Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-12 / 184. szám

12 1990. NOVEMBER 12. „Kiskoalíció” a honatyáknál Hogy kerül a csótány Öltönyben, csokomyakkendővel, vagy egyszerűen egy kopott farmerdzsekiben, de valamennyi ükét a Parlament székeiben szoktuk meg. Szombaton délután azonban a Jászberényi SE sporttelepén, piros szere­lésben kocogtak pályára a herényi öregfiúk elleni focimeccsre készülődve. (Kivétele­sen mezük színe miatt nem kell magyaráz­kodniuk, hiszen "felsőbb utasításra" húzták magukra.) Sajnos a "nagykoalíció" tovább­ra sem jött létre, hiszen az MSZP, a kisgaz­dák és a kereszténydemokraták "labdába sem rúgtak" - talán a hét eleji interpelláci­ókra edzenek. A szocialisták hiányát külö­nösen megérezték a játékosok, ugyanis nem volt igazi baloldaluk. A maradék (de nem selejt) három pártból dr. Török Ferenc kapitányságával a következő gárda állt össze a kétszer 35 perces derbire: Kiss, Tirts, dr.Török, Markó, Kertész, Világosi, Haraszti, Papp, Ader, Horváth, Deutsch, Kállai, Kövér, Wekler, Bakó, Rajk, Göllne, Máldi. Vendégjátékosként helyet szorítot­tak Jászberény újdonsült polgármesterének Magyar Leventének. Gyanús, hogy rövid időn belül a sportpályán is babérokra tör­Kiskoalíció? Ezek után lássuk, mi történt "élesben". Az Országház emberei indították útjára a labdát. Hamarosan a langaléta Deutsch Ta­más lövése süvített el a kapu mellett. A - hol a Fidesz, hol az öregfiúk iránt elfogult­ságot tanúsító - hangosbemondó támadásra szólította fel a herényieket A "parancs" Az első hazai gólt szerzi a fehér mezes Lukácsi Fotó:MJ. nek, hiszen edzőjüknek az "Aranycsapat" legendás középcsatárát. Hidegkúti Nándort kérték fel. Játékosai megnyugtatták, vere­ség esetén sem menesztik. Berény egykori húes és hírhedt focistái is ütőképes csapatot verbuváltak össze. Ba­cher, Balázs, Bíró, Bugyi, Czigány, Fekete, drFenyvesi, Hajdú, Karkusz, Lukácsi, Páncsics, Pesti, Pomázi, Rostás, Rédei, Se­bestyén, Somogyi, Szántai, Szigeti, Vasas összeállításban léptek pályára. A sípot Bu- zánszky Jenő fújta. (A stoplis cipő ezúttal lemaradt a lábáról.) Egykori csatárok egy­kori térne is képviseltette magát a mérkő­zésen. Igaz, most csak ballonkabátban, a pádon ücsörögve Grosics Gyula személyé­ben. Szemműtéten átesve nem remegtet- hette meg a szünetben, s a mérkőzés után a 11-es pont mögé állók lábát. nem talált süket fülekre, dr. Fenyvesi Máté települési képviselő hamarjában megkavar­ta a dr.Török (aki a mezőnyből egyedül ját­szotta végig a mérkőzést) által irányított védelmet. A gyorsan fáradó képviselők ha­marosan cserére szánták el magukat, a pol­gármestert hozták le, helyére Rajk állt. (Harasztival egyetemben most a cserepadra kényszerült.) Reméljük, az életben nem lesz szükség ilyen gyors váltásra. A 26. percben megszületett az első gól, a jászbe­rényi Lukácsi Antal vette be dr.Kiss Zoltán kapuját, 1-0, majd négy percen belül még kétszer zörgött a parlamenti háló, szeren­cséjükre szabálytalan találatok jóvoltából, de további érvényes gól nélkül sem úsztak meg a félidőt. Postás Bálint módosította az eredményt 2-0-ra. Szünetben a hangosbe­mondó tejivásra szólította fel a játékosokat, Mégsem lesz német futballgála Lipcsében? Romlanak az esélyei annak, hogy november 21-én Lipcsében megren­dezzék a két német labda­rúgó szövetség váloga­tottjainak utolsó hivatalos összecsapását. A vásárvárosban tartott pénteki sajtótájékoztatón elhangzottak tanúsága szerint immár 50 százalék a valószínűsége annak, hogy a másnap, 22-én egyesülő két szövetség legjobb futballistái össze­mérjék tudásukat a lip­csei központi stadion gye­pén. Mint Rudi Glöckner, az egykori neves játékveze­tő, a tervezett mérkőzés fő szervezője elmondta, a találkozóval kapcsolatos biztonsági intézkedéseket még egyszer végiggon­dolják, s hétfőn a városi tanács elé terjesztik. Egyes sportvezetők sze­rint az esemény lemondá­sa kapituláció lenne az erőszakkal szemben. Úgy vélik, hogy az esetleges rendzavarásra, garázdál­kodásra nem a stadion­ban, hanem inkább annak környékén lehet számíta­ni. Szászország tartomány belügyminisztere kedden ül le tárgyalni a szövetsé­gi kormány belügyi ille­tékeseivel, a szászországi rendőrség és a két labda­rúgó szövetség képviselő­ivel. A miniszter úgy vé­lekedik, hogy a sportsze­rető tízezreknek örömet szerző gála nem eshet ál­dozatául néhány száz erő­szakos bajkeverő garáz­dálkodásának. A belépőjegyekből ed­dig 15 ezret adtak el a no­vember 21-i összecsapás­ra, a stadion telt ház ese­tén százezer néző befoga­dására alkalmas. Eltemették Berczelly Tibort Pénteken délután a Farkasréti temetőben mély részvét mellett kísérték utolsó útjára a 78 éves korában elhunyt Berczelly Tibor olimpiai bajnok kardvívót. A Magyar Olimpiai Bizottság nevében Schmitt Pál elnök, a Magyar Vívó Szövet­ség képviseletében dr. Kamuti Jenő elnök, egykori vívótársai nevében pedig Rajcsányi László olimpiai bajnok, a MAC elnöke búcsúztatta. a sörpocakok eltűnésének érdekében. A II. félidőben 3-0-ra növelték előnyüket az öregfiúk, majd Papp János 11-esből szépí­tett, az utolsó percekben azonban nagy vé­delmi hibából becsorgott a negyedik heré­nyi gól. A mester Hidegkúti tréfásan kriti­zálta csapatát, miszerint felveszik a nagy pénzt, még sem szaladnak. Jó meccs volt, igaz időnként luftokkal tarkítva. Reméljük, hétfőn izomlázra hivat­kozva nem marad üresen néhány szék a Parlamentben. MIÉRT ES KIK ÁLTÁL? Ne feledkezzünk el arról, hogy a szórakozás és a szórakoztatás mellett jótékonysági célból került sor a mér­kőzésre. A jászberényiek Caritas el­nevezéssel százezer forintos alapít­ványt hoztak létre, főleg mozgássé­rült gyerekek megsegítésére. Dr.Kiss Zoltán a város SZDSZ-es ország­gyűlési képviselője házon belül indí­totta útnak a szervezést, és a Jászbe­rényi SE-vel, valamint a Családsegí­tő Egyesülettel összefogva rendezték meg a rangadót S hogy kiken múlott még a talál­kozó létrejötte? Dr.Kapács János, Konkoly József, Lőrincz István, Szikszai Balázs, Szívós Jánosné, Szi­geti István egyéni támogatókon, az IBUSZ Jászberényi Kirendeltségén és az Aprítógépgyáron. Kocsis a kosárba? Akár a következő hazai kosármeccs rejt­vényének is feladhatnánk, vajon hol rejtő­zik a csarnok egyetlen, sámlin ácsorgó, ke­zében fegyvert tartó macskája, amint éppen egereket csíp fülön (pardon, farkon), és aki elől ijedt csótányok menekülnek. Az igazat megvallva nem kellene rémülten a székek és a lábak alá pislogniuk, bár az a sanda gyanúm, hogy a törzsközönség ezzel a ténnyel kezdettől fogva tisztában van. Hisz ők jól tudják, hogy „csóti-parti” az Olajbányász irányítójának, Tóth Zoltánnak, a tősgyökeres szolnoki kedvencnek a hátán, pontosabban a mezén lapul. Az sem titok, hogy az állatka, mint reklámhordozó van nyilvántartva. Ennek megfelelően „értéke” 50 ezer forint az 1990/91-es bajnoki évre, amelyből 30 ezer magát a játékost illeti, a fennmaradó húszezer pedig a szakosztály zsebébe vándorol. De ki a „vándorbot” út­nak indítója? Ki az az „őrült”, aki ínséges napjaink kellős közepén nemcsak látogatja a meccseket, hanem azért is tesz valamit, legyen mit látogatni. Bánfalvi Gézáról, „csóti-parti” cégére szerint rovar-rágcsáló irtó és vegyszeres növényvédő kisiparosról van szó. Tudnunk kell, hogy pénzbeli támogatá­saival immár két esztendeje besegít a sport­nak - kéziseknek, röplabdásoknak, kosara­soknak. Eleinte sokan összesúgtak a háta mögött, hogy „milliomos”, és hasonló stí­lusú, hangzatos (inkább irigykedő) meg­jegyzéseket hangoztatva. Manapság az em­berek már szemtől szembe megmondják a véleményüket. Pedig, ha meggondolják, ál­lami, önkormányzati kereteken belül elkép­zelhetetlen, hogy egy játékos egyéni szpon­zorra tegyen szert Ez csakis vállalkozók, kisiparosok, vállalatok segítségével élhető el. A valósághoz hozzátartozik, a támoga­tásként befektetett összeg az éves adóalap­ból leírható. Józan paraszti ésszel gondol­kodva mindez annyit jelent hogy 500 ezer forint éves keresettel rendelkező kisiparos, aki - mondjuk - 50 ezret egy szakosztály, vagy éppen egy egyesület támogatására fordít mindössze 500 mínusz 50 ezer, azaz 450 ezer forint után adózik. Hm... Gondo­lom, „szaladgálnak” a városban Gézán kí­vül hasonló pénzügyi lehetőséggel rendel­kezők, akik segélyszerű adományaikkal mégsem járulnak a sport színe elé.- Nemrégiben, egyik ismerősömmel ta­lálkozva felvetettem neki, vajon miért nem támogatod a sportot hiszen te is benne éltél- meséli Géza. - Annyit mondott, még gon­dolkodik, talán egy-két éven belül ő is be­száll. Úgy látom, a többség fél adni, mert nem látja biztosítottnak, hogy a pénz oda kerül, ahol igazán szükség van rá. Az utób­bi 20-25 évben a szolnoki sportvezetés igencsak lejáratta magát A kétségek ben­nem is élnek, hiszen az újonnan alakult ön- kormányzatok sem dúskálnak megválasz­tott sportvezetőkben, és sportprogramok­ban sem bővelkedünk. Sokan felteszik a kérdést, ha ott, a városházán félreteszik a sportot, akkor mit tegyek én? Pedig Szol­nokon a sport nem tud várni. Vagy jövőre a MÁV MTE-s focisták a Cukorgyárral egy csoportban fognak játszani? Úgy hiszem, a futballtémát nem érdemes tovább „ragozni”. Elegendő tudnunk, hogy Bánfalvi Géza a Szolnoki MÁV 17-szeres ifjúsági válogatott focistája volt. Tizenkét évesen már felnőtt csapatban játszott, Kore­ában Komjátiék társaságában az Olimpiai Reménységek Tornáján képviselte hazán­kat, egy évvel később, tizennyolc évesen már NB I-ben - Szegeden - rúgta a bőrt. Némi elfogultságot érez a foci, de nem a szolnoki iránt.. Ennek oka van. Kezd általánossá válni, hogy az embe­rek, szakosztályok, egyesületek sírnak fo­gyó pénzük láttán. Arra talán nem is gon­dolnak, hogy munkájuk kapcsán hasonló támogatást ők is kiérdemelhetnének. Vagy éppen amiatt nem érdemlik ki? Kocsis Erika Farsangi hangulatban TAVASSZAL FOLYTATJÁK Ugrin György kiesőjelöitből bajnokcsapatot fabrikál? Novemberben farsang? - kérdezhette volna a Jászberény­be látogató idegen, ha éppen a hűtőgépgyári sportcsarnok ajta­ján bepillant szerdán délután. Jelmezbe öltözött, kikent, ki­fent amazonok rohangáltak a parkettán, egy tangólabdát ker­getve, a velük szemben csata­sorban álló középkorú uraságok között. Hogy mire ez a nagy felhajtás? Nagyon egyszerű. Á JTKF Lehel SC női kézilabdá­zói eképpen ünnepelték az NB I/B-ben elért őszi eredményü­ket. Mégpedig azt, hogy félfor­dulós bajnokként ők állnak a táblázat élén, jobb gólkülönb­séggel, megelőzve az ugyan­csak tizenhat pontot gyűjtött Bp. Postást. A szezonzáró bulinak ezért megadták a módját Hogy job­ban essen a vacsora is, három­tusa versenyre - foci, kézilabda, teke - hívták ki a lányok, a fér­fiakból álló vezetőséget. Hu­morérzékük nekik is volt, mert kapujukba például a 78 eszten­dős, örökifjú intézőt, Grundner Jani bácsit állították piros kö­tényben, fakanállal a kezében, kuktasapkával a feje búbján. Mókás szerelése sem tudta megakadályozni abban, hogy Vona Krisztina lapos lövése ne a deres fejű, alkalmi portás lába között találjon utat a hálóba. Egy "taktikai cserét" kihasznál­va Ugrin Györgyöt, a sikercsa­pat edzőjét, a tanítóképző taná­rát arra kértük, ha kifújta ma­gát, értékelje az együttes éves munkáját.- Semmi különös titkunk nincs, csak mindenki tette a maga dolgát a saját területén - volt a lihegéstől kissé szagga­tott rövid válasz, majd még ko­molyabbra fordítva a szót, foly­tatta: Február közepén kény­szerhelyzetben volt a tanítókép­ző NB II-es és a Lehel SC NB I/B-s szakosztálya, mindkét csa­pata létszámgondokkal küzdött. Tölünk egyszerre hat játékos távozott el, ezért úgy gondoltuk, a Lehellel közösen csak úgy tudnánk valamit tenni a sport­ág fennmaradásáért, ha közös csapatot gyúrnánk a kettőből. Miután ez megtörtént, JTKF Lehel SC néven az NB l/B-ben a bentmaradást tartottuk szem előtt, ami végül sikerült. Tizedik helyen vártuk az új bajnoksá­got.- Ami a félforduló után nem várt jó szereplést hozott...- Az első négy hely egyikére pályáztunk induláskor, s ezt tartom szem előtt a tavaszi idényben is, persze a dobogóra sűrűn figyelve. Részsikerünket köszönhetjük az ideális munka- körülményeknek, amit a két szponzor számunkra biztosított, no meg a csapategységnek. Ugyan vannak kiemelkedő egyéniségeink - Esztáriné, Lendhart, Molnár - is, de mel­léjük mindig felnőtt még egy­két játékos, s ettől lendületbe jöttünk. Fiatal társaságunk - át­lagos életkora 21 j év - a dol­gos hétköznapokon jó partnere volt a szakvezetésnek, viszony­lag egyforma gondolkodásmód jellemezte őket, nálunk nincs generációs probléma. A jól megérdemelt pihenő után janu­ár 10-én kezdjük a felkészülést a sokkal nehezebb tavaszra. Hogy miért, mert most már mindenki az első helyezettre fe­ni a fogát. Éppen ezért át kell programozni taktikai tárházun­kat. Új elemek begyakorlásával próbáljuk meglepni majd ellen­feleinket, persze ehhez az is kell, hogy a keret összetételé­ben ne történjen változás. Lá­nyokról, asszonyokról lévén szó, ezzel mindig kalkulálni kell. Takács László szakosztály- vezető barna kockás bermudá- ban rogyott le a kispadra, hogy erőt gyűjtsön a második tusá­hoz, a kézilabdázáshoz. A gaz­dasági ügyekkel is megbízott vezetőnek egyelőre még nem okozott fejfájást a lányok ter­ven felüli teljesítése. Még mi­előtt valaki találgatni kezdené, vajon milyen a prémiumrend­szer, gyorsan leírjuk. A pontpénz 300 forint mécs­esenként, a bajnokság végén a második helyért ötezer, bajnok­ként tízezer forintot kaphatnak a játékosok, s ha az osztályozón kivívnák az NB I-es tagságot, további ötezer ütné a markukat. Erre megvan a fedezet, sőt ha az elnökség januárban úgy ha­tároz, külföldi játékosok "beve­téséről" is szó lehet a magasabb célok realizálásához. Takács László nem titkolja, ő az osztá­lyozom gondol egyre sűrűb­ben, szerinte a két bázis (Hűtő­gépgyár, Tanítóképző) összefo­gásával a legmagasabb osztály nem elérhetetlen álom. Persze önmagában egy felnőttcsapat nem sokáig maradhat felszínen stabil utánpótlás nélkül. A ter­vek erre is megvannak - Jászá- rokszállással közösen, a kör­nyékbeli iskolákat bevonva ki­szélesíthető a bázis, arról nem is szólva, hogy a TK-ba jelent­kező, a pedagógus pályához vonzódó, kiemelkedően kézi­labdázó ifjú hölgyek részére tíz preferenciapontot biztosít a fő­iskola a felvételi vizsgán. Közben Lendhart még kitor­názott a jobb felső sarokból egy hatalmas dr. Horváth bom­bát, igazolva azt, amit edzője mondott róla. Rövid szünet után a kézüabda-mérkőzésen sziporkáztak a lányok, pedig meg kell mondani, nem egy­szer keményen ütközni szeret­tek volna velük a csapatveze­tők. Bár az összesített eredmé­nyek alapján sokat ledolgoztak hátrányukból a tekeversenyen, ám a vacsora utáni zenés mű­fajban ismét a gyengébbik nem képviselői kerekedtek felül, mert negyedik tusára, a rock and roll-ra már nem készült a férfigárda. (néder)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents