Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-27 / 146. szám

)0. SZEPTEMBER 27. Néplap Kamaszok reneszánsza ralán a kamaszok ro- intika utáni vonzódásá- I magyarázható, hogy íg egy vidéki dzsessz-, iy más, nem tömegigé­iket szolgáló alternatív ib csak tengődik, addig a >lnoki Reneszánsz klub ágkorát éli. A hét végi ;lalkozásokra járó gyere- c lelkes közreműködésé- c igazi értékét még job- i kiemeli az, ha ügye­ibe vesszük, hogy a 12- éves korosztályba tarto- fiatalok köztudottan zár­attak. A szolnoki cso- t tagjai nemcsak képe- ; és tudnak korhű ruhák - í táncolni, hanem egye­sen igénylik a hét végi izejöveteleket. A rene- nsz klub nem akármi- n együttessé érett össze, ári olaszországi körútju- i öt helyen léptek fel >y sikerrel, ami az antik ékeket újjáélesztő, kö- >kori szellemi mozga- i szülőföldjén különö- ; szép eredmény. Itáliá- í már több, hasonló cél­szerveződött csoport ködik. Kapcsolatot te­ltettek a Rómához köze- üori - a legrégibb latin oska - fiataljaival. Kö- ; európai tűmé terveit ivögetik. Hosszabb tá- i szeretnének együttmű- Ini velük, csakúgy, mint arezzói hagyományőr­zőkkel. A toscanai város­ban a polgármester meghí­vására adtak műsort a nyá­ron, a város legnagyobb ün­nepén. Az arezzóiakkal megállapodtak, hogy köl­csönösen meglátogatják egymást. A szolnoki Rene­szánsz klub fellép Petrarca szülővárosában - itt, Arez- zóban használtak először hangjegyes kottát -, jövőre pedig Egerben találkoznak újra. Mozgalmas volt ez a nyár. Az itáliai út előtt Egerben, majd a Visegrádi Játékokon szerepeltek, utá­na Szigligeten, az Alkotó­házban léptek fel. Önkéntelenül is felmerül az emberben a kérdés, hogy honnan van minderre pénz? Több alapítvány és a Mű­velődési Minisztérium is támogatta őket. Most már - az egyre szaporodó meghí­vások is bizonyítják - „nem babra megy a játék”. Ruhá­ik értéke több mint 80 ezer forint, és természetesen fel­lépéseikért is kapnak pénzt. Márciusban például több­ször is szerepeltek Buda­pesten, a Mátyás Pincében. Mint öt éve minden nyá­ron, az idén is megrendez­ték Visegrádon a rene­szánsz tábort, ahová már többen visszajárnak. A cso­port vezetője, Lengyel Bol- dizsámé Tóth Éva meghí­vására Olaszországból, Visegrád. Két hétre vissza a XV. századba. Kárpátaljáról és Szlovákiá­ból is érkeztek fiatalok. A reneszánsz klub hívta életre a közismert Mátyás Király Emlékversenyt is. A ver­seny tíz hónapig tartott, és valóságos mozgalommá vált. A szolnoki Rene­szánsz klub vezetőjének si­került az ország minden ré­széről mintegy 200 iskolát bevonni a játékba. Ezért van remény arra, hogy a re­neszánsz klubélet országos mozgalommá terebélyese­dik. A szolnokiakéhoz ha­sonló néven már működnek csoportok többek között Dunakeszin, Gyulán és Makón, szerveződik egy Kassa városában is. A ver­senyeken, fellépéseken ki­derült, hogy az, amit ők csi­nálnak, tetszik az emberek­nek. A tanulók szülei, akik közül sokan a közelmúlt­ban alakult Mathias Rex Baráti Kör tagjai, szívesen támogatják a csoport veze­tőjének munkáját. Hogy ők lesznek-e egy országos mozgalom elindí­tói, még nem tudni. Tény viszont, hogy alig akad olyan szellemi tevékeny­ség, amely az iskolán és a tanuláson kívül lekötné a kamaszokat. Többen kér­dezték tőlük: „Ugye nem hagyjátok abba”? Valóban kár lenne. Lassan felnő egy „rene- szánszos” generáció, újak lépnek a helyükbe. Várják maguk közé azokat a kö­zépiskolásokat, akik szere­tik a romantikát, és szeret­nek egy kicsit utazni.-sz­izeptember harmadika óta assai Úti Általános Isko- an tanít Maureen Meher, amerikai Békeszolgálat ja. A huszonkét éves ta­névei a kelet-európai vál­ások egyesült államokbeli adtatásáról, illetve ma- irországi munkavállalásá- ; okairól beszélgettünk. Hogyan ismerkedett meg itazás lehetőségével? A Békeszervezet tagja ;yok, melynek tagjai Kí- >an, afejlődő országokban Európában is több ország- i jártak már azzal a céllal, ;y segítséget nyújtsanak angol nyelv tanításában, orge Bush mellett a műve- ési miniszter is megkérte lékeszolgálatot az elnök gyarországi látogatása n - látva a pozitív változá­st -, hogy szakemberek enek segíteni hazájukba. Ízzel az Egyesült Álla- k nem minden polgára ér- egyet, ezért mi, akik él­tünk, feladatunknak té­tjük azt is, hogy valóban 5 kézből szerzett informá- ként, saját szemünkkel 5uk, saját bőrünkön érez- : a demokratizálódási fo­ntat hatását. Visszautazá- ik után minderről hitele- i tudunk majd beszámolni nég mindig kételkedők- ;. Más, ha az ember sze- lyesen ismer meg egy né- , mint a tévén keresztül, ltosnak tartom, hogy vég­kinyissuk a kaput a két zág között. Ezek a Békeszolgálat fel- ttai. Vannak-e személyes ]ai? Itteni tartózkodásom alatt retném a magyar nyelvet •tél tökéletesebben elsajá- ni, hogy a jövőben otthon jam azt oktatni. Milyen elvárásai voltak zetes felkészültsége alap- Magyarországgal szem- i? Népük történelme az első második világháborúban öltött szerepükön kívül is- retlen az átlag amerikai tt. Én is akkor kezdtem ulmányozni, mikor biztos , hogy utazom. Egy évig anyolországban voltam, feltűnnek bizonyos kö­Kapunyitogató Egy amerikai Szolnokon zös európai vonások a két or­szág között. A Szolgálat által adott információk alapján ki­csit alacsonyabbnak képzel­tem az életszínvonalat, de amit elvárhat az ember kom­fortérzésének kielégítésére, milyen körülmények között se vegyünk fel térd fölött érő nadrágot vagy szoknyát. Megérkezésünk után renge­teg olyan lányt láttunk, aki­nek altestét alig takarta vala­mi szoknyácska. Már akkor gondom van a vásárlással. No, nemcsak azért, mert nem kapok olívaolajat, hanem mert nem tudok kérni példá­ul húst, nem mindig tudom, mi van a dobozokban.- Van kire főzni?- Három hónapja van egy barátom, itt ismerkedtünk meg Magyarországon...- Bírni fogja itt nálunk két évig a munkát?- Majd meglátjuk, lehet, még tovább is... • bcs Fotó: K. É. Vállalkozó iskola Magad uram, ha szolgád nincs A szolnoki városi tanács a nyár folyamán körkérdést intézett a tanácshoz tartozó intézmények vezetőihez. Több más kérdéssel együtt, az egyik azt firtatta, hogyan képzelik el az intézmény gazdálkodását a jövőben. Az egyik iskolából a követ­kező válasz érkezett. Mi pe­dagógusok vagyunk, taní­tani, nevelni szeretnénk, a többi nem a mi dolgunk. Ha az egyes pedagógust tekint­jük, akkor feltehetőleg iga­za is van a válaszadónak. Ha viszont az intézmény egészét nézzük, korántsem egyértelmű ez a válasz. A rossz gazdasági helyzetre, beleértve az iskolák anyagi helyzetét is, ugyanis igaz lehet az alábbi közmondás: magad uram, ha szolgád nincs. Erre szeretnénk egy jó példát bemutatni, még­pedig a Vízügyi és Építő ipari Szakközépiskoláét, amely vállalkozásaiból ko­moly bevételekre tett már eddig is szert. Minderről Kovács Libor, az iskola igazgatója tájékoztatott minket. Reál-Műszaki Tanoda? Kezdjük rövid bemuta­tással, hiszen a leendő hall­gatóknak, azok szüleinek ez sem érdektelen. Az isko­la ötéves képzési idejű, 1985-től nappali vízügyi technikusi, 1986-tól hason­ló jellegű építőipari képzés folyik. A vízügyben regio­nális, az építőipari képzés­ben megyei a beiskolázási terület. Á megígért tanter­mek nem épültek meg, így ma a tizenöt lehetséges osz­tályban tizenöt nappalis csoportot tudnak felvenni. Felnőttképzés 1981 óta át- és továbbképzést jelent. Fő­ként a kétéves kiegészítő technikusi és az iskolában végzettek egyéves kiegé­szítő technikusi képzésére hívnánk fel a figyelmet. Emellett szakmunkáskép­zéssel, egy-két hetes tanfo­lyamokkal is foglalkoznak. Az eddigi tapasztalatokra épülve komoly elképzelé­seket fogalmaztak meg az iskolában. A három minisz­ternek és három megyei képviselőnek is eljuttatott elképzelés szerint az iskola átalakulna „Reál-Műszaki Tanodá”-vá, az általános iskola első négy osztályára alapozva. így képzésük 4+8 rendszerű lenne. Termé­szetesen a jelenlegi épület nem alkalmas ilyen feladat elvégzésére, éppen ezért a dr. Csanády körúti iskolá­val szeretnének kooperálni. Az elképzelések szerint az intézmény három párhu­zamos osztállyal indulna a jelenlegi ötödik osztálytól kezdve. Az 5-6. osztályban a szaktárgyrendszer kiala­kítása, az alapkészségek rögzítése, az idegermyelv- oktatás lenne az alapvető feladat. A 7-8-9-10. osztá­lyokban már a pályaorien­táció, az egyéni képesség- fejlesztés a szaktárgyrend­szerhez kötelező, valamint szabadon választható fa­kultációhoz kapcsolással. Alapvető irányok a követ­kezők lennének: termé­szettudományi, matemati­ka, számítástechnikai erősí­téssel, intenzív idegen nyel­vi és a rajzi-ábrázoló geo­metriai, leíró kémiai- anyagismereti, termé­szettudományi-technikai irányok. Az iskola képzési, vizsgáztatási módszerei le­hetőséget biztosítanának más iskolákba, képzési irá­nyokba való átjárásra is. Ebből az is következik, ' HÚSZON INNEN ' TÍZEN TÚL hogy ilyen iskolát csak na­gyobb városokban, így pél­dául Szolnokon lehet meg­valósítani. A képviselők és a miniszterek eddig támo­gatásukról biztosították az elképzeléseket, amelyek­ben gyakorlati ismeretek elsajátítását is célul tűzték ki. Második helyen a régióban Az elképzelések kivite­lezhetőségét többek között az iskola anyagi helyzete, eddigiekben is meglévő vállalkozásai biztosít­hatják, más forrásokkal együtt. Vállalkozásaiknak négy alapvető formáját le­het megkülönböztetni. Az első az iskola belső fejlesz­tése. Ez mintegy egy-más- fél millió forintot jelent. Az iskola szakmai felkészült­ségére alapozott vállalko­zások alkotják a második kört. Ennek hasznából mind az iskola, mind a résztvevők részesülnek. A harmadik terület a szolgál­tatás, ami az iskola tulajdo­nának racionális kihaszná­lását jelenti. Ez mind az is­kola bevételét gyarapítja. A negyedik terület a szakképzési alapból való, munka alapján, részesedés. Igaz, ezen bevételeket a gyakorlati oktatás feltétel- rendszerének javítására kell fordítani. A bevételek az iskola költségvetési összegének 25-50 százalék között ingadoznak, s így a tágabb régióban a második helyet foglalják el egy kecskeméti iskola után. Eb­ből a pénzből fejlesztették már a tanműhelyt, vásárol­tak műszereket, támogat­ják a nyelvi képzést, de ka­pott pénzt a szakszervezet is. Itt Szolnokon tudomá­suk szerint a gépipari szak- középiskola, a vegyipari, a 605-ös szakmunkásképző folytat hasonló tevékeny­séget. A bevételek nagy­ságrendje azonban jóval ki­sebb az övékénél. F. I. szinte minden megvan. El­lentétben Afrikával, ahol nincs mosógép, telefon, ó...! Teljesen más, ahogy két ember beszélget itt, mint az USA-ban. Közvetlenebbek kérdéseikben, válaszaikban a magyarok. Az amerikai ember nem mindig azt mond­ja, amit gondol. Sokszor di­cséri a ruhádat, hajadat, köz­ben a pokolra kíván. Az itte­niek nyíltsága, szókimondá­sa számomra sokkal szimpa- tikusabb. Amikor felkészítettek az utazásra, azt mondták, sem­éreztem, hogy mást tapasz­talok majd, mint amire szá­mítottam.- Mi a véleménye a ma­gyarországi holtok áruellá­tottságáról?- Az Egyesült Államokban még a legkisebb városban is mindent megkaphat az em­ber. Nekem úgy tűnik, Buda­pest egy valóban európai nagyváros, csodálatos az el­látottság, ellenben a kicsi vá­rosokkal, és minél kisebbek, annál kevésbé lehet a boltok­ban mindent megtalálni. Én magamnak főzök, de sok TINITUKOR XINLLÍIHOH • • •• A Tinitükör e heti ajándékutalványát Sinka Mária, Ti- szafötdvár, Körösi u. 14. szám alatti fiatal olvasónk nyer­te. Az ő slágerei a'következők: 1. Ha feladod az álmaid (Edda) 2. Temesvári vasárnap (Qikini) 3. Éjféli lány (Ossián) 4. Egyedül (Lord) 5. Ég a házunk (Edda) 6. Kicsi angyal (Takáts Tamás) 7. ’56. (East) 8. Ugye eljössz még? (Karthago) 9. Kölyköd vol­tam (Edda) 10. Éjszakai bevetés (Pokolgép) Nyílt levél a Szolnokon működő állampolgári szervezetek képviselőihez Ezt a levelet azok nevében fogal­maztuk meg, akik egyre fokozódó ag­godalommal figyelik, hogy miként szorulnak ki az ifjúság egyes rétegei a közművelődési intézményekből, a még valóban értéket képező kulturális javak „elérhetőségéből”. A lassan már közművelődésnek alig nevezhető kultúraterjesztés, -elosztás anyagi alapjainak megteremtésére való foko­zott kényszerítettség az intézmények döntő többségét olyan irányokba „haj­szolja”, amelyek egyre nagyobb sza­kadékokat mélyítenek - szellemi érte­lemben is - a társadalom egyes rétegei között. E nagyon elkeserítő - bár gazdasági vonatkozásaiban érthető - tendencia különösképpen kihat a fiatalok műve­lődési lehetőségeire. Egyre keveseb­ben merik felvállalni olyan rendezvé­nyek szervezését, amelyek jellegüknél fogva nehezen tarthatók a rentabilitás keretei között, még kevesebb azon in­tézmények száma, ahol a fiatalok a saját normáiknak megfelelő környe­zetben igazi „otthonra” lelhetnének, olyan mennyiségű és minőségű „szel­lemi táplálékot” fogyasztva, amely megfelel életkori sajátosságaiknak, természetes érdeklődésüknek, nem utolsósorban pedig végső lehetőséget nyújtanak a perifériára szorulók egyre szélesedő körének, hogy ne veszítsék el kapcsolatukat teljesen a társada­lommal. Aggodalommal figyeljük, hogy az össznépi osztozkodásból miként felej- tődnek ki az olyan ifjúsági, kulturális intézmények megteremtésének lehe­tőségei - és hogyan siklanak el ezen intézmények létesítésének szükség- szerűsége fölött -, amelyek túl azon, hogy számos réteg kulturális igényeit elégíthetik ki, egyfajta mentálhigiénés szolgálat színtereivé is válhatnak. E levelünkkel az a célunk, hogy je­lezzük: számos fiatal él Szolnok váro­sában és környékén, akik szívesen tud­nának a magukénak olyan épületet, pincét, bármilyen megfelelő helyisé­get, ahol elérhető közelségbe kerülhet­nének (anyagi és szellemi értelemben is) olyan kulturális értékek, amelyeket a sajátjuknak tekintenek, maguk alkot­nak. Levelünk aktualitását a szovjet csa­patok kivonása adhatja meg, hiszen a városban lévő laktanyáinak területén számos, a fenti céloknak megfelelő épület található (pl. a Városmajor úti laktanya rendelkezik egy kimondottan művelődési ház funkciót betöltő épü­lettel), amelyek közül remélhetőleg a város ifjúságának is juthat egy, ame­lyet a fiatalok a maguk igényeinek megfelelően alakíthatnak ki, és amely­ben sokan olyanok is otthont találhat­nak, akik ma legtöbb idejüket az utcá­kon töltik. Pap Béla népművelő, KLUB 200, O. B. ART Egyesület Baricz Péter Ifjúsági Információs . Iroda Sárkány Sándor festő * * * E levélhez nem kell kommentár. Mégis, hadd tegyük hozzá: lényegé­ben ugyanaz fogalmazódik meg ben­ne, mint amiről már évek, talán évtize­dek óta beszélünk. Mi, fiatalok beszé­lünk, a dal pedig ugyanaz marad. Erre sincs, arra sincs, pénz. Nos, ha már olyan idegesítőek az esti grund-ricsa- jozások, ha tényleg szomorú a kocs­mában ülő tizenéves, és ha nagyon rosszak vagy éppenséggel javíthatatla­nok „ezek a mai fiatalok ’ ’, akkor talán érdemes lenne valamiféle mederbe te­relni energiáikat, otthonfélét, kultúr- menedékhelyet adni nekik. Itt az idő! Másfél száz fiatal írta alá a nyílt leve­let, mert a benne foglaltak az ő véle­ményüket is tükrözik, de több ezren vannak azok, akik hasonlóképpen gondolkodnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents