Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-12 / 159. szám
/ Néplap 4 1990. OKTÓBER 12. Az Új Néplap Szolnokon Antivilág Tisztelgés a tiszai hajósok emlékművénél Karvezetést jött tanulni a francia tanárnő A német kapcsolat Szolnok egyik testvérvárosa Reutlingen, ahová a múlt héten meghívták a megyeszékhely képviselőit. A kis csoportot Rózsa Ferenc tanácselnök vezette. Az esemény külön érdekessége, hogy a nyugati település újabb testvérvárost választott magának, a tadzsikisztáni fővárost, Dusanbét. Nézzük csak, milyen kapcsolatot ápolnak még: elefántcsontpartit, angolt, franciát és a svájcit. Ezekkel az ismeretségekkel kapcsolatban úgy is fogalmazhatnánk, hogy az, aki az én barátom barátja, az az én barátom is. A rokoni szálakat figyelve mi tehát közel állunk a francia Rouanhoz is. A hat város képviselői megegyezték abban, hogy folyamatosan ápolják a kapcsolatot. Vannak más kézzelfogható eredményei is az ismeretségnek. A szolnoki Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a reutlingeni rokon szervezettel már felvette a kapcsolatot; a Varga Katalin Gimnázium megtalálta párját az ottani Albert Einstein Iskolával. Vízlabdázóink is megmutatták már, hogy a magyar pólót is tisztelni kell. Az ottani tanács negyven tagból áll, CDU és SPD-képviselők alkotják. Az Oberbürgermeister - főpolgármester - kifejezés egy olyan funkciót takar, ahol csak politikától mentesen lehet dolgozni. A szolnoki pártok képviselőiből álló csoport tagjai megszabadulhattak egy illúziótól: a város közműveinek a működtetéséért felelős szervezetek non-profit érdekeltségűek. Az önkormányzatnak nem az a feladata, hogy vállalkozzon - adták át tapasztalatukat. Szurmay Kedves vendége van a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolának. Christine Ducrotoy, az ami- ens-i Providence iskola tanárnője két hétig tanulmányozza az intézményben az ének-zenei nevelést, s természetesen tart néhány francia nyelv órát is. A gimnázium és az amiens-i iskola kapcsolata három évvel ezelőtt kezdődött, amikor a francia kórus Szolnokon is fellépett. A karban Ducrotoy tanárnő is énekelt. S haza már egy üzenettel tért: a szolnoki iskola szeretne kapcsolatokat kiépíteni az ami- ens-ivel. A Providence igazgatója örömmel vette a közeledést, s a következő évben már Amiens- ben vendégszerepeit a Tiszaparti Gimnázium kórusa. Közben testvéri kapcsolat létesült Szolnok megye és Picardia között is. Az idén a Tiszaparti négy gimnazistája: Kató Eszter, Fancsali Emőke, Tálas Gabriella és Zsig- mond Ivette három hétig volt Amiens-ben. A lányok családoknál laktak, s bejártak az iskolába az órákra, hogy tovább mélyítsék francia nyelvtudásukat. Tele élményekkel nemrégiben jöttek haza. Nemcsak ők üdvözölhették persze ismerősen az amiens-i tanárnőt, hanem a többi diák is, s kiváltképp az énekkar, amelynek komponált is egy művet. Christine Ducrotoy zenész családban született. A kilenc testvér közül hat választotta a zenei pályát. Egyik fivére a brüsszeli opera nemzetközi hírű karmestere, s felkérték az 1992-es salzburgi fesztivál igazgatói tisztére. A testvérek között van még egy karmester, egy hárfaművész, s zenetanárok. Christine Ducrotoy több mint két évtizede tanít, s vezeti az iskola kórusát, amelyben hatévestől hetven éves korig énekelnek diákok, tanárok, szülők. A tanárnő igazából nincs megelégedve a francia ének-zenei neveléssel. Az óvodáskorú, illetve kisiskolás gyerekeket a tanítóknak kellene énekre tanítani, de mivel ők maguk sem igen tudnak énekel- ni-zenélni, így elsikkad a zenei nevelés - mondja. A diákoknak csak hetedik osztályos koruktól szerepel az órarendjükben heti egy énekóra. Nem véletlen hát, hogy a vendég igen nagy érdeklődéssel kíséri a Tiszaparti Gimnázium énektagozatának munkáját. Karvezetést jött tanulni az iskolába, hisz mint mondja, eddig autodidakta módon sajátította el a fogásokat. Részt vesz a próbákon, de ellátogat a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolába, s találkozik a megye énektanáraival, a Bartók Kórussal, nyelvvizsgára készülő szolnoki főiskolásokkal is. Nagy érdeklődéssel várja a pesti "kirándulást" a felsőfokú karvezetői tanfolyamra, ahol egyébként Bartáné Góhér Edit, a gimnázium tanárnője karvezetés stúdiumokat tart évek óta rendszeresen. Christine Ducrotoy - akárcsak a diákok a franciák vendégszeretetét - dicséri a magyar vendéglátói készségességét, kedvességét. Jól érzi magát az iskolában, a városban. T.G. A koszorúzók tiszteletadása az emlékmű előtt Nagy Attila elhelyezi a koszorút Minden év őszén vízügyi szak emberekből álló bizottság hajó val végigutazza a Tiszát, s ilyen kor szemrevételezik a korább években épített folyami védő műveket, megfigyelik, hol szűk séges újabb partbiztosítást esz közölni, illetve hol milyen kar bantartási munkák szükségesek Immár szép hagyomány, hogj ilyenkor a régi tiszai hajós embe rekről megemlékeznek és a szol noki közúti Tisza-híd lábánál lé vő hajósemlékművet megkoszo rúzzák. Erre meghívják a szom szédos vízügyi szakembereket é: a vízirendőrség képviselőit is, : így együttesen koszorúzzák mej a hajós domborművet. (Fotó: Cs.F.) Nemsokára költözhetnek, ha lesz rá pénz A rendelőintézet felújítása mindig is a szolnokiak élénk érdeklődésének középpontjában volt. Annál is inkább, mert a felújítás miatt bizonyos szakrendeléseket már nem a régi épületben találtak meg. Nos, az évekig tartó rekonstrukció fontos eseményéhez érkeztünk; elkészült az épület keleti szárnya! A műszaki átadást a jövő hónapra tervezik. November végére meglesz a fűtés és a kazánház is. Akkor már nem lesz más hátra, mint bebútorozni, és beköltözni. A belső bútorokkal azonban van még egy kis gond. Nincs pénz a megvásárlásukra. Ajánlat már van, de nem tudnak szerződést kötni a céggel, mert egyelőre képtelenek kifizetni a bútorok árát. Márpedig a régi bútorok, műszerek egy részét lehetetlen átköltöztetni. A röntgenkészüléChristine Ducrotoy a Tiszaparti Gimnázium énekkari próbáján Itt csak a forgalom nagyobb, a változás talmi. kék például olyan állapotban zás eddig több mint 400 millió vannak, hogy nem lehet meg- forintba került. A keleti szárny után az épület hátsó részét újítják fel.-péFotó: Korányi Éva Ady Endre ebben a restiben nem volt rest meginni egy jó pohá alföldi bort Az épület előtt is folyik a munka mozdítani őket, mert tönkremennek. A keleti szárnyba egyébként a reumatológia, a röntgen és a laboratórium költözik. A beruháSTOP! Elhanyagolt útkereszteződés... Nem értem, na. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy miért van ez így. Szolnokon, a Szántó körút és a Keskeny János út kereszteződéséről van szó. Mert mi is szokott itt történni? Az, hogy ha valaki - pláne idegen! - a Szántó körúton megy a kocsijával, és nem veszi idejében észre a Stop! táblát, bizony belemehet a Keskeny János úton közlekedőkbe. És mint tudjuk, számtalan baleset forrása volt már eme csalafinta kereszteződés. Ismerőseim fortyognak: miért nem szerelnek föl közlekedési lámpát? Erre persze válaszolhatná bárki, hogy nincs pénz... Csakhogy... a figyelemfelhívás a veszélyre nem mindig pénz kérdése. Mert mit lát, aki ott szétnéz? Például a Széchenyi lakótelep felől közeledve az út jobb oldalán egy táblát, amely felhívja a figyelmet arra, hogy veszélyes útkereszteződés következik. Erre mit tesz az óvatos autós? Lassít. Holott az lenne a jó, ha minél gyorsabban elsuhanna ebben a kereszteződésben, és nem fogná meg lassúságával a Szántó körút forgalmát. Ezzel szemben a Szántó kőrútról közeledve csupán egy szegény Stop! tábla árválkodik. Ha az autós nem veszi észre idejében, egyszer csak azt veszi észre, hogy átment a záróvonalon. Az úttestre ugyanis egyetlen veszélyt jelző háromszög sincs fölfestve. Arról már ne is álmodjon az ember, hogy - mint pl. Ausztriában - rajzos táblák hívják fel a figyelmet a veszélyes helyekre. Ha a Szántó körút másik végéből közeledünk, akkor is izzasztó másodpercek (percek?) várnak ránk. Megállunk szépen a záróvonalnál. Nézzük előzékenyen, hogy jön-e jobbról valaki a Keskeny János'úton. Nem látunk semmit, mert egy ház éppen eltakarja az utat. Araszolgatunk óvatosan. Na végre! Tökéletes a kilátás jobbról. Balra nézünk hát, jön-e valaki a Széchenyi felől. Hát ott meg nem egy kuka tulakodik panorámába! Araszolgatunk, közben hátul dudálnak, mert ők meg azt látják - nekik a kuka nem takar - hogy semmi se jön a Széchenyi felől. Egyszóval, nem értem, hogy miért nincs rend ebben a kereszteződésben. Évek óta...-pé-
