Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-03 / 125. szám

1990. SZEPTEMBER 3. Néplap íi Főszerepben a fehérruhások Nem a jobbik csapat nyert Vízilabda OB L: Szentesi Vízmű-Szolnoki Vízügy SE 16-14 (2-4, 5-4,4-4, 5-2) Szentes, 500 n. V.: Szarka, Juhász. Szentes: Podhánszky - Melkhun, Cseh 3, Berezvai 2, Tóth L. 7, Pellei 1, Horváth 2. Csere: Berki, Tary 1, Kozák. Edző: dr. Tóth Gyula, Fülöp Tibor. SZVSE: Kis T. - Mohi 3, Kiss Z. 2, Dudás 1, Tóth Cs. 3, Li- hótzky 1, Pintér 1.1. Csere: Lukács, Nagy T. 2, Molnár 1, Ma­gyar, Kiss A., Pintér Z. Edző: Cseh Sándor. Gól emberelőnyből: 19/10, ill. 13/6. Négyméteresből: 1/1, ill. 1/1. Az OB I. nyitányán nemcsak az átszervezett csapatok bemutatko­zását kísérte élénk érdeklődés, hanem a megnövekedett 4x9 perces játékidőt is. A korábbi 28 perccel szemben a nyolc perc többlet lé­nyegesen jobb fizikai felkészülést igényel a játékosoktól. Ezen a mérkőzésen gyorsan kidomborodott, hogy a Szolnok kiegyensúlyo­zottabb, egységesebb, technikailag felkészültebb és gondolkodóbb csapat mint ellenfele. De hogy ez az eredményben ne érvényesül­jön, arról a játékvezetők - akik végig főszereplők voltak - gondos­kodtak. Pintér Istvánt már a 12.(!) másodpercben kiállították, mintegy megfélemlítve ezzel a szolnoki gárdát. Négy perc múlva ismét kiál­lította "Pityeszt" Szarka játékvezető, a második hiba után csak a harmadik játékrészben küldte őt vissza edzője. Mindezek dacára az utolsó negyed 5. percéig a Vízügy vezetett egy-két góllal. Sokszor lefordultak ellenfelükről, s a támadásokat szép találatokkal fejezték be. Hátrányos helyzetben olykor - elsősorban a mérkőzés elején - Kis T. bámulatos védései bénították a szentesi játékosokat. Sajnála­tos azonban, hogy a végeredmény kialakulásában nem a tudás ját­szotta a döntő szerepet. Ami a külső körülményekben történt, azt nem lehet szó nélkül hagyni. A mérkőzés folyamán a szolnoki csapatból négy, a szentesiből pedig csak egy játékost pontoztak ki. S míg a kívülállók és a Ví­zügy SE játékosai számolták, hogy Tóth L. ellen három személyi hibát ítéltek, a szentesi csatár végig játszott, mert a jegyzőkönyvben mindössze két hiba volt beírva. A szolnokiak ellen a kettős és a szimpla kiállítással, valamint a négyméteressel huszonkét személyi hibát fújtak be a játékvezetők. A harmadik negyedben Pintér I. egyedül maradt a szentesi kapu előtt. Tóth Cs. szabaddobását azon­ban Horváth nem engedte elvégezni, nehogy Pintérhez továbbítson, aki gólt lőhetett volna. Horváth többször kiütötte Tóth Cs. kezéből a labdát, Szarka játékvezető pedig addig magyarázott a szentesi játé­kosnak, amíg társai lefedezték Pintért. Mindezért cserével végleges kiállítás és négyméteres járt volna, de Horváth megúszta egyszerű kiállítással. Ellentétes ítéletnél pedig nem bedobással hozták játékba a labdát, hanem egyikük gyorsan zászlót fordítva, a Szentes javára ítélkezett. Ezek a játékvezetők vajon hogyan számolnak el a lelkiis­meretükkel? Cseh Sándor: - Lelkes és az utóbbi évek legjobb játékát nyújtot­ta a csapat. Akarásban és fegyelmezett játékban emlékeztetett a négy-öt év előtti ragyogó Szolnokra. Sajnos rutinos játékosainkat is megbénította a játékvezetők elfogult ítélkezése. Mindenki tudta, hogy Szentesen nem lesz könnyű, de hogy ennyire...? (pataki) A "sötét ló" nyergében Csulik János bemutatkozik Az Olajbányász kézilabdázóinál a két esztendeig dirigáló Balog Zoltán átadta a karmesteri pálcát Csulik Jánosnak, az új idényre már az ő irányításával készültek Danyiék. Milyen lehet az új edző? - ve­tődik fel joggal a sportág hívei között, de az újságíró kíváncsisága sem kisebb ilyenkor. A vadonatúj munkacsarnokban a lelá­tó szerelésével foglalatoskodnak a szak­emberek, vigyázva arra, hogy a lakko­zott parkettán a naponta kétszer megiz- zasztott kézisek meg ne sérüljenek. Első­nek Busa kapus érkezett a közös gyakor­lásra, a hűvös előtérben ő is megkapta a szokványos kérdést. - Jó edző a Jancsi - hangzott a válasz. - Sokszor észrevétle­nül úgy megdolgoztat minket, hogy alig tudunk levánszorogni a pályáról. Meg aztán néha akkorákat kiabál, ha nem úgy csináljuk a dolgunkat, ahogy kéri, hogy Kismotorján berobogott a mester, te­tőteres irodájába készséggel kalauzolt, s alig hogy helyet foglaltunk, belevágtunk.- Tősgyökeres békéscsabai vagyok, ott kezdtem a serdülőben játszani, 17 évesen debütáltam a felnőttek között az NB Il-ben. Kedvenc posztomon, a beál- lósban az előkészítő szerepkört bízták ál­talában rám. Katonaság után visszatér­tem Csabára, s szerencsére jól összejöt­tek a dolgok, a legmagasabb osztályba sikerült hamarosan felkapaszkodnunk. Az aktív játékot ’85-ben alig 30 évesen fejeztem be, s azzal egyidejűleg az edzői pályára adtam a fejem. Megjárva a fiata­lok közötti ranglétrát, sokáig pályaedző­je voltam Pataki Gyurinak, akitől sokat tanultam a felnőttek kispadján.- Tavaly a szolnokiak ellenfeleként már vezetőedzőként láttunk a sportcsar­nokban.- Nem sok választásom volt azután, hogy egyik csabai elődöm se töltötte ki a szerződését. Szigorúan rámparancsoltak, mint a legközelebb lévő szakemberre. Végül a Szolnok mögött rosszabb kü­lönbséggel sikerült a bentmaradás. A kö­rülmények figyelembe vételével edzői pályám eddigi legnagyobb sikereként tartom számon azt az eredményt.- Azt hiszem az itteni munkafeltételek kívülről szemlélve nem hasoníthatók ko­rábbi munkahelyedéhez.- Mint egykori ellenlábasnak is meg­fordult a fejemben, egy ránézésre jól menedzselt együttes miért a kiesés ellen küzd. Gyorsan leszögezem, nem a Ba­logh Zoli munkáját próbálom ezzel mi­nősíteni, az ő viszonya a vezetőkkel és a játékosokkal engem nem érdekel. Mint fiatal edzők, sokat beszélgettünk, de az ő munkáját akkor sem feladatom bírálni.- Milyen játékosállomány fogadott a Tisza-partján, egyáltalán mire taksálod a társaságot?- A tavalyi szintnél picivel jobbra tar­tom. Célkitűzésünk a 9-10. hely valame­lyike, az osztályozót minden erővel el kell kerülnünk. Erre alkalmasnak tartom a csapatot. Egyből nem lehet nagykanál­lal belenyúlni a dolgokba, fokozatosan akarunk előre lépni, majd esetleg a kö­vetkező évben bátrabban lehet tervezni.- Úgy tudom a szerződésed csupán egy esztendőre szól, ennyi idő alatt véle­ményem szerint egy edző nem tudja meg­mutatni igazán képességeit. Némi túlzás­sal az Olajbányászt "edzőfaló" egyesü­letnek is nevezhetném. Nem vállaltál-e egyoldalúan nagy kockázatot?- Egy plussz egy évet írtunk alá, ami azt jelenti/ jövő ilyenkor asztalhoz ülünk, s ha kölcsönösen elégedettek va­gyunk egymással, hosszabbítunk. Persze ha az egyesület vezetői másként látják majd, és nem kívánnak tovább foglal­koztatni, akkpr mindenáron maradni én sem akarok. Úgy érzem, ha az erősítések - Vozár Veszprémből, Kende az FTC- ből - sikerülnek, tudok annyit nyújtani, ami a hosszabbításhoz elég lesz.- Kik segíthetnek téged ebben?- Légióként a játékosok. Vannak köz­tük meghatározó és kiegészítő emberek, akik közé jobbára a fiatalok tartoznak. Én valamennyiükre számítok, de külö­nösen a húzóemberek, Rigó, Gulyás, Vizsnyiczai, Vitális, Nagy, Danyi, Busa segítsége lesz fontos mindannyiunk szá­mára, de Mezeinek és Pakunak is jó sze­repeket szánok.- Milyen arculatú együttes fut ki majd hétről-hétre?- A védekezésünket agresszívabbá kell tenni, az egész csapatjátékot pedig mozgékonyabbá. Ezenkívül az átlövése- ket kell majd hatékonyabban alkalmaz­ni, éppen úgy mint a rendezetlen véde­lem elleni lerohanásos játékmódot. Ha mindez sikeresen összejönne, a "sötét ló" szerepét is felvállalnák oly módon, hogy egy csapat se bátorkodjon a biztos nyerés tudatában parkettára lépni a mi pályánkon.- Azt kívánom: "ugorjatok nagyot"! néder Nem értem... Focirajongók voltak, vannak és lesznek. Szolnokon is. Bármilyen gyenge színvonalú meccseket produkál NB ll-es csapatunk, a folyamatosan apadó nézőszám előtt, egy válogatott mérkőzés hírére mindig vérszemet kapnak a szurkolók. A városunkba tervezett magyar-török barátságos labdarúgó-mérkőzés kapcsán képzeletemben már meg is jelent egy igazi drukker képe, amint tenyerét dör- zsölgetve mondogatja társának: "Na, majd megnézem én élőben, hogyan mu­zsikál tiszaligeti stadionunk gyepszőnye­gén aranylábú idegenlégiósunk Kovács Kálmán, vagy a Mezey kapitánysága alatt szebb napokat is megélt Garaba Im­re. Bár arra is kíváncsi leszek, bizonyít-e Mészöly legénysége a török janicsárok ellen." így elmélkedhettek, várva a szep­tember 5-i meccs közeledtét, mígnem egy szép napon a Nemzeti Sport hasáb­jain megjelent, hogy a szolnoki tiszalige­ti stadion alkalmatlan válogatott mérkő­zés megrendezésére. Nem értem. Mit gondolhattak e soro­kat olvasva az emberek? Lehet, hogy be­csapottnak érezték magukat? Mi az, hogy alkalmatlan? Hiszen ők mindezi­dáig abban a tudatban éltek, hogy váro­sunk legszebb (s talán legkihasználatla- nabb) paradicsomában egy minden igényt kielégítő sportkomplexum áll. S erre lejön az MLSZ vezérkara és kijelen­ti: rossz a pálya! Tizenhat év után nem rendezheti meg második válogatott mér­kőzését a város. De akkor miért tartják fenn a stadiont, mire jó? Csupán NB li­es mérkőzésekre? Ezek szerint kész sze­rencse, hogy az NB I-es szerepléstől tá­vol áll a MÁV MTE. Gondolom, a hír hallatáig sokan nem is sejtették, hogy a pálya ötösének környékén már csak a fű kikopott helye látszik, a ’74-es roham­munka következtében megsüllyedt a le­látó. A nemzetközi előírások szerint öt­ven fős fedett sajtópáholyra és riporterál­lásra is szükség lenne, nem beszélve a "kézihajtású" eredményjelzőről. Szautner János, a SIG igazgatója el­mondta, mindezek korrigálására több mint százezer forintra lenne szüksége az intézménynek. Szerinte elkeseredésre azonban semmi okunk, hiszen a győri Rába ETO stadion sem volt alkalmas vá­logatott mérkőzésre. Ráadásul mi nem vagyunk egy kategóriában velük. Nem értem... Hogyan lehet mérce egy másik rossz. Nem a jót kellene célnak te­kinteni. Ha például engem barátommal együtt megbuktatnak a vizsgán, akkor az ő bukása nekem miért jelent vigaszt?- Eleinte nem zárkóztunk el a feltételek megteremtésétől - mondta az igazgató -, augusztus elején dr. Stiegler Károlynak, az NB ll-es liga elnökének meghívására Czékus Lajos, az MLSZ elnöke Szolno­kon járt. Beszélgetésünk záróakkordja­ként a válogatott-mérkőzésről is szó esett, s Czékus úr úgy távozott, hogy lá­tatlanban (hiszen a stadionban ő maga nem járt) a rendezést a városnak adta. Következő alkalommal jött Berzi úr (szintén az MLSZ-böl) kifogásaival. Mégis szállásfoglalás, tervezgetések kez­dődtek, majd kiderült, ennek a befekte­tésnek egyetlen válogatott meccs miatt legoptimistábban számolva is 5 ezer né­ző kedvéért, nincs értelme... Nem értem. Nincs értelme? Akkor, amikor vállalatok, szponzorok tíz és szá­zezreket fektetnek a sportba - felismerve a reklámozás lehetőségét. S erre mi nem élünk az alkalommal, hogy a televízió jóvoltából nemcsak országunkon belül, de határainkon túlra is elvisszük váro­sunk nevét? Nem értem. Hiszen a stadi­onra költött felújítás még hasznunkra is vált volna. Szautner János azonban elmondta, ha lenne pénze, akkor sem a stadion felújí­tására fordítaná azt, hanem a szabadidő sportokat segítené. A B-épületet az öltö­zők megduplázásával emeletesre építe­né, kiegészítve egy vendéglátóegység­gel. Nem tagadom, szépen hangzik, és még hasznos is lehetne, de úgy gondo­lom, a lakosság szemléletváltoztatása előtt különösebb hasznot az sem hozna. Erre bizonyíték a nyáron meghirdetett Fitness-klub érdektelensége. Itt ugyanis potom pénzért (290 forintért) a szabadté­ri létesítmények igénybevételét (tenisz és fuvespálya kivételével), valamint öl­tözési lehetőséget biztosítanának. Mind­ezidáig jó, ha tízen jelentkeztek. Ezek után márcsak azt nem értem, ha Válogatott mérkőzéseket, ha .színvonaléi focit, és egyáltalán tömegspcrtrot. term§- lő minőségi sportot szeretnénk, akkor csak a mozgástól távol állóknak van szükségük szemléletváltásra? Nem hi­szem. így már érthető, miért választott más helyszínt az MLSZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents