Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-25 / 169. szám
« 10 1990. OKTÓBER 25. A tudomány világa A stressz gyöngíti az immunrendszert A kutatók a hetvenes évek közepe óta igen kifinomult módszerekkel vizsgálják az agy és az immunrendszer kölcsönhatását. Az USA-beli Ohio Egyetemen orvostanhallgatókon tanulmányozták a vizsgák okozta testi elváltozásokat. Kiderült, hogy a vizsgák által előidézett stressz csökkenti a szervezetben az antitestek mennyiségét és á T-sejtek aktivitását. A szervezet bonyolult elhárító rendszere a vizsgák feszültsége következtében nemcsak rövid távon van akadályoztatva, hanem ez a hatás négy hétig tart. A New York Medical Schoolban egy kutatócsoport a mellrák előrehaladott stádiumában levő asszonyok férjeinek ellenállóképességét vizsgálta. Az eredmény: amíg a férjeknek ki kellett tartaniok beteg feleségük mellett, addig immunrendszerük érintetlen maradt. Két héttel házastársuk halála után viszont a férjek fehér vérsejtjeinél (limfo- citák) a mitogénekre - sejtosztódást serkentő anyagokra - való reagálásnál tompulást figyelték meg, ami egy évig is eltartott. Az immunrendszer ezzel válaszolt a visszahozhatatlan elválás okozta bánatra, a tragikus esemény által előidézett lelki nyomásra. Ausztráliai kutatók is ugyanerre az eredményre jutottak az úgynevezett T-sejtek, az emberi immunrendszer fehér vérsejtjeinek megfigyelése során: a házastársukat elveszített személyek T- sejtjei a haláleset utáni első két hónapban sokkal nehezebben gerjeszthetők, mint más embereké. A megözvegyült férfiak kifejezetten gyakrabban betegednek meg, mint a megfelelő kontrollcsoport tagjai. A test és lélek kölcsönhatásának gondolata már az ókori filozófiában is felbukkan, de csak a korunkban létrejött új tudományág, a pszicho-neuro- immunológia töltötte meg konkrét tartalommal. Az agy, a psziché, a hormonok és az immun- rendszer olyan bonyolult együttest alkot, amilyenről egyetlen ókori filozófus sem álmodhatott. A pszicho-neuro-immunológia radikálisan megváltoztatta azt a régi elképzelésünket, amely szerint az immunrendszer szervezetünkben őrködő csapatai teljesen önállóan vívják harcukat a kórokozók ellen. Az agynak egyfajta vétójoga van, amivel nem él mindig okosan: az erős érzelmek megzavarhatják a szervezet roppant finom védekezési mechanizmusát. Az a föltételezés, hogy az immunválasz a központi idegrendszerrel összhangban megy végbe, többek között annak fölfedezésével nyert megerősítést, hogy közvetlen idegrendszeri kapcsolat van az agy és a védekező sejtek keletkezési helyei között. De a hormonok, az agy hírvivő anyagai és az immun-jelzőanyagok sűrű hálózatán át is állandóan „hadijelentések” fúrnak minden irányba. A nyolcvanas évek közepén erről a kölcsönhatásról keveset tudtunk, de azóta csaknem naponta kapunk új információkat az ideg-_ és immunrendszer kémiai nyelvéről. A lineáris és keresztirányú kapcsolatok számától szinte eláll a kutatók lélegzete. A test elhárításának résztvevői különböző időpontokban, különböző érzékenységgel reagálnak az immunrendszer jeleire. Például a methionin-enkefa- lin, egy fájdalomcsillapító neu- ropeptid, csak kis koncentrációban fokozza a limfociták hatékonyságát, nagyban gyöngíti. A pszicho-neuuro-immunológia felismerésein alapuló, gyakorlatban hasznosító pszichoterápiák kidolgozásához egy csomó kiindulópont áll rendelkezésünkre. Állatkísérletek szerint a stressz okozta megterhelés elősegíti a daganatok növekedését; az okozott hatás persze függ a terhelés milyenségétől és időpontjától. Rosszindulatú sejtburjánzásban szenvedő bbetegek már a betegség kitörése előtt bizonyos jellegzetes személyiségjegyeket mutatnak: depresszió, reménytelenség, az állati eredetű ösztönök elfojtódása, saját testük előrejelzései iránti vakság, az emberek közti vonatkozásokat illetően érzelmi vákuum. A klinikai tanulmányok szerint a daganat szokásos kezelése mellett alkalmazott csoportterápia egyértelműen meghosszabbítja a daganatos betegségek életét. Nagyon fontos, hogy a paciens pszicho-neuro- immunológiai kezelése nem a hagyományos kezelés helyett, hanem azzal párhuzamosan történjék. A pszichoterápiás kezelés csak kiegészítés lehet. Felvetődik az az ellenvetés, hogy sok daganat elleni küzdelemnél az immunrendszernek nincs döntő szerepe. A pozitív lelkiállapottal járó hormonok és neurotranszmitterek azonban hozzájárulnak a különböző, nem immunológiai védekező mechanizmusok „felfegyverzéséhez”. A jó közérzet kémiája tompítja a sejtosztódást serkentő, úgynevezett mitogének aktivitását, élénkíti a növekedésgátlók kiválasztását és aktivitását, viszont gyengíti a tumorszupresszor géneket, és megindítja a programozott sejthalál mechanizmusát. Az egészséges test és egészséges lélek kapcsolatának az ókorból eredő, de máig is ható föltevése a jövőben még sokáig lesz tudományos kutatás tárgya. Godola Aladár Bosszúság, veszekedés, hajszoltság esetén az ember teljesen ..kilúgozottnak" érzi magát: a torka azonnal kaparni, orra folyni kezd. Ez az influenzás fertőzés nemcsak kívülről jövő támadás. A baktériumok és vírusok kevesebbet árthatnának, ha belső egyensúlyzavar nem fokozná az ember betegségre való hajlamát. Gázcsere - légzőszerv nélkül A fejlődés alacsonyabb fokán álló lényeknek gázcseréjükhöz nincs szükségük légzőszervre. Ilyenek a többnyire kis testű, talajban vagy vízben élő, illetve a gazdaszervezetben élősködő egysejtűek, alsóbbrendű többsejtű állatok, ahol a testtömeghez viszonyított testfelületjelentős nagyságú. A viszonylag nagy felületen gyorsan lebonyolódhat a kevés oxigént igénylő gázcsere. Ennél valamivel fejlettebb lépcsőfokot jelent a bőrlégzés az olyan alacsonyabb rendű többsejtűeknél, amelyekhez testi sejtjei már nem érintkeznek közvetlenül a környező vérrel, illetve levegővel. Kék bölény a fagyott iszapban Az északi tundrákon talált, jéggé fagyott mamutok már olyan nagy számban kerültek elő, hogy aligha jelentenek szenzációt a közvélemény számára. A tudománynak azonban minden egyes lelet hoz valamiféle újdonságot. így történt ez akkor is, amikor jó egy évtizeddel ezelőtt az alaszkai Fairbanks város közelében egy aranybányában egy kékre szízenődött bőrű bölény fagyott múmiáját találták meg. Már a lelőhelyen megállapították, hogy egy kifejlett bika teteméről van szó. Az is rögtön kiderült, hogy a tetem nem sértetlen: valakik már lakmároztak belőle. Két hétig tartott, amíg kiásták az iszapból. Ezután rögtön az Alaszkai Egyetem kutatóintézetébe vitték, és újból lefagyasztották, hogy szövetei ne károsodjanak. A radiokarbonos kormeghatározás nyomán kiderült, hogy a bölény körülbelül 36 ezer éve pusztult el. Szarvainak elemzéséből megtudták, hogy mintegy 8-9 éves lehetett. A bőr mélyebb rétegeibe hatoló karcolási nyomok azt sejttették, hogy az állat erőszakos módon pusztult el. Kizárásos alapon úgy vélték, a ragadozó egy nagymacskaféle, esetleg oroszlán lehetett. A bölényen mintegy 20 kilogrammnyi hús maradt. Valószínű, hogy az oroszlán előbb egy nagy adagot elfogyasztott áldozatából, majd újból megpróbált enni belőle, de az addigra már teljesen átfagyott. Erre utaló nyom, hogy a bölény bőrében egy ragadozó fogának maradványát is megtalálták. Ez volt az első eset, hogy ragadozó áldozatául esett pleisztocén kori (közkeletűbb nevén jégkorszaki) állat múmiájára bukkantak. A szóban forgó bölény - mint hatalmas kortársai, a mamutok - a sztyeppéken legelészett. A 11-12 ezer évvel ezelőtt gyorsan melegedni kezdő éghajlat lehetővé tette, hogy az ember eljusson az Újvilágba, és behatoljon olyan területekre - az említett állatok életterébe -, amely számára korábban túlságosan zord volt. Kihalt állatfajok sora jelzi a megjelenését. N. G. Képünk az oroszlán által elpusztított alaszkai bölény tetemének maradványát mutatja azon a helyen, ahol megtalálták, vastagon a fagyott iszaprétegbe ágyazódva. Képes technikatörténet Kénsavgyártás A régi alkimisták már a XIII. században használták a kénsavat, melyet timsó lepárlásával nyertek. Az itt ábrázolt készüléket Lefévre francia kémikus 330 évvel ezelőtt, 1660-ban készítette el, és vele a kénsavat úgy állította elő, hogy a ként salétrom jelenlétében elégette, majd ennek gőzét vízben felfogta. A kénsavgyártás ily módon történt feltalálását azért tekintjük szinte történelmi eseménynek, mert - a vason kívül - alig van más olyan ipari termék, melynek a vegyipar fejlődésében nagyobb szerepe volna, mint ennek a kellemetlen szagú folyadéknak. K. A. Lefévre kénsav-elöállító készülékének vázlata. Az ősember szerszámai A régészek az utóbbi másfél évszázad alatt igen sok, történelem előtti időkből származó kőeszközt tártak föl barlangok mélyéről és más lelőhelyekről. Ezek többsége obszidiánból készült. Napjainkban sok régészt foglalkoztat az a kérdés, hogy milyen technológiával munkálta meg az ősember a kőszerszámait, és milyen volt ezeknek a formája. Egy évszázada az is foglalkoztatja a régészeket és az őstörténészeket, hogy ezeket az eszközöket milyen célokra használták, tehát mit és hogyan fúrtak, vágtak, pattintottak segítségükkel. A vizsgálatok során többszászszoros nagyításban nézik a kőszerszámok kopásait, rovátkáit, csorbulásait, és ezekből az elváltozásokból próbálnak a használatra következtetni. A pillangók színei A mintegy százezer lepkefaj között találhatók a Föld legszín- pompásabb élőlényei. Szárnyuk minden négyzetmilliméterét több száz apró pikkely fedi, ezért a mintázat nem más, mint egy apró mozaik. A kutatók e mozaik kialakulásának törvényszerűségeit vizsgálva rájöttek, hogy néhány egyszerű szabály elegendő a különböző minták létrehozásához. Számítógép segítségével e szabályok birtokában bármilyen lepke „megtervezhető”. Az ásványvilág képeslapjai Szép számmal vannak olyan természeti képződmények, amelyeknek a szó gazdasági értelmében az égvilágon semmi hasznuk sincs. Egyedüli értékük, hogy szépek, szemgyönyörködte tőek. Ebbe a kategóriába tartozik jó néhány ásvány: azok, amelyekből nem nyerhető ki értékes nyersanyag, csupán esztétikai értékük van. Az ásványokkal eredeti megjelenési formájukban leginkább múzeumok polcain találkozhatunk. Természetbeni lelőhelyeiken rendszerint csak módszeres gyűjtőmunkával, de még ebben az esetben is jókora szerencsével bukkanhatunk a szebb, ritkább példányokra. Barlangok mélyén, kőzetrepedésekben rejtőznek, nem ritkán egy kívülről teljesen jellegtelen, gömbszerű kődarabban, úgynevezett geodában, mint például az adtátok. Achátoknak a kalcedon nevű ásvány bizonyos változatait nevezzük, mégpedig azokat, amelyeknek hasított vagy éppen csiszolt felülete valamilyen különleges rajzolatot, úgy is mondhatnánk: képet mutat. Maga a kalcedon is egy „változat”: az egyik legközönségesebb ásványnak, a kvarcnak egy mikrokristályos, tömött, rostos szövetű változata. Hogy mitől neveztetik egy darab kalcedon achátnak, az kizárólag az említett esztétikai megjelenéstől függ, s ez a szigorú rendszer szerint osztályozott ásvány világban már önmagában is különlegesség. Az achátok keletkezése vulkáni kőzetekhez, legfőképpen a bazaltokhoz kapcsolódik. Kovasavas oldatokból való ritmikus kicsapódással képződnek, erre utal szalagos, sávos metszetük is. A sávok, szalagok koncentrikusak, a keletkezés helyéül szolgáló üreg falával párhuzamosak. Az achátok két fő csoportra oszthatók. Az elsőnél a mintázatot a fémoxidos festőanyagokkal színezett különféle sávok adják, a másodiknál viszont a képet valamilyen vendégásvány vagy egy kőzetdarabka is tarkítja. Az achátok, amellett, hogy díszítőkőként és féldrágakőként sem megvetendő- ek, egyéb szempontból sem teljesen haszontalanok. Mivel nagyon kemények és ellenállóak, dörzsmozsarak, mérlegalkatrészek készítéséhez is felhasználják őket. Képünk egy jellegzetes szalagos achátot ábrázol, amely Csehszlovákia területéről származik. Mérete: 40x32 mm.
