Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-15 / 161. szám

1990.OKTÓBER 15. 9 Szajoli győzelem a Kunok párviadalán Az ősök nyomában Szajol árvízmentes szinten települt falu, ke­vés tanyával. Lakosai között hajdanán erősen élt a nemesi öntudat, tár­sadalmában külön réte­geket különítettek el. Ezek közé tartoztak pél­dául a vasutasok. Az itt élők szokásai közül a Szenti ván-napi tűzugrás, az új házasok kikolom- polása, a disznótori ala­koskodás, valamint a búcsú érdemel említést. A községről az első írott feljegyzés az 1332. évi pápai tizedjegyzék- ben található, de neve Tiszapüspökiben élő ne­mesek kapcsán már 1261-es oklevelekben előkerült. A település nemesi volta nehézséget jelentett későbbi törté­netének tisztázásában, mivel lakói (nemessé­gük lévén) adómentesek voltak. Alig másfél év­század alatt Szajol tulaj­donjoga kézről kézre járt. Birtokolta Vértesi László alispán, később öröklés útján a Simonfi- ak kezére került, utánuk pedig a Kompoltyak, majd az Országh-testvé- rek lettek Zayol földesu- rai. A török hódoltság alatt népessége erősen megfogyott. 1576-ban mindössze tizenhárom tizedfizető lakosa volt. Ehhez járult Szolnok és Szentmiklós török meg­szállása, de a falut ez sem pusztította el. 1872-ben kelt rende­let értelmében Szajol nagyközséggé alakult, majd négy évvel később Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye része lett. Területe az első világ­háború előtt Beseny- szög határából hozzá­csatolt 715 holdas Pete­szigettel bővült. A há­borúban csaknem öt­száz lakosa vett részt, közülük negyvenen hősi halált haltak. Az ősök szempontjából érdekes­ség, hogy az itt élők kö­zül néhány család - Fe­jér, Hegedűs, Lajkó és Török - nemesi múltat tudhat maga mögött. sok sérülés miatt változtatnom kellett az eltervezett összeállításon. Remélem, az egyik pontot hazavisszük. 3. perc: Kun J. ragyogóan tálalt az egyedül hagyott Jánosi elé, aki tíz méter­ről elhamarkodottan a hosszú sarok mel­lé lőtt. gött érkező Kun J. kapáslövéssel ki­egyenlítette csapata hátrányát, 1-1. 68. perc: Egyre paprikásabb lett a hangulat, a magukra találó szajoliak be­szorították vendégeiket. Hegedűs-Bemát kényszerítőzés után a kilépő csatárt Ma­előterébe, Nagy J. szabálytalanul akasz­totta, a bírói síp azonban néma maradt. Felföldi nem is hagyta kommentár nél­kül az esetet, ezért Kalcsó kiállította a szövegelő játékost. 89. perc: Újabb nagy lehetőséget ha­. Labdabűvölés ben, a szajoliak nem találták önmagu­kat. Lassúak, nehézkesek voltak a so­kat mozgó, labdát futtató Vegyimű­vekhez képest Szerencséjükre a szol­noki csapat fölénye meddőnek bizo­nyult kapu előtt elfogyott a tudo­mányuk. A szünetben Németh Ferenc edző csodát müveit játékosaival, hi­nül állunk előkelő helyen a tabellán. Németh Lajos: Az elején kihagytuk helyzeteinket s ez megbosszulta magát. Gratulálok a Szajolnak. A játékvezetés­ről jobb, ha nem mondok semmit Jók: Kun M., Gerhát, Nagy J., ill. Vadkerti, Kun J., Bíró. Hí: Szajol-Szolnoki Vegyiművek 1-1 Maga pedig menjen zuhanyozni! 19. perc: Vadkerti óriási lendülettel tört a szajoli 16-os előterébe, Bódi két­ségbeesetten, túl keményen állta útját. A szabadrúgást a sértett végezte el, erős, ám középre tartó lövését Gerhát biztosan hárította. 34. perc: Kimaradt az első igazi gól­helyzet. Bíró Z. a félpályáról indulva sorra játszotta át ellenfeleit, a kaputól 20 méterre Szamákkal kényszerítőzött, a visszakapott labdát a bal felső sarok mellé bombázta. 38. perc: Vadkerti a "lyukra" futó Já­nosit szöktette, a keresztező szajoli söp- rögető, Bódi lyukat rúgott, így a fiatal szélső óriási lehetőséghez jutott. Mivel egy ütemet kivárt, Gerhát merész lábra- vetődéssel tisztázott. Fejcsóválva, némileg értetlenül bal­lagtak a hazai játékosok a szünetben öl­tözőjükbe, már előre féltek mesterüktől. Németh F.: - Kevés a mozgás, nem tu­dunk labdát szerezni, illene tartani. Még Kun Mihály megszerzi a vezetést szén a második 45 percben rá sem le­hetett ismerni a vendéglátókra. Gólja­ikat ugyan két pontrúgásból érték el, de már ők irányították a játékot Az igazsághoz hozzátartozik, a rendkívül erélytelen játékvezetői felfogás inkább Az oldalt készítette: Géléi József, Kocsis Erika. Fotó: Mészáros János Jövő héten az NB Ill-as Volán Rá- kóczi-Gyöngyös rangadóra látogat­nak el munkatársaink. Minden kezdet nehéz Úgy tűnik, az újonnan átadott sportcsarnok rengeteg dolgot megoldott ugyan, de problémák sorát is magával hozta Jelenleg a legnagyobb fejfájást az okozza hogy kinek a tulajdona lesz a csarnok, ki fogja fenntartását biztosítani. Mint ko­rábbi számunkban már megírtuk, a létesítményt a községi tanács építtette, (az ak­kori elnök, most pedig újdonsült polgármester, Szabó Zsigmond vezetésével - a szavazók több, mint 50 százaléka adta reá voksát) és december végéig ők fedezik a kiadásokat is. Ez napi kétezer forintot tesz ki. Jelenleg azonban szervezési és könyvelési megfontolásból a GAMESZ kezébe került a tulajdonjog, (ők viszont csak a gazdasági ügyeket intézik.) Sok még a bizonytalanság, az viszont biztos, hogy a mostani helyzet ideiglenes. Kétségeinek adott hangot Tuska János, a Sza­jol SE elnöke is.- Másfél éve "váltunk el" az ÁEV-től, s azóta nem mondható könnyűnek a hely­zetünk. Kérdéses, marad-e egyáltalán önálló a sportkörünk? Ha igen, ha nem, ki­től fogunk támogatást kapni? Hiszen a vállalatokhoz hiába megyek kilincselni. Olyan hírek is szárnyra keltek, hogy ezek után fizetnünk kell mind a csarnok, mind az öltöző használatáért. No de akkor albérlők leszünk egykori otthonunk­ban? A beszélgetésbe többen bekapcsolódtak azt fejtegetve, abszurditás lenne, ha az önkormányzattól kapott támogatást bérleti díj formájában az ő kasszájukba kelle­ne visszaáramoltatni. Végül arra a következtetésre jutottak, nem az a fontos, hogy ki a gazda, hanem hogy működjön a sportkör. Az emberek bizonytalanok, kétségeik vannak. Az egymásra mutogatásnak azonban semmi értelme. Talán egy higgadt beszélgetés az érdekeltek részvételé­vel, tisztázhatja a félreértéseket. Szajol, 250 n., v.: Kalcsó (Békés m.) Szajol: Gerhát-Cselleng, Bódi, Kun M., Nagy J.-Török, Sós, Horgosi, He- gedüs-Balogh (Bernét), Fehér. Edző: Németh Ferenc. Sz. Vegyiművek: Szabó-Szarvas, Major, Felföldi, Tátrai (Zsidei)-Jáno- si, Vadkerti, Kun J., Bíró Z.-Pintér, Szarnák. Edző: Németh Lajos. Az előző fordulóban mindkét csapat vereséget szenvedett, ezért a javítás szándékával léptek pályára. A két bajno­ki pont eldöntése mellett igazi presztízs­csatának ígérkezett a találkozó, hiszen a szajoliak szakvezetője éveken keresztül a Vegyiműveket irányította. Németh Ferenc (Szajol): - Ma csak a győzelmet fogadom el. Sós kivételével - aki Vadkertit őrzi - mindenki azon a poszton szerepel, amit megszokott. Szá­momra túl nagy meglepetést nem nyújt­hat a szolnoki gárda, kellően ismerem. Németh Lajos (Sz.- Vegyiművek): - A egy ilyen félidőt nem bír el védelmünk. Nincs összekötő kapocs a hétvédsor és a támadók között, teljesen szétszakadtunk. Próbáljunk meg játszani egy kicsit! Németh L.: - Amit megbeszéltünk, azt nyújtjuk, de az ellenfél tizenhatosánál megáll a tudományunk. Sajnos a bíró nem áll a helyzet magaslatán, s ez in­kább minket sújt. 52. perc: Vadkerti keverte meg a sza­joli védelem baloldalát, Szarnák elé ívelt, aki átpörgette a labdát a rátámadó Bódi felett, de pechére az elpattant előle. 56. perc: Felgyorsultak az esemé­nyek, meglepetésre vezetést szerzett a Szajol. Horgosi a baloldalról ívelt sza­badrúgást a Vegyiművek ötösére, Szabó kapus a gólvonalon ragadt, s a mintasze­rűen érkező Kun M. hosszú sarokba csúsztatott, 1-0. 65. perc: A szolnoki gárda szinte le- kopírozta az előző találatot. Ezúttal Bíró rúghatott szabadrúgást az oldalvonal mellől, a rosszul helyezkedő védők mö­jor a büntetőterületen belül elütötte. A jogosan megítélt 11-est Kun M. biztosan értékesítette, 2-1. 75. perc: A Vegyi megpróbált újítani. Vadkeri tört be a vendéglátók kapujának Gólöröm a nézőtéren gyott ki a "tomis" gárda. Vadkerti az alapvonalról laposan a kapu elé passzolt, a berobbanó Szarnák elől Bódi az utolsó pillanatban szögletre mentett. Meglepetésre az eddig botladozó vendégek ragadták magukhoz a kez­deményezést a találkozó első félidejé­nekik kedvezett Hogy nem fulladt botrányba a találkozó, az a higgadt szajoli vezetőknek volt köszönhető. A mérkőzés összképe alapján a döntet­len igazságosabb lett volna. Németh Ferenc: Úgy érzem, a máso­dik félidőben bizonyítottuk, nem véletle­Álmokról - nyitott szemmel Szemem előtt van, ahogy a téli zord időben a szajoli nebulók inkább a kályha melletti meleget választva lebeszélik magukat a csípős hidegben zajló edzésekről. Bár meg kell hagyni, nem minden gyerkőc "anyám­asszony katonája”. A kosárlabdázó palánták Markó Lászlóné, Rózsa néni vezérletével már három éve pattogtatják a labdát, szó szerint hóban-fagyban. A ta­valyi év már az eredményt is meghozta, azóta sorozat­ban kapják az országos ren­dezvényekre szóló meghí­vókat. Nekik lehetőségek­ben igazán sokat jelent a csarnok. Az általános iskola egyik testnevelőjét, Fancsali Ildi­kót a tervekről faggattuk. Elmondta, némi anyagi se­gítségre lenne szükségük. Ha 60 ezer forintért birkózó szőnyeget tudnának vásárol­ni, az egyik szülő szívesen vállalná heti három edzés megtartását. Egy másik apu­ka heti két edzés keretében okítaná a gyerekeket a kézi­labdázás tudományára. S az igények felsorolása még nem teljes, a gyerekek kon­diteremről álmodoznak, a felnőttek kondicionáló tor­nán szeretnének kilóiktól megszabadulni, az öregfiúk focizni jönnének szívesen. Szajolban azt tűzték ki célul, minél nagyobb töme­geket mozgassanak meg - még ha nem is az élsport szintjén - megfelelő alapo­kat adva a középiskolás, s majdan a felnőtt évekre. Szajol-Szolnoki Vegyiművek 2-1 (0-0)

Next

/
Thumbnails
Contents