Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-05 / 153. szám

1990. OKTÓBER 5. 3 A jó vízgazdólkodású réti földön az aszály ellenére kedvező termést takarítottak be napraforgóból a tiszabői Petőfi Tsz-ben. A hektárankénti 28 mázsás átlagtermés (duplája az elmúlt évinek) révén hatmilliós bevételhez jut a szövetkezet a napraforgóból. Ezzel az előzetes számítások szerint nem lesznek veszteségesek, sőt majdnem egymilliós nyereség is várható zárszámadáskor. Képünkön a tisztításhoz készítik elő a beszállított napraforgót. Fotó: Mészáros János A szolnoki Agronett Kft. a környezetvédelemért Munkára fogták a baktériumokat "Reméljük nem fogják használni fegyverüket" Kinek igen, kinek nem Nehéz helyzetben a költségvetés (Folytatás az 1. oldalról) Jóllehet, már korábban is lé­teztek hasonló megoldások, ám azok nem voltak annyira hatéko­nyak, mint az Agronett által ki­fejlesztett módszer. Tulajdon­képpen arról van szó, hogy sike­rült izolálniuk olyan baktérium törzseket, amelyek bontják a ne­héz szénhidrogén származéko­kat. S ha ezeket megfelelő életkö­rülmények közé juttatják, akkor képesek arra, hogy a nagyüze­mek kocsimosóinál képződött olajos iszapokat és vizeket meg­tisztítsák, mondhatnánk úgy is, hogy munkára fogják a baktéri­umokat. Hisz, amikor a szóban forgó baktériumtörzsek kapcso­latba lépnek a szénhidrogén szár­mazékokkal, a testük felépítésé­hez szükséges mennyiséget azokból kivonják. S teszik mind­ezt elég gyorsan, mert három hó­nap alatt a fellelhető szénhidro­gének 80-90 százalékát beépítik saját testükbe. Az eljárás lényege, hogy az összegyűlt olajos iszapot, sarat, vizet egy trágyaalapra pakolják, arra pedig rálocsolják a baktéri­umtörzseket tartalmazó folyadé­kot és tetszőleges magasságig is­mételhető a sorrend. Negyedév múltán az ily módon keletkezett trágya újból felhasználható a ta­lajok tápanyag utánpótlására. Ami egyáltalán nem lényegtelen, hogy ez a technológiai eljárás je­lenleg hazánkban a legolcsóbb. Ugyanis az adott nagyüzem gép­parkjának nagyságától függően, mindössze 250-400 forintot visz el tonnánként az ártalmatlanítás költsége. Ez döntő szempont, mivel a gazdálkodó egységek­nek mindenképpen gondoskod­niuk kell az olajos iszapok előke­zeléséről, tárolásáról és ártalmat­lanításáról - ugyanis törvény van rá -, mert ha nem teszik meg, akkor büntetést kell fizetniük. Az pedig ugye nem old meg sem­mit, legfeljebb csak konzervál egy rossz és tarthatatlan állapo­tot. Ezért is tűnik figyelemremél­tónak az Agronett Kft. Oilkomp nevű technológiai eljárása, mivel hosszú távon megoldja ezt a problémát és olyan áron, amit még meg bírnak fizetni a szeren­csétlen helyzetben lévő mező- gazdasági nagyüzemek. Bizo­nyára így gondolják a gazdálko­dók is, hisz alig pár hónap eltel­tével már az ország különböző részein több mint száz termelő- szövetkezet alkalmazza ezt az el­járást. Bizonytalanság a gabonatőzsdén Érződik az importról szóló hírek hatása (Folytatás az 1. oldalról) Ennek ellenére novemberre és decemberre további 2-300 forint­tal emelkedtek az árak. Ugyanak­kor a kereslet az előbbi heteknél alacsonyabb volt, inkább egyedi. Kisvolumenű megrendeléseket igyekeztek teljesíteni. A távolabbi határidőkre jellemző magas ár­szint (május 12.500 forint/tonna) érezhetően fellendítette a spekulá­ciós tevékenységet, májusban 400 forintos limitár emelkedés volt. Lényegesen nyugodtabbnak bi­zonyult a búzapiac, ahol decembe­ri határidőben 7.800-7.900 fo­rint/tonna szinten jelentősebb mértékű kínálat bukkant fel. Itt 7.800 forint/tonna szinten 100 ton­nára született üzlet. Távolabbi ha­táridőben különösebb érdeklődés nem volt. Stabilizálódni látszik az azonnali búzapiac, ahol gyér ér­deklődés mellett 7.000 - 7.600 fo­rint/tonna szinten kínáltak 750- 1000 tonnás mennyiségeket. Ezen a napon összesen tíz üzlet szüle­tett, 2.240 tonna termék cserélt gazdát, valamivel több mint 22 millió forint értékben. A Budapesti Árutőzsde vezető­sége bejelentette, hogy október 6- án rendkívüli közgyűlést tart; me­lyen az utóbbi időszak erőteljesen megnövekedett forgalma által ki­váltott technikai és elszámolási változtatások kerülnek napirend­re. Azzal mindenki tisztában van, hogy a költségvetés igen nehéz helyzetben van. Pontosabban a kormány akkor, amikor a költ­ségvetési intézmények finanszí­rozásáról van szó. Lett légyen az dologi, vagy bérjellegű kiadás. Fejlesztésekről már ne is beszél­jünk, hiszen arra mostanában a legritkább esetben kerül sor. Ezért is lehet érdekes, hogy a költségvetés által finanszírozott intézmények közül ki jut ilyen­olyan juttatáshoz, ki nem, ki küszködik napi problémákkal, ki kap ígéretet helyzete javítására, kitől vonják el a megtakarításo­kat, kitől nem, mikor vállalja fel a kormányzat a nem tőle függő döntéseket, mikor nem és miért. Az ilyen kérdéseket lehet sorol­ni, ki-ki újságolvasás közben ke­resheti ezeket az összefüggése­ket. Mi is ezt tesszük most. Akiknek nem Kezdjük azokkal, akik igen nehéz helyzetben vannak és még nincs ígéretük Sem arra, hogy eb­ben az évben javuljon a helyze­tük. Ilyenek többek között az is­kolák, amelyek egy részénél nincs biztosítva a szükséges tan­szer, fűtőanyag, stb. Az iskolák anyagilag a tanácsoktól függ­nek. Nos, a tanácsok pénztárcája is igen lapos, nincs is tervbe vé­ve, hogy az idén itt változás lesz. Ha lesz is, erről az újságokban nem esik szó. Arról viszont igen, hogy néhány megyei földhiva­tal napi fizetéssel bajlódik. A Fe­jér és Zala megyei hivatal példá­ul, ha nem kap gyorssegélyt, kénytelen bezárni. A többi is, be­leértve a fővárosi földhivatalt, csak ideig-óráig tud működni a jelenlegi keretekből. Pótkeretet még nem kaptak, s ez azért is érdekes, mert éppen ez a hivatal foglalkozik a telekügyekkel, amely a privatizációhoz is kap­csolódik. Zám Mária, helyettes államtitkár a saját kormányára panaszkodik, amikor hangsú­lyozza, hogy szociálpolitikai cé­lokra nem sikerült a volt mun­kásőr-, szovjet laktanyákat meg­szerezni, mert a kormány úgy döntött, hogy ezeket versenytár­gyalásra kell vinni. Ott pedig egy kormányhivatalnak nincs esé­lye. A témánál maradva megtud­tuk, hogy a fővárosi tanács (!) ott tart, hogy nem tudja finanszíroz­ni átmeneti szállásait, mert az előirányzott összeg elfogyott. Külön téma a tudomány, a fel­sőoktatás támogatása. A felső- oktatást megmozgató sztrájk mindenki előtt világossá tette az ottani feszültségeket. Az MDF, még ellenzékben, ígéretet tett ar­ra, hogy a helyzet itt lényegesen változik. Nos, ez valóban válto­zott, csak nem abban az irány­ban, ahogy ígérték. Félreértés ne essék, én nem elsősorban a nem teljesítést rovom fel, miként más esetekben sem, sokkal inkább a teljesíthetetlen ígéreteket. Mert arról nem csak ez a kormány te­het, hogy ezeket az ígéreteket nem tudja teljesíteni. S ha már sztrájkról van szó, essék szó a bányászokról is, ahol szintúgy nem igyekezett a kormány ígére­teit határidőre teljesíteni. Ez a terület annyiban tartozik té­mánkhoz, hogy ez sem tud kilá­balni magától kormányzati in­tézkedés nélkül. A tudomány sincs jó helyzetben. A pénz ott is kevés, miként eddig is, s a kilá­tások sem jók. Venetianer Pál épp a minap nyilatkozott az egyik újságnak erről. Eszerint, amikor az előző kormány csök­kentette a költségvetés kiadásait, az ígéretek szintjén persze, kivé­telt tettek a tudomány, az okta­tás, az egészségügy területével. Majd így folytatta: "Az Antall- kormány elvonási terveiben nem mi vagyunk a kivételezettek, ha­nem a honvédelem és a rendőr­ség." így most már mi is léphe­tünk tovább, mert éppen ezt sze­rettük volna mi is aláhúzni. Akiknek igen A kivételezettség az említett két szervezeten kívül az igazság­ügyi minisztériumra is vonatko­zik, hiszen ott nemrég volt fize­tésemelés. Miként ez elhangzott a rendőrség és a honvédség ese­tében is. A honvédség többszö­rösen is a kivételezettek körébe tartozik. Nem vonták el az önvé­delmi fegyvereket a hadsereg tagjaitól, bár az eredeti belügy­miniszteri titkos utasítás ezt is tartalmazta. Kiszivárogtattak olyan elképzeléseket, amely a hadsereg költségvetését volt hi­vatott emelni. Nem cáfolták az NDK-beli tankvásárlás lehetősé­gét sem. Ismét le kell szögezni valamit. Én nem sajnálom a 25 százalékos béremelést a hadse­regtől, már csak azért sem, mert ez az összeg minden valószínű­ség szerint nem a költségvetési pluszból származik. Az összeg abból származhat, hogy a terve­zettnél többen szereltek le a tisz­tek közül, és a sorkatonák létszá­ma is erőteljesen apadt. A kor­mány saját döntéseként kezelt egy honvédségi belügyet. Igaz, el is vonhatta volna, de ezt nem tette. Azért is tartom jogosnak a béremelést, mert a közhiedelem­mel ellentétben a hadsereg tagja­inak jövedelmi helyzete nem túl rózsás, más hasonló végzettsé­gűekkel összehasonlítva. Elég csak utalni arra, hogy mellék­állást nem vállalhatnak. A tények láttán Az ember óhatatlanu gyanak­szik. Az MDF választási lapja ezt csak megerősíti. Az első ol­dalon a Búcsú a fegyverektől cí­mű cikk utolsó mondata azokhoz szól, akik megtagadták a piszto­lyok beszolgáltatását. Mint írják "reméljük, hogy a pisztolyukhoz ragaszkodók nem fogják hasz­nálni fegyverüket". A harmadik oldalon felsorolják azokat a té­nyezőket, amelyeket eddig tett a kormány. A hatodik pontban ír­ják, hogy "Határozott lépéseket tett a közbiztonság és a nemzet- biztonság javítása érdekében, többek között... a szolgálatot tel­jesítő rendőrök fizetésének és munkakörülményeinek megja­vításával." A honvédségről ha­sonló szellemben írtak. Itt két kérdés tolul elő az ember fejé­ben. A kormány fél? Netán ne­künk kell a kormánytól félni? Én, mint állampolgár a hadse­regtől eddig sem féltem, ezután sem fogok. Nincs rá okom. S ezért még csak "udvarolni" sem fogok nekik. Sokkal veszélye­sebbnek tartom a nem kedvez­ményezett területeken felhalmo­zódó feszültségeket. Azok való­ban robbanhatnak. Lehet, hogy ettől fél a kormány? Füle István Lakótelepi misszió Plébánia a negyediken Az emberek jórésze néz, de nem lát. Vagy néznek, de amit látnak, az nem az ami; nem egészen az; egyáltalán nem az. Mintha figyelmünket, értelmünket és lelkünket függöny takarná. Egyikőn- két átlátszó fátyol, másikunkét sötét drapéria. Ha félrehúznánk, vagy lesza­kítanánk, nemcsak néznénk, de élvez­nénk is a műalkotásokat: muzsikává szépülne a hangzavarnak tűnő zene, bölcs beszéddé állnának össze a koráb­ban érthetetlen szavak. Életünk tartal­masabbá válna. Jaczkó György görög katolikus lelkész hasonló, ám nehezebb módon próbál világosságot teremteni; a hit erejével szeretne rést vágni egy olyan akadályon, melyen túl egy telje­sebb élet ígérete várja a nyitott szívű halandókat.-,A vallási ismeretekkel sajnos hadi­lábon állnak az emberek - kezdi az ala­poknál. - Az európai szellemiséghez hozzátartozik, hogy tudjuk, mit jelent katolikusnak lenni. Kevés szó hangzik el arról is, hogy milyen meghatározó szerepe volt régen a vallásnak. Sokak­nak fogalmuk sincs, hogy megkeresz- telték-e őket, még körvonalaiban sem ismerik a szentírást. A Biblia olvasása, tanulmányozása tudásunkat gyarapítja, s ha tanítását magunkévá tesszük, akkor látjuk és értjük csak igazán azt benne, amit nézünk és olvasunk. Életünk telje­sebb lesz, mert a dolgok új, eddig rejtett oldalát tekinthetjük meg. A penészleki születésű fiatalember alig egy hónapja költözött feleségével és három leányával Szolnokra, az Orosz György út 34. szám alá. A megyeszék­hely Nyíl utcai, úgynevezett Partos ká­polnájában 1989.szeptember 10-től tart szentmiséket. Korábban azzal a kéréssel fordultak a görög katolikus hívők a haj­dúdorogi püspökhöz, hogy jelöljön ki egy papot, aki itt is lakik. Többen hoz­zátették: örülnének, ha a Széchenyi vá­rosrészen lenne az otthona. Mi is a ne­gyedik emeleti "papiakban" beszélget­tünk. A majd’ háromszázezer lelket szám­láló görög katolikus felekezet lelkipász­toraként először a hajdúbihari Bedő községben működött, majd a fővárosba került. Szolnok olyan sorsforduló szá­mára, mely hosszú távra meghatározza a megye egyetlen görög katolikus pap­jának és családja sorsának további ala­kulását. Csak a legjobbakat tudja mon­dani fogadtatásáról. Különösen sok se­gítséget kapott a városi tanács elnöké­től. A lakótelep piros iskolájában októ­berben kezdődtek el a szentmisék. Va­sárnaponként már negyed kilenctől vár­ja az érdeklődőket, akik kilencig egy rövid hitoktatást hallgathatnak meg. Ezt követi az istentisztelet. Nem titkolt vágya Jaczkó György­nek, hogy öt-tíz év múlva már templom­ban tarthassa a szertartásokat, és paró­kiáján fogadhassa a hozzá fordulókat. Addig egy alagsori helyiség is megten­né, ahol egy klubot rendezhetnének be. Különösen az idősebb vagy a mozgás- sérült embereknek jelent nehézséget, hogy ide, a negyedik emeletre kell fel­kapaszkodniuk. Lakása egyben iroda is. Ami a szolgálati hely megválasztását illeti, egybeesett a tisztelendő úr és a hívők elképzelése. A pap igazi missziós munkát vállalt. Az itt lakó lelkeket - nem mintha máshol jobb lenne a helyzet - szó szerint és képletesen betonfalak választják el egymástól. A téríteni, vi­gaszt nyújtani akaró lelkésznek itt is számolnia kell a nehézségekkel. Nem kell a dzsungelbe, vagy a pusztába men­nie. A panelerdők embertpróbáló kelle­metlenségeket tartogatnak. Tüskés ter­mészeteket, harcias bennszülötteket, a magány csapdáit. Feleségével együtt úgy érezték: itt van a legnagyobb szük­ség egy lelki támaszt nyújtó központra.- Szeretnénk egy közösséget kialakí­tani, melyben az emberek a krisztusi szeretettől áthatva fordulnának a másik­hoz - gondolkodik hangosan Jaczkó György. - A közösséghez tartozás igé­nye csak belülről fakadhat. Fontos cé­lunk, hogy legalább a felekezetűnkhöz tartozók támogassák egymást. Abban kellene segítséget nyújtani társainknak, hogy a másikban megtanulják tisztelni az embert. Isten a saját képmására te­remtett minket, legmélyebb lényegün­ket tekintve egyformák vagyunk.- Mozgásban lévő társadalmunkban nem lesz könnyű teljesíteni egy ilyen küldetést - vetem közbe.- Egy közösség kialakulása nem a politikai helyzettől függ - válaszol nyomban. - Érre igénynek kell lenni. Hangsúlyozom: nem a megváltoztatás az első legfontosabb feladat - erre in­kább a politikusok hivatkoznak többek között a választások kapcsán is -, hanem az igény megteremtése, a vágy feléb­resztése az után, hogy magunktól vál­tozzunk meg. Ha mindezekről hallga­tunk, akkor nem történik semmi. Életüket tették erre a feladatra. Tíz­húsz év kemény munka áll előttük. Majd csak akkor kapnak valamiféle visszaigazolást. Tisztában vannak vele, idő kell ahhoz is, míg megszokják, meg­ismerik őket. A kapcsolatépítés szem­pontjából különösen lényeges, hogy a pap nős, és gyermekei is vannak. "Lám, olyan mint mi!" Kedélyes természetű jó társalgó. Fia­tal, mint a görög katolikusok zöme. La­kásuk ajtaja mindig nyitva áll azok előtt, akik úgy érzik - felekezetre tekintet nél­kül -, megpróbáltatásaik terhén csak pap képes enyhíteni.- Állóképesebbek lehetnénk, ha szel­lemünkben lenne egy természetes edzettség - vallja. - Ehhez ad erőt a hit. Bizakodó. Másképp látja a szeretet, a hit felvillanását - legyen bármilyen ha- lovány is -, mint többségünk. Nem nagy a sötétség, s a fény erősödik. Szurmay Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents