Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-06 / 154. szám
1990. OKTÓBER 6. 11 Donkó László: Nyárutó Afrikából jött, elefántháton, lassan hömpölygőit, széllel trombitált, nem igazoltatták a határon, még izzik tőle körül a világ. Fátyolfelhö volt úticsomagja, kísérte a főn, a fürge monszun is, délibábot szőtt betonútokra, min az emlékünk álom-nyárba visz... Hívják őt: vénasszonyok nyarának, nékem muskotályízü nyárutó, nomád tüz-nyilával ha támad, alatta, hlísölni, ott ring a tó... Afrikából jött elefánttrappal, a Mátra felé, északnak siet, s a Nyírség felől gyapjas csapatban helyébe ködök jönnek, ősziek... Szolgálhat jó és rossz célokat A humorról Miért viccelünk? Miért ingerel nevetésre egy történet, egy gesztus, egy karikatúra? Freud sajátos jelentőséget tulajdonított a viccnek: tudattalan érzelmeink, elfojtott vágyaink, kívánságaink, elrejtett agressziós szándékaink megjelenítését vélte felfedezni benne. Rajta kívül viszonylag kevés szakember foglalkozott a humor lélektanával. 1976 nyarán, Dél-Anglia egyik divatos nyaralóhelyén tartották a pszichológia történetének talán egyik legkülönösebb kongresszusát, amelyben megjelent vagy ötszáz pszichológus, szociológus, karikaturista, humorista, hogy megvitassák a humor, a nevetés témáját, s hogy választ kapjanak a kérdésre: miért is nevetünk? Köztudott, hogy a humor kiváltotta jókedv, a nevetés, biológiai változásokat idéz elő a szervezetünkben. Megemelkedik a vérnyomásunk, vérkeringésünk élénkebbé válik. Egy kiadós nevetés által megdolgoztatott rekeszizmunk hozzásegíti a tüdőt ahhoz, hogy a legmélyebb zugai is alaposan átszellőzzenek. A vidámság érzése bonyolult hormonváltozásokat is előidéz -, egyszóval az öröm bejárja lelkünket és testünket, jótékonyan hat idegrendszerünkre és egész szervezetünkre. Igen jelentős tényezője a humornak, hogy szinte minden szándékunk kifejezhető általa, mégpedig úgy, hogy ügyesen átléphetjük mindazon buktatókat, amelyeket egyenes közléseinkkel nem mindig kerülhetnénk meg. A humorizáló ember mindig leleplezi magát: rejtett közlései, titkolt szándékai mindig fellelhetőek a vicc tartalmában. Elsősorban azonban figyelemre, részvételre kényszeríti hallgatóját. Aki neked ront egy viccel, az közös játékra invitál, azt akarja, hogy hallgasd meg, válaszolj neki, kényszerít, hogy beszélgess vele. Leginkább akkor történik ez, amikor a humorizáló tisztában van azzal, hogy kívánságaival, szándékaival nem rukkolhat ki szíve szerinti egyenes beszéddel. Ha egy férfi pikáns viccet mesél egy nőnek, talán éppen felhívásnak szánja. De éppen így kilóg a lóláb, ha főnökünket - akit túlságosan tisztelünk, vagy aki igencsak kevés figyelemre méltat minket - viccel szólítjuk le a büfében. Humorba csomagolva szinte mindent eladhatunk. A vicceken keresztül szólhatunk politikai nézeteinkről, közölhetjük, miként vélekedünk a szerelemről, a szexualitásról, feletteseinkről, családtagjainkról. De tudathatjuk embertársainkat arról is, hogyan viszonyulunk a legkülönfélébb értékekhez, hazához, nemzethez, házassághoz, hűséghez. Más kérdés, hogy hallgatóságunk nevetése őszinte avagy nem, fanyalog vicceink felett, vagy cinkostársunkká szegődik, és összenevet velünk, . i t t i ü Már a fenti felsorolásból is nyilvánvalónak tűnhet, hogy a humor sokszor romboló, destruktív, hiszen igen gyakran olyasmit tesz nevetség tárgyává, amit egyébként igen komolyan veszünk, vagy legalábbis komolyan kell, hogy vegyünk. Ily módon azonban a humor hozzásegít bennünket ahhoz, hogy negatív szándékainkat nem- kívánatos gondolatainkat álruhába öltöztessük, s a kimondhatatlant mégis valamilyen módon kimondjuk, közöljük, ily módon is köny- nyítve magunkon és lelki terheinken. Az emberek megalkották a társadalmi együttélés .normáit. Szabályok és elvárások bonyolult rendszere szabályozza viselkedésünket: többé-kevésbé tudjuk, hogy az adott helyzetben ki, mit vár tőlünk. Tisztelni kell anyánkat és apánkat, valamint a főnökeinket, becsülni kell az arra érdemest, megvédeni a gyengét, szánni az elesettet. És legfőképpen őriznünk kell a számunkra oly becses értékeket: a szerelmet, az anyaságot, a lélek és a szellem tisztaságát, a test épségét, a hierarchiát, a szó igazságát. Eddig a normák és az értékek! Ezután következnek a vágyak, a kísértések, hogy áthágjuk a normákat, csorbát ejtsünk az értékeken, elkalandozzunk a tilosba. Ez viszont illetlen, szabados, olykor bűnös tettekhez vezetne. Tegyük tehát más módon, úgy, hogy ne szúrjon szemet senkinek, öltöztessük illendő, elfogadható ruhába - humorba. Ilyenkor alaposan "kipufoghatjuk" magunkat. Ám szó sincs róla, hogy a humor mindig rombol! Éppen javíthat is: kipellengérezhetjük általa a hibákat, nevetségessé tehetjük azt, ami rossz, ami helytelen. A szenvedők és a kiszolgáltatottak is gyakran keresnek és találnak menedéket a humorban. Pillanatnyi felszabadulást jelent, ha összenevethetnek egymással szenvedéseik, megpróbáltatásaik okozóinak a háta mögött. Hasonló feszültségcsökkentő hatása van a humornak veszély- helyzetben. Kinevetni a fenyegető veszedelmet, ez nagy megköny- nyebbülés mmindenki számára. A humor tehát szelepként működik: rajta keresztül kifújhatjuk indulatainkat, feszültségeinket. Ám ugyanakkor fegyverül szolgál azok számára, akik kisebbrendűnek, gyengének érzik magukat. Ha egy találó viccel maguk alá gyűrhetnek valakit, ha percnyi időre is, de visszanyerhetik méltóságukat, önbecsülésüket. A humor az emberek közötti érintkezés egyik fontos eszköze. S mint ilyen, egyaránt szolgálhat jó és rossz célokat. Az alpári, otromba, illetlen viccek sértenek, megaláznak, bántanak. A frappáns, jól időzített, értelmes humor gazdagítja szellemünket, elviselhetővé teszi a kellemetlent, áthidalja az emberek között oly gyakran előálló kommunikációs zavart, közeledésre, barátkozásra, összenevetésre bátorít. Dr.. Flarm Zsuzsa * l.< I: t Néplap Barkácstanács Mire jó a börhulladék? Bútorok felújítása során, vagy régebbi holmik átszabásakor keletkezhet annyi bőr- vagy műbőr hulladék, hogy felmerülhet a gondolat, ezekkel még érdemes lenne valamit kezdeni. Sok olyan apró tárgy létezik, amit házilag is el lehet készíteni e maradékokból. Aki megbarátkozott a kis bőrdarabkák egymáshoz öltögetésével, akkor is folytathatja munkáját, ha már kifogyott a házi készletből. Több használtanyag- és MEH-keres- kedésben is válogathat a mások által fel nem használt bőrökből. Amit egy bőrgyár már nem hasznosíthat, még jó szolgálatot tehet háztartásunkban. Kemény vastag marhabőrből asztali írószertartót vagy naptártámaszt érdemes készíteni. Az 1. ábrán látható módon kézi lyukasztóval vághatok ki a bőrmadzag vagy spárga befűzésére szolgáló helyek, vagy un. popszegeccsel erősíthetjük össze a darabokat. Ám akad korszerűbb megoldás is. Ha van bőrragasztónk, ezzel erősíthetjük egymáshoz az egyes elemeket. A vékonyabb bőrökből kis ta- sakokat és pénztárcát a legegyszerűbb varrni. A szemüvegtok és a két-három toll tárolására alkalmas tolltartó összehozása sem ördöngösség. Ez utóbbit kisebb gyermekek is könnyedén meg tudják csinálni. A varráshoz vagy ún. bőrvarró cérnát vagy vékony damilt használjunk. Ellenkező esetben az állandó használat mellett gyakran kéne újra varrni a tárgyakat. A 2. képen látható a pénztárcák és különféle tokok néhány változata. Vékony bőrökből készíthetők hangulatos, különlegességszámba menő faliképek is, de ezek elsősorban fakeretbe illesztve vagy vastag merev bőrre felragasztva mutatnak jól. Csáky Ida GYERMEKVILÁG Bábozás - kicsiknek, nagyoknak ] Készítsetek bábokat! Nem csak időtöltés, de hasznos tevékenység is lesz, ha magatok készítitek el a bábokat. Egy-két műanyag flakon, fakanál, hungarocell, pingponglabda, újságpapír, olló, filc, filctoll, varróeszköz, ragasztó segítségével egész bábcsapat készíthető. Nagyobb gyerekek kis tesvé- rük szórakoztatására is bábozhat- nak. Ötletek a bábkészítéshez: Újságpapírra filccel rárajzolhatod a figurákat, kifesthetitek. Hungarocellre ragasztva, pálcára, botra erősítve kész is a színes bábfigura. A háztatásban használatos mosószeres műanyag flakonok is jó bábtestek. Filctollal megrajzolhatjátok az arcokat, a textíliából, filcből színes papírból, újságpapírból készített ruhákba öltöztethetitek. Ötletes bábfejeket lehet csinálni pingponglabdából. Ragasztással erősíthető a flakonból készült bábtestre. A mini bábszínház művészei között előkelő helyet foglalnak el a fakanálbábok. Különböző méretűeket vegyetek a piacon, háztartási boltban. A rongyoszsákból előkerült színes anyagokból, pamutdarabokból jól díszíthetők. Például ha egy rókát akarsz csinálni, piros anyagból kivágod fejének, farkának kontúrját, körülvá- god szemeit is. A fejet a fakanál fejére ragasztod, bajszot pamutból erősítesz rá. A faroklapot előbb kartonra ragasztod, majd a fakanál nyelére - fejétől arányos távolságban - erősíted fel. A babáknak papírból vagy rongydarabkákból szabhatod, varrhatod a ruhát. Mi legyen a díszlet? A legegyszerűbb díszlet a kartonra, hungarocellre festett, melynek hátán hurkapálcára bot kerül, amellyel mozgatod. (Erdő, falu, város, táj, épületek ábrázolására a legjobb.) De ötletes megoldás, ha gyufásdobozokat színes papírral bevonsz, jellegzetes rajzokkal díszíted - jó bútordíszlet. Jó díszlet a hurkapálcára cérnával felerősített növény, állat, és olyan absztrakt figurák, melyek a légáram mozgására megmozdulnak. Elevenebbé, élőbbé teszik a bábelőadást. Vedd elő a fantáziádat, és te is találj ki bábokat, díszleteke»! Ha készen vagytok, erősítsetek egy lepedőt két széktámla közé, s mögé bújva elevenítsétek fel a mesét. Jó szórakozás, a kicsik alkotó kedvének fokozását szolgálja, ha a bábokkal ők "találhatnak ki" mesét vagy történetet. Meglátod, nagy siker lesz, s ez örömet okoz neked is, kistestvérednek is. Karizomfejlesztő játék Villámgyors "talicskaverseny", ahol a két versenyző közül felváltva egyik a "talicska". Kezdetben tíz-húsz, később - gyakorlás után - harminc-öten fekvőtámasz is segít az erősödésben. (Ezt is lehet versenyszerűen, időre vagy darabszámra végezni.) Autósoknak Hogyha közlekedési rendőr lennék... Szeretném, hogy az emberek ezt messziről lássák rajtam. Ezért ha a főnökeim hagynák, újra fehér derékszíját hordanék, az utakon a többi közlekedőnek mindig jó példát mutatnék. Ezért a biztonsági övemet menetközben mindig becsatolnám, hisz ha valaki, én biztosan tudnám, mennyire fontos ez. Még a parancsnokomra is ráparancsolnék, hogy csatolja be magát, hisz az elmúlt negyven év tapasztalataiból végre megtanulhatta volna már, hogy mennyi mmindenkire nem lehet számítani, akiről korábban mást hittünk. Egy balesetnél hátha a jó isten segít! A megengedett sebességet csak akkor lépném túl, ha megkülönböztetettjelzésekkel kellene haladnom, hisz különben nincsenek különleges előjogaim. Szürkületben, elsőként kapcsolnám be járművem tompított fényszóróit. Az ellenőrzésre megállított autó vezetőjének udvaiasan köszönnék nemre, fajra, vallásra és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül. Akkor is ezt tenném, ha látnám az illetőn, hogy legszívesebben felnyársalna a tekintetével. Mindig kerek perec megmondanám, hogy milyen szabályszegés elkövetéséért állítottam meg, sose tőle kérdezném meg, hogy: "Na mit gondol, mit követett el?" A szabályszegés tényét kétséget kizáró módon bizonyítanám, mert tudom, hogy elmúlt az az idő, amikor mindig a "szervnek" volt igaza. Ha fegyvert is viselt, annál inkább. Nem háborodnék fel azon, ha az állampolgár megpróbálna kibújni a felelősség alól. Tudomásul venném, hogy a rendőr elvesztett tekintélyét nem hangerejével, hanem jogilag támadhatatlan intézkedéseivel, a szabályszegés elkövetésének objektív bizonyításával nyerheti vissza - körülbelül majd egy em- beröltőnyi idő elteltével. Ha valakit megbírságolni kényszerültem,' semmi esetre sem használnám búcsúzáskor a"Viszontlátásra" köszönést, mert ez legfeljebb nekem lehet kellemes, neki biztosan nem. Sosem ott büntetnék, ahol ez a legkönnyebb, hanem ahol a szabályszegés a legveszélyesebb. Pánikszerűen nekiállnék legalább egy idegen nyelvet megtanulni, mert belátnám, hogy az útlevelet zsebre tevő és a bírságért markát tartó rendőr legfeljebb Európa balkáninak nevezett részén lehet büszke e tettére, ott viszont senki nem akar öt év múlva világkiállítást rendezni. És ha az előbbi feltételeknek mindig és maradéktalanul eleget tennék, jókat szórakoznék főnökeim egzisztenciális aggodalmain. Hisz pontosan érezném, hogy én nem csak a diktatúrában, de a jogállamiság küszöbén is pótolhatatlan vagyok. És nagyon, de nagyon rossz néven venném, ha bárki, akár "fentről", akár "lentről" hülyének tartana, még inkább, ha civilizált mivoltomat bizonyító, előzőekben felsorolt tények ellenére annak is nevezne. I.F. Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet ; j. i - . . > .
