Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-10 / 131. szám
I. évf. 131. szám. 1990. szeptember 10., hétfő I Egynapos szovjet-amerikai csúcstalálkozó Helsinkiben ....* ........................-----------------------------------------------<•<-----------------1---------------------------------------„ Az agresszió nem lehet kifizetődő” Eljött a nagyhatalmak közös cselekvésének kora ,,A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak feltett szándéka, hogy véget vessen a jelenlegi válságnak. Előnyben részesítik a békés megoldást, ám ha az eddigi lépések nem vezetnek eredményre, mindkét ország kész fontolóra venni további olyan intézkedéseket, amelyek összhangban állnak az ENSZ alapokmányával. Minden kétséget kizáróan demonstrálni kíván- ják, hogy az agresszió nem lehet és nem is lesz kifizetődő” mondta ki a George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet államfő vasárnapi csúcsértekezletéről Helsinkiben kiadott közös közlemény. A dokumentumban a két államfő leszögezte, hogy a válság megoldása kizárólag az ENSZ BT vonatkozó határozatainak maradéktalan megvalósításával képzelhető el. Irak elszigeteltségének csakis az vethet véget, ha maradéktalanul helyreáll Kuvait augusztus 2-a - azaz az iraki agresszió - előtti státusa. A mintegy hét órán át tartó csúcstalálkozó befejeztével tartott sajtóértekezleten mindkét államfő hangsúlyozta, hogy a katonai beavatkozás kérdését nem vitatták meg. Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy egy ilyen beavatkozás beláthatatlan következményekkel járna. Bush elnök azonban nyomatékosan hangsúlyozta: „Nem vagyok hajlandó megvitatni, mi lesz, mit fog tenni az Egyesült (Folytatás az 1. oldalról) SPORT EXTRA Vasárnap is teljes üzem Sajtolják az idei termésű napraforgóolajat Martfűn Az évszakhoz képest hűvös idő Hétfő estig az országban túlnyomóan napos idő lesz. Főként északon időnként erősen megnövekszik a felhőzet és szórványos zápor valószínű. A gyakran megélénkülő északnyugati, északi szelet helyenként erős széllökések kísérik. A legmagasabb nappali hőmérséklet hétfőn 16-21 fok között alakul. A repceszezon befejezése után megindult az igazi nagyüzem, sajtolják a hazai termésű napraforgó- olajat a Martfűi Növényolajgyárban, a legnagyobb teljesítményű üzemünkben. A terméshozam a rendkívüli aszály miatt meglehetősen változó, de a gyár vezetői bizakodóak, az átlagtermést 18 mázsa körül becsülik. Reményeik szerint az év végéig 130 ezer tonna napraforgóolajat sajtolnak, és ennek egy részét helyben finomítják is. A gyárban most az a jelszó: mindent a termelőkért! Éjjel-nappal veszik át a közúton és vasúton érkező magot, s egyelőre anyagi gondok sincsenek, pénzzel, váltóval fizetnek a gazdaságoknak, s amelyik partner igényli, előleget is folyósítanak. A termelés folyamán keletkező maghéj jelentős részét helyben hasznosítják, a termeléshez gőzt, elektromos áramot állítanak elő. A napi 80 tonna feleslegből viszont granulátumot készítenek. A rostban gazdag, értékes takarmánynak különösen most van nagy haszna, amikor az aszály miatt csapnivalóan rossz a takarmánytermés. Az igazsághoz tartozik, hogy a partnergazdaságok még nem ismerték fel a granulátum takarmánypótló szerepét, ezért szóba került a felesleg dollárpiacon való értékesítése is. Tanévnyitó a főiskolákon Üzemmérnököket avattak Szolnokon Beiktatták a mezőtúri főiskola új főigazgatóját Két lövés érte a taxist A rendőrség magyarul beszélő tettest keres Szombaton éjjel fél 11 óra körül, a XI. kerületi Ördögorom utca közelében rálőttek egy magántaxisra. A sértettet, Papp János budapesti, 31 éves személyszállító kisiparost sürgősen kórházba szállították, s hamarosan műtétet hajtottak végre rajta. Papp János fehér Lada 1500- as kocsijába (rendszáma: KS 47- 99) este 9 óra körül egy férfi szállt be, aki útiránynak a XI. kerületet jelölte meg, azon belül a Farkasréti temetőt. Először a Kiss Ferenc téren keresztül a Törökbálinti útra hajtottak, s innen egy murvás mel- (Foly tatás a 2. oldalon) Szolnoki hétvége a felkelő nap szimbóluma Az általános és a középiskolák után lassan benépesülnek a felsőoktatási intézmények is. A hét végén megyénkben két főiskolán is megtartották a tanévnyitó ünnepséget Szolnokon, illetve Mezőtúron. Szombaton, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának tanévnyitóján a hagyományokhoz híven ezúttal is diplomákat adtak át a tavasszal végzett hallgatóknak. Az ünnepségen Horn Miklós, a főiskola főigazgatója köszöntötte a jelenlévőket, majd Bagi Károly né dr., a tagozat igazgatója mondott tanévnyitó beszédet, amelyben többek között arról szólt, hogy a magyar felsőoktatás az utóbbi negyven évben eltávolodott az európai (Folytatás a 2. oldalon) Összegyűlt a pénz a külföldi műtéthez Az utókezeléshez is csaknem félmillió szükséges Nemes társadalmi adományokból összegyűlt a pénz, 1 millió 850 ezer forint Perjési Viktor, 11 éves rákóczifalvai kisfiú műtétjére. A gyermek súlyos gerincferdülésben szenved, és gyógyítására csak az NSZK speciális kórházában, a Bad-Wildungenbeni klinikán van remény és lehetőség. A "Gyermekek egészségéért" Alapítvány szervezésében történt gyűjtéshez gyárak, intézmények, kórházak, iskolák, a különböző pártok, egyházak, mezőgazdasági üzemek, klubok tagjai járultak hozzá. A család most mindennap várja a Nemzetközi Gyógyellátási Intézet értesítését a műtét időpontjáról és a kiutazásról. A műtétet követő hat hét után - ugyancsak az NSZK-ban - utókezelésre lesz szükség. A rehabilitáció további 450 ezer forint költséget jelent, amelynek előteremtéséhez ugyancsak várja - a háláját ezúttal is kifejező család - a társadalmi segítséget. Mozgalmas, eseménydús volt Szolnokon a felkelő nap jegyében eltelt hétvége. A Japán napok keretében a két nap alatt szinte nonstop lehetett valami ízelítőt kapni a japán ipar remekekből, a távol-keleti ország sportjából, kereskedeleméből, vagy szó szerinti ízelítőt a japán konyha különlegességeiből. Az eseményekről a 3. oldalon számolunk be. jegyében A vállalkozóké volt az idei vásár A Szolnoki Húsipari Vállalat készítményei méltán váltottak ki elismerést a látogatók körében. Fotó: T. F. Vasárnap véget ért a 71. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kiállítás. A kapuzárás előtt felkerestünk néhány, szűkebb hazánkat reprezentáló vállalatot, és arra a kérdésre kerestünk választ: hogyan értékelik az agrárgazdaság idei seregszemléjét? A megyei húsipari vállalat a tröszt megszűnése óta, önálló kiállítóként, első alkalommal vett részt a vásáron. Kiss Árpád, a vállalat kereskedelmi főosztályvezetője elmondta, hogy az idei vásár meggyőzte őket arról, hogy hosszú távon nem az árengedményekkel lehet meghódítani a vásárlókat, hanem a kereslethez alkalmazkodó választékkal, a minőséggel és a szállítási határidők betartásával. A hagyományos külföldi partnerek mellett új vásárlók is felfigyeltek a szolnokiak késztermékeire, többek között az elmúlt félév fejlesztésének eredményei, a vákuumcsomagolású áruk és a védőgázos csomagolású termékek keltették fel érdeklődésüket. A Produker Kereskedelemszervező Közös Vállalat üzletkötőjétől, Szigeti Zoltántól azt tudtuk meg, hogy már a kiállítás első három napja alatt eladtak ötven MTZ 502-est, a későbbiekben pedig ugyanennyi MTZ 82-es típusú univerzális traktort. (Folytatás a 3. oldalon) A mosoly hiánya Ha azt mondjuk csíz, akkor legalább úgy tűnik, mintha mosolyognánk. De ki az, aki "csak úgy", különösebb ok nélkül mímel vidámságot? Kényszeredetten talán elhúzzuk a szánkat, ha valaki így akarja a jókedv apró szikráját arcunkra csalni. Meddő próbálkozás, legfeljebb vigyor születik. A kedélyhez semmi köze. Nem szeretem a fogsoromat fölöslegesen villogtatni, sőt kimondottan idegesít, amikor azt szeretnék elhitetni a mozivásznon, a képernyőn szereplők, hogy jóval több fog van a szájukban, mint egy normális embernek, és hogy nekik az égadta világon soha semmi gondjuk. Olybá tűnik, mintha a mi őrangyalunk a szent apátia lenne. A minap egy ifjúsági műsort sugároztak a televízióban, melyben tizenéves, vagy tán még annál is fiatalabb gyerekek arra kérték a járókelőket, hogy mosolyodjanak el. Mint a nem létező általános jókedv egyesület tagjai, szerény eredménnyel jártak. Ilyen szervezet nálunk sajnos életképtelen lenne. Az egyik megszólaltatott középkorú hölgy fájdalmas fintor kíséretében a következőket mondotta: "Mosolygok én, édesem, csak nincs pénzem.". "Haggyá’ má”' - válaszolt a kérésre a másik rohanó férfi, és már szaladt is a dolga után. Szavaik hallatán engem sem fogott el a röhögőgörcs. A nyári turistautakról szinte már mindenki visszaszállingózott. Százezrek fordultak meg olyan országokban, melyek gazdagabbak, ahol az embereknek kevesebbet kell politizálni, ahol az árak csak nekünk magasak, az ott élők pedig szemmel láthatóan ráérősebbek, kedélyesebbek nálunk. Külhonban egyvalami a tájaknál vagy akár a kirakatoknál is jobban megkapja a figyelmet: az ottaniak nyugodtsága, vidámsága. Ez mintha megszépítené őket. Nem a ruhájukat figyeltem. Az öltözet egyébként is csak sokadrangú jelzéseket továbbít. Fontosabb, hogy egyenesen járnak, felemelt fejjel, nem kapkodják a tekintetüket. Tud mosolyogni a bolti eladó, a panziós, a kocs- máros. E természetes és semmibe nem kerülő gesztus feloldja bennük a tartózkodást, a bizalmatlanságot, és ez pénzt jelent számukra. Ha nincs mérhető haszon, az sem baj. Sokan megfordulunk "kinn", de példájukat képtelenek vagyunk valami miatt követni. Itthon szinte azonnal megváltozunk. Akklimatizálódásunk jól sikerül, és lehangoló. Ha a hazaérkezés fáj, annak nemcsak az az oka, hogy jó darabig el kell búcsúznunk a tengertől, a hegyektől, és munkába kell állnunk újra. Az ithoni rosszkedv ragadós, ám még véletlenül sem csak ezért sikerül hazatérve az itthoni kedélyállapotokhoz oly gyorsan alkalmazkodni... Sz. Z. Bezárta kapuit a 71. OMÉK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL (4. oldal)
