Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-11 / 158. szám

4 Méplap 1990. OKTÓBER 11. A szerkesztőség postájából A tárgyalóteremből Egyik büntetésből a másikba Hiába rohantak a körzeti orvoshoz Október 7-én (vasárnap) 13.30 órakor Jászalsószentgyörgyön, az apósoméknál betonoztunk, széna- tartót építettünk, miközben jobb kezemen a gyűrűs ujjam hegyét szinte lenyestem. Gyorsan átkötöt­tem egy törölközővel (nagyon vér­zett), és feleségemmel együtt ro­hantunk a körzeti orvoshoz. Dr. Csala László főorvos úr többszöri csengetésre, ebéd utáni sziesztájá­ból felzavarva jött ki. Meg sem várta, míg elmondjuk a bajunkat, csupán addig jutottunk, hogy ne haragudjon a zavarásért, máris kö­zölte: „igenis haragszom, mert a szombat-vasárnap az egyém”, majd bezárta maga után az ajtót. Ezután megkerestük a község má­sik orvosát, de nem találtuk otthon. Apósoméknál a magunk módján elláttuk a sebet, majd másnap a szandaszőlősi körzeti orvosunk­hoz fordultam, aki szakszerű keze­lésben részesített, és tetanuszinjek­ciót adott. Felmerült bennem a kérdés: Mi­tévő legyen faluhelyen az ember, ha szombat-vasárnap balesetet szenved, a helyi orvos viszont nem hajlandó ellátni, elsősegélyben ré­szesíteni? Esküje nem kötelezi er­Tornateremre ,JHej, ha Öltözőnk, hej, ha torna­termünk volna!” címmel, október 4-én e helyen közöltük a szolnoki, Rigó József Úti Általános Iskola tanulóitól, szüleiktől érkezett leve­let, melyre az iskola megbízott igazgatója reagált, s a következő­ket írta. A szülők, a gyerekek kívánsága jogos, tornateremhiányunk követ­kezményeit tárták a nyilvánosság elé, és a leírtak sajnos megfelelnek a valóságnak. A tornaterem hiánya a késő őszi és téli hónapokban nagy erőpróba elé állítja a testnevelőinket. Ha az időjárás miatt nem tudják szabad­ban tartani a testnevelési órákat, az aula az egyetlen hely, ahová beszorulhatnak a gyerekek. Leg­többször két osztály is testnevelési órát tart, ezért nem beszélhetünk nyugodt körülményekről, és ez az áldatlan helyzet évek óta. A szülök és az iskola vezetése minden lehetséges fórumot megke­resett már a tornaterem létesítése ügyében - tette ezt egy ígéret isme­retében, melyet az iskola építése­kor kapott. Intézményünk létesíté­sét ugyanis három ütemre tervez­ték: első a konyha, étterem és a Rigó Úti Ált. Iskola, második a könyvtár és az Ecseki Úti Alt. Isko­la épületszárnya, közvetlenül utá­na, harmadik ütemben a tornate­remfelépítését ígérték - 1987-ben. Hogy ez mennyire volt komoly és hihető ígéret, az is bizonyítja: megterveztették a tornatermet, a tervdokumentációkat viszont a szekrényben őrizzük. Zárójelben jegyzem meg, hogy ilyen ígéretet csak megalapozottan lehet tenni - a pénzügyi feltételek ismeretében. De hová lett a pénz? A tornaterem hiánya nemcsak a testnevelési órák megtartását ne­hezíti, de az egész intézményt te­remgondok elé állította. Ugyanis re? - írta többek között Fekete Já­nos olvasónk. Noha lapunk csütörtöki számá­ban rendszeresen közöljük a hét végi orvosi ügyeletet, hogy hova fordulhatnak ilyenkor balesettel, betegséggel az emberek, (jelen esetben a jánoshidai központi ügyelethez), megkérdeztük dr. Csala László főorvos urat: ha már kinyitotta az ajtót, miért nem látta el a sérültet, miért nem győződött meg arról, hogy milyen bajjal áll szemben? Elmondta, hogy a hét végi ügyelet alól mentesítették, de aznap is huszonnégyen keresték föl, akik közül egyet sem küldött el- kivéve a panaszost. Harminchat éve a község orvosa, és a heti éjjel­nappali készenlét után - 62 évesen- már szüksége van egy kis pihe­nésre. A csengetést nem hallotta. Aludt, az ajtórugdosásra ébredt föl, s ez bizony kihozta a sodrából. Indulatosan, félálomban mondta az asszonynak, hogy menjenek az ügyeletre, mert őt megilleti a két­napos pihenés. Eközben annyit azért megállapított, hogy nem le­het komolyabb baj, mindkettőjü­ket egészségesnek látta. lenne szükség minden kiszolgáló-, szociális he­lyiséget (orvosi szoba, a technikai személyzet öltözője, karbantartó műhely) a tornatermi szárnyra ter­veztek. Ennek hiányában szertára­kat kellett átalakítanunk öltöző­nek, orvosi szobának, és a folyosó­ból választottuk le a technikai sze­mélyzet öltözőjét. A mi gyerekeink között is sok tehetséges tanuló van, akik szép sporteredmény elérésére lennének képesek, de például a 7. osztályo­saink - akik 1984/1985-ben még az Ecseki Úti Ált. Iskolában (jelenleg gimnázium) voltak elsősök, s még nem volt tornatermük - nem tudják kifejleszteni képességeiket. Nem­csak a tehetségesekért aggódunk, hanem minden egyes tanulónkért, hiszen az egészséges fejlődésük ér­dekében valamennyiüknek szüksé­gük lenne a rendszeres testmozgás­ra. Sajnálatos, hogy körülménye­ink miatt éppen a téli időszakban szenvednek hátrányt. Testnevelő­ink lekiismeretük szerint, túl az órák megtartásán, a tömegsport, a DSE, a városi versenyeken való részvétellel is azért dolgoznak, hogy a tárgyi feltételeink negatív hatását csökkentsük. Köszönjük a szülőknek, a gyere­keknek, az Új Néplap szerkesztősé­gének, hogy ez a levél a nyilvános­ság elé került, ránk irányította a figyelmet. Bízunk benne, hogy az új önkormányzatba a gyerekek egész­séges fejlődéséért felelősséget érző képviselőket választ a lakosság. Olyan embereket, akik tudják, hogy a tornaterem felépítése nem­csak egy vagy két párt ügye, hanem az egész városé. Mi, az iskola vezetése és tantes­tülete, a tornaterem felépítéséért kezdeményezünk, szívesen szerve­zünk társadalmi munkát. Litke Gáborné mb. igazgató Nemhogy pótfűtésre, már másra se telik Hol van a takarékosság, amit annyira hangsúlyoznak ország­szerte? A szolnoki, dr. Csanádi Gy. körúti 4-es számú házunkat össze­építették az OTP-vei, elfalazták a kijáratunkat, s mi kénytelenek vol­tunk belenyugodni abba, hogy a vészkijáraton közlekedünk. A ház­ban cserélődnek a lakók, de alig tudnak hurcolkodni, mert az OTP építésekor a sok „okos” ember úgy oldotta meg a melegvíz-szolgálta­tást és a fűtést, hogy a földszintün­kön és a félemeleten vezették a csövet. Akkor szóvá is tettük, de azt a választ kaptuk, hogy mi nem értünk ehhez. A tévé Ablak című műsorában, szeptember 29-én láthattuk, hogy a tűzoltóautó - a zsúfolt parkoló mi­att - milyen nehezen tudta megkö­zelíteni az égő házat. Tűz esetén hasonló helyzet állna elő nálunk is, mert nincs az a tűzoltóautó, amiről - az OTP épületén keresztül, mint­egy 150 méterről - el tudnák érni a tizedik emeletünket. Ezzel senki sem törődött, amikor az OTP-t és a biztosítót, no meg az üzleteket elénk építették. S mindezt most azért említem, mert ezen intézmé­nyek fűtése miatt kénytelenek va­gyunk már október 3-tól a melegért fizetni, noha az ablakainkat nyitva tartjuk, mert még így is húsz fok van a lakásunkban. Megjegyzem, majd télen - takarékosságra hivat­kozva - ennyi se lesz. Mint aki 5.600 forinttal rendel­kező, egyedül álló nyugdíjas, or­szág és világ előtt kijelentem, hogy a pótfűtést nem vagyok hajlandó kifizetni, mert a hozzánk épített in­tézmények miatt fűtenek. Persze megértem az ott dolgozókat, mert bizonyára fáznak, de a fűtés költ­ségnek egy részét ne hárítsák a la­kókra. Ha azt gondolják, hogy majd úgyis behajtják, hát téved­nek, mert másra se igen telik, nem­hogy pótfűtésre. Hegedűs Sándorné Szolnok A jóhiszeműség kölcsönös volt Az Új Néplap október 4-i szá­mában, A jóhiszeműségnek ára volt címmel Vallyon Lászlóné leve­lét közölték, melyben megírta, hogy mi történt az édesanyjával a szolnoki MÉH-telepen. Ebből idé­zek: ,A számlázással megbízott hölgy nem nézte meg, hogy mit pa­koltak, fizetéskor három tábla ke­rítéselemet akart számolni, de édesanyám szólt, hogy öt volt - láb nélkül. Eköben ide-oda telefo­nálgatott, majd végül öt táblát számlázott - lábbal együtt." A számlázással megbízott hölgy a kerítéselemeket jóhiszeműen, be­mondás alapján írta ki, és hibázott, hogy nem nézte meg, mit pakoltak a szállító gépkocsira. A reklamá­láskor viszont egy percig sem han­goztattuk, hogy az idős asszony kö­vetelésének nem teszünk eleget. Mivel a megállapodástól eltértek, megtekintettük a vásárolt kerítés­elemeket. Tévedésünk egyértelmű, ezért az árkülönbözetet visszautal­juk, és a vásárlónktól ezúton is el­nézést kérünk. Végezetül meg kell jegyeznünk: nekünk sem célunk - kortól függet­lenül -, hogy bárki jóhiszeműségé­vel visszaéljünk. Kertész László telepvezető Tiszaugon az utak 80 százaléka már szilárd burkolatú. Az idén fejezték be a Rajk és a Hunyadi utca építését (felvételünkön), mely kohósalakos burkolatot kapott, s a tavaly elkészült útalappal együtt 780 ezer forintba került. (Fotó: K. É.) Köszönet a segítségért A mozgássérültek törökszent­miklósi csoportja 1983-ban, har­mincnégy taggal alakult meg. Saj­nos, rohanó életvitelünkben egyre több a sérült ember, ma már het- venketten vagyunk, s bár sorsunk különböző, mindannyian segítség­re szorulunk. A mozgássérültek megyei cso­portjának vezetősége visszautalja ugyan a tagdíj 50 százalékát, de az évi 4-5 ezer forintból csak a leg­szükségesebb kiadásokra futja. El­mondhatjuk azonban, hogy mindig számíthatunk a szűkebb környeze­tünk segítségére. A törökszentmik­lósi áfészre, a Béke és a Tiszatáj Termelőszövetkezetre, a művelő­dési ház kollektívájára, a Gabona­forgalmi és Malomipari Vállalatra és még sorolhatnám, akiktől eddig figyelmességet, támogatást kap­tunk. Közéjük tartozik Hajdik Jó­zsef kereskedő is, aki 5000 forintot zyánlott fel a csoportunk részére; élelmiszerboltjában - ami vasárnap is nyitva van - a hely i mozgássérül­teknek 10 százalék árengedményt ad az alapvető élelmiszerekből. A Tiszatáj Termelőszövetkezet évek óta helyiséget biztosít az összejöveteleinknek, de meg kell említenünk, csupán az a szépséghi­bája, hogy a város határán túl van, így a megközelítése nehézséggel jár. Jó lenne, ha közelebb kaphat­nánk egy helyiséget. Ezúton is köszönetét mondunk azoknak, akik mindeddig segítsé­günkre voltak. A MEOSZ törökszentmiklósi vezetősége Pszichiátria vagy ideggondozó? Mint azt a Néplap hírül adta - a He tény i Géza Kórház Rendelőinté­zetének felújítása miatt - többek között a pszichiátriai gondozó is új helyre, a régi pártházba költözött. Ideggondozónak hívták, most azonban új nevet vett fel, s ez az, ami tollat adott a kezembe. Helytelennek tartom az elneve­zés megváltoztatását, mert e tekin­tetben is lehetőleg a magyar nyelv­re támaszkodjunk. Ha mégsem, ak­kor pedig fel kell ütni az idegen szavak szótárát, és máris kiderül, hogy a pszichiátria magyarul el­me kér tan; az elmebajok, a kóros lelki betegségek vizsgálatával, ku­tatásával, gyógyításával foglalko­zik. Nincs szándékomban a sztáli­nista pszichiátriában elmerülni, A tiszafüredi Kántorvár 40. szám alatt lakó Virág Imrének - noha még a húszas esztendei végét tapossa - máris közel két, sűrűn gépelt oldalt tesznek ki korábbi büntetései. Színes a skála, akad ezek között minden, akár a jó bolt­ban. Tíz éve először könnyű testi sértés miatt került összeütközésbe a törvénnyel, majd pár év szünet után sűrűn követték egymást az események. Van közöttük súlyos testi sértés, lopás, megint vereke­dés, garázdaság, rongálás. Most augusztus elsejétől például azt az ítéletet tölti, amelyet garázdaság, könnyű testi sértés miatt kapott. A nyolc hónap leülése után újabb vár rá, amelyről tulajdonképpen cik­künk szól. Az idén, január 26-án a füredi áfész-sörözőben múlatta az időt, egy még nem jogerős bírói ítélettel a háta mögött. Betért oda egy isme­rőse is, mire ő arra kérte:- Pajtás, fizess mán egy sört, csóró vagyok! Az ismerős vajszívű lehetett, vagy csak tisztában volt Virág kö­tekedő természetével, és úgy gon­dolta, a szívélyes vendéglátást hogy miként keverték össze a poli­tikával, hogyan kényszerítették az egészséges embereket gyógykeze­lésre: orvosi vizsgálatok nélkül, rendőri erővel miként vitték, verték őket - megsértve a személyiségjo­gokat. Az elnevezés tehát sértő, ha arra gondolunk, hogy sok olyan lelki sérült jár a gondozóba, akiket a szerencsétlen körülményeik tet­ennyivel megússza. Miért, mién nem, folytatása lett az ügynek, mert valamin összeszólalkoztak Virág Imre - szokásához híven - meg akarta rúgni azt, aki vendégül látta, mire közbeszólt a felszolgá­ló, hogy csillapodjon. Éppen az! akarja megverni, aki sört vett neki“] Vele is kisebb szócsata alakult ki és mivel állítólag Virág Imrét eb­ben a perpatvarban megsértették amin ő úgy állt nemes bosszút hogy felkapott egy széket és óriás erővel a pultra csapott vele. Az ot lévő 15 pohárból talán 215 darab ií lett, majd az ügy a rendőrségen illetve a bíróságon folytatódott Végül is Virág nem tett vallomást jobban mondva képtelen volt bár miféle indokot felhozni cselekede téré. Ügyét első fokon a Tiszafüre di Városi Bíróság dr. Balázsi Lajoi tanácsa tárgyalta, ahol Virág Imrét mint többszörös visszaesőt garáz daság vétsége miatt 6 hónap bőr tönre ítélték. Ezt a hat hónapot mej a korábbi nyolcat - szaknyelvei fogalmazva - összbüntetési eljá rásba foglalják, azaz összevonják Az ítéletet a megyei bíróság hely benhagyta, így az jogerős. D. Sz. M tek beteggé. Végül humánum is lé tezne valahol, és ha a kezelésr, szorulók betegsége megegyezik i az idegen kifejezéssel, legalább ni verjék nagydobra, ne járassák l őket az amúgy is érzékeny közvéle mény előtt. Ezért javaslom, kapj< vissza az ideggondozó nevet, met a megértést is magában foglalja. B.l Az MDF-es röplapírók válasza Kedves König László! Az Új Néplap október 10-i szá­mában több tételben feltett kérdé­seire az alábbiakat tudjuk válaszol­ni: Ahogyan az SZDSZ-nek, úgy más pártoknak, így az MDF-nek is joga van önmagát más pártokhoz képest elhelyezni a mai politikai gondolkodás szféráiban. Mint ta­pasztalhatjuk, az SZDSZ-nek a li­berális és baloldali eszmeiségétől indíttatva igen markáns véleménye van a kormányról és a benne részt­vevő pártokról. Engedtessék meg ugyanez az MDF-nek is. Választási röplapunkon nem te­szünk mást, mint elmondjuk a vá­lasztóknak véleményünket önma­gunkról és ellenfeleinkről. Úgy gondoljuk, ez választások idején teljesen természetes. Tehát, ha azt állítjuk, hogy véleményünk szerint az országnak nem tenne jót az el­lenzék esetleges nagyarányú győ­zelme, mert az a kormányozhatat- lanság veszélyét rejti, akkor ezzel lehet egyet nem érteni úgy, hogy bebizonyítják az ellenkezőjét. Ugyanez vonatkozik “a hazához való kötődés”-re. Igen, az MDF az állítja, hogy sok más egyéb fonto dolog mellett kardinális kérdésnél tekinti a hazafiságot, a magya nemzethez való kötődést. Végtele nül örülünk, hogy ebben az eg; dologban ráadásul egyet is értünk csak akkor mire ez a számon kérő sértődött hangnem? Nagyra értékeljük Konrái György kitartó ragaszkodását, h már felemlegette, de mit kezdjün! Tamás Gáspár Miklós “mucsai jelzőivel, vagy a korábban bará tómként tisztelt Kőszeg Ferencnél a Beszélő 37. számában (3. old. megjelent szövegével: “... önfeled ten szamárfület mutogattam vala melyik ... kormánypárti honatyá nak...” és egyébként úgy, ahog; vannak, “Le vannak sz...va!” A fel sorolást folytathatnám. Kedves König László! Ki, kitől mit kérdezzen ma itt?! Kinek va joga sértetten felkapni a fejét? Remélem, módja lesz minden kinek majd egyszer “kialudni a sol buta gondolatot”. Tóth Istvái az MDF Szolnok Szervezetének elnökségi tagj; Szomorú látvány fogad­ta a hét végén a szolnoki Tisza-parton sétálókat. Az erejüket fitogtató „emberek” sorra ledön- tötték a sétány korlát­ján elhelyezett kővázá­kat. E vandalizmust nem először tesszük szó­vá, de sajnos a pusztí­tókkal szemben nincs más fegyverünk. (Fotó: I. Cs.) Az odalt összeállította: Csankó Miklósn

Next

/
Thumbnails
Contents