Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-06 / 154. szám

1990. OKTÓBER 6. 11 Donkó László: Nyárutó Afrikából jött, elefántháton, lassan hömpölygőit, széllel trombitált, nem igazoltatták a határon, még izzik tőle körül a világ. Fátyolfelhö volt úticsomagja, kísérte a főn, a fürge monszun is, délibábot szőtt betonútokra, min az emlékünk álom-nyárba visz... Hívják őt: vénasszonyok nyarának, nékem muskotályízü nyárutó, nomád tüz-nyilával ha támad, alatta, hlísölni, ott ring a tó... Afrikából jött elefánttrappal, a Mátra felé, északnak siet, s a Nyírség felől gyapjas csapatban helyébe ködök jönnek, ősziek... Szolgálhat jó és rossz célokat A humorról Miért viccelünk? Miért ingerel nevetésre egy történet, egy gesz­tus, egy karikatúra? Freud sajátos jelentőséget tulajdonított a vicc­nek: tudattalan érzelmeink, elfoj­tott vágyaink, kívánságaink, elrej­tett agressziós szándékaink megje­lenítését vélte felfedezni benne. Rajta kívül viszonylag kevés szak­ember foglalkozott a humor lélek­tanával. 1976 nyarán, Dél-Anglia egyik divatos nyaralóhelyén tar­tották a pszichológia történetének talán egyik legkülönösebb kong­resszusát, amelyben megjelent vagy ötszáz pszichológus, szocio­lógus, karikaturista, humorista, hogy megvitassák a humor, a ne­vetés témáját, s hogy választ kap­janak a kérdésre: miért is neve­tünk? Köztudott, hogy a humor kivál­totta jókedv, a nevetés, biológiai változásokat idéz elő a szerveze­tünkben. Megemelkedik a vérnyo­másunk, vérkeringésünk élénkeb­bé válik. Egy kiadós nevetés által meg­dolgoztatott rekeszizmunk hozzá­segíti a tüdőt ahhoz, hogy a legmé­lyebb zugai is alaposan átszellőz­zenek. A vidámság érzése bonyo­lult hormonváltozásokat is előidéz -, egyszóval az öröm bejárja lel­künket és testünket, jótékonyan hat idegrendszerünkre és egész szervezetünkre. Igen jelentős tényezője a hu­mornak, hogy szinte minden szán­dékunk kifejezhető általa, mégpe­dig úgy, hogy ügyesen átléphetjük mindazon buktatókat, amelyeket egyenes közléseinkkel nem min­dig kerülhetnénk meg. A humori­záló ember mindig leleplezi ma­gát: rejtett közlései, titkolt szándé­kai mindig fellelhetőek a vicc tar­talmában. Elsősorban azonban fi­gyelemre, részvételre kényszeríti hallgatóját. Aki neked ront egy viccel, az közös játékra invitál, azt akarja, hogy hallgasd meg, vála­szolj neki, kényszerít, hogy be­szélgess vele. Leginkább akkor történik ez, amikor a humorizáló tisztában van azzal, hogy kívánsá­gaival, szándékaival nem rukkol­hat ki szíve szerinti egyenes be­széddel. Ha egy férfi pikáns viccet mesél egy nőnek, talán éppen fel­hívásnak szánja. De éppen így ki­lóg a lóláb, ha főnökünket - akit túlságosan tisztelünk, vagy aki igencsak kevés figyelemre méltat minket - viccel szólítjuk le a büfé­ben. Humorba csomagolva szinte mindent eladhatunk. A vicceken keresztül szólhatunk politikai né­zeteinkről, közölhetjük, miként vélekedünk a szerelemről, a sze­xualitásról, feletteseinkről, család­tagjainkról. De tudathatjuk ember­társainkat arról is, hogyan viszo­nyulunk a legkülönfélébb értékek­hez, hazához, nemzethez, házas­sághoz, hűséghez. Más kérdés, hogy hallgatóságunk nevetése őszinte avagy nem, fanyalog vic­ceink felett, vagy cinkostársunkká szegődik, és összenevet velünk, . i t t i ü Már a fenti felsorolásból is nyil­vánvalónak tűnhet, hogy a humor sokszor romboló, destruktív, hi­szen igen gyakran olyasmit tesz nevetség tárgyává, amit egyébként igen komolyan veszünk, vagy leg­alábbis komolyan kell, hogy ve­gyünk. Ily módon azonban a hu­mor hozzásegít bennünket ahhoz, hogy negatív szándékainkat nem- kívánatos gondolatainkat álruhába öltöztessük, s a kimondhatatlant mégis valamilyen módon kimond­juk, közöljük, ily módon is köny- nyítve magunkon és lelki terhein­ken. Az emberek megalkották a társadalmi együttélés .normáit. Szabályok és elvárások bonyolult rendszere szabályozza viselkedé­sünket: többé-kevésbé tudjuk, hogy az adott helyzetben ki, mit vár tőlünk. Tisztelni kell anyánkat és apánkat, valamint a főnökein­ket, becsülni kell az arra érdemest, megvédeni a gyengét, szánni az elesettet. És legfőképpen őriznünk kell a számunkra oly becses érté­keket: a szerelmet, az anyaságot, a lélek és a szellem tisztaságát, a test épségét, a hierarchiát, a szó igaz­ságát. Eddig a normák és az érté­kek! Ezután következnek a vá­gyak, a kísértések, hogy áthágjuk a normákat, csorbát ejtsünk az ér­tékeken, elkalandozzunk a tilosba. Ez viszont illetlen, szabados, oly­kor bűnös tettekhez vezetne. Te­gyük tehát más módon, úgy, hogy ne szúrjon szemet senkinek, öltöz­tessük illendő, elfogadható ruhába - humorba. Ilyenkor alaposan "ki­pufoghatjuk" magunkat. Ám szó sincs róla, hogy a humor mindig rombol! Éppen javíthat is: kipellengérezhetjük általa a hibá­kat, nevetségessé tehetjük azt, ami rossz, ami helytelen. A szenvedők és a kiszolgáltatottak is gyakran keresnek és találnak menedéket a humorban. Pillanatnyi felszabadu­lást jelent, ha összenevethetnek egymással szenvedéseik, megpró­báltatásaik okozóinak a háta mö­gött. Hasonló feszültségcsökkentő hatása van a humornak veszély- helyzetben. Kinevetni a fenyegető veszedelmet, ez nagy megköny- nyebbülés mmindenki számára. A humor tehát szelepként működik: rajta keresztül kifújhatjuk indula­tainkat, feszültségeinket. Ám ugyanakkor fegyverül szolgál azok számára, akik kisebbrendű­nek, gyengének érzik magukat. Ha egy találó viccel maguk alá gyűr­hetnek valakit, ha percnyi időre is, de visszanyerhetik méltóságukat, önbecsülésüket. A humor az emberek közötti érintkezés egyik fontos eszköze. S mint ilyen, egyaránt szolgálhat jó és rossz célokat. Az alpári, otrom­ba, illetlen viccek sértenek, meg­aláznak, bántanak. A frappáns, jól időzített, értelmes humor gazda­gítja szellemünket, elviselhetővé teszi a kellemetlent, áthidalja az emberek között oly gyakran előál­ló kommunikációs zavart, közele­désre, barátkozásra, összenevetés­re bátorít. Dr.. Flarm Zsuzsa * l.< I: t Néplap Barkácstanács Mire jó a börhulladék? Bútorok felújítása során, vagy régebbi holmik átszabásakor ke­letkezhet annyi bőr- vagy műbőr hulladék, hogy felmerülhet a gondolat, ezekkel még érdemes lenne valamit kezdeni. Sok olyan apró tárgy létezik, amit házilag is el lehet készíteni e maradékokból. Aki megbarát­kozott a kis bőrdarabkák egy­máshoz öltögetésével, akkor is folytathatja munkáját, ha már ki­fogyott a házi készletből. Több használtanyag- és MEH-keres- kedésben is válogathat a mások által fel nem használt bőrökből. Amit egy bőrgyár már nem hasz­nosíthat, még jó szolgálatot tehet háztartásunkban. Kemény vastag marhabőrből asztali írószertartót vagy naptár­támaszt érdemes készíteni. Az 1. ábrán látható módon kézi lyu­kasztóval vághatok ki a bőrma­dzag vagy spárga befűzésére szolgáló helyek, vagy un. pop­szegeccsel erősíthetjük össze a darabokat. Ám akad korszerűbb megoldás is. Ha van bőrragasz­tónk, ezzel erősíthetjük egymás­hoz az egyes elemeket. A vékonyabb bőrökből kis ta- sakokat és pénztárcát a legegy­szerűbb varrni. A szemüvegtok és a két-három toll tárolására al­kalmas tolltartó összehozása sem ördöngösség. Ez utóbbit ki­sebb gyermekek is könnyedén meg tudják csinálni. A varráshoz vagy ún. bőrvarró cérnát vagy vékony damilt használjunk. El­lenkező esetben az állandó hasz­nálat mellett gyakran kéne újra varrni a tárgyakat. A 2. képen látható a pénztárcák és különféle tokok néhány változata. Vékony bőrökből készíthetők hangulatos, különlegességszám­ba menő faliképek is, de ezek elsősorban fakeretbe illesztve vagy vastag merev bőrre felra­gasztva mutatnak jól. Csáky Ida GYERMEKVILÁG Bábozás - kicsiknek, nagyoknak ] Készítsetek bábokat! Nem csak időtöltés, de hasznos tevékenység is lesz, ha magatok készítitek el a bábokat. Egy-két műanyag flakon, fakanál, hungarocell, ping­ponglabda, újságpapír, olló, filc, filctoll, varróeszköz, ragasztó se­gítségével egész bábcsapat készít­hető. Nagyobb gyerekek kis tesvé- rük szórakoztatására is bábozhat- nak. Ötletek a bábkészítéshez: Újságpapírra filccel rárajzolha­tod a figurákat, kifesthetitek. Hungarocellre ragasztva, pálcá­ra, botra erősítve kész is a színes bábfigura. A háztatásban használatos mo­sószeres műanyag flakonok is jó bábtestek. Filctollal megrajzolhatjátok az arcokat, a textíliából, filcből színes papírból, újságpapírból készített ruhákba öltöztethetitek. Ötletes bábfejeket lehet csinálni ping­ponglabdából. Ragasztással erő­síthető a flakonból készült bábtest­re. A mini bábszínház művészei között előkelő helyet foglalnak el a fakanálbábok. Különböző mére­tűeket vegyetek a piacon, háztartá­si boltban. A rongyoszsákból elő­került színes anyagokból, pamut­darabokból jól díszíthetők. Például ha egy rókát akarsz csi­nálni, piros anyagból kivágod fe­jének, farkának kontúrját, körülvá- god szemeit is. A fejet a fakanál fejére ragasztod, bajszot pamutból erősítesz rá. A faroklapot előbb kartonra ra­gasztod, majd a fakanál nyelére - fejétől arányos távolságban - erő­síted fel. A babáknak papírból vagy rongydarabkákból szabha­tod, varrhatod a ruhát. Mi legyen a díszlet? A legegyszerűbb díszlet a kar­tonra, hungarocellre festett, mely­nek hátán hurkapálcára bot kerül, amellyel mozgatod. (Erdő, falu, város, táj, épületek ábrázolására a legjobb.) De ötletes megoldás, ha gyufásdobozokat színes papírral bevonsz, jellegzetes rajzokkal dí­szíted - jó bútordíszlet. Jó díszlet a hurkapálcára cérná­val felerősített növény, állat, és olyan absztrakt figurák, melyek a légáram mozgására megmozdul­nak. Elevenebbé, élőbbé teszik a bábelőadást. Vedd elő a fantáziádat, és te is találj ki bábokat, díszleteke»! Ha készen vagytok, erősítsetek egy le­pedőt két széktámla közé, s mögé bújva elevenítsétek fel a mesét. Jó szórakozás, a kicsik alkotó kedvé­nek fokozását szolgálja, ha a bá­bokkal ők "találhatnak ki" mesét vagy történetet. Meglátod, nagy si­ker lesz, s ez örömet okoz neked is, kistestvérednek is. Karizomfejlesztő játék Villámgyors "talicskaver­seny", ahol a két versenyző kö­zül felváltva egyik a "talicska". Kezdetben tíz-húsz, később - gyakorlás után - harminc-öten fekvőtámasz is segít az erősö­désben. (Ezt is lehet versenysze­rűen, időre vagy darabszámra végezni.) Autósoknak Hogyha közlekedési rendőr lennék... Szeretném, hogy az emberek ezt messziről lássák rajtam. Ezért ha a főnökeim hagynák, újra fehér derékszíját hordanék, az utakon a többi közlekedőnek mindig jó példát mutatnék. Ezért a biztonsági övemet menetköz­ben mindig becsatolnám, hisz ha valaki, én biztosan tudnám, mennyire fontos ez. Még a parancsnokomra is rá­parancsolnék, hogy csatolja be magát, hisz az elmúlt negyven év tapasztalataiból végre megtanul­hatta volna már, hogy mennyi mmindenkire nem lehet számíta­ni, akiről korábban mást hittünk. Egy balesetnél hátha a jó isten segít! A megengedett sebességet csak akkor lépném túl, ha meg­különböztetettjelzésekkel kelle­ne haladnom, hisz különben nin­csenek különleges előjogaim. Szürkületben, elsőként kap­csolnám be járművem tompított fényszóróit. Az ellenőrzésre megállított autó vezetőjének udvaiasan kö­szönnék nemre, fajra, vallásra és politikai hovatartozásra való te­kintet nélkül. Akkor is ezt ten­ném, ha látnám az illetőn, hogy legszívesebben felnyársalna a tekintetével. Mindig kerek perec megmon­danám, hogy milyen szabálysze­gés elkövetéséért állítottam meg, sose tőle kérdezném meg, hogy: "Na mit gondol, mit köve­tett el?" A szabályszegés tényét kétsé­get kizáró módon bizonyítanám, mert tudom, hogy elmúlt az az idő, amikor mindig a "szervnek" volt igaza. Ha fegyvert is viselt, annál inkább. Nem háborodnék fel azon, ha az állampolgár meg­próbálna kibújni a felelősség alól. Tudomásul venném, hogy a rendőr elvesztett tekintélyét nem hangerejével, hanem jogilag tá­madhatatlan intézkedéseivel, a szabályszegés elkövetésének objektív bizonyításával nyerheti vissza - körülbelül majd egy em- beröltőnyi idő elteltével. Ha valakit megbírságolni kényszerültem,' semmi esetre sem használnám búcsúzáskor a"Viszontlátásra" köszönést, mert ez legfeljebb nekem lehet kellemes, neki biztosan nem. Sosem ott büntetnék, ahol ez a legkönnyebb, hanem ahol a sza­bályszegés a legveszélyesebb. Pánikszerűen nekiállnék leg­alább egy idegen nyelvet megta­nulni, mert belátnám, hogy az útlevelet zsebre tevő és a bírsá­gért markát tartó rendőr legfel­jebb Európa balkáninak nevezett részén lehet büszke e tettére, ott viszont senki nem akar öt év múlva világkiállítást rendez­ni. És ha az előbbi feltételeknek mindig és maradéktalanul eleget tennék, jókat szórakoznék főnö­keim egzisztenciális aggodalma­in. Hisz pontosan érezném, hogy én nem csak a diktatúrában, de a jogállamiság küszöbén is pótol­hatatlan vagyok. És nagyon, de nagyon rossz néven venném, ha bárki, akár "fentről", akár "lent­ről" hülyének tartana, még in­kább, ha civilizált mivoltomat bizonyító, előzőekben felsorolt tények ellenére annak is nevez­ne. I.F. Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet ; j. i - . . > .

Next

/
Thumbnails
Contents