Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-06 / 128. szám

4 Jól választunk-e? A helyhatósági választásokat megelőzően néhányan azon ag­gódnak, hogy vajon a legráter­mettebbek kerülnek-e a vezetés­be, a legalkalmasabbak ülnek-e majd polgármesteri székbe? Mi­vel szerintük a falusi emberek, a "Mari nénik" nem a rátermettsé­get, hanem a szimpátiát nézik. Ebben az aggodalomban az el­múlt negyven év szellemét látom kísérteni, amikor a hatalmi elit gyűlölte az értelmiséget, és le­nézte az egyszerű embert. Csak azt felejtik el, hogy a falun ma is él, és egyre inkább gondolkodik a józan paraszti ész, ami negyven éven át hiányzott a társadalmi vezetésből. Ez a józan megfonto­lás ma is munkál, és ellátja bölcs tanácsokkal a rászorulókat. Az aggódókat meg kell nyug­tatnom, hogy most sokkal több esély van a hiteles emberek ve­zetővé válására vagy megmara­dására, mint akkor, mikor az "il­letékes főelvtárs" közölte elgon­dolását a Hazafias Népfront "hoppmesterével", aki aztán ha­tározottan megtette javaslatát a többszörösen kipróbált jó elv­társra - kit a faluban senki sem ismert -, de volt már katonatiszt, gyárigazgató és KTSZ-elnök is. Tehát aki akkor nem aggódott, az most aludjon nyugodtan. A másik aggodalmat az okoz­za, hogy az új vezetésbe kerül­nek-e kommunisták? Akik évti­zedeken át visszaéltek a párt adta hatalommal, jogtalan előnyöket szereztek minden pereputtyuk- nak, néha sikkasztottak, a hamis, emberellenes törvényeket fel­használták személyes bosszúál­lásukra, azok se számítsanak a szimpátiára. Ellenben nem tar­tom kizártnak, hogy például Tó­szeg község néhány éve válasz­tott tanácselnöke kerül a polgár- mesteri székbe, mivel a falu la­kosságának jó része nagy meg­elégedéssel nyugtázza eddigi munkáját. Tehát nem alaptalan a szimpátia, és még a "Mari nénik" is - józan ésszel gondolkodva - az eddigi tetteket nézik, nem azt, hogy volt-e piros könyve? Domokos Imre Szolnok A kórházkapuig mehetett a taxi A napokban történt eset felhá­borodást keltett bennem, de ked­ves utasomban, Gyimesi József- nében is. Az idős, mozgássérült hölgy augusztus 28-án, 17.40- kor a MAV-kórházból szeretett volna a lakására, a szolnoki Vö­rösmarty útra utazni. A betegfel­vételi irodánál várakozó kollégát kérte meg, hogy CB-n hívjon egy taxit. A kolléga a Gábriel-központ- nak jelezte, majd a rendelést ne­kem, a 42-es kocsinak adták. Igyekeztem gyorsan a helyszínre érni, de a kórház portása nem engedte, hogy a betegfelvételi közelébe álljak. Telefonált az irodába, ahol közölték vele, hogy onnan nem hívtak taxit. Mond­tam, hogy egy kolléga CB-s köz­vetítésével kaptam a megrende­lést, mire azt válaszolta, hogy "ide csak olyan taxi mehet be, amit ő hív..." Köztudott, hogy a város terü­letén a kiállásunk ingyenes, ez­úttal viszont nem így alakult a helyzet, mert míg a mozgássérült utas lassan és nehezen a főbejá­ratig eljutott, a várakozási idővel nőtt a tarifa. Ezúton kérem a MÁV-kórház vezetőségét, tegyék lehetővé, hogy a beteg utasokért bejuthas­sunk. Szűcs Zoltán Rákóczifalva Lelkiismeret Megkezdődött a tanítás, kis- és nagydiákok indulnak az isko­lába, és viszik magukkal a drága pénzen vásárolt tanszereiket. Kérem, hogy vigyék magukkal a mindennél drágábbat, a lelkiis­meretűket is, és itt álljunk meg egy szóra! A materialista szellem­ben nevelt gyerekek nem mindegyike t-dja, hogy mi is az a lélek. Tehát tanítanunk kell ezt is, mert a lélek az az anyagtalan szellem, mely születésünktől halálunkig bennünk munkál. Úgy mondjuk: halálunk pillanatában kiszáll belőlünk a lélek. A tiszta lélek tanulásra, tudásra, érzelmekre, tettre késztet bennünket, általa tudunk különbséget tenni a jó és rossz, a szép és csúnya között; segítségével tudjuk megérteni, megtanulni, cselekedni a jót - okosan elkerülve a rosszat. Soha ne feledkezzünk meg róla! Sindelár László Tőrökszentmiklós A fagyizóban így is lehet? A szolnoki Széchenyi lakóte­lepen nemrég nyűt meg a "Kauri" fagylaltház, ahol többször ta­pasztaltuk, hogy a helyiségben 5-6 féle fagylaltot is árulnak, míg az utcai vevőknek nem jut ennyi. Az emiatt kerekedett szóváltás­kor azt mondta az eladó, hogy a belül árusított fagylaltból azért nem adhat, mert akkor nem ma­rad a kehelybe. A kehelybe mért fagyit ugyanis a kerthelyiségben szolgálják fel a vendégnek. Úgy gondoljuk, ha már "fagylaltház" néven fut az üzlet, nem lehet nagy kívánság, hogy többféle hűsítő gombócból válogathassa­nak azok is, akik nem tudnak vagy nem akarnak beülni a kert- helyiségbe. S nem jó üzleti fogás azt vágni a vendég fejéhez, hogy ha nem tetszik, menjen máshová. Vagy olyan jól megy már az üz­let, hogy ezt is megengedhetik?! - írta többek között B. I. szolnoki olvasónk - monogramjának köz­lését kérve, de pontos neve és címe a szerkesztőségben. A szobrokról, emlékművekről sem mondhatunk le Hintalovon címmel, az Új Nép­lap augusztus 27-i számában olvas­tam a jászberényi Csáki Istvánná levelét, s nem bírom ki, hogy ne tegyem mellé a véleményemet, A kedves olvasó azon volt felakadva, hogy Hortobágy községben egy lo­vaskompozíciót állítottak fel, ahe­lyett, hogy az erre költött pénzből a kisnyugdíjasokat támogatnák... Megértem a kisnyugdíjasok gondját, de zavar, hogy egyesek milyen megoldásokat képzelnek el. Mióta világ a világ, egy zsarno­ki rendszer bukása vagy megbuk­tatása után annak "dicső emlékeit" vagy hatalmi jelvényeit, szimbólu­mait eltávolították. Amikor a Bas­tille falait Párizsban lerombolták, nem hiszem, hogy pennát ragadott volna valamelyik polgára, hogy emiatt mennyi érték ment kárba. Az a börtön a zsarnokság jelkép« volt! Községünkben is akadt, aki megkérdezte, hogy a szovjetek di­csőséges felszabadítását hirdető emlékművet - melyet az MSZMP községi titkára tavaly még buzgón koszorúztatott - talán nem kellett volna eltávolítani az iskola elől. Tévedés ne essék: az itt meghalt szovjet katonák nem örömmel jöt­tek ide, így megilleti őket egy em­lék, de annak a temetőben a helye, és egyébként is az ő holttesteiket illően eltemették Jászberényben, amellett a temetőnkben is nyug­szik huszonkét, különböző nációjú katona. Mindenki tudatában van, hogy a települések központjaiban égnek meredő, művészi értéket nem kép­viselő "szocreál" monstrumok nem a kegyeletet szolgálják, ha­nem az elnyomó hatalom felkiáltó­jelei voltak. Talán furcsa lenne, ha az új történelemkönyvekben a "megszálló szovjetekről" tanuló gyerekek nap mint nap az iskola előtt olvassák a dicsőítő szöveget. Helyére a község második világhá­borús áldozatainak száznegyven­egy fős művészi emlékműve kerül. A község lakói, a hozzátartozók szívesebben emlékeznek ezekre az ártatlan emberekre. De volt, aki megjegyezte: Ilyen jól megy most a falunak, hogy százezreket áldoz­nak erre a célra? - noha az emlék­mű közadakozásból épül, s nem a község pénzéből. Vannak nálunk szerényen élő, de boldog emberek, mint ahogy vannak gazdagok, de lelki szegények. Ezeket a gondola­tokat csalta ki belőlem Csákiné le­vele. Fodor István Jászjákóhalma Egy kisgazda töprengései A napokban ismét néhány felső­fokú végzettségű, értelmiségi vá­lasztópolgárral beszélgettem. Megállapításaik arról győztek meg, hogy bizony még híjával va­gyunk a politikai,éleslátásnak, tá­jékozottságnak. Úgy érzem, hogy állításaik, melyeket pontokba szedtem, nem helytállóak, de lehet, hogy az én politikai-gazdasági éleslátásommal is baj van. Döntse el az olvasó. 1. A jelenlegi helyzetben nincs perspektíva, még a 2. világháború után is jobb volt! - Gondolataim: Jobbak a kilátásaink, mint a keleti szomszédainknak. (A hiteleket ésszerűen kell felhasználnunk.) Baj van a viszonyítási alapunkkal. Az elmúlt 42 év után átmenet nél­kül vágyakozunk a svéd életszín­vonalra. Mivel ez villámgyorsan nem megy, talán már nem is lehet más, mint: "memento móri!", azaz gondolj a halálra!? Megdöbbentő! 2. Az Antall-kormány eddig vaj­mi keveset tett, nem történt meg a beígért rendszerváltozás. Talán még az elmúlt éra is jobb volt, hi­szen nem volt munkanélküliség! - Válaszom: Az elmúlt negyven év gazdaságpolitikai eredményeiből több milliárdos adósságot és sú­lyos erkölcsi romlást örököltünk. Olyan csoda még nem volt a vilá­gon, hogy egy ilyen iszonyú rom­bolást 100 nap alatt helyrehoztak volna. Nálunk vértelen forradalom zajlik; az elszámoltatás folyamat­ban van, de nem kívánjuk, hogy fejek hulljanak a porba. Úgy látszik, elfeledkeztek az ún. kapun belüli munkanélküliségről. Iszonyúan felduzzadt az admi­nisztráció. 3. A kisgazdák rehabilitációs programjukkal lavinát indítottak el. Ilyen alapon pl. a boltokat is vissza kellene adni. Egyébként szétdúlják a tsz-eket. - Válaszom: Olvassák el a Néplap augusztus 13-i számában megjelent, a rehabi- litációról szóló gondolataimat. Nem válhat szokásjoggá a mások értékeinek eltulajdonítása! Szám­talanszor leírtuk, elmondtuk: az önkéntességen alapuló szövetke­zéseknek a FKgP maradéktalanul híve. Amennyiben telekkönyvileg is tisztázott lesz a tulajdonjog, a pa­rasztság jelentős része szövetsé­gekben dolgozhat. Modellértékű lehet például egy olyan megoldás, amelyben a termelőszövetkezet a számára előnyös termeléssel fog­lalkozna; az állattartó telepiek szak- csoportszerűen működnének, a kisüzemi magángazdaságokban elsősorban a nagy munkaigényű termelés folyna. Ilyenek: állattar­tás, kertészeti kultúra. A szövetkezetek a kistermelők­nek szolgáltatást végeznének, és talán lenne mód a korrekt felvásár­ló és értékesítő tevékenységre is. Végezetül: el ne felejtsük, hogy privatizáció nélkül "lőttek" a nyu­gati hitelbeáramlásnak! Bogdán Béla az FKgP szolnoki szervezetének alelnöke Hozzászólás cikkeinkhez Válasz jegyzetünkre Az önkormányzatokról Kedves L. Gy., bizony isten szí­vesen szólítanám a nevén, ha tud­nám. Ön egy "betegsében" szen­ved, mégpedig a félreértelmezés "betegségében", ami az elmúlt idő­szakban oly gyakori volt. Sokan szerencsére már kigyógyultak be­lőle. A tárgyra térve, én csakis az ön- kormányzatok választott testületé­ről mertem az elképzeléseimet megírni (augusztus 27.). Ami csu­pán jámbor óhajként fogalmazó­dott meg bennem. A leközölt írás is csak erre vonatkozik, amit a címe is kifejez. Én a hangsúlyt a gondol­kodó emberre teszem és nem a "szakemberre". Természetesen a sok "szakem­berből” ki kell választani az alkal­mas, jó szakembereket, és rájuk kell bízni szakapparátusok vezeté­sét. Ezeknek a szervezeteknek a feladata a döntés előkészítése és alternatívák kidolgozása. A döntés a választott testületeké. A szakemberek "diktatúrája" helyett én egy önigazgató, "civil" önkormányzatot képzelek el. Utoljára megkérem, nézzen szét az országban, hogy ezt az állapo- tot is "szakemberek" hozták lét­re. Tisztelettel: Fekete Ferenc * * * KEDVES FEKETE FERENC! Nem szeretnék öncélú szópár­bajt nyitni sem az Ön, sem az én írásomról (augusztus 30.). Néhány értelmezési kérdést azonban való­ban tisztáznunk kell. Nem taga­dom - sajnos -, vannak "betegsé­gek", amelyektől szenvedek, a fél­reértelmezés vádját azonban mind­eddig sikerült elkerülnöm. Ugyan­is amit Ön írt első olvasói levelé­ben, azt nem lehet félreértelmezni. Éppen ezért idéztem szó szerint az Ön által kifogásolt jegyzetemben is. Úgy vélem, az nem az olvasó vagy a cikkíró hibája, hogy "a csu­pán jámbor óhajként" megfogal­mazott szándékát nem lehet igazán kihámozni, mert a nyomtatott so­rok önmagukért beszéltek. Most is vallom, hogy az ország­ban lévő, olykor már tragikus álla­potokat nem a "szakemberek dik­tatúrája", hanem egy bűnös, kriti- kátlan politikai gyakorlat hozta lét­1990. SZEPTEMBE1 A tárgyalóteremből Lába kelt az üszőknek Járomi András újszászi ma­gángazdálkodó harmincöt szar­vasmarha gazdájának mondhatta magát ez év június 27-e reggelé­ig, amikor is meglepve tapasz­talta, hogy a hatvani vasútvonal mellett legeltetésre kikötött üszőboijúi közül kettő hiányzik. Először arra gyanakodott, hogy friss füvet keresve kóboroltak el az állatok, de miután a környé­ken nem találta őket, a helyi kör­zeti megbízott rendőrt is bevonta a nyomkeresésbe. Ezt bizony he­lyesen tette, mert a nyomozás eredményeképpen négy nap múlva birtokában tudhatta a bor­júkat. Gáspár Sándor, Újszász, Munkácsi út 37. szám alatti lakos pedig megállapíthatta magában, hogy mégsem kifizetődő a tol- vajlás. Gáspár úr nem mondható tipi­kus bűnözőnek, ez ideig egyszer botlott meg, jó tíz évvel ezelőtt - igaz, akkor is lopás volt a vétke. Június 26-án este Polski Fiat 125-ös gépkocsijával diszkóba tartott Tápiószelére, ám a szóra­kozásról lemondott, mikor útjá­ba akadt a vasút mellett kikötött két növendék borjú. Beváltotta a régi mondás igazát, miszerint al­kalom szüli a tolvajt. A gépkocsi hátsó ülése a csomagtartóba ke­rült, az ülés helyére pedig a két borjú. Az "autóstoppos" üszőkké jászalsószentgyörgyi érdi ment, ahol "édes hármasban" szakázott az autóban. Reg; édesapja régi ismerőséhez, Sz jászladányi magángazdáid hoz állított be, és megkérte, he viselje már egy-két napig a goi ját védenceinek, mert az autó romlott, nem tudja továbbszá tani őket. Arra számított, he Sz. I-nél úgysem lesznek fel nőek a jószágok, hiszen állatt tással foglalkozó magángazd kodó. Sz. I. gyanútlanul gönc is viselte a két borjúnak mind; dig, míg a rendőrök be nem esi gettek hozzá. Akkor aztán ak 20 ezer forintot meghaladó éi kű állat visszakerült újszászi ( honába. Száz évvel ezelőtt, az ameri prériken a marhatolvajoknak zony kötél járt egy ilyen csíny vésért, de azok a vad idők n elmúltak, meg aztán mi is civ zált országnak tudjuk magún! így Gáspár Sándort a Szólni Városi Bíróság dr. Szilágyi B által vezetett büntetőtanácsi egyrendbeli lopás miatt - augu tus 27-én 10 hónap börtönre ít te, melynek végrehajtását hári év próbaidőre felfüggesztel Az ítélet jogerős.- Benc re. Azt is vallom, hogy Isten óvjon bennünket egy újabb "szakem­bereltakarító" boszorkányüldö­zéstől. Mert ha előbbre akarunk lépni, a jövőbe kell tekintenünk, s nem a közelmúltat kell fésülget- nünk bűnbakkeresés céljából. Azzal viszont messze egyetér­tek, hogy teljesen független, új, önigazgató önkormányzat szüksé­ges minden településen. De azt nem hiszem - és óriási kártétel is lenne -, hogy az új helyi testületek nélkülözni tudják az önigazgat ban képzett és járatos embereki Az Ón első levele egyébk nem kis vihart kavart a meg Politikai Érdekegyeztető Bizi ság legutóbbi ülésén, ahol a je lévő pártok képviselőinek több ge egyértelműen elhatárolta ma az Ön álláspontjától. Bízom abban, hogy a tényei a helyzetet és álláspontomat sem érti félre. Tisztelettel: László Gyük Nincs mit helyreigazítani Ismerőseimtől a napokban kaptam kézhez a Néplap július 20-i szán melyben Napló cím alatt a személyemmel kapcsolatos írás jelent m és többen volt feleségemre, rám, valamint a családi problémánkra isnr tek - kezdte levelét Csurella József, Karcag, Ady E. út 7. szám alatti lak majd így folytatja: A gond csupán az, hogy a cikkben foglaltak nt csúsztatást tartalmaznak, ami nemhogy rám nézve sérelmes, hanem ügyben eljáró bíróságot is elmarasztalja. Mindenek előtt annak, hogj bíróságon egy év alatt sem született meg egy határozat", éppen a sé meit keserűen soroló, egyébként áldott jó asszony az oka, aki mim eszközzel igyekszik a pert elhúzni, mert egyre nyilvánvalóbbá váli vesztesége. Következményeként ugyanis ki kell költöznie a lakásból cikkben írt "jogcím nélküli lakáshasználat" félreérthető, mivel ezt a \ feleségem emlegeti, illetőleg ezzel fenyeget - arra hivatkozással, ht élettársam van. S rosszul emlékszik, amikor azt panaszolja, hog férjéék az ő lakrészében kikapcsoltak mindent, amit lehetett, és ezé gyermekével hidegben laktak. Ez valótlan, és az elmondottak m helyreigazítást kérek - akként, hogy a cikkben foglaltak nem bi nyitottak. A Napló szerzőjének megjegyzése: Kedves Olvasónk! Helyreigazí kér, ám nincs mit helyreigazítani, ugyanis a kifogásolt cikkben sehol n szerepel a neve, még utalásszerűén sem. Önhöz hasonlóan másol magukra, illetve családi viszonyaikra ismertek, s ez az ő dolguk. Az pe a bíróságé, hogy ügyében igazságot szolgáltasson, s az lesz máj' helyreigazítás. Az viszont az újságíró dolga, hogy egy ilyen ügyben ki érez együtt: ha nem haragszik, nem azzal, aki fölényesen ironizál - ei tudatában, hanem a letiporttal, a gyengébbikkel. (Körmendi Lajos) Képünk a nagyivám Vörc Hadsereg úton készüli ahol a kiskocsizóval együi sikerült lencsevégre kapr a fészekre szálló gólyapát is. Megjegyezzük, hogy lakosság - tartva az átiraté si és egyéb bonyodalmaké - nem kívánja megváltó, tatni ezt az utcanevet. (Fc tó: Korényi) Az oldalt összeállítót Csankó Miklós A szerkesztőség postájából

Next

/
Thumbnails
Contents