Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-13 / 160. szám
1990.OKTÓBER 13. 11 családi körben Barkácstanács A ház fontos kelléke: a csatorna A pszichológus naplójából Lassan járj, tovább élsz! Aki csak felületesen nézi a dolgokat, azt gondolhatta volna Katiról, hogy sosem lesz beteg. Negyvennyolc éves, nagymama már, de gyors mozgású, tevékeny asszony. Bőre napsütötte barna, szeme csaknem mindig mosolyog, élénk, beszédes. Aki viszont közelebbről ismerte életmódját, megjósolhatta, hogy ez lesz a vége. Katinak életeleme volt a munka. Gyorsan, jól és jó kedvvel dolgozott. Idáig ez nagyon is helyes. Csakhogy igen sokat, erején felül vállalt. Egyik lányáéknál már gyermekek voltak, a másik éppen az esküvő előtt állt. Kati egyre többet akart nekik nyújtani, olyasmit, ami csak keveseknek volt meg a faluban. Ezért munkája mellett csirkét nevelt, és uborkára szerződött. Nagy volt a konyhakert, olykor az egész családra főzött, néha még az unokákra is neki kellett vigyáznia. Ahogy haladt az idő, egyre inkább érezte, hogy fárad, de nem hagyta magát. Mosott és főzött, söpört és kapált, és későn feküdt, korán kelt. Nyári szabadságát is megosztva, a tyúkólak között és az uborkaföldön töltötte. Állandóan rohant, kapkodott, folytonosan hajtotta, sürgette magát, és késő este az ágyba kerülve is az elintézetlen dolgain töprengett. A fizikai erőfeszítésen és a hajszolt tempón kívül gondjai is voltak. A csirkéknek nem mindig kapott takarmányt, rossz az ellátás. Volt, hogy négy nap egymás után odakerékpározott a terménybolthoz, hiába. Az elveszett időt nehéz volt bepótolni. Az uborkára pedig nem volt eső, locsolnia kellett. Amikor a gyakran kapált, gonddal öntözött uborkák szépen megnőttek - nagyobbra, mint bármelyik szomszéd kertjében -, kiderült, hogy bezárt az átvevő. Egy hétig a városba hordták a terményt. Aztán az keserítette el Katit, hogy kevesebbet fizettek érte, mint amennyit A láb fárad el a leghamarabb, sőt - ha keveset használjátok, el is vékonyodik. Itt az ideje az "izomlec- kéztetésnek". íg azután a kellemes, szórakoztató versenyszámok mellett még ruganyosabbak lesztek. Olyan gyakorlatokat ajánlok az UGRÁLDÁBA, amelyeket versenyszerűen is játszhattok. Mindent páros lábbal Jól ismeritek a helyből távol- és magasugrást. Ezek adják az alapötletet a versenyhez. Többféle variációját is leírom: Egyéni verseny: Minden versenyző ötször ugrik helyből (páros lábbal) távolba. Az öt eredmény összege adja a végeredményt és a sorrendet. Kombinált egyéni verseny: Helyből távolra és magasra is kell ugrani, és a két eredmény összege számít. Csapatverseny: 5 fős csapatok alakulnak, és vagy az első, vagy a második egyéni verseny szerint számoljátok a pontokat. várt, majd dupla áron tették ki a kirakatba. Kati az uborkaföldön lett rosz- szul. Fájdalmas görcs szorította a mellkasát, torka égett, alig bírta a karját emelni. Megállt pár percre, aztán makacsul folytatta tovább a munkát. Végigvitte a megkezdett sort, kupacba rakta a leszedett uborkát. Végül érezte, hogy nem búja tovább. Otthagyott mindent, hazavánszorgott, leült az udvaron egy kicsit. Még friss vizet adott a csirkéknek, ki tudja, mikor érnek haza a többiek. Majdnem eszméletét vesztette már, amikor végre átszólt a szomszédba, hogy hívjanak mentőt. Nem vallotta be, de úgy éreztem, még az intenzív osztály- i ágyon is az foglalkoztatta elsősorban, mi lesz az uborkával. Utána az, hogy mikor dolgozhat megint a szívinfarktusa után. Katinak többszörösen is szerencséje volt. Késlekedése ellenére még idejében érkezett kórházba, nem úgy, mint az infarktus számos, fiatal áldozata. Azután a családja is segített neki. Nemcsak a munka elvégzésében, hanem a vállalások leépítésében is. Egyik lánya lemondott a videóról, a másik a külföldi útról. Férje besegített a konyhakert gondozásába, az uborkaföldet pedig leadták. Kati nem lett dologtalan, munkahelyére is visszament egy félév múlva (adminisztrátor volt), de ezután többet pihent a házimunka közben, és különmunkát nem vállalt többé. A kórházi hosszú hetek alatt megtanult "lazítani". Ebben az első órák halálfélelme, majd a felülkerekedő józan meggondolás és a sorstársak példája volt segítségére. Megtanulta, hogy az igények és a lehetőségek kompromisszuma teremtheti meg a megfelelő egyéni élettempót, ezen keresztül a belső harmóniát és az egészséges életet. Dr. Ignácz Piroska Éjszakai repülés Tegyetek le a földre papírlapokat egymástól 50-60 centiméter távolságra úgy, hogy a lapok ne párhuzamosan, sakktábla szerűen, hanem rézsűt, két sorban legyenek lerakva. Az oldaltávolság 50-60 cm legyen. Éjszakát pedig úgy varázsolhattok a versenyzőre, hogy bekötitek a szemét egy sállal. Ezután a feladat, hogy a rajttól a célig páros lábon kell minden papírlapra ráugorva szökellni. (Minden kétlábas találat 5, minden egy lábas 2 pont.) Ha valaki téveszt (melléug- rik), nem kap pontot. A házról hiányzó, vagy meglévő, de rosszállagú tetőcsatoma sok baj, bosszúság forrása lehet. A tetőről közvetlenül a falak mellé csorgó, az eséstől szinte bevágó esőcseppek rövidesen átáztatják a talajt, az alapfalakhoz szivárognak, s a talajról visszafreccsenve a szigetelés fölött érik a vakolatot. Nemsokára megjelenik és mind följebb jut a jellegzetes nedvességfolt az épületek lábazatán, mállik a vakolat, nedvesednek a bútorok. Ezért a csapadékos őszi-téli idő beállta előtt gondoskodni kell szerelésükről, vagy karbantartásukról. A manapság leginkább használatos tetőcsatoma-anyag a 0,5 mm vastagságú horganyzott acéllemez, ritkábban a 0,7 mm-es horganylemez, legújabban pedig már műanyagból is készítenek tetőcsa- tomákat. Általában az egy négyzetméternyi tetőfelületre jutó csapadék elvezetéséhez 1 négyzetcentiméter csatomakeresztmetszetet számítanak. /I. ábra/ A csatornákat és kampóikat minden évben rendszeresen be kell festeni, a horganylemezből készültek kivételével. Áz egyes elemeket szegecseléssel, forrasztással, kor- colással erősítik össze. A csatorna- darabok peremezése részben megakadályozza az éles, metsző él képződését, másrészt pedig merevíti az 1-2 méter hosszúságú elemeket. Szegecseléskor az egyes darabokat legalább 3-4 cm-re egymásba csúsztatjuk. /2.ábra/ Szegecselés előtt az érintkező felületrészeket vastagon bekenjük míniumos gittel. A csatornák a lefolyó irányába lejtenek, a lejtés mértéke méterenként 2-3 milliméter. A lejtést a kampók megfelelő felerősítésével érjük el. A csatornák felerősítése előtt a kampók középső, legmélyebb pontjára hosszú lécet, s erre szintezőt fektetünk, így ellenőrizzük a megfelelő lejtést. A hosszú léc azt is mutatja, melyik kampó nincs jól beállítva, melyik áll ki túlságosan. A kampók a csatornákkal azonos íveltségűek legyenek. A csatornát úgy kell beléjük fektetni, hogy a csatorna belső, fal felőli része magasabban helyezkedjék el, s védje a falat a befelé fröcskölő víztől. A kampókat szegecseléssel, facsavarozással erősítjük fel a szarugerendák felső élére. A kampók orrára szegecselt vékony lemezből készült "rugókkal" rögzítjük a csatornaelemeket. A rugókat úgy kell elhelyezni, hogy keresztirányban szilárdan rögzítsék a csatornát, de tegyék lehetővé hosszirányú csúSorozatugrás Állítsatok fel egymás után kb. 50 cm-es akadályokat, amelyeket sorozatban kell átugrani páros lábbal. (Akadályok lehetnek: műanyag- vagy papírdobozok, élére állított autógumik, azaz nem kemény tárgyak.) Az első, második, harmadik ugrások pontszámai kevesebbet éljenek, mint - mondjuk - a nyolcadik, kilencedik, tizediké. A pontszámokról - közös megegyezés szerint - ti döntsetek. Árokugrás A ruganyosság mellett itt az ügyességnek is fontos szerepe van. A hozzávaló "sporteszköz" elkészítésénél legyetek körültekintőek! A rúd - amellyel ugortok (lásd a rajzot), valamivel magasabb legyen nálatok, és mindenképpen ruganyos és vastag. (Jól vizsgáljátok meg, nem törött vagy repedezett-e!) Verseny előtt lehet, sőt érdemes gyakorolni. Magát az árokugró versenyt kétféleképpen lehet megrendezni. Vagy több árkot kell folyamatosna átugrani, vagy azt méritek, hogy az ugró milyen messze ér földet az árok szélétől. Horváth Mihály [ Gyermekvilág J Ugrálda szását, ami a nyári-téli hőmérséklet okozta hőtágulás miatt szükséges. /7. ábra/ A lefelé futó levezetőcsatomák fél-kétharmad akkora átmérőjűek, mint a vízszintes csatornák szélessége. A 2-3 méter hosszú darabokat úgy illesztik egymásba, hogy a felül lévőt 4-8 centiméternyi hosszúságban becsúsztatják az alul lévőbe. A csöveket bilincses tartók erősítik a falhoz, a bilincsek fölött, a csövek palástjára kis orrot forrasztanak /3,4, 6. ábra/ A levezetőcsatomák kanyarjait egyes darabokból alakítják ki. Az egyenes szakaszok közötti iránytö- rések nem lehetnek nagyobbak 30 fokosnál. Az iránytörés okozta csőszűkülés megakadályozására bővítő toldalékot forrasztanak az egyes darabok illesztésébe /3. ábra./ A levezetőcsatoma alsó végződését úgy kell kialakítani, hogy az ö9sszegyűjtött csapadék ne folyhasson vissza az épület falához. Ezért a cső iránytörésével olyan vízköpőt kell kialakítani, amely egyrészt elvezeti a vizet, másrészt a lezúduló csapadékot a kanyarodás révén fékezi. Olcsó, könnyen tisztítható és állítható irányterelő és energiatörő készíthető betonból, ami úgyszólván sohasem dugul el, ezért is célszerű. /5. ábra/ A csatornarendszerhez tartozik még a tető pereme közelében elhelyezett hulladék-és hófogó korlát, amely L-alakú, 2-3 méterenként a tetőre erősített tartókból, és a tartók számára hosszában 3-4 sorban egymás fölé felszegecselt 5-8 mm vastagságú koracélokból áll. /8. ábra./ Ez megakadályozza a tetőre hullott leveleknek, ágaknak a csatornába kerülését, a tetőn lévő hóréteg hirtelen lecsúszását, és ezzel egyi- dőben a csatorna leszakadását. Fontos megelőző munka lomb- hulláskor a többszöri tisztítás; a csatornákba hulló levelekből ugyanis rothadás közben a festékréteget, a horganyzást megtámadó anyagok termelődnek. Érdemes tehát erre a célra a csatorna belső felületéhez illeszkedő, lapátszerű szerszámot készíteni. 19. ábra/ A nem horganyból készült csatornát még száraz időben alaposan fessük át, száradás után öntsünk tiszta vizet bele, s ellenőrizzük, végigfolyik-e benne. Ha mélyedést találunk benne, emeljük meg alatta a felerősítő kampót. Ahol szükséges, kenjük be az összeerősítéseket zsíros, míniumos gittel, vagy forrasszuk újra őket. A függőleges csöveket is tisztítsuk meg spirálisan megcsavart huzallal. A hosszú résekre forrasszunk kívülről horganylemez csíkot. A nagyobb méretű sérült részeket vágjuk ki hidegvágóval, lemezollóval, és az így keletkezett nyílást foltozzuk be kívülről szegecselt, gittéit, forrasztott folttal. A folt szélein a túlfedés minden irányban legalább 1,5 cm legyen. Bányai Katalin m w Ugyeskezű nagymamáknak Ceruzapárna Munkamenet: 1. A rongyoszsákban, kidobá- lásra ítélt ruhák között alapanyagot keresünk. Legmegfelelőbb a 4. Az oldalfal alsó szélén a színes csíkokat helyre illesztve, rögzítjük, összevarrjuk. A talp h-9-1 oldattal kék f • k • t • £ 59 nehezen szakítható vászon. Ha tarka mintás darabokat választunk, vigyázzunk a színek, minták összhangjára. 2. A szabásmintát csomagolópapírra felnagyítjuk, és kiszabjuk. 3. A tisztára mosott, simára vasalt anyagdarabokra kifektetjük a szabásminta darabjainkat, és a szélekre 2-3 cm-t ráhagyva körbevágjuk, kiszabjuk. középrészére, a csúcs hegyrészére fekete filcből középrészt varrunk. oldat össze varr ás ráférceljük az oldalfal "hegyezett" szélét, majd az oldalfal alsó szélét a talpszélhez rögzítjük. Ha az oldalszélek pontosan találkoznak, a belső oldalon a széleket szorosan összevarrjuk. A munkát a jobb ooldalra fordítjuk, a ceruzapámát hulladékanyaggal, rossz harisnyákkal kitöltjük, keményre tömjük és végül az oldalfal szélrészeit egymásra fektetve, apró fércöltésekkel a nyílást összevarrjuk. A jól sikerült ceruzapárna ajándéknak is alkalmas. 5. Az összeállításnál először ábra szerint a csúcs alsó részére Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet
