Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-26 / 145. szám

Néplap 1990. SZEPTEMBER 26. 7gfi%%ZZZZZZZZZZZZZZTrttT* VYZLT TER 77/77771 JJ1TTX-, Ez a továbbiakban rendszeresen megjelenő oldalunk az olvasók­nak, a pártoknak, egyesületeknek biztosít "nyílt teret" a politi­záláshoz. A beérkezett anyagokat változtatás nélkül közöljük, így az írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Továbbra is várjuk a kéziratokat egy-két gépelt oldal terjedelemben! Választás-e az elfogadás? Tisztelettel üdvözlöm az Új Néplap "Nyílt tér" kezdeményezé­sét. Hiszem, hogy ennek a gondo­latnak a megvalósulása jogot ad a lapnak arra, hogy az "új" jelzőt valóban érdemként használhassa. Bízom abban is, hogy ezek a szer­dai oldalak nem önmutogatások­kal, személyi sértődésekből faka­dó vagdalkozásokkal, demagóg megnyilatkozásokkal fognak telí­tődni, hanem őszinte, tisztességes véleménynyilvánításokkal. Épp ebből a megfontolásból el­vetem azt, hogy - különösen most, az önkormányzati választások előtti napokban - köpönyegforga­tókról, "politikai napraforgókról" (idézve dr. Varga Lászlótól), vagy egyszerűen talpnyalókról írjak. Egyébként is rögtön ellent kellene mondanom az egyik legfrissebb gyermekkiadványnak, melynek "Sóder" rovatában a kinyilatkozta­tás így szól: "A férgek és a csúszó­mászók sohasem botlanak meg". Ez ugyanis nem más, mint egy bi­ológiai-társadalmi paradoxon. Nem kívánom felemlíteni azt a követelményt sem, miszerint: "Bolond világ ébredj fel, tele vagy már gyűlölettel" (Papp Rita), és ezért nem mondok példákat, hogy gyűlöli egyik munkatárs a mási­kat, beosztott a volt jelenlegi vagy várható főnökét és fordítva, lakó­társ a szomszédját, vállalkozni sem tudó az egyébként becsü­letben meggazdagodottat... és so­rolhatnám végkimerülésig. Nem foglalkozom pártokkal szembeni diszkriminációval sem, mert nem akarom követni azt a módszert, ahogy néhány személy a "páston kívüliek megszégyenítése" nevű tevékenységét űzi. Van viszont egy dolog, amin el­csodálkoztam. Tudniillik a régi rendszerben is és sajnos az új - még csak csírázó - demokráciában is (különösen a mindenkori választá­sok előtti utolsó napokban) megfe­nyegetik az állampolgárt, milyen bűnt követ el, ha nem megy el szavazni. Tisztelettel javaslom mindazoknak, akik így gondol­koznak, töprengjenek el minden­ekelőtt azon, mit értenek "szabad választások" alatt. Fontolják meg: vajon a választás szabadságának nem az a kiindulópontja, hogy el­őbb szabadon dönthessék abban, akarok-e választani vagy sem; van-e kellő információm a válasz­táshoz vagy nincs; jót, rosszat, még rosszabbat vagy egyiket sem választom. És bármelyiket cselek­szem, semmiféle utólagos bántó- dásom nem lesz emiatt. Meggyő­ződésem, hogy aki ezt nem engedi meg, az a legalapvetőbb, egyete­mes emberi jogot sérti meg. (Az más kérdés, hogy beváltott pozitív ígéretekkel lehet és kell befolyá­solni az embereket.) Bátorkodom kijelenteni azt is, a választás esetleges elutasítása elle­nére is (azt választom, hogy nem választok) jogom marad arra, hogy utólag és folyamatosan véleményt mondhassak magát demokratikus­nak valló testületekről, hisz végér­vényesen el kellene fogadni, a de­mokrácia nem pusztán a beleszó­lás lehetőségének megléte, hanem mindenkori, minden becsületes ember általi (nyilván a becsü­letesség fogalmát is korszerűen Csendes kampány a szocdemeknél A megye 15 településén indítot­tunk jelölteket. Négy városban si­került listát állítanunk. Csendes, szerény kampányt folytatunk. Pártunk egyes vezetőinek, külső és belső ellenzékünknek, a befér­kőzött önjelölteknek, köpönyeg­forgatóknak sikerült a párt egysé­gét tovább bomlasztani. Európá­nak ezen a részén több hatalom, több diktatúra megpróbálta már gyökerestől kiirtani a szociálde­mokráciát. Ez soha nem sikerült és nem is fog sikerülni! Fájdalom, hogy a parlamenti pártok csupán deklarálták a szociá­lis demokráciát, a hatékony képvi­seletet viszont nem tudták megva­lósítani! Megyénkben emelt fővel, nem illúziókban, hanem a tényle­ges helyzet tudatában indulnak je­löltjeink. Az önkormányzat csak egyenes, őszinte tájékoztatással, a lakosság igényeinek, véleményé­nek folyamatos ismeretével szol­gálhatja hitelesen választóit! A helyi képviselő-testületeket nem parlamenti mintára képzeljük- egymás lejáratására, személyes sérelmek orvoslására - hanem a konkrét szakmai munka, a konst­ruktív politikai tevékenység meg­valósítására. Tiltakozunk a meglé­vő tanácsi apparátusok szétverésé­re tett kísérletek ellen. A szakmai tudás nem pótolható szélsőséges szólamokkal vagy de­magógiával. Azokat a vezetőket viszont, akik a demokratikus hata­lomváltást akadályozzák, el kell távolítani!! Nem hirdetünk hangzatos jel­szavakat, hiszen mindenkinek ele­ge van az ígérgetésekből. Tudatá­ban kell lennünk, hogy az önkor­mányzatok költségvetése nem lesz több, nem leszünk gazdagabbak. A szociális igazságosság, a tisztes­ség, az emberi méltóság megvaló­sításához nem kell pénz! Ezért csak dolgozni, termi kell! A szociáldemokraták megyénk­ben is ezeket az értékeket fogják képviselni. Boros János ügyvivő A Nemzeti Parasztpárt tiltakozik A Nemzeti Parasztpárt (Magyar Néppárt) megyei vezetése dr. Törő- csik Mihály titkár aláírásával közleményt juttatott el szerkesztőségünkbe a hongkongiak letelepítése ügyében. A közlemény a világtörténelemben példa nélkül álló felelőtlen kezdeményezésnek nevezi a hongkongiak Magyarországra történő behívását. Szerinte félrevezetik, becsapják a magyar népet akkor, amikor azt a látszatot keltik, hogy a gazdaság felemelkedését a hongkongiak idetelepítése biztosítaná. A közlemény szerint ha a letelepítés tényleg megtörténne - ismerve a magyar és a kínai demográfiai helyzetet - történelmileg belátható időn belül a magyar nép elenyésző kisebbséggé válna saját hazájában. A Nemzeti Parasztpárt megyei vezetése kifogásolja azt is, hogy mind­ez akkor töténik, amikor az ország gazdasági helyzete elképesztő gyor­sasággal romlik, a létbizonytalanság növekvő félelemmel tölti el az ország lakosságát. A rendőrség, a hadsereg demoralizálódon - írja a közlemény - és a kormány néhány minisztere, a koalíciós pártok vezető­inek megnyilatkozásai miatt a köznevetség tárgyává válunk Európában. A Nemzeti Parasztpárt követeli, hogy vonják felelősségre azokat a kép­viselőket, akik semmiféle jogalappal és megbízással nem rendelkeztek erre a kalandor kezdeményezésre. Álláspontja, hogy a magyar nép saját maga is képes megoldani gondjait, ha lesz végre egy olyan gazdasági program, amely biztosítéka a gazdasági felemelkedésnek. kell értelmezni!), közvetlen vagy közvetett részvételi lehetőség a ha­talom gyakorlásában. Azt pedig, hogy társadalmi krízishelyzetben kiket "választunk" és miért, esetle­ges rossz "választásunkért" kiket okoljunk és miért nálam sokkal okosabban fogalmazta meg Eöt­vös József alig 150 évvel ezelőtt "A nővérek" c. kisregényében: "... nincs is nagyobb igazságta­lanság, mint ha a népet azzal vá­dolják, hogy rosszul választá veze­tőit. Nehéz pillanatokban mint egyesek, úgy a nép is nem választ­ja, hanem vezetőjének azt fogadja, ki e szerep elvállalására elég bátor­sággal bír, s éppen nem csodálatos, hogy ezek nem mindig a legildo­mosabb s lelkiismeretesebb embe­rek soraiból kerülnek ki." Szarvas Zoltán Szolnok MDF-faház Szolnokon Minden politikai szervezet első­rangú feladatának tekinti - különö­sen választási időszakban -, hogy minél pontosabban, alaposabban mutassa be önmagát, céljait, re­ményt keltő jövőképét, melyet első­sorban különböző programjaiban lát megtestesülni. Ennek a célnak szeretne megfelelni a Magyar De­mokrata Fórum is a Megyei Műve­lődési Központ és a Pelikán Hotel között felállított faházával, mely naponta 10 órától 18 óráig áll a válsztópolgárok rendelkezésére. A különböző, elsősorban a nemzet sorskérdéseivel foglalkozó köny­veken túl, a választók hozzájuthat­nak az MDF Szolnoki Szervezeté­nek százoldalas önkormányzati programjához, mely a Lakható vá­ros - európai város címet viseli. Ugyanitt kapható a szervezet rövi­dített programja, választási újságja és olyan egyéb kiadványok, röpla­pok is, amelyek az MDF politikai céljait és eszközeit pontosítják, te­szik világossá. Az érdeklődők plakátokat, jelvé­nyeket, zászlókat, trikókat vásárol­hatnak és személyesen találkozhat­nak az MDFjelöltjeivel, vezetőivel. Szeretettel várunk mindenkit! MDF Szolnoki Szervezete Kié a Tiszaföldvári Hírlap? A község helyi lapjának neve: "Tiszaföldvári Hírlap", TISZA- FÖLDVÁR POLGÁRAINAK LAPJA. Ennek a lapnak az eltartó­ja a volt Lenin Tsz, az áfész és a tanács, mert saját magát nem tudná fenntartani. Hogy ez az írás miért a Néplapban jelenik meg? Azért, mert a helyi újságot kisajátította a TPT (Tiszaföldvári Polgárok Tár­sasága). Azt a cikket jelentetik meg, amelyet ők írnak, vagy ők ollóznak össze, mert nem minden tetszik ám a tisztelt szerkesztőbi­zottságnak! Annak a szerkesztőbi­zottságnak, amelyiknek több, mint a fele indul a helyhatósági válasz­táson. Micsoda véletlen! Az 1990. szeptemberi (legutolsó) számban meg is ismerkedhetünk fényképe­ikkel, életrajzukkal és nemes cse­lekedetnek tartjuk, hogy ha már "nem is idevalósiak, segíteni és tenni akarnak Tiszaföldvárért". Itt csak az a bökkenő, hogy a többi tiszaföldvári párt képviselőjelölt­jei már nem férhettek be "úgy" a Tiszaföldvár Polgárainak Lapjába. Kedves Tiszaföldvári Emberek! Nem elgondolkodtató ez? A pártközi megbeszélésen a TPT felajánlotta ugyan az újságot - PÉNZÉRT bárki, bármilyen programot megjelentethet benne. Ezt nem tartjuk etikusnak, hiszen állítólag ez az újság az itt élő em­berek újságja, értük, róluk szól. Vagy csak az a néhány (kb. 40 fő), akik eljárnak a TPT rendezvényei­re, az számít tiszaföldvárinak? Ők az igaz próféták? A többi fizessen? így értelmetlen, logikátlan és eti­kátlan az esélyegyenlőségről pré­dikálni. Nagy Zoltán SZDSZ Nagy Zoltánná MDF Sági Endre FKgP Őszinte felháborodással olvastam Dr. Ferenczi Józsefnek, a Külkeres­kedelmi Főiskola kihelyezett tagozata igazgatójának válaszát, mely az Új Néplap szeptember 17-i számában jelent meg a Köpönyegforgatásból kitűnő című cikkre. Az igazgató ebben a levélben semmit nem cáfol meg, legalábbis azt nem, hogy egy ilyen hangú levél megszületése egy olyan intézményben, melynek funkciója a külkapcsolatok ápolása és a diplo­máciai érzékfejlesztése - szakmai otrombaság. Diszkriminatívnak tartom a megváltozott társadalmi körülményekre való utalást, és annak össze­függésbe hozását magyarországi munkavállalási szándékom újraértéke­lésével. Szovjet állampolgár vagyok, bár több mint két évtizede Szolno­kon lakom, és ezt a helyzetemet nem kívánom „újraértékelni”. Miután az igazgató úr szerint a fél igazság rosszabb a valótlanságnál, így meg­próbálom hitelesen összefoglalni pályázatom elutasításának történetét. 1990. februárjában a Kereskedelmi Vendéglátóiprai Főiskola igazga­tója ajánlott engem tanárnak a Szolnokon nyíló Külkereskedelmi Főis­kolára. Beszélgetésünk folyamán dr. Ferenczi József azt mondta, hogy ilyen nyelvtanárra, mint én, igen nagy szüksége van, és ő két kézzel ragaszkodik hozzám, a pályázatot küldjem be, ami szerinte egy merő formaság. Ezt én megtettem. Májusig időnként felhívtam, és ő rendre megerősí­tette, számíthatok rájuk. Érthetően a derült égből villámcsapásként ért májusban az elutasítás, ahol már feltűnt egy bizonyos „illetékes bizott­ság”. Valótlanság, hogy felhívtam Moszkvából, nem hívtam, nem kö­nyörögtem, hogy értse meg nehéz helyzetemet, hanem a jogász segítsé­gével levelet szövegeztettem, melyhez csatoltam az összes anyagomat, és visszaküldtem neki. Június 12-13-án felhívtam a főiskolát, ahol Urbán úr úgy tájékoztatott, hogy Ferenczi József megváltoztatta a döntését és felvesz engem a főiskolára. Kételkedtem, mire Urbán úr száz százalékos­nak ítélte meg az esélyemet. Nyomban Magyarországra akartam utazni, de Urbán úr nem tartotta szükségesnek, mindenki szabadságon van, és csak augusztus 15 után kell jelentkeznem a főiskolán. E kétszeri elköte­lezettség után jött aztán a végleges elutasítás. Vajon az ilyen ember becsületében ne inogjon meg a bizalmunk? Ezek után néhány kérdésem lenne: Kikből állt az a bizonyos illetékes bizottság? Miért olyan későn közölte velem, hogy felvételt nem nyertem (csak augusztus 27-én)? A „kísérő támogatólevelének” - amellyel pá­lyázatomat támogatta - a másolatát nagyon szeretném elkérni, s szövegét megőrizni jóemlékezetemben. Remélem azért ebben a vadonatúj iskolá­ban nemcsak az igazgatótól tanulnak emberi tisztességet és a külkeres­kedelem alapját képező szavahihetőséget a hallgatók. Jenei Lászlóné • • Örmény esi csendélet A Független Kisgazdapárt szeptember 22-én önkormány­zati választási nagygyűlésére plakátokat helyeztem el többek között a vasútállomáson is az ab­lakok közé, az állomásfőnök hozzájárulásával. Azokat 15-ike óta állandóan eltávolítják. Ma 21-én ismét megyek és kihelye­zem azokat. Tudom, lehet hogy még ma ismét eltávolítják. Én is több hangszeren játszom, van másik, mint a zenebohócnak. Miért ez a gyűlölet? Ne felejtse, hogy Ön akarva akaratlanul is propagandát csinál a kisgazdák­nak. Szerencsém van Önnel, mert csak a plakátjainkat tépi le. Van aki ezt másként csinálta, tu­domására hozom Önnek, ha még nem hallott róla, hogy szeptem­ber 17-én Örményesen a presszó előtt, ahol szintén plakátügyben jártam, egy volt segédrendőr megtámadott részeg állapotban. Két kezem lefogta, tépte válla­mon a pulóveremet. Kezei közül 5 perces dulakodás után három ember szabadított ki. Egyikük bekísért a presszóba, leültetett, és egy pohár vizet hozott. A volt segédrendőr tegezett is és felszólított, hogy köpjem ki a számból a cigarettát, diadal­ittasan szólott hozzám, na meg­vagy te híres kisgazdavezér! Ré­szeg volt, de a kisgazdát felis­merte bennem. Én ezt az embert nem ismerem, sohase volt egy­másai semmi bajunk, nem tudom ki ő, hol lakik. Ha ön ezt elolvas­sa, megnyugodhat. Ön csak pla­kátot tép, szeptember 30-ig tehe­ti, ígérem, utána nem bosszan­tom tovább, nem akarom, hogy a guta megüsse sikertelenségén. Közlöm Önnel, hogy nekem nin­csen más célom, csak az, hogy egyformák legyünk, engem is megillessenek azok a jogok, amit egyesek élveztek, köztük Ön is. Remélem nem ismer ma­gára. Péli István, a Kisgazda- párt örményesi községi elnöke Gondolatok az önkormányzati választásokról Elgondolkodtató, hogy az ön- kormányzati választások képvise­lőjelöltjei között közel 70 száza­léknyi a független pályázó. Úgy tűnik, hogy a társadalmi átalakulás sajátos szakasza kezdődött el, amit körüljárni nem lesz haszontalan. Mi lehet az oka, hogy több tíze­zer, feltehetően hiteles, vagy ma­gát hitelesnek vélő személy nem a pártok zászlaja alatt, hanem ki- sebb:nagyobb helyi egyesületek, csoportosulások’ segítségével, nem. ritkán teljesen magányosan készül kilépni a közélet porondjá­ra? Bizonyos, hogy a "néma több­ség" egy része megmozdult. Tag­jai sokfelől érkeztek: a korábbi tel­jesen passzívaktól, a mélységesen csalódott volt aktívákig minden ár­nyalat fellelhető. A közös rendező elv pedig így foglalható össze tö­mören: az országban zajló kusza és időnként vad bukfenceket vető tár­sadalmi, gazdasági és politikai fo­lyamatokból a helyi problémák megoldására egyértelmű útmuta­tást kialakítani csaknem lehetet­len. Meg kell tehát próbálnia józan ész eszközeivel megközelíteni a gondokat. Úgy gondolom, hogy a pártok teljesen hamis alapállásból kiin­dulva az önkormányzati választást a parlamenti választás egyfajta megismétlésének vélték, és a harc­hoz ugyanazokat a dobokat és har­sonákat készítették elő. Újra fogal­mazták a pufogó, sokszor a tisztes- ségtelenségig megalapozatlan csábjelszavakat és szlogeneket. Újra színeket kapott a rózsaszínű jövendő: ha ránk szavazol, vidor nyugdíjasoktól, gyermekeiket pa­zar bőséggel nevelő szülőktől és fülig érő szájú vállalkozóktól fog hemzsegni ez az ország. Csakhogy ezekről az ábrándokról a parla­menti választások óta lekopott a rossz máz, és nyilvánvaló lett, hogy az önkormányzati választá­sokon nem lehet velük mit kezde­ni. Nem véletlen, hogy a pártok választási stratégiája rövid idő alatt észrevehetően megváltozott: egyre erősebb hangsúlyt kapott, hogy hiteles, értelmes egyéneket kell választani, és érezhetően hát­térbe szorult a pártelvűség hangsú­lyozása. Ám az irányváltoztatás gyakorlati megvalósítása a párt- szervezetek számára vidéken nem könnyű feladat. Ugyanis, ha tet­szik, ha nem, abból kell kiindulni, hogy egyfelől a pártok a falvakban törpeképződmények maradtak - általában jellemző az öt-tízezer la­kosú településeken a húsz-harmin­cas taglétszám - eszmei és politikai hatásuk a környezetükre nem je­lentős, sőt a gusztustalan parla­menti csatározások miatt tekinté­lyükből még vesztettek is. Másfe­lől nem állnak ugrásra készen hite­les, "tiszta múltú", elfogadható személyiségek elég nagy számban ahhoz, hogy megtöltsék a párt­zászlók alatt kongó üres teret. így aztán a pártok abból válogatnak, ami van. Nem egy helyen minden tagjukat jelöltetniük kellett, válo­gatásra nem volt mód, könnyen elképzelhető, hogy ez milyen irányba befolyásolhatta a színvo­nalat. A szorult helyzetben aztán, ahogy ez várható volt, előkerülnek a primitív, meglehetősen veszé­lyes eszközök: a felelőtlen, kellő­en át nem gondolt, de felületesen jól hangzó ígérgetések, a társada­lom jogos igazságigényét meglo­vagló jogilag homályos és ponto­san körül nem határolt "felelős­ségre vonás" és a mindent és min­denkit egybemosó "kommunistá- zás". "Veszélyben a forradalom" - olvashatjuk az egyik párt röplap­ján. Ez így egyszerűen nem igaz, de alkalmas arra, hogy a sokféle okból jogos elégedetlenséget torz irányba terelje, és fokozza a társa­dalom félelem- és gyűlöletpszi­chózisát. "Az önkormányzati választá­sokkal befejeződik a rend­szerváltás" - halljuk nemegyszer. Ideje volna ezt a téves eszmét mi­nél hamarabb elfelejteni. "A rend­szer" ugyanis sokkal bonyolultabb és mélyebben ülő társadalmi, jogi és tudati képződmény ahhoz, hogy néhány személycserével és intéz­ményi reformmal meg lehetne vál­toztatni. Tudomásul kell venni, hogy ez a rendszerváltás hosszú és szívós munka után esetleg egy nemzedékkel később fog bekövet­kezni. A vasárnapi választás az át­alakulásnak igaz, hogy jelentős, de csak egy állomása lesz. Ne te­gyünk ki senkit a csalódásnak! Hétfőn reggel Magyarország még csaknem ugyanabban a rend­szerben fog felébredni. Király Ferenc Tiszaföldvár A köpönyeg harmadik oldala

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents