Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-06 / 128. szám
4 Jól választunk-e? A helyhatósági választásokat megelőzően néhányan azon aggódnak, hogy vajon a legrátermettebbek kerülnek-e a vezetésbe, a legalkalmasabbak ülnek-e majd polgármesteri székbe? Mivel szerintük a falusi emberek, a "Mari nénik" nem a rátermettséget, hanem a szimpátiát nézik. Ebben az aggodalomban az elmúlt negyven év szellemét látom kísérteni, amikor a hatalmi elit gyűlölte az értelmiséget, és lenézte az egyszerű embert. Csak azt felejtik el, hogy a falun ma is él, és egyre inkább gondolkodik a józan paraszti ész, ami negyven éven át hiányzott a társadalmi vezetésből. Ez a józan megfontolás ma is munkál, és ellátja bölcs tanácsokkal a rászorulókat. Az aggódókat meg kell nyugtatnom, hogy most sokkal több esély van a hiteles emberek vezetővé válására vagy megmaradására, mint akkor, mikor az "illetékes főelvtárs" közölte elgondolását a Hazafias Népfront "hoppmesterével", aki aztán határozottan megtette javaslatát a többszörösen kipróbált jó elvtársra - kit a faluban senki sem ismert -, de volt már katonatiszt, gyárigazgató és KTSZ-elnök is. Tehát aki akkor nem aggódott, az most aludjon nyugodtan. A másik aggodalmat az okozza, hogy az új vezetésbe kerülnek-e kommunisták? Akik évtizedeken át visszaéltek a párt adta hatalommal, jogtalan előnyöket szereztek minden pereputtyuk- nak, néha sikkasztottak, a hamis, emberellenes törvényeket felhasználták személyes bosszúállásukra, azok se számítsanak a szimpátiára. Ellenben nem tartom kizártnak, hogy például Tószeg község néhány éve választott tanácselnöke kerül a polgár- mesteri székbe, mivel a falu lakosságának jó része nagy megelégedéssel nyugtázza eddigi munkáját. Tehát nem alaptalan a szimpátia, és még a "Mari nénik" is - józan ésszel gondolkodva - az eddigi tetteket nézik, nem azt, hogy volt-e piros könyve? Domokos Imre Szolnok A kórházkapuig mehetett a taxi A napokban történt eset felháborodást keltett bennem, de kedves utasomban, Gyimesi József- nében is. Az idős, mozgássérült hölgy augusztus 28-án, 17.40- kor a MAV-kórházból szeretett volna a lakására, a szolnoki Vörösmarty útra utazni. A betegfelvételi irodánál várakozó kollégát kérte meg, hogy CB-n hívjon egy taxit. A kolléga a Gábriel-központ- nak jelezte, majd a rendelést nekem, a 42-es kocsinak adták. Igyekeztem gyorsan a helyszínre érni, de a kórház portása nem engedte, hogy a betegfelvételi közelébe álljak. Telefonált az irodába, ahol közölték vele, hogy onnan nem hívtak taxit. Mondtam, hogy egy kolléga CB-s közvetítésével kaptam a megrendelést, mire azt válaszolta, hogy "ide csak olyan taxi mehet be, amit ő hív..." Köztudott, hogy a város területén a kiállásunk ingyenes, ezúttal viszont nem így alakult a helyzet, mert míg a mozgássérült utas lassan és nehezen a főbejáratig eljutott, a várakozási idővel nőtt a tarifa. Ezúton kérem a MÁV-kórház vezetőségét, tegyék lehetővé, hogy a beteg utasokért bejuthassunk. Szűcs Zoltán Rákóczifalva Lelkiismeret Megkezdődött a tanítás, kis- és nagydiákok indulnak az iskolába, és viszik magukkal a drága pénzen vásárolt tanszereiket. Kérem, hogy vigyék magukkal a mindennél drágábbat, a lelkiismeretűket is, és itt álljunk meg egy szóra! A materialista szellemben nevelt gyerekek nem mindegyike t-dja, hogy mi is az a lélek. Tehát tanítanunk kell ezt is, mert a lélek az az anyagtalan szellem, mely születésünktől halálunkig bennünk munkál. Úgy mondjuk: halálunk pillanatában kiszáll belőlünk a lélek. A tiszta lélek tanulásra, tudásra, érzelmekre, tettre késztet bennünket, általa tudunk különbséget tenni a jó és rossz, a szép és csúnya között; segítségével tudjuk megérteni, megtanulni, cselekedni a jót - okosan elkerülve a rosszat. Soha ne feledkezzünk meg róla! Sindelár László Tőrökszentmiklós A fagyizóban így is lehet? A szolnoki Széchenyi lakótelepen nemrég nyűt meg a "Kauri" fagylaltház, ahol többször tapasztaltuk, hogy a helyiségben 5-6 féle fagylaltot is árulnak, míg az utcai vevőknek nem jut ennyi. Az emiatt kerekedett szóváltáskor azt mondta az eladó, hogy a belül árusított fagylaltból azért nem adhat, mert akkor nem marad a kehelybe. A kehelybe mért fagyit ugyanis a kerthelyiségben szolgálják fel a vendégnek. Úgy gondoljuk, ha már "fagylaltház" néven fut az üzlet, nem lehet nagy kívánság, hogy többféle hűsítő gombócból válogathassanak azok is, akik nem tudnak vagy nem akarnak beülni a kert- helyiségbe. S nem jó üzleti fogás azt vágni a vendég fejéhez, hogy ha nem tetszik, menjen máshová. Vagy olyan jól megy már az üzlet, hogy ezt is megengedhetik?! - írta többek között B. I. szolnoki olvasónk - monogramjának közlését kérve, de pontos neve és címe a szerkesztőségben. A szobrokról, emlékművekről sem mondhatunk le Hintalovon címmel, az Új Néplap augusztus 27-i számában olvastam a jászberényi Csáki Istvánná levelét, s nem bírom ki, hogy ne tegyem mellé a véleményemet, A kedves olvasó azon volt felakadva, hogy Hortobágy községben egy lovaskompozíciót állítottak fel, ahelyett, hogy az erre költött pénzből a kisnyugdíjasokat támogatnák... Megértem a kisnyugdíjasok gondját, de zavar, hogy egyesek milyen megoldásokat képzelnek el. Mióta világ a világ, egy zsarnoki rendszer bukása vagy megbuktatása után annak "dicső emlékeit" vagy hatalmi jelvényeit, szimbólumait eltávolították. Amikor a Bastille falait Párizsban lerombolták, nem hiszem, hogy pennát ragadott volna valamelyik polgára, hogy emiatt mennyi érték ment kárba. Az a börtön a zsarnokság jelkép« volt! Községünkben is akadt, aki megkérdezte, hogy a szovjetek dicsőséges felszabadítását hirdető emlékművet - melyet az MSZMP községi titkára tavaly még buzgón koszorúztatott - talán nem kellett volna eltávolítani az iskola elől. Tévedés ne essék: az itt meghalt szovjet katonák nem örömmel jöttek ide, így megilleti őket egy emlék, de annak a temetőben a helye, és egyébként is az ő holttesteiket illően eltemették Jászberényben, amellett a temetőnkben is nyugszik huszonkét, különböző nációjú katona. Mindenki tudatában van, hogy a települések központjaiban égnek meredő, művészi értéket nem képviselő "szocreál" monstrumok nem a kegyeletet szolgálják, hanem az elnyomó hatalom felkiáltójelei voltak. Talán furcsa lenne, ha az új történelemkönyvekben a "megszálló szovjetekről" tanuló gyerekek nap mint nap az iskola előtt olvassák a dicsőítő szöveget. Helyére a község második világháborús áldozatainak száznegyvenegy fős művészi emlékműve kerül. A község lakói, a hozzátartozók szívesebben emlékeznek ezekre az ártatlan emberekre. De volt, aki megjegyezte: Ilyen jól megy most a falunak, hogy százezreket áldoznak erre a célra? - noha az emlékmű közadakozásból épül, s nem a község pénzéből. Vannak nálunk szerényen élő, de boldog emberek, mint ahogy vannak gazdagok, de lelki szegények. Ezeket a gondolatokat csalta ki belőlem Csákiné levele. Fodor István Jászjákóhalma Egy kisgazda töprengései A napokban ismét néhány felsőfokú végzettségű, értelmiségi választópolgárral beszélgettem. Megállapításaik arról győztek meg, hogy bizony még híjával vagyunk a politikai,éleslátásnak, tájékozottságnak. Úgy érzem, hogy állításaik, melyeket pontokba szedtem, nem helytállóak, de lehet, hogy az én politikai-gazdasági éleslátásommal is baj van. Döntse el az olvasó. 1. A jelenlegi helyzetben nincs perspektíva, még a 2. világháború után is jobb volt! - Gondolataim: Jobbak a kilátásaink, mint a keleti szomszédainknak. (A hiteleket ésszerűen kell felhasználnunk.) Baj van a viszonyítási alapunkkal. Az elmúlt 42 év után átmenet nélkül vágyakozunk a svéd életszínvonalra. Mivel ez villámgyorsan nem megy, talán már nem is lehet más, mint: "memento móri!", azaz gondolj a halálra!? Megdöbbentő! 2. Az Antall-kormány eddig vajmi keveset tett, nem történt meg a beígért rendszerváltozás. Talán még az elmúlt éra is jobb volt, hiszen nem volt munkanélküliség! - Válaszom: Az elmúlt negyven év gazdaságpolitikai eredményeiből több milliárdos adósságot és súlyos erkölcsi romlást örököltünk. Olyan csoda még nem volt a világon, hogy egy ilyen iszonyú rombolást 100 nap alatt helyrehoztak volna. Nálunk vértelen forradalom zajlik; az elszámoltatás folyamatban van, de nem kívánjuk, hogy fejek hulljanak a porba. Úgy látszik, elfeledkeztek az ún. kapun belüli munkanélküliségről. Iszonyúan felduzzadt az adminisztráció. 3. A kisgazdák rehabilitációs programjukkal lavinát indítottak el. Ilyen alapon pl. a boltokat is vissza kellene adni. Egyébként szétdúlják a tsz-eket. - Válaszom: Olvassák el a Néplap augusztus 13-i számában megjelent, a rehabi- litációról szóló gondolataimat. Nem válhat szokásjoggá a mások értékeinek eltulajdonítása! Számtalanszor leírtuk, elmondtuk: az önkéntességen alapuló szövetkezéseknek a FKgP maradéktalanul híve. Amennyiben telekkönyvileg is tisztázott lesz a tulajdonjog, a parasztság jelentős része szövetségekben dolgozhat. Modellértékű lehet például egy olyan megoldás, amelyben a termelőszövetkezet a számára előnyös termeléssel foglalkozna; az állattartó telepiek szak- csoportszerűen működnének, a kisüzemi magángazdaságokban elsősorban a nagy munkaigényű termelés folyna. Ilyenek: állattartás, kertészeti kultúra. A szövetkezetek a kistermelőknek szolgáltatást végeznének, és talán lenne mód a korrekt felvásárló és értékesítő tevékenységre is. Végezetül: el ne felejtsük, hogy privatizáció nélkül "lőttek" a nyugati hitelbeáramlásnak! Bogdán Béla az FKgP szolnoki szervezetének alelnöke Hozzászólás cikkeinkhez Válasz jegyzetünkre Az önkormányzatokról Kedves L. Gy., bizony isten szívesen szólítanám a nevén, ha tudnám. Ön egy "betegsében" szenved, mégpedig a félreértelmezés "betegségében", ami az elmúlt időszakban oly gyakori volt. Sokan szerencsére már kigyógyultak belőle. A tárgyra térve, én csakis az ön- kormányzatok választott testületéről mertem az elképzeléseimet megírni (augusztus 27.). Ami csupán jámbor óhajként fogalmazódott meg bennem. A leközölt írás is csak erre vonatkozik, amit a címe is kifejez. Én a hangsúlyt a gondolkodó emberre teszem és nem a "szakemberre". Természetesen a sok "szakemberből” ki kell választani az alkalmas, jó szakembereket, és rájuk kell bízni szakapparátusok vezetését. Ezeknek a szervezeteknek a feladata a döntés előkészítése és alternatívák kidolgozása. A döntés a választott testületeké. A szakemberek "diktatúrája" helyett én egy önigazgató, "civil" önkormányzatot képzelek el. Utoljára megkérem, nézzen szét az országban, hogy ezt az állapo- tot is "szakemberek" hozták létre. Tisztelettel: Fekete Ferenc * * * KEDVES FEKETE FERENC! Nem szeretnék öncélú szópárbajt nyitni sem az Ön, sem az én írásomról (augusztus 30.). Néhány értelmezési kérdést azonban valóban tisztáznunk kell. Nem tagadom - sajnos -, vannak "betegségek", amelyektől szenvedek, a félreértelmezés vádját azonban mindeddig sikerült elkerülnöm. Ugyanis amit Ön írt első olvasói levelében, azt nem lehet félreértelmezni. Éppen ezért idéztem szó szerint az Ön által kifogásolt jegyzetemben is. Úgy vélem, az nem az olvasó vagy a cikkíró hibája, hogy "a csupán jámbor óhajként" megfogalmazott szándékát nem lehet igazán kihámozni, mert a nyomtatott sorok önmagukért beszéltek. Most is vallom, hogy az országban lévő, olykor már tragikus állapotokat nem a "szakemberek diktatúrája", hanem egy bűnös, kriti- kátlan politikai gyakorlat hozta lét1990. SZEPTEMBE1 A tárgyalóteremből Lába kelt az üszőknek Járomi András újszászi magángazdálkodó harmincöt szarvasmarha gazdájának mondhatta magát ez év június 27-e reggeléig, amikor is meglepve tapasztalta, hogy a hatvani vasútvonal mellett legeltetésre kikötött üszőboijúi közül kettő hiányzik. Először arra gyanakodott, hogy friss füvet keresve kóboroltak el az állatok, de miután a környéken nem találta őket, a helyi körzeti megbízott rendőrt is bevonta a nyomkeresésbe. Ezt bizony helyesen tette, mert a nyomozás eredményeképpen négy nap múlva birtokában tudhatta a borjúkat. Gáspár Sándor, Újszász, Munkácsi út 37. szám alatti lakos pedig megállapíthatta magában, hogy mégsem kifizetődő a tol- vajlás. Gáspár úr nem mondható tipikus bűnözőnek, ez ideig egyszer botlott meg, jó tíz évvel ezelőtt - igaz, akkor is lopás volt a vétke. Június 26-án este Polski Fiat 125-ös gépkocsijával diszkóba tartott Tápiószelére, ám a szórakozásról lemondott, mikor útjába akadt a vasút mellett kikötött két növendék borjú. Beváltotta a régi mondás igazát, miszerint alkalom szüli a tolvajt. A gépkocsi hátsó ülése a csomagtartóba került, az ülés helyére pedig a két borjú. Az "autóstoppos" üszőkké jászalsószentgyörgyi érdi ment, ahol "édes hármasban" szakázott az autóban. Reg; édesapja régi ismerőséhez, Sz jászladányi magángazdáid hoz állított be, és megkérte, he viselje már egy-két napig a goi ját védenceinek, mert az autó romlott, nem tudja továbbszá tani őket. Arra számított, he Sz. I-nél úgysem lesznek fel nőek a jószágok, hiszen állatt tással foglalkozó magángazd kodó. Sz. I. gyanútlanul gönc is viselte a két borjúnak mind; dig, míg a rendőrök be nem esi gettek hozzá. Akkor aztán ak 20 ezer forintot meghaladó éi kű állat visszakerült újszászi ( honába. Száz évvel ezelőtt, az ameri prériken a marhatolvajoknak zony kötél járt egy ilyen csíny vésért, de azok a vad idők n elmúltak, meg aztán mi is civ zált országnak tudjuk magún! így Gáspár Sándort a Szólni Városi Bíróság dr. Szilágyi B által vezetett büntetőtanácsi egyrendbeli lopás miatt - augu tus 27-én 10 hónap börtönre ít te, melynek végrehajtását hári év próbaidőre felfüggesztel Az ítélet jogerős.- Benc re. Azt is vallom, hogy Isten óvjon bennünket egy újabb "szakembereltakarító" boszorkányüldözéstől. Mert ha előbbre akarunk lépni, a jövőbe kell tekintenünk, s nem a közelmúltat kell fésülget- nünk bűnbakkeresés céljából. Azzal viszont messze egyetértek, hogy teljesen független, új, önigazgató önkormányzat szükséges minden településen. De azt nem hiszem - és óriási kártétel is lenne -, hogy az új helyi testületek nélkülözni tudják az önigazgat ban képzett és járatos embereki Az Ón első levele egyébk nem kis vihart kavart a meg Politikai Érdekegyeztető Bizi ság legutóbbi ülésén, ahol a je lévő pártok képviselőinek több ge egyértelműen elhatárolta ma az Ön álláspontjától. Bízom abban, hogy a tényei a helyzetet és álláspontomat sem érti félre. Tisztelettel: László Gyük Nincs mit helyreigazítani Ismerőseimtől a napokban kaptam kézhez a Néplap július 20-i szán melyben Napló cím alatt a személyemmel kapcsolatos írás jelent m és többen volt feleségemre, rám, valamint a családi problémánkra isnr tek - kezdte levelét Csurella József, Karcag, Ady E. út 7. szám alatti lak majd így folytatja: A gond csupán az, hogy a cikkben foglaltak nt csúsztatást tartalmaznak, ami nemhogy rám nézve sérelmes, hanem ügyben eljáró bíróságot is elmarasztalja. Mindenek előtt annak, hogj bíróságon egy év alatt sem született meg egy határozat", éppen a sé meit keserűen soroló, egyébként áldott jó asszony az oka, aki mim eszközzel igyekszik a pert elhúzni, mert egyre nyilvánvalóbbá váli vesztesége. Következményeként ugyanis ki kell költöznie a lakásból cikkben írt "jogcím nélküli lakáshasználat" félreérthető, mivel ezt a \ feleségem emlegeti, illetőleg ezzel fenyeget - arra hivatkozással, ht élettársam van. S rosszul emlékszik, amikor azt panaszolja, hog férjéék az ő lakrészében kikapcsoltak mindent, amit lehetett, és ezé gyermekével hidegben laktak. Ez valótlan, és az elmondottak m helyreigazítást kérek - akként, hogy a cikkben foglaltak nem bi nyitottak. A Napló szerzőjének megjegyzése: Kedves Olvasónk! Helyreigazí kér, ám nincs mit helyreigazítani, ugyanis a kifogásolt cikkben sehol n szerepel a neve, még utalásszerűén sem. Önhöz hasonlóan másol magukra, illetve családi viszonyaikra ismertek, s ez az ő dolguk. Az pe a bíróságé, hogy ügyében igazságot szolgáltasson, s az lesz máj' helyreigazítás. Az viszont az újságíró dolga, hogy egy ilyen ügyben ki érez együtt: ha nem haragszik, nem azzal, aki fölényesen ironizál - ei tudatában, hanem a letiporttal, a gyengébbikkel. (Körmendi Lajos) Képünk a nagyivám Vörc Hadsereg úton készüli ahol a kiskocsizóval együi sikerült lencsevégre kapr a fészekre szálló gólyapát is. Megjegyezzük, hogy lakosság - tartva az átiraté si és egyéb bonyodalmaké - nem kívánja megváltó, tatni ezt az utcanevet. (Fc tó: Korényi) Az oldalt összeállítót Csankó Miklós A szerkesztőség postájából