Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-18 / 164. szám
1990. OKTÓBER 18. Néplap 7 Azt beszélik a városban... Elfolyik a sok pénz reklámra, a dolgozók pedig alig keresnek Javíthatatlan az autójavító helyzete? Amiért Gombos Józsefet, a vállalati tanács elnökét és Sebestyén Sándort, a szakszervezeti bizottság titkárát a Tiszántúli Autójavító Vállalatnál felkerestem, az az azt beszélik a városban kategóriába tartozik. Történetesen azt beszélik, hogy néhány vezető irányította reklámkampányokra - beszélőrészére elegendő a munka, az is alacsony nyereségtartalmú, ugyanakkor 130 milliós készlet terheli a gazdálkodásukat. Szóval - hallottam a vállalati tanács elnökétől - ezek azok a gondok, amelyek miatt még a reklám- kiadásokra is odafigyelnek a dolgozók. Hajói mennének a vállalat Műszak vége az autójavítóban. Három-négyszáz dolgozó fölött a munkanélküliség árnyéka lebeg. partnereimet idézve: Lajtán túli allűrökre a Berettyón innen - elfolyik a sok pénz, miközben a vállalat gazdaságilag a mélyponton van. Hogy mennyire azon van, azt az SZB-titkártól tudtam meg. Mint elmondta, a 850 dolgozót foglalkoztató, alapvetően tehergépkocsik javításával és szerkezetlakatos tevékenységgel foglalkozó üzem könyv szerinti vagyona 220 millió forint. Ezt meghaladja a jelenlegi hitelállományuk, és az idén eddig felhalmozódott veszteségű^ - holott 10 milliós nyereséget,terveztek 1990-re - meghaladta a 40 milliót. Jó, ha négyszáz dolgozó dolgai, ha lenne elég munka, ha április óta nem csupán az alapfizetésüket kellene hazavinniük, dehogyis érdekelné őket 250 ezer példány minősíthetetlen színvonalú reklámújság elkészíttetése, egy Dácia személygépkocsi, egy IFA tehergépkocsi, tíz video és néhány külföldi út kisorsolása különböző, az autójavító tevékenységét népszerűsítő akciókon. Különben is, az idénre tervezett 5 milliós reklámköltségből még csak hármat költöttek el. Azt is megtudtam Gombos Józseftől, hogy a dolgozók már elviselhetetlennek tartják a vállalati vízfej eltartását. Az autójavítóban ugyanis minden száz jut Nevesítik az áfész-vagyont Megtriplázták az igazgatóság javaslatát A helyi Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet egyike a megye 14 áfésze közül annak a hatnak, ahol az utóbbi napokban soron kívüli küldöttgyűlésen döntöttek a közös vagyon nevesítésének elveiről, mértékéről. A szövetkezet igazgatósága azzal a javaslattal állt a küldöttek elé, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint nevesíthető 50 százalék vagyonhányadnak a kisebb részét, azaz a közös vagyon 14 százalékát kapják meg üzletrész formájában a tagok. Az elosztási szempontok között szerepelt a tagsági viszony időtartama, az alaprészjegy nagysága, és plusz üzletrész juttatása az alapító tagoknak, a legalább egy ciklusban választott tisztséget betöltőknek, valamint a szövetkezet vagyonának gyarapításához legnagyobb mértékben hozzájárult dolgozó tagoknak. Az üzletrész mértékének megállapításával kapcsolatos szempontokkal egyet is értették a küldöttek, véleményük a nevesítésre kerülő vagyonhányad tekintetében nem egyezett az igazgatóság javaslatával. Tagsági érdekeket szolgáló érveket sorakoztattak a javaslatuk mellé, miszerint nagyobb mértékben kell kihasználni a törvény biztosította lehetőséget. Minél nagyobb vagyonrésznek válik tulajdonosává a tagság, annál nagyobb a biztosíték a szövetkezeti jelleg megőrzésére, az áfész egy- bentartására, fennmaradására. Azonkívül a várhatóan amúgy sem nagy osztalékot sem mindegy, hogy milyen nagyságú üzletrészre kapják a tagok az esztendők fordulóján. A küldöttek végül az igazgatóság javaslatában szereplő mérték háromszorosának, azaz a vagyon 42 százalékának nevesítéséről határoztak. Ami azt jelenti, hogy az egy-egy tagnak jutó üzletrész általában a másfél-kétszerese az eredeti alaprészjegynek. Az osztalék mértékéről természetesen csak az éves gazdálkodási eredmények ismeretében dönthet majd a közgyűlés. fizikai dolgozóra 82 improduktív munkaerő jut! Mi több: a 180 vezetőnek, irányítónak a bértömege annyi, mint a vállalat többi hatszáz dolgozójáé együttvéve. Persze, hogy érdeklődtem az autójavító helyzetének megjavítását szolgáló lehetőségek felől. Sebestyén Sándor SZB-titkár azonban csak a bank által tett javaslatokkal szolgálhatott. Azok szerint vagy fel kell számolni a céget jogutód nélkül, vagy 100 milliós árbevéte- lenkénti száz főre kell csökkenteni a létszámot. Három-négyszáz kevi család esne el akkor egy keresettől. Nem kétséges, hogy a vállalat vezetői is keresik a megoldást a teljes csőd elkerülésére, de abban eddig nem volt köszönet. Néhány vezető malmára hajtották csak a vizet, azaz zsebére a pénzt az utóbbi időben megvalósított átszervezések. Ottjártamkor, kedden éppen aláírásgyűjtést kezdeményeztek a dolgozók. Egy újabb, az érdekeikkel ellentétes vállalaton belüli átszervezésnek az újratárgyalását követelik a vállalati tanácstól. Sem az SZB-titkár, sem a VT-elnök nem titkolta: ha nem teljesül a dolgozók követelése, nem kizárt a figyelmeztető munkabeszüntetés. Szívesen vennék, ha az Új Néplap figyelemmel kísérné a Tiszántúli Autójavító Vállalatnál zajló eseményeket. De kérték, ahogyan most tettük, máskor se az igazgatói irodában kezdjük a tájékozódást! Kisgazda-siker a választásokon Egyelőre biztosabb a húsprogram, mint a földreform Túrkevén Kisgazda-sikert hoztak a helyhatósági választások: 755-en voksoltak - kevés híján kétszázzal többen, mint a második helyezett MSZP-re - a jelenleg 140 tagot számláló városi FKgP-re. Dr. Szőlősi István állatorvossal, a szervezet titkárával együtt nyolcán kerültek be az új önkormányzati testületbe kisgazdák, illetve általuk támogatott képviselőjelöltek.- Szőllősi úr, a település agrárkell, meg verni az őszieket, nagyon elkelt volna már nekik a gépeik alá a föld.- Úgy hírlik, a húsprogramjuk megvalósítására egyelőre több az esélyük, mint a földprogramé- ra.- így igaz. .Választ ugyan még nem kaptunk a Földművelésügyi Minisztériumtól a pályázatunkra, amit egyévente 30 ezer sertés feldolgozására alkalmas vágóAz épülő „postapalota” hivatali épületrésze. A beruházás hitelei súlyos örökséget jelentenek az új önkormányzatnak. gazdaságában milyen változásokat jelenthet az, hogy ez idő szerint az FKgP a vezető párt a városban?- Ha arra gondol, hogy lesz-e újabb földindulás, látványos földigénylés, akkor nemet kell mondanom. Kimérték már ugyan egy téesznyugdíjasnak a visszaigényelt húsz holdját, de a vállalkozásoknak gátat szab, hogy továbbra is késnek az új ágazati jogszabályok, a szövetkezeti és a földtörvény. Ezek nélkül pedig nehezen lesz a valamikori első termelőszövetkezeti városból farmergazdaságok vagy szakszövetkezetek városa. Száz személy földvisszaigénylését tartjuk számon 1300 hektáron. Ők azért is türelmetlenek, mert nem karba tett kézzel várják a törvények megjelenését. A legtöbbjük már beruházott, traktorokat, kombájnokat, ekéket vásárolt. Most, amikor szántani híd építésére adtunk be. Ennyi hízó mindenképpen kikerül a kevi portákról meg a nagyüzemi telepekről egy-egy esztendőben. A minél nagyobb fokú feldolgozásra részvénytársaságot kívánunk alakítani, persze nem kizárólag kisgazdákkal. Ha exportlehetőséget is találnánk, akkor a húsáruk elszállítására jó szolgálatot tenne a tőlünk alig 40 kilométerre lévő kunmadarasi reptér. És akkor itt maradhatna a városban annak a kilónkénti 1 forint 50 fillérnek nagy része is, amiért most Salgótarjánba meg Szolnokra szállítják Keviből a vágósertést.- Melyek lesznek a városban vezető szerephez jutott Kisgazdapárt első, legfontosabb javaslatai az új önkormányzatnak?- Mindjárt a második választási fordulót követő, hétfői ügyvivő testületi ülésen szorgalmaztuk az MSZP-vel egyetértésben, hogy független szakértők vizsgálják felül a leköszönő városi tanács anyagi, vagyoni helyzetét, és arról tájékoztassuk a lakosságot. Nem szeretnénk abba a hibába esni, mint a kormány, azaz nem tenne jót a testületnek, ha csak utólag derülnének ki az örökség hiányosságai. Egy súlyos örökségünk már úgy is van, a postai beruházás. A 600 négyzetméteres hivatali épület, és az ugyanakkora műszaki bázis építése már jóvátehetetlen vétek. Egy fővárosi kerületnek is elég lenne, egy 10 ezer 700 lelkes, 3 ezer egynéhányszáz család lakta városban soha nem lesz kihasználva! Nem bagateU a Bagatelle megrendelése Gyenge évkezdet után bíztató folytatás a ruhagyárban Az Elegant Május 1. Ruhagyár nyolc üzeméből az elmúlt évben hat részvénytársasággá, illetve kft.-vé alakult át. Kettő, a szolnoki és a 187 dolgozót, nagy többségben asszonyokat, lányokat foglalkoztató túrkevei gyár pedig maradt továbbra is az immár hol- dingtevékenységet ellátó fővárosi központ kötelékében. A jövő nagy kérdése most e két cégnél: önálló telephelyekként, részvénytársaságként, vagy esetleg a privatizáció útjára lépve kezdjék-e majd az 1991-es esztendőt? Mondhatni, keservesen indult az idei évük a kevieknek: az első három hónapban a kapacitásuknak csak alig a felét töltötték ki a megrendelések. A második negyedévtől a budapesti központ önálló munkavállalási joggal ruházta fel a szolnokiakat és a túr- keveieket, ami a nagykun városban működő gyárban is elegendő megrendelést, tehát munkát, a dolgozóknak biztos jövedelmet eredményezett. Német és kanadai megrendeléseket sikerült felhajtaniuk a szolnoki gyárral és a pesti központtal közösen. A Túrkevén készülő és Szolnokon szabott női felsőruházati termékekből a kanadai Bagatelle cég például erre a hónapra 3 ezer nadrág, 2 ezer blézer, 650 szoknya és 318 kosztüm elkészítését rendelte meg. Az utóbbi termékek megvarrá- sa, csomagolása és exportálása teljes egészében leköti a túrkevei telep kapacitását, sőt az első negyedévi munkahiány miatt megszüntetett második műszak újbóli bevezetésén is goondolkodnak. A dolgozói létszámnak a növekvő megrendelésállományhoz való igazodását az is segíti - és erre még nem volt példa a gyár életében -, hogy a tanműhelyükben gyakorlatra szert tett, idén végzett tizenöt szakmunkástanuló - egy kivételével - az Elegant Május 1. Ruhagyár túrkevei telepét választotta első munkahelyéül. Imre bácsi, az első új „földbirtokos” Tombol az indián nyár. A Vörösmarty úti öreg ház udvarának közepén hátukat a melengető napnak vetve tengerit morzsolnak hárman. Rácz Imre bácsi, a helyi téesz nyugdíjasa, az oldalán munkában-hűségben megőszült felesége és az egyik menye. Mondják az asszonyok, hogy rest már kicsit az idős gazda hallása, ez már a korral jár, hangoskodjak hát, ha szót akarok érteni vele.- Hallom, Imre bácsi - magamban gondolom: hallják a szomszédok is az emelt hangomat -, hogy maga az első új földbirtokos itt, Keviben.- Jól mondja, fiam - áll meg a kezében a morzsolófa -, merthogy nekem bizony már birtoknak számítana az a 20 hold. Nem is magamnak igényeltem én azt vissza, a 86 esztendőmre. Aligha teszek én abban a földben már egy kapavágást is. Odaadtam használatra a vejeimnek, az egyikük nyugdíjas jó erőben, a másikuk meg maszek fuvaros. Hadd boldoguljanak ők a maguk meg a három unoka javára.- Nehéz volt visszaszerezni a valamikor betagosított földjét?- Nem mondhatnám. Nem sokkal több időbe tellett az sem, mint amennyit ’51-ben a belépési nyilatkozat aláírásával nyag- gattak. Ahogy megjelent a törvény, hogy kiadhatják a közösből a földjét annak, akinek még a nevén van, rögvest beadtam az igénylést. Csak hát a kilépésemről a téeszből meg a föld kiméréséről dönteni a közgyűlés tiszte. Azt pedig ugye nem tartanak minden héten. Megr aztán a napraforgót is be kellett takarítania előbb a szövetkezetnek.- Milyen földet vitt be a közösbe, és milyet kapott most vissza Imre bácsi?- Azt a táblát, ahol annak idején az én 9 holdamat meg a feleségem örökölt 11 holdját egybeszántották, nem bonthatta meg a téesz. A fegyvemeki útban kaptam vissza helyette a húsz holdat, ahogy a vejeim mondják: amolyan „megjárja” minőségben. A régi földünk az biztosan jobb volt, de hát több is veszett Mohácsnál... A közösbe hajtott, négyéves, heréit lóért, a kanca csikóért, a tehénért, az üszőért, meg a bevitt ekékért, boronákért is alig fizettek valamit. Azt is csak négyévi részletben.- Szóval jövőre már újra saját földön termett tengerit morzsolnak majd?- Úgy-úgy fiam, tengerit. Azt vernek a vők legtöbbet majd a jövő tavaszon. Merthogy mázsánként 1050 forintért mért, vásárolt kukoricával nem éri meg malacot hizlalni. Márpedig van az is szép számmal, meg fejőstehén is a két portán. Jó kezekben lesz, tudom, az a húsz holdnyi takarmánytermő terület. Már mind fölszántották a vők, sőt négy holdon már csíráztató esőt vár az elvetett őszi búza. Hát azt, ugye, mármint esőt, már igazán nem tudok intézni nekik! Az oldalt írta és fényképezte Temesközi Ferenc Az Új Néplap
