Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-10 / 131. szám
4 Néplap 1990. SZEPTEMBER 10. A téeszelnök válaszát várják Még egyszer az építkezésről és a fákról! Dr. Kasuba Jánosnak, a Karcagi Magyar-Bolgár Barátság Tsz elnökének szól e levél, mely szeptember 4-én érkezett szerkesztőségünkhöz. Tisztelt Elnök Úr! Rövid ismeretségünk kezdete óta az ország második legnagyobb tsz-elnökének kijáró tisztelettel és megbecsüléssel gondoltam Önre. A berekfürdői min- ta-zártkert létrehozásánál komoly segítséget vártam és reméltem Öntől, de nem csak én, hanem az a százhúsz karcagi tsz- tag is, aki ez év január 31-én - a parlamentben tárgyalt és január 1-jén jóváhagyott földtörvénymódosítással - szabad gazdájává vált a szövetkezetbe vitt földjének. Hozzájuk csatlakozott száz- hetvenöt olyan honpolgár, akiknek (vagy szüleiknek) földjük volt a karcagi határban, de azt az 1967. október 15-i földtörvény értelmében a téesz potom pénzért felvásárolta, vagy földrendezés címén még előbb - bérmentve betagosította. Ez utóbbiak - türelmük összeszedésével felkészültek arra, hogy nekik - a berekfürdői minta-zártkert kialakításában való részvétellel - ki kell várniuk az új földtörvényt. A kétszázkilencvenöt zártkert- igénylő nevében - többszöri levélváltás után -, ez év április 25- én kereste fel Önt szervező bizottságunk öt tagja, s előadtuk, hogy Berekfürdőn zártkertet szeretnénk kialakítani - személyenként legtöbb 3000 négyzetméteres területtel, s kértük a támogatását. Kérésünk teljesítése elől elzárkózott, és kijelentette: ha a tsz-tagok ki akarnak lépni a szövetkezetből, igénylik a földjüket, akkor egy tagban, a már kijelölt helyen azonnal kiméreti, de zártkertre ezekből a földekből egy talpalatnyit sem ad. Ajánlotta, hogy a tagok vásároljanak a szövetkezet földjéből - hektáronként 100 ezer forintért; az elől sem zárkózott el, hogy méltányA diktarúra idején, még a Rá- kosi-rezsimben kezdte szárnyát bontogatni az a nézet, ami az emberiség történetét is végig kíséri: hogyan lehetne kevesebb munkával jobban élni? Sok emberben felötlött: Ha tudja, lehetőleg mellőzi a nehéz fizikai munkát. Táptalajt biztosított erre a rezsim: tanulni, tanulni, tanulni! De mit? A sztálinista proletárdiktatúra szakelméletével felvértezett ideológiát? A rothadó kizsákmányolásra épülő kapitalizmus megdöntésére irányuló uszítást? A nép felemelkedése lehetőségének szocialista biztosítékát? És sokan hittek a magasabb rendű társadalom fényes eszméjében. Százezrek, milliók hagyták el a falvakat - a tanulás és a könnyebb megélhetés reményében. Most, 40 év után - a sok v iszon- tagságot megért idősebb és középkorú nemzedék tagjaival beszélgetve - gondolkodom el azon, hogy az uj idők szellemében, a rendszerváltás adta lehetőségek alapján oly sokan akarnak vállalkozni. Gombamód szaporodnak a különböző egyéni vállás esetén a volt tulajdonosok is hozzájuthassanak. Ezt az ajánlatot szervező bizottságunk nem fogadhatta el. Méltánytalannak tartottuk, hogy a tagok az 5-10- 15 hektárnyi földjük mellett óriási összegért földet vásároljanak! De nem fogadható el az sem, hogy á volt tulajdonosoktól katasztrális holdanként 400-600- 800 forintért vásárolt földből most 100 ezer forintért adjanak vissza egy-egy zártkertparcellá- ra valót! Kértük az elnök urat, hogy a megbeszélésünket foglaljuk jegyzőkönyvbe, de ez elől elzárkózott. Elfogadtuk viszont azt az ajánlatát, hogy otthon készítsük el az igényeinket tartalmazó jegyzőkönyvi részt, s miután eljuttattuk, azt a téesz álláspontjával kiegészíti, cégszerűen aláírja és visszaküldi. Május 2-án ügyvivőnkkel juttattuk el a dolgozatunkat, azóta kétszer kértük az ígéretének betartását, de a jegyzőkönyvet szeptember elsejéig sem kaptuk meg. Ez év őszén már sajnos nem tudjuk elültetni a tervezett ötezer gyümölcsfacsemetét, a tízezer szőlőoltványt, a termálvíz hasznosítására sem tudjuk előkészíteni a fóliasátraikat, kutakat fúrat- ni, bevezettetni a villanyt, körülkeríteni a területet, s még sorolhatnám, hogy mi minden szükséges az építkezés megalapozásához. Igaz, Ön - nagy jóakarattal - később egy másik ajánlatot tett, amikor a parlament kimondta, hogy a téesz egy százaléknyi földet sem adhat el. Azt ajánlotta, hogy hektáronként évi tízezer forintért három évre béreljük ki a területet. Mi ezt is méltánytalannak tartjuk - nemcsak azért, mert az "örök áron" felvásárolt összeg tízszerese, hanem azért is, mert hosszú ideig talán megakadályozná a minta-zártkert kialakítását, a turizmus fejlesztését. Megértését és segítségét kéri Id. Kanta Gyula lalkozók, csoportosulások, kft.- k. A látszat azt mutatja, egyre több lesz köztük az olyan vállalkozási csoportosulás, amely egy kisegítő vállalkozásnak a kisegítője - természetesen minél könnyebb munkával. Az adminisztratív vállalkozásokról nem is beszélve. Hiába, leleményes a magyar, mindenre akar és tud megoldást! De mi lenne szegény hazánkkal, eladósodott országunkkal, ha senki nem akarna a bányákban szenet fejteni, állatokat gondozni, szántani, vetni, és egyáltalán nehéz fizikai termelő- rhunkát végezni? Politikai rendszerváltás történt, de a gazdasági munkahelyeken még mindig egy hadseregre való adminisztratív és egyéb kisegítő személyzet van állományban - mondvacsinált állásokban. Hiba lenne talán a termelést gátló, bürokratikus szervek megreformálása? Gondolkodjunk el rajta - különösen most, a választások előtt, amikor a jövőbe vetett hit alapján gazdasági rendszerváltást is akarunk. Guth Sándor A megyei társadalombiztosítási székház bővítése, az emiatt kivágott fák az érdeklődés középpontjába kerültek. Az SZDSZ és Erdei Péter területi szervező felvállalta a lakóközösség sérelmének képviseletét, s július 26-án, majd augusztus 9-én egy-egy, javaslatokat tartalmazó nyilatkozatot juttatott el hozzám. Ez utóbbi a Néplap augusztus 21 - i számában jelent meg. Erdei Péterrel - meghívásomra - e napon a helyszínen folytattunk megbeszélést - áttekintve a bővítéssel kapcsolatos lehetőségeket, melynek alapján javaslatukra a következőket válaszolom. 1. A bérlemény - mint megoldás, hátrányos, hiszen a volt pártszékházban az éves bérleti és üzemeltetési költség - a bővítés 350 négyzetméterére számítva - több mint 3 millió forint lenne. A jelenlegi székházunk múlt évi fenntartási költsége 3 millió forint volt. 2. A fák telepítését kötelességünknek tartjuk, s a környezetet szépen rendbe hozzuk. A helyhatósági vezetők, képviselők kiválasztásánál fontos szempont az illető erkölcsi felfogása, a feladatok ellátásához szükséges tudása, gyakorlata és az, hogy több éve helyben él, ismeri a város, település gondját. Ezen túlmenően beszélni kell a gazdasági és gazdálkodási feladatokról is. Kezdetben nehézségekkel kell számolni, mert még nincs államháztartási törvényünk, nem dolgozható ki az ön- kormányzati törvény gazdasági része. Ennek hiányában is lehet rövid és hosszú távú tervünk, mely helyhatósági szabályrendelettel megoldható. Üdvös volna, ha a jelöltek javaslattételükkel ezt elősegítenék. Elvileg az önkormányzat bevételi forrása az adó. Növelésének eszköze a mind több magánvállalkozó, és általuk egyes ágazatokban megszűnne a monopólium, kialakulhatna az a verseny, mely a lakosság jobb ellátását szolgálja. A helyhatósági vállalatoknál szükséges a teljes gazdasági függetlenség, bevételei biztosítsák az üzemeltetését, mert az esetleges dotáció a piaci verseny ellen hat. Egyes vállalatokat (sütőipar, vasipar stb.) - a külföldi tapasztalatok szerint is kívánatos privatizálni. Ez azonban fokozatosan 3. Az előterek beépítése: épületünk egy-egy emeletén összesen 120 négyzetmétert jelentene, de a fűtését a jelenlegi rendszer már nem bírná, a nyilvántartó- szekrények nagy súlya pedig statikai gondot okozna. 4. A belső udvar beépítése természetes fény nélküli munkahelyeket adna, a gázkazán, a közműrendszer "lelkének" beépítése egy sor műszaki és biztonsági probléma megoldásával járna. A fákért, környezetért aggódást természetesnek tekintem, nem támadásnak. A javaslatokat számba vettük, de a legésszerűbb, a leggazdaságosabb tervet valósítjuk meg - sajnos nem áldozat nélkül. (Az építkezés költsége 3-4 év alatt megtérül.) Takaré- kosan gazdálkodunk a biztosítottak pénzével, ám a nyugdíjak emelése sajnos nem ezen múlik! Az építkezés befejezése után meghívom a vitában résztvevőket, és bemutatom, hogyan váltottuk be az ígéretünket. Dr. Bagdi László igazgató hosszabb idő alatt történhetne meg, egyrészt a munkanélküliség elkerülése miatt, másrészt, hogy ezek a vállalatok mint adóalanyok működjenek tovább. A közületi irányítás alatt lévő vállalatoknál - a gyakorlat szerint - Parkinson törvénye érvényesül. Elhatalmasodik az adminisztráció, az illetéktelen beavatkozás, a rátermett szakszerű vezetés hiánya. Ezért a vállalat idővel veszteséges lesz. Példa erre Anglia, Franciaország,. Ausztria, ahol ezeket a vállalatokat nagyobbrészt privatizálták. A közüzemi vállalatoknak (víz- és csatornamű) helyhatósági irányításban kell maradniok, és a saját bevételeikből éljenek meg. Helyhatósági szabályrendelettel megoldható, hogy az irányításuk alá tartozó vállalatok, év végi mérlegüket és eredményelszámolásukat a helyi lapokban tegyék közzé, A nyilvánosság betekintést nyújt a vállalatok működésébe, ez a lakosság bizalomkeltésére, az esetleges hibák kijavítására alkalmas. A képviselőtestület az ellenőrzésben, a javaslattételben kapjon szerepet. • A különböző beruházásokra pályázatot írjanak ki - még akkor is, ha van ilyen profilú üzeme a helyhatóságnak. Egyes üzemek - szükségességüket tekintve - felülvizsgálatot igényelnek. Például a kéményseprő vállalat utódjáRendszerváltás, és marad a bürokrácia? Több olvasónk sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a szolnoki Móra Ferenc úton, a 20-as számú ház előtt megkopasz- tották, törzsig csonkolták a fákat. Nem várhattak volna vele a lombhullásig? (Fotó: T.Z.) Gondolatébresztő a választáshoz A tárgyalóteremből A rádiók, a magnók és a garázsok vonzották Mindenkinek van valami hobbija: ki régi pénzeket gyűjt, ki újakat gyűjtene, ha bírna, ki színes posztereket, ki bélyegeket, esetleg sörös-, kólásdobozokat vagy kazettákat. Az utóbbiakat azért, mert a zene megszállottja. Közéjük tartozott a 28 éves Slé- der Molnár Mihály martfűi lakos is. A muzsika imádata önmagában még nem lenne baj, és hősünk esetében az okozta a galibát, hogy rendszerint a más magnóját, rádióját imádta. Éjfél utáni kiruccanásaikor még baltát is hordott, noha a barbár szerszámot általában nem kellett használnia, hiszen a kocsik, meg a garázsok feltörését hovatovább felsőfokon művelte. Adódott egy éjszaka, így például az idén a február 11-re virradó, amikor kóros álmatlanságban szenvedő alanyunk egymás után hét(!) garázst és három személyautót is felnyitott. Fájdalom: potyára fáradt, mivel hangfal, rádió meg magnó egy fia sem akadt. Őt azonban nem olyan fából faragták, aki könnyen feladja. Három napot pihent, majd lakóhelyén, Martfűn, a Tisza-parti garázssomál próbálkozott. Szégyenszemre, röstellem leírni: de egy kifogott rajta, képtelen volt felnyitni. A többi viszont előbb- utóbb engedelmeskedett, és "talált" hangfalakat is, meg rádiós magnót is. Fellelkesülve a sikertől, nyolc nap múlva folytatta éjszakai felfedező útjait, amelyet végül is egy újabb rádiós magnó bánt. Erre az utóbbi akcióra mindössze egyet aludt, azt is nappal, mert február 23-án újabb négy gépkocsit tisztelt meg éjfél utáni látogatásával. Jó szimattal ezekben három rádiós magnót, sőt hangfalakat is lelt. Még szép haszonnal értékesítette őket, de az újabb sötétben kivitelezett felfedező túrákra a rendőrség marasztaló jellegű fogdája miatt már nem futotta. Jellemző naplemente utáni szorgoskodására, hogy néhány nap, illetve hét alatt tíznél is több lopást kísérelt meg Martfű garázsaiból, autóiból. A büntetése kiszabásánál a Szolnoki Városi Bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott enyhe fokú gyengeelméjűségét, amely azonban nem annyira súlyos, hogy cselekedetei megítélésében ne korlátozná. Szintén enyhítő körülménynek számított beismerő, feltáró vallomása, meg az, hogy két kiskorú gyermeke van. Súlyosbító tényként esett latba, hogy már vagy ötödször feszengett a bíróság előtt. Ugyanis 1979 óta elítélték már jámfű önkényes elvételéért, lopásért, később rablásért és súlyos testi sértésért, amelyek után legutóbb 1988. február 12-én szabadult. A szabad élet valamivel alig több, mint két évig tartott, miután a gépkocsik, meg a garázsok naplemente utáni látogatóját, a rádiók, a magnók, a hangfalak szakértőjét a Szolnoki Városi Bíróság - mint többszörös visszaesőt - két év fegyházra ítélte. Ezt a huszonnégy hónapot Sléder Molnár Mihálynak az utolsó napig le kell ülnie, mivel feltételes szabadságra nem bocsátható. Mindezek ismeretében úgy tűnik, hogy a martfűi garázsok 1992. február végéig biztonságban lesznek. Ha csak időközben... de hát ne fessük az ördögöt a falra. Az ítélet egyébként jogerős. D.Sz.M. nak tevékenysége - megfelelő szolgáltatás nélkül - csupán a díjak beszedéséből áll. A kéményüzemeltetés biztonságához szükséges dolgozókat át kellene irányítani a gázszolgáltató vállalathoz, hisz munkájuk szorosan összefügg. Ezek a vállalatok időnként üzemeltetésbiztonsági ellenőrzést végeznek - díjfelszámítással, ami helytelen, mert az egységdíjnak ezt is tartalmaznia kell, és a biztonságos üzemeltetés elsősorban a szolgáltató vállalat feladata. Felvetésem a jövőbe mutatóan is csupán gondolatébresztő hogy minden érdekelt, választc és jelölt - pártállásra tekintet nélkül - hozza felszínre azokat £ feladatokat, melyek megvalósítása előbbre visz. Pásztor Józsel lokálpatrióta Szolnok Hozzászólás cikkünkhöz Fegyvertelenül Vegyes érzelmekkel olvastam Molnár H. Lajosnak az Új Néplap szeptember 4-i számában megjelent "Fegyvertelenül" című írását, mely az önvédelmi lőfegyverek használatának korlátozásáról, a miniszteri utasítás végrehajtásáról szólt. Számomra érthetetlen okok miatt, a cikk első része a megyei rendőrfőkapitányságot illette kritikával. Hosszan taglalta, hogy milyen nehézségekbe ütközött a riportalannyal történt beszélgetés legalizálása. Ezúton közlöm, hogy a Magyar Köztársaság Rendőrségének Szolgálati Szabályzata alapján, a rendőr a sajtó megkeresésére saját illetékességének határain belül nyilatkozhat. Ehhez képest az újságíró "illetékese" a megyei helyzetről beszélt, bár a Szolnok Városi Rendőrkapitányság előadója, és ott is csak igen rövid ideje tölti be ezt a beosztást. így történhetett meg, hogy az írásban, a "Fontos a pontosság" alcím alatt, már a vonatkozó jogszabály megjelölése is helytelen volt. Hasonló tartalmi hibákat a nyilatkozat további részében is olvashattunk, és engedtessék meg nekem egy megjegyzés: a szerző által írásos tájékoztatónak minősített, "nyelvtani, stiláris, és gépelési újításokkal" tarkított két mondat nem újságcikknek készült, csak a Néplap hírszerkesztőjének kérésére - telefon helyett írásban, telefaxon adtuk az információt. Természetesen az már csak olvasóként lehet a tisztem, hog> megjegyezzem: stiláris hibát ér is találtam a nyelvtanilag egyébként míves írásban. Búcsúzóul azt kívánom Molnár H. Lajosnak - m(nt a Néplap viszonylag új munkatársának - hogy csatlakozzon lapjuk és £ főkapitányságunk példa értékűen jó kapcsolatához. Vörös Miklós rendőr százado< __________________saitóreferen; A z oldalt összeállította Csankó Miklósné A szerkesztőség postájából