Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-20 / 166. szám

1990. OKTÓBER 20. Néplap 3 Lopják és csempészik is A „piros arany” felvásárlói nem versenyképesek a feketepiaccal Jó alapanyagot kap a megyéből a mezöhéki paprikaszárító Mintegy 500 vagonnyi vörös­hagyma és petrezselyemzöld fel­dolgozása után - az ezekből ké­szült szárítmányokat teljes egészé­ben tőkés exportra szállították Ja­pántól Olaszországig - láttak hoz­zá a volumenében legnagyobb kampánymunkához, a fűszerpap­rika szárításához a Mezöhéki Tán­felvásárlási lehetőségeire is hatás­sal van. A megyében megtermett 350 vagonnyi paprikának ugyanis nagyjából az egyharmada nem a szárítóüzem udvarán „landol”. A minőség szerint felvásárlási átlag­ár ugyan 9-10 forinttal magasabb a tavalyinál, a tábla szélén ennél piros aranynak valót. Mindezek miatt mintegy 300 tonna szárít- mánytól esik el idén a Táncsics Tsz üzeme, ami 50 milliónál nagyobb árbevétel-kiesést jelent. Az éjjel­nappali műszakban naponta fel­dolgozott, 10 vagonnyi fűszerpap­rikából viszont jó minőségben ál­lítanak elő 16-18 tonna szárít­Naponta 20 vagonnyi fűszerpaprika érkezik a szárítóüzem tárolóterére a Táncsics Tsz tábláiról és a partner- gazdaságoktól. Belső fotónkon: az utóbbi három év legjobb minőségű alapanyagát válogatják az asszonyok a szárítószalagon. csics Termelőszövetkezetben. A szárítóüzemet működtető szövet­kezetben 220 hektáron - teljes egé­szében háztáji területen - és hat szerződéses partnergazdaságban, 75 hektáron a fűszernövénynek igazán nem kedvező időjárás elle­nére is jó termést takarítottak be. A hektáronkénti 18 tonnát meghala­dó átlaghozam annak köszönhető, hogy szinte a teljes területen öntö­zéses módon termesztették a piros arany alapanyagát. A két hagyományos tájkörzet közül a szegedi térségben rendkí­vüli mértékű, Kalocsa környékén is 30 százalékosnál nagyobb a ter­méskiesés fűszerpaprikából. Ez természetesen a kalocsai paprika­malom részére félkész terméket előállító mezöhéki szárítóüzem jóval többet fizetni tudó masze­kokkal, kft.-kel azonban nem tud versenyképes lenni a szárítóüzem. Annak ellenére sem, hogy az általa készített szárítmányok átvételi árát már a paprikaszüret kezdetén két­szer is emelte a Kalocsai Agráripa­ri Egyesülés. Nemcsak az a gond, hogy a 11 és 25 forint közötti ipari felvásárlási ár helyett a feketepia­con minősítés nélküli tételekért is megadják a kilónkénti 30 forintot. Ezenkívül, miután a környező or­szágokban gyenge a termés, csem­pészáruként is nem kevés paprika hagyja el az országot, például Ju­goszlávia, Ausztria irányában. Nem egy gazdaságból érkezett olyan hír is, hogy éjszakai, családi őrséget kellett szervezni a paprika­földeken, mert bizony lopják is a mányt. Az idén termett alapanyag ugyanis beltartalmi értékei alapján az utóbbi három év legjobb termé­sének számít. Ennek, valamint né­hány termelésszervezési intézke­dés alapján bíznak a szárítóüzem szakvezetői abban, hogy mégis teljesíteni tudják idei 200 milliós árbevételi tervüket. A piros arany feketepiaca miatti kieséseket, töb­bek között a téesz 110 hektáros háztáji petrezselyemtábláján vár­hatóan még betakarítható újabb növedék feldolgozásával és expor­tálásával igyekeznek ellensúlyoz­ni. Ezenkívül az eredetileg nyers eladásra szánt 40 vagonnyi póré­hagymát is feldolgozzák, hogy jobb haszonnal, külpiacon tudják értékesíteni. az magyÁriaknak „házai” Beszélgetés Ökrösné Bartha Júlia néprajzkutatóval Egy nemezsátor. A néprajzi kiállításokat a nagy- közönség általában szívesen fo­gadja. Az emberek érdeklődnek őseik mindennapi élete, használati tárgyai iránt, amelyek szoros kap­csolatban állnak a régi mestersé­gekkel. Mindemellett régen volt olyan átütő sikere múzeumi kiállí­tásnak, mint a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban megrendezett ne­mezbemutatónak. Mi is a nemez? A kérdés egyszerű is, meg nem is. Az iráni eredetű jövevényszó annyit jelent, mint ver, a korai ős­magyar korban került hozzánk. Maga az anyag pedig: élő gyapjú +víz+verés. Ennyire kézenfekvő­nek látszik a nemezkészítés, aki nem hiszi, próbálja meg - hozzáte­szem, hogy nem sikerül... De miért fontos nekünk egyet és mást tudni a nemezről? Valamiért érdemes, hiszen Ökrösné Bartha Júlia, a karcagi Győrffi István Nagykun Múzeum munkatársa a nemes anyag történetének megis­merése érdekében megtanult törö­kül, majd később kétszer is elván­dorolt Belső-Anatóliába. Tanul­mányait A nemez készítése a kis- ázsiai törököknél című munkájá­ban összegezte.- Azzal kezdeném, hogy Vidék István kecskeméti kollégám egy­szer elpanaszolta, hogy egyetlen magyar múzeumban sincs síkne­mez - vagyis izzasztó -, amelyet őseink a ló hátára raktak, hogy azt ne töije fel a nyereg. Erre én úgy gondoltam, ha egyáltalán valahol, akkor a Kunságban esetleg még találhatok. így is történt, van egy Kunmadarasról származó jó száz­éves izzasztónk, sőt megismertem egy nyergesmestert is, Matuz Andrást, aki még a két világháború között készített síknemezt az ágo- tai pásztorok széknyerge alá. A do­log érdekessége, nem emlékezett rá, honnan is tudta, hogyan kell csinálni. Mindenesetre tény, hogy „technológiája” bizonyos Árpád- korabeli módszereket megőrzött. A nemezt - sátrak, köpönyegek, süvegek, egyéb viseleti darabként - ugyanis a honfoglaló magyarok hozták be a Kárpát-medencébe. Tőlünk nyugatra a nemez már is­meretlen. A 13. században nálunk letelepedő kunok a korábbi ne­mezhagyományokra, hogy úgy mondjam „ráerősítettek”, vagyis újra behozták a nemez ismeretét, viseletét.- Nagyon egyszerűsítve a kér­dést: tehát azért ment Ázsiába, hogy egyet és mást megtudjon Ár­pád apánk népéről meg a ,jó ku­nokról" - ahogy Németh Gyula professzor titulálta őket...- Igen, hiszen az összehasonlító néprajz alapján következtethetünk a honfoglalók „házaira”, amelyek természetesen nemezsátrak vol­tak.- S ezek milyenek voltak?- Olyanok, amilyeneket a kö­zép-ázsiai nomád népek most is használnak. Körülbelül öt méter átmérőjű, kerek sátrak, amelyeket hajlított favázra feszítettek ki. Nem kevesebb, mint 150 élő juh - csak az élő gyapjú jó hozzá! - gyapja volt szükséges egy ilyen sátor elkészítéséhez.- Elő juh? Van valami összefüg­gés azzal a ténnyel, hogy ha a bun­dának nincs birkaszaga, a juhász nem veszi föl?- A nagykunsági pásztorok az ilyen bundát - így mondták: „el­lökték” maguktól, mert átázott. A csunga gyapjúnak - tehát az elhul­lott jószág szőrének már nem ugyanaz a tulajdonsága, mint az élőének. Ezért ez a pásztoroknak nem kellett.- Tanulmányát Veronika Mol­nár Gervers emlékének ajánlja. Miért?- A fiatalon elhunyt kanadai ku­tató volt ennek a témának nagy­szerű ismerője. Úgy érzem, leg­alább annyivei tartozunk önzetlen fáradozásaiért, hogy a nevét meg­őrizzük. )\ -ti­Kettős ünnepünk A még tavaly nyáron nyomdába adott, az idei évre szóló naptárak igen bizonytalanok az október 23-i nappal. Többségükben csak Gyöngyi neve szerepel, de a magyarok milliói itthon és szerte a nagyvilágban évtizedek óta nemzeti ünnepünknek tartják ezt a dátumot. 1956. október 23-án Magyarország tetterős fia­talsága példát mutatott a világnak, a rab nem­zeteknek és a szabad országoknak egyaránt. Akik nem élték át Rákosi, Gerő és más hely­tartók, nemzetvesztők rémuralmát, akik csak hírből, emlékezésekből ismerhetik az ÁVH gestapói alapossággal felépített, kegyetlen me­chanizmusát, talán kevésbé tudják elképzelni: micsoda elszántság kellett ahhoz, hogy az egyetemista és munkás fiatalok nemzetiszínű zászlók alatt kimenjenek tüntetni az utcákra, majd ledöntsék a „generalisszimusz”, a fél világ népei hóhéra, Sztálin Dózsa György úti szobrát. Mekkora lelemény volt szükséges, hogy amikor kellett, szinte percek alatt elké­szüljön a rettegett Molotov-koktél, amelyet a páncélszömyetegek levegőnyílásának rácsára kellett rádobni. De milyen bátornak, ügyesnek kellett ahhoz lenni, hogy a géppuskatűzzel egymást fedező tankok a szabadságharcos fia­talok nagyon is primitív eszköze, vékony falú üvegjeinek benzinjétől lángra lobbanjanak, felrobbanjanak. Ezerszámra haltak hősi halált a forradalom néhány héttel azelőtt még iskolapadokban, egyetemi előadótermekben ülő, a gyárak gépe­ivel dolgozó, civil ruhás katonái, és persze azok a honvédek, tisztek, akik a magyar szabadság szent ügye mellé álltak. Még ma sem tudjuk pontosan - a néhány évvel ezelőtti statisztika ötezeméhányszáz elesettről adott hírt - hányán haltak hősi halált az utcai harcokban. Még ennyit sem tudunk azokról a szerencsétlen sor­sú ukrán, orosz, észt, lett, litván - hosszasan sorolhatnám - nemzetiségű katonákról, akiket a szovjet önkényuralom a nemzetközi imperia­lizmus, a fasizmus elleni harc ideológiai ha­zugságaival, de a KGB diktálta szolgálati sza­bályzat szigorával 1956-ban hazánkba vezé­nyelt, és itt életüket veszítették. Ők is áldoza­tok! Emlékeznünk kell a forradalom évforduló­ján a vészbíróságok által később bitófára kül­dött honfitársainkra, a halálra kínzottakra, az éveken át poloskás börtönökben sínylődőkre. A túlélők és a holtak a magyar nemzet szabad­ságvágyát hordozták, azért harcoltak. 1956. október 23-ának emléke szorosan összefonódik a Magyar Köztársaság kikiáltá­sának ünnepével. Szétválaszthatatlan a két dá­tum: 1956. október 23. és 1989. október 23. Közös előzményei vannak nemzetünk két nagy napjának. A szabadság és a köztársaság fogal­ma ugyanis történelmünkben elválaszthatatla­nul összekapcsolódik. Az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat hatására a debreceni reformá­tus Nagytemplomban kihirdette az ország- gyűlés a Habsburg-ház trónfosztását, s létrejött az első Magyar Köztársaság, élén Kossuth La­jossal. Az 1918-as őszirózsás forradalom után is­mét köztársaság lett hazánk államformája, Ká­rolyi Mihály elnökletével. Harmadszor a második világháború után, 1946. február 1 -jén vált országunk újra köztár­sasággá, de mily rövid időre akkor is, mind­össze három évre. Az első három magyar köztársaságot min­den esetben önkényuralom, zsarnokság, em­bertelenség követte - erre is emlékeznünk kell, nagyon kell erre a ma élő generációknak emlé­keznie! A negyedik köztársaságunk ereje teljé­ben, az állampolgárok teljes megelégedésére éljen az idők végezetéig, sosem kelljen utóda­inknak az ötcjdik magyar köztársaságot kikiál- taniok. Erős akarattal, megszerzett tudással kell él­nünk, dolgoznunk mindazokért az emberi jo­gokért, amelyeket számunkra a Magyar Köz­társaság jelent, hiszen későbbi boldogulásunk államformája is ez lesz - s sose felejtsük el, miért éppen október 23-án hirdették ki az Or­szággyűlés erkélyéről hazánk új nevét. T. L. B?NK Betétszámlakönyv - egy szolgáltatás í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents