Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-08 / 155. szám
12 1990. OKTÓBER 8. A szakma szolgája Csapó Géza világbajnokot nevelt, és könyvet írt Furcsa, egykoron világbajnokként az egész ország ünnepelte, most viszont azt sem tudjuk, mi van vele. Szolnoki szíveket dobogtatott meg, tiszteletére eljátszották a Himnuszt, felhúzták a nemzetiszínü lobogók Vajon most mit csinál? Mi töltheti ki az életét, mi az, ami örömet okoz neki, mi az, ami nem? Csapó Gézáról van szó, hatszoros világbajnokunkról, az 1972-es müncheni olimpia bronzérmeséről. Szolnokon nevelkedett, itt sajátította el a kajakozás alapjait. Úgy tartják, a diákköri élmények meghatározóvá válnak a nagybetűs életben...- 1970-ben tizennyolc évesen kerültem Szolnokról Szegedre - meséli a Szegedi Olajbányász pazar vízitelepén. - Egyrészt tanulni jöttem a tanárképző főiskola földrajz-testnevelés szakára, másrészt komolyan kajakozni. Úgy láttam, otthon a tehetség és a képesség kibontakoztatására nincs igazán lehetőség, ezzel szemben Szegeden az ország egyik legjobb vízisportbázisa működött. Olyan neves szakember vezetésével, mint dr. Kemecsey Imre, aki azóta a kanadai válogatott szövetségi kapitánya. Ezenkívül a - szolnoki központú - Kőolajkutató Vállalat gazdasági és szervezési szponzorként biztos támogatója is volt a szakosztálynak. Abban az évben már volt egy világbajnoki bronzérmem, de a társadalom ezt nem igazán ismerte el. Tapsoltak nekünk, de ennyivel le is tudták, holott úgy érzem, a mai napig egyedül a sport rentábilis társadalmunkon belül. Itt „kiskapuk" nélkül mélhető a teljesítmény, azonnal van visszajelzés. Mindezek ellenére az Országgyűlés az anyagiakat tekintve továbbra is beburkolózik. Pedig most már az is elmondható (lehetne), hogy mind erkölcsileg, mind anyagilag megéri élsportolónak lenni. Persze rögtön adódik a nagy ellentmondás, miszerint elanya- giasodott világunk kedvezőtlenül befolyásolja az élsport életben maradását- Mikor hagyott fel az aktív sportolással, és azóta mi történt ?- 1980-ban fejeztem be a versenyzést, közben elvégeztem a tanárképző főiskolát, utána a TF-en a szakedzőit, majd a JATE-n a pedagógia szakot. Ekkor kerültem módszertani vezetőnek az egyesülethez. Kidolgoztam egy, a tagozatos iskolákra épülő utánpótlás - koncepciót amit az akkori vezetés nem engedett megvalósítani. Az elképzelésnek az volt a lényege, hogy a gyerekek alsó tagozatban megismerkednének a három alapsportággal - atlétika, torna, úszás -, felsőben pedig forgószínpadszerűen az egyesületben űzhető egyéb sportágak életébe kóstolhatnának bele. így nem én vagy az orvos szelektálta volna őket - többnyire az alkati tényezők figyelem- bevételével -, hanem a teljesítményekből adódott volna, ki miben tehetséges, mihez ért leginkább. Nos, ezt az elképzelést a vezetés nem hagyta jóvá. A bosszantó az, hogy a rendszerváltás ellenére a mai napig ők vannak hatalmon. Két éve lehetett, hogy szövetségi jelentésben azt írták a szegedi kajakosok eredményeit értékelve, hogy itt „eszem-iszom, megdumálom” vezetés uralkodik. Ebben az évben történt, hogy engem is elküldték az egyesülettől...- Idén mégis Petrovics Kálmán maratoni világbajnok és öccse, Béla - kétszeres síkvízi vb-bronzérmes - neve mellett ott állt az öné, mint edzőjüké.- Belső kényszerből jöttem vissza, de csak mellékállású edzőnek, hiszen főállásban egy kft.-ben kereskedelmi tevékenységet folytatok. Sajnos azt már régebben is tapasztaltam, hogy Csongrád megyében nincs hagyománya az élsportnak, de badarság lett volna elhinnem, hogy itt nincsenek tehetséges gyerekek. Láttam 20-22 éves fiatalokat, akik a barcelonai olimpiára beérhetnek, akikből lehet még valaki, ez húzott közéjük. Azt nem garantálom, hogy mindegyikből olimpiai bajnokot nevelek, de az biztos, hogy a képességeik maximumát kihozom belőlük. Most tizennégy - elsősorban válogatott szintű - versenyzővel foglalkozom, s közülük négyen szerepeltek idén világbajnokságon. A mérleg: egy első, két harmadik és egy negyedik helyezés.- Minek köszönhető ez a hirtelen jött siker? Személyes varázsnak, vagy esetleg más módszerekkel dolgozik?- Különböző - hipnózissal, relaxáció- val, autogén tréninggel kapcsolatos kurzusokat végeztem el. Segítségükkel a már említett Kemecsey Imrével felismertük, hogy az embernek nemcsak a fizikai, hanem a pszichés energiáját is lehet edzeni. Kidolgoztuk a mentális tréninget, amely magyarosabban sportágspecifikus lelki edzést jelent. A lényege, hogy technikai, taktikai fogásokat alkalmazunk egy fantom, azaz szuperember személyiségére. Az eredményességhez ennek az adottságait, képességeit kell megcélozni. Tehát mi a teljesítménynövelést nem serkentőszerek segítségével, hanem a szervezet pontos működésével, illetve működtetésével érjük el.- Előbbi célzás azt jelentené, hogy a kajakosok is használnak doppingszereket?- Persze, mint minden ciklikus sportágban.- Ha jól sejtem, ennek az elképzelésnek az utánpótlás kiválasztásában is felbecsülhetetlen szerepe lehet.- Erről van szó. Hiszen kiderült, a kiválasztásnál nem az alkati tényezők a leglényegesebbek, hanem a mozgáskoordináció. Egyébként elképzeléseink könyv formájában már Amerikában is napvilágot láttak.- Ezek szerint levonhatom azt a következtetést, hogy mellékállás ide vagy oda: mégis a kajakozás marad élete meghatározó része?- Úgy érzem, a „szakma szolgája” vagyok. Kocsis Erika Mansell mégsem búcsúzik Nigel Mansell, a britek legjobb Forma 1 -es autóversenyzője meggondolta magát, és mégsem búcsúzik a pályáktól az idény végén. A 37 éves pilóta, aki két éve csatlakozott a Ferrari istállóhoz, korábban, a silverstone-i futam után nagy meglepetést okozott azzal, hogy bejelentette visszavonulási szándékát. Fiánk Williams, a Williams-Renault csapat főnöke azonban - úgy látszik, sikerrel - próbálta meggyőzni Mansellt, hogy változtassa meg elhatározását, és a bajuszos brit végül "beadta a derekát". Megegyezésük értelmében a Ferrari pilótája 1991-ben a Williams elsőszámú versenyzője lesz a Ligier-hez szerződő belga Thierry Boutsen helyén. A megállapodás részleteit nem hozták nyilvánosságra, de a kiszivárogtatott hírek szerint Mansell 11 millió dolláros szerződést ütött nyélbe. Akiknek a sportszeretet vezérli tollúkat Túrkevének is lett egy krónikása Minden tiszteletem azoké a patriótáké, akik napsütésben, égzengésben mentik lakóhelyük múltját. Morzsánként rakják össze történelmét, mert valami megmagyarázhatatlan küldetés folytán biztosak benne, tartoznak ezzel az utókornak. Közülük sokan vannak, akiknek tollát a sportszeretet vezérli, ám amikor a testkultúra történéseit szedik sorba, településük lakóinak gondolkodását, életvitelét örökítik meg. Azt hiszik, sport- krónikát alkotnak - pedig történelmet írnak. A toliforgatók jobbára idős emberek: Kunszentmártonban Lázi József és Pálinkás Gergely gyűjti hangyaszorgalommal a múlt töredékeit, Túrkevén pedig Szilágyi Károly volt az, aki nem hagyta feledésbe menni a város sportjának háromnegyed évszázadát. írásunk az ő könyvére épült, mely 1987-ben látott napvilágot, és valami megmagyarázhatatlan oknál fogva fedőlapján ezt a megjegyzést viseli: ,JJelső használatra!” Túrkeve, az alföldi kisváros menthetetlenül bekerült a történelembe. Ásványráró, Dunapentele társaságában a szocializmus építésének egy-egy lelkesítő példájaként foglalta el helyét a kisiskolások olvasókönyvében. Túrkeve az első szövetkezeti város! Az első olyan városi rangú település az országban, ahol mindenki, aki földművelésből élt, belépett a termelőszövetkezetbe. Felkapta nevét a kor propagandája, évekig tartott a nagy emberek jövés-menése, Rákosi Mátyás látogatására máig is emlékeznek a helybéliek. A fényes szelek szárnyaló pántlikákkal lobogózta fel Túrkevét. Olyannyira, hogy a körmös- traktorok távoli dübörgése, a vörös drapériával borított emelvényekről felröppenő beszédek egy-egy foszlánya még ma is ott kavarog a város fölött. Ám, ha e történelmi kulissza mögé nézünk, múltjában konok települést találunk. A sportélet kezdete még a múlt századra nyúlik vissza: 1898-ban alakult meg a Túrkevei Lawn Tennis Egylet. Az alapítók értelmiségiek voltak, évente versenyeket rendeztek, s fennmaradt az 1890-es, Szent István-napi verseny győzteseinek neve. Székács Erzsiké, Ács Margitka, Győrffy Elek és Ács Tibor forgatta legügyesebben a rakettet. A gazdasági egylet is megrendezte kugliversenyét, ahol Vad Kálmán méhkap- tárt, Göőz János szőlőpermetezőt, ifj. Túri Péter pedig tengerimorzsolót nyert. De hát ezek csak ösztönös próbálkozások voltak: 1912. június 30-án vált igazán szervezetté az összefogás, amikor az Úri Kaszinóban harminchat fiatalember kimondta: ,,Külön-külön éreztük már régen egy - a testgyakorlás céljait szolgáló - testületnek a szükségességét. A sok vágy egyesült egy nagy, szép gondolattá, mely a test és lélek fejlesztéVáltozik manapság a gazdaság és a sport is. Az Európa Tanács Sportfejlesztési Bizottsága tehát nem véletlenül választotta tanácskozása mottójául "A sport jövőjének tervezése" címet. A finnországi Pajulahtiban (a Lahtitól 16 km-re fekvő kisvárosban) rendezett konferencián 14 országból 48-an vettek részt, köztük Magyarország képviseletében Lochmayer György, az OTSH főosztályvezetője és dr. Nádori László professzor, a Testnevelési Egyetem tanára. Hogy mi is történt a háromnapos konferencián, arról Nádori professzor nyilatkozott.- A legfontosabb témakör Európa sportjának helyzete, illetve a távlati fejlesztés politikai, szociális és demográfiai kérdései - mondta. - Á plenáris ülé! n.’c ni sét, együttes megmunkálását célozza. Ez a gondolat öltött testet.” A TAC első elnöke Kenéz János lett, a pártoló tagok tíz koronát fizettek évente, a rendes tag beiratkozáskor három, az év során hat koronát fizetett, ötven koronáért örökös tag lehetett valaki (ebben az évben egy mázsa búza nyolc koronába került). Es ha a mához kanyarodhatunk: lehetetlen nem kiérezni ezekből az elszánásokból a lakóhelyhez való ragaszkodást és az értelmes áldozatvállalást. Ha lenne mihez ragaszkodni, alighanem ez ma is járható út lenne. De térjünk vissza a történelemhez: hát persze, hogy a futball-labda pattogott először Túrkevén is, és játszótársul a mezőtúri, kisújszállási „szomszédok” szegődtek. A város szülötte, Takács Dániel válogatott labdarúgó gyakran hazalátogatott, és ilyenkor szívesen oktatta a fiatalokat. Kellett-e ennél jobb hírverés? Éledeztek az atléták és a korcsolyázók is, amikor „beütött” az első világháború. Később a román hadsereg megszállását kellett kiböjtölni: a Tanácsköztársaság leverésében segédkező román csapatok 1920 májusában vonultak ki Túr- kevéről. Nincs labdarúgócsapat aranykor nélkül: Túrkevén 1920 és 1924 között kergette a labdát egy olyan kompánia a vásártéren, amelyik csak nagyon ritkán talált legyőzőre. Aztán, ahogy ez már lenni szokott, a nehezedő gazdasági helyzetben a sporton kezdtek el spórolni a honatyák. A TAC is ilyen okok miatt szüneteltette működését 1924-28-ig, aztán egy örvendező cikk, a Túrkevei Hírlap 1928. április 1-jei számában: „Feléled a kevi sport”. A közgyűlés úgy határozott, hogy a labdarúgáson kívül atlétikai, vívó- és céllövőszakosztályt is létesít, de szót kértek a sakkozók is, aztán a kerékpározók, birkózók, ökölvívók. A sok szép és nemes versengést hozó Nagykun Viadalt 1930-ban a város rendezte meg, de a keviek lettek a házigazdái négy év múlva is e rangos vetélkedésnek, ahol Kisújszállás diadalmaskodott az összetett pontversenyben Karcag és Túrkeve előtt. Hátrább végzett Mezőtúr, Törökszentmiklós, Püspökladány, Berettyóújfalu, Kunhegyes és Kunszentmárton. Hogy hová gyökeredzik Túrkeve máig tiszteletet parancsoló birkózósportja? Alighanem az 1934-es Nagykun Viadalig, amikor a birkózók felkészítésére a Magyar Birkózó Szövetségtől kértek edzőt a túrkeveiek, és meg is érkezett a tréner Miskey Európa- bajnok személyében, aki a Munkáskor nagytermében gyúrta a helyi versenyzőket. A Nagykun Viadalok a háború kitöréséig jelentettek nagyszerű hagyományt, melynek szellemét napjainkig szívesen idézik fel az egykori nézők és résztvevők. seken hangzottak el a szervezethez csatlakozni kívánó nemzetek beszámolói. Büszkén mondhatom, hogy hazánknak kitűnő a híre a világban. A nyugat-európai szakemberek is emlékeznek még a szöuli 11 magyar aranyéremre, sőt, az 1952-es helsinki olimpia sikerére is. Az általános vélemény szerint nincs akadálya annak, hogy a magyar sportszervezetek csatlakozzanak partnerszervezeteikhez. Nyugat-Európa kész az együttműködésre, mert amint elhangzott, velünk gazdagszik a testület. Többen bejelentették, szeretnének Magyarországra látogatni, személyes tapasztalatokat szerezni. Erre valószínűleg jövő márciusban már sor kerül, ugyanis a tervek szerint Budapest ad otthont az Európa Tanács sportminiszteri konferenciájának. A háború után a város sportközvéleményének hangulatát sokáig a labdarúgócsapat szereplése határozta meg. 1947 tavaszán benevezett a gárda a Délkeleti bajnokságba Mezőtúr, Szarvas és Békésszentandrás társaságában. Ha valahol, hát Túrkevén ugyancsak nekibuzdult az MHK-mozgalom, a városi sporttelep zsúfolásig telt sportoló fiatalokkal. Pattogott a röplabda is, évente legalább egyszer megrendezték a házi lövész- és teke-, vagy ahogy itt mondták, a kugliversenyeket is. 1954 decemberében megalakult a Traktor Sportkör, és a foci - hát az elpusztíthatatlan volt. A birkózás Sallay Károly kezdeményezésére indult a Kaszinó termében. Ám az igazi minőségi változás 1969-ben következett be, amikor Budapestről hazatért egy jámbor óriás, Kiss Kálmán egykori versenyző, aki társadalmi munkában kezdte a sportág elemeit oktatni a Bagókocsma dohos helyiségében. Egymás után sorjáztak elő keze alól az úttörő olimpiai bajnokok, mígnem egy igazgyöngyöt is talált az ügybuzgó edző. Az egyik edzés előtt felfigyelt egy harcias apróságra, aki paprikavörösen ugrott neki több fejjel magasabb társainak, és csépelte, püfölte őket olyan hévvel, hogy a havas kucsma az orráig csúszott. Ez az apróság volt Bíró László, a Ferencváros jelenlegi versenyzője, aki 1982-ben szabadfogásban Európa-baj- nokságot nyert. A jelenben a város kézilabdacsapatáról kell szólni, amelyik váltakozó sikerrel szerepelt az évek során, és két ügybuzgó testnevelő tanár neve kívánkozik ide: Túri Imréé, aki az atlétákkal és a kézilabdásokkal foglalkozik legszívesebben, és Kurtz Józsefé, aki a tornászokkal produkál figyelemreméltó eredményt. Közben a Bagó-kocsma szerepét egy igazán rangos sportcsarnok vette át, melynek építése nem minden kaland nélkül zajlott. A krónikája mindenképp megérdemelne egy visszaemlékező írást. Hogy mit hoz Túrkeve számára a jövő? Nem lenne haszontalan dolog alaposan megismerni a sportélet múltját, s az önként szerveződő társulások, egyletek mintájára kovácsolni össze a sportolók és együttérzők körét. Palágyi Béla Athén is fogad olimpikonokat? Várhatóan a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is megvizsgálja annak lehetőségét, hogy Athén megkaphatja-e az 1996-os nyári olimpiai játékok maratoni futó számának rendezési jogát - mondta Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke Milánóban, ahol díjat nyújtott át a Gazzetta dello Sport című itáliai sport napilap kollektívájának az olimpiai eszme népszerűsítéséért.- Ez egyelőre csak ötletként vetődött fel, így aztán ez ügyben semmilyen konkrétummal nem tudok szolgálni - nyilatkozta Samaranch az őt faggató újságíróknak.- Ezt a felvetést mindenekelőtt meg kell vitatnunk görög és amerikai barátainkkal, a javaslat csak utána kerülhet a NOB Végrehajtó Bizottsága elé. Ismert, hogy a NOB-tagok szeptember közepén Tokióban - titkos szavazással - a hat pályázó város közül az amerikai Atlantát választották ki az 1996-os nyári ötkarikás játékok színhelyéül. Ám már akkor utaltak arra, hogy az újkori olimpiák történetének első házigazdája, Athén mindenféleképpen megérdemelne egy rangos versenyt, amivel méltóképpen megünnepelhetnék a centenáriumot. vC sf —■ <:. j ' *----r>—--------. -i ■ i '— A sport helye a változó világban ti I J 5 I
