendesen feldolgozni Vagy nagyon fur­csán dolgoznak fel. Például, volt ez a bőrfejűek ügye, ami Szolno­kon elég nagy hullámokat vert néhány hete. Itt vettem észre, hogy a gyerekeknek nagyon sok tévelképzelése van, és hogy eb­ben részben benne van a szülői ráhatás, részben az a rengeteg video, amit megnéznek. Es ezt úgy dolgozták fel az osztályban, mintha valami romantikus hő­sök, indiánok vagy nem tudom kik, most igazságot tesznek az­zal, hogy a cigányokat felakaszt­ják, és hogy ez milyen remek dolog..., szóval, így sugárzott az arcuk. Egy kalandfilmbe képzel­ték ezt az egészet bele, és végül egy fél órát kellett velük beszél­ni ahhoz, hogy a helyére tegyék ezt a dolgot. Én is azt mondom, az iskolá­ban nem szabad politizálni. Nyilván, vannak olyan dolgok, amikben nagyon határozottan állást kell foglalni. Egy tantestü­let is nagyon sokféle emberből tevődik össze, még pártokhoz való tartozás szempontjából is. Nekem az a véleményem, hogy egy tantestületnek nem szüksé­ges valamiféle ideológiát képvi­selnie, mindenki saját magát ad­hatja a gyerekeknek. De az állás- foglalás nem lehet olyan, ame­lyik azt hangsúlyozza, hogy amit én mondok, az az igaz, s a kollégámé nem igaz. Esetleg másképp látja a dolgot. Erre egy olyan iskola nevelheti a gyere­ket, amelyik nem egy ideológiai iskola, hanem egy olyan, ame­lyik felvállalja a sokszínűséget. Tehát alapvetően és döntően to­leranciára kell nevelni. És oda hatni, hogy a gyerek el is fogad­ja, hogy az embereknek külön­böző nézeteik lehetnek. Ebben a mi felelősségünk igen nagy, mert a társadalomban hatalmas feszültségek gyűltek fel, elég szélsőségesek az indu­latok. A gyerekek hál’ istennek nem a szüleikhez hasonló mér­tékben képviselik ezeket az in­dulatokat, de különbözően látják a dolgokat, és őket kell megtaní­tani arra, hogy egymásnak a vé­leményét próbáljuk meghallgat­ni, tiszteletben tartani, és olyan civilizált formába terelni a vitá­kat, amik nem vezetnek összeve- rekedéshez. „Hatalmas pesszimista hangulat van” Szabó Mihály: - Úgy érzem, hogy azok a feszültségek, ame­lyek a társadalomban felhalmo­zódtak, megjelennek az iskolá­ban is, csak tompítottan. A gye­rekben csak az tudatosodik, hogy valami nincs rendjén, vala­miről sokat beszélnek, valami elégedetlenség van, s ezt hozza magával. Mostanság a gyerekek sem olyan toleránsak, mint a ko­rábbi években, mi is nehezebben kompenzáltuk ezeket a dolgo­kat. Nehéz az ok-okozati össze­függéseket megtalálni. Ebben az iskolának valami rendező elvet kell képviselnie, mert azok a kérdések, amik itt a tanulókban megjelennek, azok válaszra vár­nak. A fogalmakat lassan helyre kell tegyük, mint az a felmérés­ből is kiderült. Ha már csak hat­szor ott állt azon a pontosan és gazdagon megkomponált isko­lai ünnepségen, őbenne az a no­vember hetedike lerakodott, akárcsak az április negyediké. Szerintem a pedagógus ebben a tanévben valóban úgynevezett többletmunkára kényszerül a ki­alakult társadalmi-gazdasági vi­szonyok miatt. Például, a tanu­lókban az eldurvulás is nagyobb mértékű, mint az elmúlt években volt. Tűrőképesebbé kell tenni a tanulókat. Sokkal inkább ember­közelségből kell kezelnünk őket, mert a problémáikat nem tudják olyan konkrétan felvetni, mint a felnőttek, ezeket elő kell belőlük hoznunk és segítenünk az útkeresésben. Kötelez erre az is, hogy a tanári szabadság nőtt, megszűntek a régi sablonok, ma­gunknak kell megfogalmazni dolgokat, és ez is pluszmunka. Most egy nagyfokú kuszáltsá- got éreznek az emberek is általá­ban. Itt tényleg egy hatalmas pesszimista hangulat van. Hiába mondják, hogy „mosolyogni, mosolyogni, hát demokrácia van, demokrácia van”. Ezt érez­ni is kellene. A szólásszabadság érezhető, az anyagiakban meg azt prognosztizálják, hogy jövő­re ötven százalékos infláció lesz. Ez a rettenetes kuszáltság a gye­rekeknél még nem talál válaszra, mert nem tudja, hogy mit mond­jon, hát most erre legyünk büsz­kék? Ó is azt érzi, amit a szülő: hogy egyre nehezebb. Ezért nem tisztul a gyerekben sem a foga­lom, és itt kell majd nekünk is belépni, és amit alá lehet támasz­tani, azt alá kell támasztani, ér­vekkel megindokolni. Talán fur­csának tűnik, ha azt mondom, jó ez a kuszáltság. Értékelendő sze­rintem, hogy összetört az a simá­nak látszó kép. Ebből kell most mozaikonként kirakni egy új, igaz társadalomképet. Molnár H. Lajos ,,Te, van két perced?” Mi lehet a háttérben? Az előzményekről Mi van a gyerek fejében? Tanítás rendszerváltás idején 'T' * * # ■ 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents