Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-06 / 154. szám
1990. OKTÓBER 6. 7 a helyhatósági választások Aelőtti pénteken, a váratlan ajándékként lánkköszöntő nyárias napsütésben nagy feltűnést és kisebb “tömegkarambolt” okozott megjelenésem Jászágón, a legkisebb jász településen. Az érdeklődés nem személyemnek, hanem a falu “főutcáján” lassan végigguruló bogárfekete, öreg autómnak szólt. Az iskola udvaráról percekkel azelőtt kikerekezett alsótagozatból az egyik kisfiú csodálkozásában leesett a biciklijéről, a többi is megtorpanva bámult utánam.- Kihasználjuk a jó időt, az egész iskola kirándul. A felsőtagozat messzebbre megy, ők korábban indultak, az alsósok csak ide a közeli erdőig - mondta percekkel később igazgatói irodájában Fellner Ferenc. A kerékpáros “öreg diák” csapattal az árokszállási országúton magam is találkoztam, közöttük jóval kisebb feltűnést keltve. A műútról a falu főutcájára befordulva régi helyismeretemre támaszkodva próbáltam eligazodni: itt jobbra, az apró, ligetes főtér fái mögött van a tanácsháza, mellette a “pártház”, az orvosi rendelő, és igen, itt a sarkon, ugyanolyan elhagyottan a “kultúr”. De lám, az út másik oldalán, a bisztrónak átkeresztelt italbolttól balra egy “új” ABC épült, tőle jobbra pedig egy igazán friss, városi módi szerinti butikos pavilon átható. A változások apró jelei másnak talán fel sem tűnnének, de én majd huszonnégy évvel ezelőtt jártam itt utoljára, egy panaszos levél miatt. A megírt riport azonban külső cenzorok tiltása miatt csak “megíratlan” formában jelenhetett meg, egy fél évvel utóbb, “regényes” elemekkel fűszerezve, folytatásos riport- novellaként. Az ágóiak - különösen s “beavatottak” - azonban magukra ismertek, mint ahogy a szereposztásból akkoriban a megyében sok helyen ismerhettek magukra a sértő hatalom birtokosai és a megbántott emberek. Huszonnégy évvel ezelőtt itt a sarkon az óvoda sem állt még. Emlékszem, akkoriban a négyszállási kültelki iskola lebontása okozott kisebb háborúskodást: a tanács vezetői azzal érveltek, hogy az építőanyag kell az új óvodához, a tanyasoron lakók pedig ragaszkodtak volna az isa századok múltán, tanyaközpontból 1952-ben ismét községi rangra emelkedett falu, csak önállóságának ismételt elvesztése után valósíthatta meg ezt a gondolatot. 1989. októberéig a falu egyetlen tornya a báró Klé- belsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter elemi iskolai programja keretében épített tanyasi iskolakápolna zöldülő bádogteteje volt, amelyik még ma is őrzi a keresztet, bár az évek, évtizedek során az iskolát már többször átépítették, bővítették. Az iskola szomszédságában levő új templom tornya még az időt is mutatja - már az új, a téli időszámítás szerintit. Az a falu, ahol templomot építenek, hisz a feltámadásban, legalább is a fennmaradásban.- Megállt az elvándorlás a faluból, sőt már két pesti család is vásárolt itt házat. (Tavasztól őszig való “nyaralónak” gondolom magamban - tovább hallgatAz iskolaudvaron beszélgetünk, erről az oldalról jól látszik, hogy frissen tatarozták az épületet. Fellner Ferenc a szeptember elsejétől újra nyolc évfolyamos jászágói általános iskola augusztusban kinevezett igazgatója éppen az imént robogott el egy Ladával Árokszállásra, a tanácsra, hogy az utolsó “hivatali” napon kikaparja tőlük a tatarozás befejezéséhez még hiányzó pénzt. Útközben még egy pillantást vet a mesebeli kerek erdő széléig kerekező kisdiákjaira is. Délután, amikor ismét találkozom vele, meglehetősen zaklatottnak tűnik.- Nem lehet ott már semmit elintézni - legyint lemondóan - majd talán az új polgármester. A falu társadalmi közéletének a központja most az iskola. A szó valóságos és átvitt értelmében egyaránt. Hiszen most a legfontosabb történés a választásokon kívül, hogy egy gyerek híján a hatvanas évek közepén, amikor itt jártam, az iskola lebontása után a gyalogparti tanyasor gyerekeit oktatta De volt másodállásban tiszteletdíjas kultúrház- igazgató, azonkívül kertészkedő gazdaember.- Két ember életét élte, de legalább három energiája feszül benne - mondja róla ma még aktív pályatársa, Fellner Ferenc.- Lehet, hogy éppen a polgár- mesterség lesz az a meder, amelyik ezeket a sokfelé feszülő energiákat sokféle képességeket a falu érdekében egy irányba tereli - toldom meg a kötelező gratuláló szavakat már a választás után, hétfőn délelőtt, amikor is a változatlanul tündérszép indián nyárban szintén az iskolaudvaron, néhány frissen megválasztott községi képviselő társaságában beszélgetünk. Akkor már tudtuk, hogy Szabó Gyulát megválaszKét korszak mezsgyéjén • i va Bordás Miklós reménykedő szavait.- Jól érzik itt magukat, a kertben megterem nyáron a zöldség, egy kis gyümölcs is. Lehet, hogy idővel azok is visszaszorulnak ide, akik az utóbbi években elköltöztek a városi munka után. - Bordás Miklós negyven-negyvenöt év körüli, postásegyenm- hába öltözött férfi, éppen újságot kézbesít, ha jól látom, a megyei lapot. A címzett, Macsi Sándor, nyugdíjas iskolaigazgató mutat be egymásnak bennünket, s ő árulja el, hogy Bordás Miklós a falu egyik képviselőjelöltje. Nem fejeződött még be az ágói iskola felújítása. Az erre a célra kapott forintokról is a két polgármesternek kell elszámolnia egymással. kólához önerőből hozzáépített kis kápolnához. A tanyasi iskolák felszámolása Ágón így vált egyben “egyházpolitikai” üggyé. Talán akkor fogalmazódott meg az emberekben a gondolat, hogy bent a faluban, nem kápolnát, de templomot emelnek. Mert miféle község az, amelyiknek nincs temploma, hogyan igazítsák útba a helybéliek úgy az idetévedt idegent menjen csak a torony irányában! Különös szeszélye a sorsnak,! hogy szeptembertől minden felsőtagozatos ágói diák újra helyben tanulhat. A nagyközségi tanácstól, illetve a megyétől kétmillió nyolcszázezer forintot kaptak a visszatelepítésre.- Szerencse, hogy a kazán fával is működik, ha elfogy a pénz, majd Gárdonyi idejéhez hasonlóan, minden diák reggelenként otthonról hoz egy hasáb fát, így télen is tudtok majd tanítani - vigasztalom némi maliciá- val a tatarozás miatt nekikeseredett igazgatót. Az önálló, új iskolának 76 diákja van, ebből 48 felsős, és csupán 28 alsótagozatos kisdiák. De, ami a legelgondolkodtatóbb, csupán öt elsős ült be az iskolapadba. Ez az adat ellene mond a templomépítő buzgalomban bujkáló optimizmusnak, inkább dr. Antal Gerő Erdélyből tavaly áttelepült körzeti orvos lehangoló statisztikáját támasztja alá; hathét halálesetre jut a faluban egy élve születés. Az iskola azonban akként is központjává vált az elmúlt napokban a falu társadalmi életének, hogy az egyetlen polgármesterjelölt, Szabó Gyula 80-89- ig a csonkán maradt “tagiskola” vezetője volt. Ez évtől nyugdíjas, de amolyan igazi “lámpás” típusú néptanító volt; tanított a négyszállási tanyasi iskolában, éppen Jászágó élni akar Ezen a képen csak két ágói torony látszik, a harmadikat, a hidroglóbuszt most tavasszal adták át. Száz ház közü nyolcvanban már vezetékes víz van. a felszíntől 4-5 méterre lehetett találni az öntözéshez szükséges talajvizet, ma azonban már 15- 20 méterre is le kell fúrni a kutakat.- A jászágóiak fő jövedelme korábban a pritaminpaprika és a paradicsom termesztése volt Tudom, sokan neheztelnek ránk a faluban azért, hogy vagy két éve nem termelünk részes művelésben szántóföldi paradicsomot, a paprikatermelést pedig még korábban abbahagytuk. Az idén a homokos ágói földeken vállalkozási formában dinnyével kísérleteztünk, szép sikenrel, de ezt zömmel a szomszédos c sanyi és horti dinnyések termelték - mondja Szál» Béla, az árokszállási székhelyű egyesült téesz elnöke. Kép a múltból: Macsi Sándor a helytörténeti gyűjtemény néprajzi tárgyait rendezi. tották a falu újkori történelmének első polgármesterévé. Ezt az első, nem hivatalos és kissé csonka helyhatósági testületi tanácskozást egy fényképesz- kedési alkalomnak köszönhetjük. Macsi Sándor szeretne fényképeket készíteni a falu új vezetőiről az Árokszálláson megjelenő helyi újságba. A megváltozott héttagú képviselőtestületben van traktoros, kisiparos, pedagógus, tsz-részleg- vezető, és itt van Bordás Miklós is, elegáns, bordó bársonyzakóban. Megtudtam róla, hogy a faluban neki van a legnagyobb házikönyvtára; Berényből, Árok- szállásról, sőt Budapestről is meghozatja a legújabb könyeket.- Nem tudom még pontosan mire vállalkoztunk, mit tudunk csinálni, de az emberek bíznak bennünk, bele kell vágnunk. Az biztos, hogy akkora apparátussal, amekkorával a régi tanács dolgozott, soha sem fogunk zöldágra vergődni - mondja Szabó Gyula. Az iskolaépület felől, fényképezőgéppel a kezében Macsi Sándor közeledik. Róla eddig még nem is szóltam, pedig kétnapos barangolásomnak a falu múltjában, jelenében és közeli jövőjében ő volt a kalauza. Régi ismerősöm ő is, amikor először itt jártam, ő volt az iskola igazgatója, és harminc éve szenvedélyes gyűjtője mindennek, ami a település múltjára vonatkozik. Az ő élete, sorsa is érdekes, és ugyanúgy összefonódott a falu történetével, mint a Szabó Gyuláé. Már két éve nyugdíjas, amikor 1988-ban az MSZMP nagyközségi bizottsága úgy döntött, hogy az önállósodás jegyében vissza kell állítatni az ágói párt- alapszervezetet. Hosszas rábeszélés után végül ő vállalta el a titkárságot. A faluban máig ő az utolsó párttitkár. Jászágót ugyanis eddig elkerülte a pártosodás. Arra a kérdésemre, hogy milyen új vagy régi pártok alakultak a Kép a jelenből: fotó készül a falu új vezetőjéről Szabó Gyuláról, az iskola udvarán. faluban, az iskolaudvaron jelenlevők szinte kórusban válaszolták:- Itt csak egy párt van, az ágói- aké! Macsi Sándor sem ragaszkodott nagyon a funkciójához, annál inkább a pártházhoz; hogy a közösségé maradjon, és ne adják el lakásnak, ahogy a tanács szerette volna. A párttagok híján megüresedett házat az ágóiak tevőleges közreműködésével rajtaütésszerűen elfoglalta, odaköltöztették az iskolából a helytörténeti anyagot. Egy kis összefogással szép múzeumot lehetne ott berendezni. Hány szép szándék, nemes elhatározás futott azonban már zátonyra a gazdaság szirtjein. Vajon mit ér az ágóiak templomépítő buzgalma, Szabó Gyula néptanítói hevületű, erkölcsöt, közéletet nemesítő programja, Fellner Ferenc iskolaszervezői lelkesedése vagy Macsi Sándor emlékeket, hagyományt őrző évtizedes megszállottsága, ha a falu megélhetése, gazdasága veszélybe kerül? A faluban szinte kizárólag a termelőszövetkezet jelenti az egyetlen munkalehetőséget A másik jelentős jövedelemforrása az itt élőknek a háztáji “fóliázás”. Igaz, a hetvenes évek elején még A többszöri egyesítés után megmaradt egyetlen ágói termelőszövetkezetet, amely a hetvenes évek elején kipattant, és bírósági ítélettel zárult botrány, majd az azt követő szanálás után éppen kezdett lábra állni, 1978. január elsején sokak szerint bekebelezte az árokszállási Kossuth Tsz.- Mostanában sokat beszélgettem az emberekkel, árokszállásiakkal, ágóiakkal egyaránt, hogy hogyan tovább. Együtt vagy kü- lön-kiilön? Nem merült fel közöttük, legalábbis a többségben nem, a szétválás gondolata. De azt is megértem, ha az (kiállóvá vált önkormányzat önállóan szeretne gazdálkodni a határához tartozó földeken. Ha így döntenek, az lenne a legjobb, ha minél előbb megtörténne a szétválás - olyan ember eltökéltségével mondja ezt Szabó Béla, akin látszik, hogy már legalább valamiben szeretne mihamarabb biztosat tudni. A válás, helyhatósági szinten, a választások után már megtörtént Mindkét falunak van már választott polgármestere, most a vagyon kérdésében először nekik kell egyezségre jutniuk. Rideg Gábor
