Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-06 / 128. szám

1990.SZEPTEMBER 6. családi körben A pszichológus naplójából Élet - a halál után Az öngyilkosság az egyik legnagyobb emberi tragédia. A család élete csaknem elviselhetetlenül keserves a hozzátartozó halála után. A hátramaradottakban milliónyi, eldönthetetlen kérdés-felelet, ön­vád, hosszan tartó szomorúság, szorongás, kétségbeesés halmozódik. Nem egy ember bele is betegszik közvetlen hozzátartozója megma­gyarázhatatlan cselekedetébe. így volt egy 38 éves asszony is - nevezzük Irmának -, akinek a férje látszólag minden előzmény nélkül, de előre kitervelt és biztos módon felakasztotta magát. Irma depresszióssá vált, nem érdekelte semmi, étvágya nem volt, aludni nem tudott, dolgozni sem bírt. Két serdülő gyermeke és segítő szülei, rokonai sem tudtak lelket verni bele, a gyógyszerek is csak kevéssé enyhítették lelkiállapotát. Végül hozzám járt lelki kezelésre. Irmában igen erős volt a veszteség érzése, mivel jó házasságban éltek, a férje megértő és szerető támasza volt. Vádolta saját magát, hogy nem vette észre férje belső vívódásait, miközben az már heteken át készült a halálra. És azért is, hogy netán ő tett valamit, ami férjét ilyen mélyen elkeserítette. Aprólékosan részleteztük eddigi életüket és az utóbbi hónapok történéseit, egymáshoz való viszonyukat, terveiket, gondjaikat. Egy­re világosabbá vált számomra, hogy nem családi konfliktus állt a férj elkeseredettségének hátterében. Kiderült viszont az, hogy mindig szívén viselte családja jólétét. Nagy tervei voltak, nagyobb lakásra szerette volna cserélni a jelenlegit. Emiatt évek óta különmunkákat vállalt. A legutóbbi hetekben voltak olyan előjelek, hogy a munka­helyén megszűnik a túlóra, sőt az állása is veszélybe kerülhet a tervezett leépítések miatt. Endrét ez teljesen megingathatta: úgy érezhette, nem tud majd elhelyezkedni, és így nem tudja biztosítani családjának a gondtalan megélhetést, ami az ő értékrendjében min­dent megelőző követelmény volt saját maga felé. Aggodalmát nem tudta, nem akarta megosztani feleségével. Bizonyos fokig érthető Endre reménytelenség-érzése a rá váró munkanélküliség miatt. Mégsem fogadható el a helyzet ilyen "meg­oldása". Állás nélkül lenni ideiglenes állapot, melyet kitartó munka- kereséssel vagy átképzéssel leküzdhetett volna. Sok embert érint sajnos, nem lett volna ezzel a problémával egyedül. Amellett családja is támogatta volna, nem voltak nagy igényűek, és segítették volna a pénzkeresésben is. Ha elmondta volna feleségének a félelmét, az segített volna eloszlatni azt. Irma a következő hetek során fokozatosan megnyugodott. A meg­beszéléseink által feltárult előtte a szörnyű titok, így már inkább szembe lehetett nézni a megváltoztathatatlannak mint amikor annak oka sűrű homályba veszett. Megértette, hogy a család nem okozott és nem mulasztott semmit, és ez megnyugtatta. Gyermekei kedvéért erővel próbálta legyőzni fájdalmát és bénultságát, rendezgetni kezdte a közös holmikat, egyre több elfoglaltságot keresett magának. Taná­csomra gyászruháját egy-egy fehér vagy szürke darabbal váltotta fel, és kirándulni vitte a gyermekeket. így a tragédia után fél évvel fokozatosan túljutott a nehezén. A haláleset mindig szörnyű csapás, melyet elviselhetetlenné fokoz az az érzés, hogy valamennyiben hozzájárultunk. Ha az ember "min­dent megtett", akkor idővel túljut a gyászon. De csak akkor, ha aktívan megpróbálja leküzdeni magában a halál vonzását és teljes erejével az élet felé fordul. (A történet valódi, de a titoktartási kötelezettség miatt a neveket és egyéb adatokat megváltoztattam.) Dr.Ignácz Piroska pszichológus Barkácstanács Óriási teknősbreki Az itt bemutatott mulatságos teknősbéka ked­venc játéka lesz a gyerekeknek: lehet rajta lovagol­ni, pihenni, ráhasalni. Csupán arra van szükség, hogy anyuka elővegye a foltoszsákot, és a mellé­kelt szabásminta alapján elkészítse a jókora tek- nőcpámát. A szabásmintát rátűzzük az anyagra és 1 cm-es ráhagyással az alábbiak szerint vágjuk ki: 1=1- szer, 2=ll-szer, 3=6-szor, 4=2-szer (fej). Az ösz- szeállítást a hátával kezdjük, előbb összefércelve, majd legépelve a darabokat. A teknős alsó része egy nagy kerek lapból áll, melynek közepén hosszú nyílást hagyunk a zipzámak. Ha elkészült a négy lába, tömjük laposra vattával vagy habszivacs-tör­melékkel, de csak a szaggatott vonalig. Ekkor a két körlapot - háta és hasa - színével befelé fordítva egymásra helyezzük, a lábakat a megfelelő helyre gombostűzzük a két lap közé (most a lábak a teknős hasában vannak), majd így egyszerre gépeljük le körbe. A zipzámyíláson át kifordítjuk a teknőst a színé­re. Végezetül kiszabjuk a fejét, összevarrjuk, gon­dosan kitömjük, majd kézzel, apró, szoros öltések­kel, erős cérnával a testéhez varrjuk. Golyógombot vagy két nagy gyöngyöt varrunk fel a szemének. Ezután degeszre tömjük a testét úgy, hogy a zipzá- rat akadály nélkül behúzhassuk. B.K. Kókuszszőnyeg - monogrammal Jártamban-keltemben gyakran megfordulok az ABC-áruházakban, a mindent árusító boltokban. Nézek és figyelek, látom, hogy a nagymama-korosztály, amely feltehetően az egész család beosztását, költségelosztását viseli a vállán, megáll, kézbeveszi, nézegeti a jó minőségű, de egy kicsit borsos árú vastag kókuszszövet lábtörlőt. Ha megveszi, az ajándéknak biztos sikere lesz, és a lakásban élők közös örömét szolgálja, különösen, ha fel is díszítjük. A díszítéshez szükségünk van egy üveg párnafestékre, és egy 10-es, puha ecsetre. Az ügyeskezüek ceruzával megjelölik a megajándékozott betűinek helyét, és a megmaradó szabad felületre stilizált virágmotí­vumot rajzolnak. Az elrendezés után a felületrészeket bő, de az ecsetről le nem csurgó festékkel mázoljuk be. Ha nem bízunk festőtudásunkban, akkor keménypapírból sablont készítünk, és ezen keresztül festjük, színez­zük a mintázandó felületet. P.V. Gyermekxnlág a diszkoszdobáshoz hasonló mozdulattal. Aki céllövő bajnoki dicsőségre áhítozik, annak a kereket fél pont­ra kell rádobnia. Az biztos, hogy ezek a gumiabron­csok nem könnyűek, így azután ha sokat játszol velük, még az is előfordulhat, hogy megerősödsz. így a játék mellett hasznos is a tevékenységed. Lehet futóverse­nyeket is rendezni, ahol vagy kergeted, vagy a nya­kadba, válladra veszed őket. Ezzel a gyorsaságodat is javíthatod. Az egészet fejezzétek be fogójátékkal. Három gye­rek alkot egy csapatot. Kettő fogja a gumit a két szélén, a harmadik (lehetőleg a legkönnyebb) pedig ráül. A csapatok sorsolnak, hogy ki legyen a fogó. E három gyerek feladata, hogy a fogójáték szabályai szerint megfogjon egy csapatot. Ti is kitalálhattok hasonló játékokat. Ha van egy kis hely az udvaron, a lakás körül, az autógumikból több állandó játékot is felállíthattok. (Kúszófolyosó, hinta, fejelőállvány, céllövő, stb.) Akkor pedig lesz lehetőséged megrendezni a ház­tömb autógumi versenyét kicsiknek és nagyoknak. (A felnőttek is szeretnek versenyezni, őket is bevehetitek a játékba.) Horváth Mihály Autógumi rodeó Amikor már minden játékot meguntak a barátaid, és megkezdődik a "kétkapura unat­kozás", akkor dobd be javaslatodat, hogy ren­dezzétek meg az utcában az autógumi rodeót. (Rodeónak nevezik a vadul száguldozó pari­pák betörését.) Itt pedig a régen száguldozott, de már félredobott autógumikkal lehet érde­kes játékokat kitalálni. A hozzávalót a szom­szédoknál beszerezhetitek, hiszen még örül­nek is, ha megszabadulnak a rossz kerekektől. Ezek után kiadhatod a kissé furcsa jelszót: belépő egy autógumi. Hat-nyolc gumival már sokfélét lehet játszani. Egy kereket függesszetek fel a magasba, és azon át fejeljétek páronként a labdát. Győztes páros az, amelyik tovább bírja a labdát a levegőben tartani. A guruló autógumin keresztül kell a focit átrúgni, négy-öt találat esetén büszkén megállapítha­tod, focistának sem vagy utolsó. De lehet versenyt rendezni akadályok között úgy, hogy a kerekeket kézzel hajtod, vagy belebújsz a kerékbe, és a térdeid magasságában tartva szaladsz a felállított téglák között. Ha sorba rakod a gumikat, legyen az a feladat, hogy a kicsiket átugrod, a nagyokon átbújsz. Ha pedig ezeket a kerekeket sűrűn egymás mellé teszed, máris kész a kúszófolyosó. Ha lapjával helyezed az abroncsokat a földre, ezek lehetnek akadályok, a feladat: vagy belepattintani fu­tás közben a labdát, vagy bekötött szemmel sorba belelépni. Ez akkor érdekesebb, ha két gyerek ver­senyzőpárt alkot, és az egymáshoz eső lábaikat ösz- szekötve futnak, illetve lépnek az abroncsokba. (Ró­ka-futás, vagy háromlábú róka, ki hogyan ismeri.) Ezen kívül a gumikat célbaguríthatjátok 5-10 mé­terről. A cél lehet fatuskó, vagy tégla. Az erősebbek kiróbálhatják, ki tudja messzebbre hajítani a kereket Hűvösebb napokra Tegyük divatossá a régit A régi pulóvert divatossá tehetjük, ha harmonizáló színű textilből vidám mintákat szabunk, varrunk rá. Applikációnak hívják ezt a kézimunka­fajtát. (Heinzelmann modell) -ács­9 Kis helyen - kényelmesen Ez alkalommal nem a főzésről lesz szó, hanem arról, hogy a jól elkészített ételt hogyan fo­gyasszuk el kellemesen, mennyi hely kell a kényelmes evéshez az asztal körül, s milyen körül­ményeket biztosítsunk az étke­zés utáni zavartalan beszélge­téshez. Magától értetődően legjobb, ha az asztalt körbe tudjuk ülni, így mindenki látja társait, "ké­nyelmesen lehet beszélgetni, s a tálalás is zavartalan. Mielőtt kijelöljük az étkezés, a családi asztal helyét, nem elég csak azt mérni, hogy elfér-e az asztal, s hozzá a székek. Az első pillanatra szükségesnek mutat­kozó helynél azért több kell, hi­szen mikor leülünk és felállunk, a székeket ki-be toljuk. Hangu­latrontó hatású, ha leülésnél mindenkinek fel kell állni, hogy valaki becsusszanjon a helyére. Szakkönyvek foglalkoznak a célszerű helykihasználással, aminek ma - kis lakások korában - különösen nagy a jelentősége. Haszonnal forgathatják az ér­deklődők Gádoros Lajos A lakás méretezése és berendezése című könyvét. Tekintetbe veszi a ma is kapható bútortípusokat, az ét­kezőasztalokat. Ezek az aszta­lok kétfélék: változatlan nagy­ságúak, vagy szükséghez képest bővíthetők. Az előző típusúak mérete 110x70 cm, 120x80 cm, a kisebb lapú 80x80 cm-es, míg a köralakúnak 1 méter az átmé­rője. A kihúzható, betétlappal na- gyobbítható asztalok méretei ál­talában az alábbiak: a 80x80-as- ból 80x120 cm-es lesz, esetleg 80x 140 cm, vagy 80x 160 cm. A köralakú asztalt ha bővítjük, ovális lesz 135x 100 cm-es átmé­rővel. Az egészen kis lakásokba na­gyon keresettek az összecsukha­tó, fal mellé állítható asztalok, azonban kinyitva ezek nem sok­kal kisebbek az előbbieknél. Végeredményben ez érthető, mert a kényelmes evéshez fél­körben számítva minimálisan 60 cm-es hely szükséges. Mindezek figyelembevételé­vel tekintettel arra, hogy a szék­mozgatáshoz az asztal szélétől számítva legalább 70 cm-es üres felület kell - az étkezőhelyet nem lehet valami szűk sarokba beszorítani még két ember hasz­nálatára sem. A jóízű társalgáshoz is meg­felelő hely szükséges. Vendége­inket nem zsúfolhatjuk szorosan egymás mellé, a közismert ka­napé, két fotel, kisasztal össze­állítást eléggé szellősen kell el­rendezni. A mai ülőbútorok meglehetősen alacsonyak, 35- 40 cm magasságúak, ami a láb­nak kényelmes, s a bútor úgyne­vezett ülőmélysége 50-60 cm, ami a biztonságos pihentető el­helyezkedést teszi lehetővé. Persze hogy igazán jól érezzük magunkat ezekben a fotelekben, attól is függ, milyen a derék- és háttámlájuk. Általában a kanapét tesszük a fallal-ablakkal párhuzamosan, eléje a dohányzóasztalt, és an­nak két végére a két fotelt. Eh­hez az elrendezéshez szokvány­bútorok esetében az alábbi mé­ret szükséges: valaménnyi bú­tordarabot egymástól mindkét kiterjedésben legkevesebb 30 cm üres hely válassza el, hogy az ott ülők komfortérzetét meg­adja, de ne is zavarjanak a túl nagy távolságok, amelyek már hivatalossá, rideggé teszik az el­rendezést. Komáromi Magda Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents