Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-10 / 183. szám

12 Néplap 1990. NOVEMBER 10. Történelem hátulnézetben- Igaz, hogy kocsit veszel? - kérdezte Szabó Gyuri, hivatali szobatársam.- Igaz - válaszoltam halált megvető bátorsággal.- Nagy marhaság! Pont most?! Amikor dühöng az Öböl-vál­ság?!- Nézd - magyaráztam -, még egy év és ötvenéves leszek. Ha most nem kezdek el vezetni, már soha nem fogok. Megszereztem a jogosítványt. Belevágok.- Nagy marhaság. Naponta emelik majd a benzinárakat.- Mit hallok, autót vásárol? - érdeklődött kegyes leereszke­déssel a főnököm. A férfimosdó­ban találkoztunk.- Igen, úgy gondoltam... Nem tudtam folytatni, hango­mat elnyomta a kézszárító zaja. A főnök száraz kézzel, köszönés nélkül lépett ki a helyiségből.- Mit nem csiripelnek a vere­bek? - állított meg lakásom előtt a lépcsőházban Városfalvi a har­madikról. - Autót vásárol?- Igen, nekivágok - motyog­tam.- És milyen típust? - érdeklő­dött élénken Városfalvi úr, aki­vel korábban húsz év alatt három mondatot sem váltottam.- Még nem tudom. Talán Sko­dát.- Ne tegye! Keleti kocsit nem szabad! Négy-ötszörösére emel­kednek jövőre az alkatrészárak.- Nagybátyám telefonon kere­sett.- A világért se hallgass azokra, akik nyugati kocsira próbálnak rábeszélni! Ha csak egy kicsit is csinos, máris összekaristolják az utcán. Vagy garázst is veszel?- Dehogy veszek... - hebeg­tem. - Hol van nekem annyi pén­zem... A feleségem Trabant-párti, a fiam Volkswagenre voksol. A fodrászom szerint kis Polskit kell vennem, gyerekkori ba-rá- tom expressz levélben azt írta: mindent, csak kis Polskit ne! Mert igaz, hogy keveset fo­gyaszt, viszont az is sok egy ilyen kaszliba. És így tovább, és így tovább. Kétütemű autót venni nem sza­bad, mert szennyez. A négyüte­mű egykori kétütemű nem elég kiforrott. Egy másik típus nincs megfelelően összerakva. Egy negyedik famehéz, egy ötödik csak ólommentes benzinnel megy, s az ma még nálunk lu­xus... Most itt tartok. Lehet, hogy veszek egy szobabiciklit...- Ez mind semmi! Nézzétek meg a pályaudvarokat 1990-ben! Meghökkentő mesék „A berlini fal még száz évig állni fog.” (Erich Ho- neckernek, tetőfedő szak­munkásnak, a Német Szocia­lista Egységpárt sok-sok évig első emberének 1989-es kije­lentése.) * Övék volt az első Lada Sa­mara a városban, aztán az első 5 sebességes Lada Samara is. Ezt nemsokára felváltotta egy kis Peugeot, majd hamarosan már egy kis Citroenből bá­multak a világra. Most Seat Ibizájuk van, ja, meg melles­leg egy butikjuk. (Hej, Iste­nem! Nyugaton ez oly’ ter­mészetes, ebből csakis itt le­het újsághírt csinálni.) * Tegnap hét, álarcos fiatal­ember hatolt be fényes nappal- sima ajtónyitásos módszer­rel - a tekerőpusztai iskolába, és arra kényszerítették a tan­testületet, hogy átadják szá­mukra tudományukat. A hét gonoszt sikerült egy integrál­egyenlettel lebilincselni. Mind a hetük ellen felvételi eljárás indult a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen. ♦ Szegénykonyhát létesített halmosháti lakásán özvegy Drótos Egmundné. Minden­nap legalább kétszáz ember­nek tálal háromfogásos ebé­det, és tölt poharaikba 3 put­tonyos tokaji aszút. Mindezt - saját bevallása szerint - rok­kantnyugdíjából teszi. A rendkívüli eseményt a kor­mány, az ENSZ élelmezésü­gyi szervezete, a vendéglátó- ipar, míg az asszonyt elme- szakértő vizsgálja. * $ * Különféle sa/átságok Előrejelzések: Jövőre hazánkban megáll az infláció növekedése. Jövőre itt megáll az ész! * Meg nem vásárolt árut nem cserélünk vissza! * Pénztártól való távozás után több pénzt már nem fo­gadunk el! *- Kérek egy kiló kenyeret!- Maradhat 1.20? Helycsere Odafenn, valahol Budán áll egy igen takaros kis házikó. Társasház, három lakással. Egykoron bizonyos Berecz úr, Váncsa úr és Tatai úrhölgy járt e falak között. Hogy, hogy nem - most ne firtassuk mi okból -, a régi lakók elköltöztek, s újak kerültek a helyükbe. Bizonyos Andrásfalvy úr, Keresztes K. úr és Surányi úr. Meddig lesznek majd itt, s ki jön majd utánuk? Nem a mi dolgunk megjósolni. Mindhárom új lakó megfelelő állapotban vette át a lakást. A falak kimeszelve, ajtó, ablak a helyén, villanykapcsolók nincsenek lesze­relve. Rendes népek voltak hát az előzők is, mégis úgy esett, hogy néhány limlom ott maradt. A sa­rokban, a pincében, a padláson, a folyosón vagy a kert sarkában. Andrásfalvy úr, az új főbérlő például 32 kötet könyvre bukkant a spájzban. Az „Ellenforradalom tollal és fegyverrel” című kötetet a sarki antikvárium nem volt hajlandó át­venni, így azóta is ott porosodnak Andrásfalvyéknál. Bizony, néha jó hasznát veszik, ha egy billegő asz­talt kell alátámasztani. Találtak to­vábbá az új lakók egy B. J.-né, született S. Anikó névre kiállított politikai főiskolai indexet. Vizsga­jegyek nem voltak benne. Kortárs magyar írók kötetei is maradtak a pincében. Mindegyik bizonyos „B. J.-nek, a Magyar írók Szövet­sége atyai jó barátjának” volt de­dikálva. A dedikációk alatt a mai kormánypárt jeles íróinak aláírá­sai. Keresztes K.-nak mániája a kör­nyezet tisztasága. Beköltözése után sikált, pucolt, csiszatolt min­dent. Kidobta Váncsáék elhagyott kacatjait: állami gazdaságok és té­eszek díszokleveleit, mutatóba küldött s mára már pirinyóra szá­radt óriástököket, kistraktormaket- teket, vándorzászlókat, mezőgaz­dasági versenyfelajánlásokat, hu­muszgyűjteményt, Micsurin-bé- lyeget és impregnált vetőmagot. Tatai Ilonka új lakójának volt a legkönnyebb dolga. Alig maradt valami a lakásban néhány gumitár­gyon kívül, úgymint: gumikülső, gumibelső, gumimatrac, gumibu­gyi, gumicukor. Sohasem fogjuk megtudni, miért került ennyi gu­miáru ebbe a lakásba. Vajon milyen kacatok marad­nak majd az új lakók után? Hama­rosan beszámolunk róla. A TUDÁS Senki sem olyan okos, mint gondolja. (Agatha Christie) * A legtudósabbak köztünk csak abban az egyben különböznek a tudatlanoktól, hogy módjukban áll sokféle és bonyodalmas téve­désekkel szórakozniuk. (Anatole France) * A tudatlanság démoni erő. (Illés Endre) $ Jól tudod, az edző a futóból vagy az ököl­vívóból világbajnokot faraghat, de maga nem versenyez. (Azim Nesin) * Fogd hát e sárgult pergamenteket. E fóli- ánsokat, miken penész ül, dobd tűzre mind. Ezek feledtetik saját lábunkon a járást ve­lünk, és megkímélnek a gondolkodástól. (Madách Imre) * Mások helyett mindannyian bölcsek va­gyunk. (Anré Maurois) NŐ ÉS FÉRFI Ha egyedül vagyok a szobában, akkor em­ber vagyok. Ha bejön egy nő, férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött. (Karinthy Frigyes) * Egy szerelmespárban az egyik mindig sze­ret, a másik mindig hagyja, hogy szeressék. Keserű igazság ez, amelybe legtöbbünknek bele kell nyugodni. (Sommerset Maugham) * Több olyan nő van, akit az ember feleségül tud venni, mint ahány férfi, akit az ember barátjának fogad: olyan nő, akivel az ember imitt-amott szívesen hálna, olyan van tömén­telen sok. (Heinrich Böll) * Megszívlelendő gondolatok Amióta nem érezte azt, amit mondott, sok­kal több sikere volt az asszonyoknál, mint amikor még az igazat mondta nekik. (Emest Hemingway) * Mint ahogy a méh minden zsákmányával a kast gazdagítja, a szerelmes minden vággyal, mely az utcán tör rá, szerelmét gaz­dagítja. Kedvese elé rakja minden kincsét. (Raymond Radiguet) ♦ A szerelemben formák és színek kellenek a férfiaknak: képeket akarnak. A nők csak érzéseket akarnak. (Anatole France) $ Ilonát nem vettem volna feleségül, ha lett volna tyúkszem a lábán. Azóta már van, de az más. Ha már egyszer szeret valakit az ember, sok mindent elvisel rajta. (Hernádi Gyula) AZ EMBER Az ember magában véve elsősorban vad­állat. (Erich Maria Remarque) * Az ács gyötrődött: - „Talán bennem rejlik a hiba? Talán én vagyok a gonosz, hogy csak a kegyetlen gépek sikerülnek?” - De közben buzgón és rátermetten fundálta ki az újabb és újabb elmés kínzóeszközöket. (Italio Calvi- no) * Furcsa szerzet az embernek nevezett két­lábú, aki lábával szennyben áll, fejével az eget érinti, és ha nincs étel a hasában, és ha nem elégíti ki a vágyát, akkor csak a szükség legközönségesebb gondolataira képes, de mihelyt egy kis kenyér van a hasában, és vágyát csillapította, érzései és gondolatai fi­noman és gyengéden mindjárt a felhőkbe ágaznak. (Louis Feutchwrangler) * Igaz ember, akinek nincs többé titka, mert nincs szüksége többé titokra, hogy tiszteljék, becsüljék, szeressék és megértsék. (Friedrich Dürrenmatt) * (Lucifer mondja:) - Miért is kezdtem em­berrel nagyot, ki sárból, napsugárból össze­gyúrva, tudásra törpe és vakságra nagy. (Ma­dách Imre) (Gyűjtötte: Havasházi László) Kocsit veszek- És a magyarok pénze ezentúl mindig konvertibilis lesz! ■ Ne blamáid magad, Felség! 1541. Buda elfoglalása- Na, néhány évre felszabadítottam Magyarországot. Szerencsejáték Honfoglalás- Gondold meg, Árpád! Szörnyű aremeleseket láttám almomban!

Next

/
Thumbnails
Contents