Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-01 / 124. szám

1990. SZEPTEMBER 1. Néplap Megnyílt az OMÉK — 611 hazai és 178 külföldi kiállító vizsgázik Göncz Árpád megnyitja a kiállítást ff Őszintén a vállalati (légvártanácsokról Választások - de minek? Interjú Maczó Lászlóval, a Tisza Cipőgyár vezérigazgatójával Pénteken a kőbányai vásárvá­rosban megnyílt a 71. Nemzetközi Mezőgazdasági Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár (OMÉK). A BNV fellobogózott főterén az al­kalomból rendezett ünnepségen je­len volt a hazai társadalmi, politi­kai és gazdasági élet számos ki­emelkedő képviselője, továbbá az OMÉK-on részt vevő külföldi vál­lalatok több vezetője. Megnyitó beszédet Göncz Ár­pád köztársasági elnök mondott. Hangsúlyozta: hazánk fejlődé­sében, népünk boldogulásában a mezőgazdaság meghatározóan fontos szerepet tölt be. Nemzet- gazdaságunk egykori sikerágazata napjainkban a pusztító aszállyal és az átalakulással járó gondokkal küszködik, ám sok a felszínre hoz­ható lendítő erő is. Ezek azonban csak akkor érvényesülhetnek iga­zából, ha az ágazat elfogadható áron és jó minőségben jut hozzá a kiállításon is látható hazai és kül­földi biológiai anyagokhoz, mű­szaki eszközökhöz, technológiák­hoz, valamint a tudományos világ kínálta legkorszerűbb ismeretek­hez és módszerekhez. A köztársasági elnök a további­akban a mezőgazdasági kiállítá­sok, vásárok szerepét, jelentőségét méltatta. Ennek során emlékezte­tett arra, hogy a vásárok k országos méretűvé tételéért gróf Széchenyi István tett a legtöbbet; éppen 160 ezstendő telt el azóta, hogy a leg­nagyobb magyar orsszágos rangra emelte a mezőgazdasági vásárokat és kiállításokat. Köszöntötte a kiállítás külföldi résztvevőit, kiemelte az OMÉK iránt megnyilvánuló nemzetközi érdeklődés fontosságát. Külön em­lítést tett arról, hogy nyolc ország - Chile, a Cseh és Szlovák Köztár­saság, Franciaország, Hollandia, Izrael, Jugoszlávia,. az NSZK és Spanyolország - nemzeti bemuta­tóval szerepel a seregszemlén. A nagy arányú külföldi részvétel, mint mondta, lehetőséget ad a nemzetközi agrárgazdasági kap­csolatok sokoldalú dinamikus to­vábbfejlesztésére és a világgazda­ság előremutató áramlataiba való bekapcsolódásra, amely soha nem volt annyira lényeges, és meghatá­rozó, mint éppen napjainkban. A köztársaság elnöke egyúttal üdvözölte az OMÉK-kal egyidő- ben megrendezett 11. BUDA- TRANSPACK Nemzetközi Anyagmozgatási és Csomagolási Kiállítás résztvevőit és vendégeit. A vendégek ezután megtekintet­ték a vásárvárost, amelyben 611 hazai és 178 külföldi kiállító vizs­gázik szeptember 9-éig az OMÉK zárásának napjáig a szakma és a nagyközönség előtt. Az OMÉK első napján több vál­lalat tartott szakmai bemutatót és sajtótájékoztatókon is ismertették munkájukat, illetve a legújabb fej­lesztések eredményeit. Az OMÉK reggel 9-kor nyitja kapuit és este 7 óráig tart nyitva, xxx A Hungexpo-tól kapott tájékoz­tatás szerint a vásárvároshoz veze­tő úton az első napon is nagy volt a zsúfoltság, és nyilvánvaló, hogy a következőkben is eléggé nehéz lesz megközelíteni az OMÉK-ot a közúton. Ajánlják a Metró igény- bevételét, a BKV a 100-as buszt, az Örs vezér térről 2-3 percenként in­dítja, de megközelíthető a vásár a Népszínház utca sarkáról induló 29-es villamossal, illetve szomba­ton és vasárnap a 29/Y jelzésű vil­lamosokkal a Baross térről. A MÁV az OMÉK ideje alatt ismét félárukedvezményt nyújt a vásár­látogatóknak. Az induló állomáson vásárolt teljes árú menetjegyet a vásárváros 1 -es vagy 4-es kapujá­nál pecsételik le. Az OMÉK-on nemcsak néze­lődni, de vásárolni is lehet - mező- gazdasági gépeket, szerkezeteket, állatgyógyászati műszereket, bo­rászati eszközöket, stb. A Centrum Áruház külön pavilonban szezon végi árakon értékesít. Érdekes program lesz: a Ga­lopp-pályán mindennap délelőt­tönként 10 órakor tenyészállat be­mutató kezdődik, délután 2 órakor pedig lovasversenyekre várják a látogatókat. A kiállítás ünnepélyes megnyi­tása után köztársasági elnökünk kí­séretével a Földművelésügyi Mi­nisztérium kiállítását tekintette meg, majd az élelmiszeripari be­mutatónak helyet adó pavilonba látogatott. Ez utóbbi csarnokban két megyénkbeli önálló kiállító is található, a Húsipari Vállalat és a Martfűi Sörgyár. Ugyanott a Ba­romfitermelők Egyesületének be­mutatója keretében állította ki a Törökszentmiklósi Baromfifeldol­gozó Vállalat az úgynevezett to­vább feldolgozott, gyorsfagyasz­tott gyártmányait, a Ripp-ropp ter­mékcsaládot, amelyet az,OMÉK főbizottsága nagy díjjal tüntetett ki. Még néhány pavilonban tett rö­vid látogatást a köztársasági elnök, majd kíséretével a vásárváros mel­letti galoppálya lelátóján foglalt helyet. Ott került sor az állatte­nyésztési bemutató keretében a te­nyészállatok felvonultatására. Ős­honos szarvasmarhánk, a magyar szürke hazai törzsállományból vá­logatott, küllemükben és örökítő­képességükben legkiválóbb jószá­gok “nyitották” meg a sort. Első­ként vonult el a Középtiszai Állami Gazdaság tiszaigari kerületében gondozott magyar szürke ökrök hatos fogata. Az állattenyésztési bemutató egyébként szép sikereket hozott a 71. OMÉK-on megyénk mezőgazdasági nagyüzemeinek. A juhászati bemutatón a túrkevei és a jászboldogházi téesz magyar fésűs merinó növendék jerkéi első díjat nyertek. Ugyancsak az első díjat ítélte oda a szakzsűri a tószegi ter­melőszövetkezet által bemutatott magyar lapály süldőnek. A száz legnagyobb hazai ipar- vállalat egyike a Martfűi Tisza Cipőgyár, amelyet szintén válla­lati tanács irányít, ezért termé­szetesen őket is érinti az augusz­tus 3-i vt-tanácsok újjáválasztá- sáról szóló rendelkezés.!gy fel­kerestük Maczó László vezér- igazgatót, hogy fejtse ki vélemé­nyét ezzel kapcsoltban. Ránk jár a rúd- A mi cégünket is - kezdte - valóban vállalati tanács irányítja. Ám még mielőtt mélyebben be­lemennék a dolgokba, engedje meg, hogy néhány mondatban bemutatkozzam. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert manap­ság sok általánosítás hangzik el a vezetőkről. Valahogy divattá vált felületesen ítéletet mondani ró­luk, szidni, bírálni, kritizálni őket. Nos, én 1957-ben végez­tem el a műszaki egyetemet.és ez az első munkahelyem. A gyárban mindenféle lépcsőfokot végig­jártam, voltam technológus, be­osztott mérnök, csoportvezető, osztályvezető és a cég törté­netében én vagyok az első igaz­gató, aki ebből a kollektívából került ki. Ugyanis minden elődö­met valahonnan máshonnan hoz­ták. Nekem nem kell mondani az ittenieknek, hogy mit akarok, mit szeretnék és mit lehet elérni. Tudják, ismernek éppen abból adódóan, hogy huszonegy év alatt - hisz nyolc évig műszaki igazgató voltam, tizenhárom éve pedig vezérigazgatóként dolgo­zom - a vállalat egy jellegtelen, közepes vidéki gyárból európai hírű, jónevű cég lett. Hogy az eredményekben van-e részem, ezt nem nekem kell eldöntenem. Mindenesetre az tény, hogy ez a gyár nincs és nem is volt a vesz­teséges vállalatok listáján. Az idén is 300 millió forintot fize­tünk be a nagykalapba, ugyanis ennyi az adó és a támogatások szaldója. Mindezt csak azért tar­tottam szükségesnek elmondani, hogy az olyasféle általánosítást elkerüljük, ami egy kalap alá ve­szi a vezetőket. Hisz kár tagadni, az utóbbi időben eléggé ránk jár a rúd...- Térjünk át a mostani helyzet értékelésére.- Először 1985-ben jelölte ki a minisztérium cégünket, hogy vállalati tanácsot kell választa­nunk és önkormányzókká vá­lunk. Ez meg is történt, s akkorra a testület engem egyhangúlag vezérigazgatóvá választott. Á megbízatásom öt évre szólt, s ugye megjelent a Németh-kor- mány rendelete, hogy ez év júni­us* 30-ig értékelni kell a vezetők munkáját,és határozni kell arról, hogy maradjon-e vagy menjen az illető. Mi ezt természetesen vég­rehajtottuk, én beszámoltam,és a vállalati tanács titkosan, 33 igen és egy ellenszavazattal a mellett voksolt, hogy megerősít a követ­kező három és félévben a vezér- igazgatói tisztemben. Ugyanis ennyi időm van még a nyugdíjig.- Mikor történt mindez?- Az idén májusban. Na, most ugye mi azt gondoltuk, hogy ez­zel a kérdés a lovagiasság szabá­lyai meg a vonatkozó rendeletek szerint lezárult, eldőlt. Megle­pett bennünket - nemcsak a veze­tőket, hanem a dolgozókat is -, hogy most ismét fölmerült ez a kérdés,és a vállalati tanács min­den tagját szeptember 15-ig újra kell választani. Meg kell monda­nom, hogyha ez a döntés a veze­tés legitimációja (törvényes­sége) érdekében történt, akkor tudomásul veszem. Hisz minden kormányzatnak joga van ehhez. Ám ami a dolog mögött sok he­lyütt fölbukkan, azzal nemigen értek egyet.- Mire gondol?- Ugye hallani ma már olyan hangokat, hogy a júniusi válasz­tásoknál befolyásolták, megfé­lemlítették az embereket. Tessék már nekem megmondani, hogy lehet ötezer embert megfélemlí­teni? Ugyanis ennyien dolgoz­nak nálunk. Ilyen föl sem merült. Egy szó mint száz, mára már megbékéltem, de azt nagyon nem szeretnénk, hogy a júniusi döntés után most lesz egy újabb, s az év végén meg ismét legiti­mációs válság kezdődjön. Ennek nem lenne értelme, mert kataszt­rófához vezetne. A számok nem hazudnak- Mi a véleménye arról, hogy az új vállalati tanácsokban már a minisztérium megbízottja is he­lyet foglal majd? Számomra ez úgy tűnik, mintha visszalépés lenne, hisz korábban sokan föl­tették a kérdést: a politika mikor vonul ki a gazdaságból? Most viszont lehet, hogy azt akarják: a hatalom szava érvényesüljön a gazdasági racionalitással szem­ben.- Ez a veszély valóban fönnáll. Én sem tartom szerencsés húzás­nak ezt. Habár a minisztérium képviselőjének véleménye is csak egy szavazatot jelent a vál­lalati tanácsban. Ez alapvetően nem dönthet el semmmit, így marad az a szerepe amit hangoz­tattak: információkat szolgáltat, hoz és visz. Persze ebben a kér­désben én mérnökként meglehe­tősen pragmatikus - vagyis az adott feltételek között a legcél­szerűbb megoldást szorgalmazó - ember vagyok. Magyarán: küldje be a vállalat a minisztéri­umhoz minden negyedévben gazdálkodási mérlegét, meg azt a 30 adatot, ami alapján eldönt­hető, hogy jól vagy rosszul dol­gozik. Ez szerintem százszor többet jelent, mint ha valaki szubjektiven beszél az adott cég­ről. Hisz egy ember lehet elfogult is, ám a számok nem hazudnak. Most a kormány nem ezt a meg­oldást választotta, pedig a józan ész is azt diktálná, hogy ahol rendben mennek a dolgok, oda nem nyúlnak, ahol viszont baj van, ott igenis avatkozzanak be.- Tehát ön azt sérelmezi, hogy egy kalap alá vesznek mindenkit, mert most úgy néz ki a dolog, mintha mindenütt és egyidejűleg végrehajtott tisztogatásról lenne szó.- Nézze, ami engem illet: ez a gyár az életem,és biztos van ben­ne részem, hogy ilyen lett. Mert ugye - egy példával élve - arról már hallottam, hogy az autóver­senyen győzött mondjuk a Prost, de olyan autóról, amelyik úgy lett első, hogy nem volt vezetője - nos, ilyenről nem tudok. Kár tagadni, engem valóban sért egy kicsit, hogy kétségbe vonják munkámat,és az ön által emlege­tett tisztogatást rábízzák egy olyan szervezetre, amelyiknek a napjai tulajdonképpen meg van­nak számlálva. Hisz sorra ala­kulnak át a különböző cégek részvénytársaságokká, vegyes­vállalatokká, s akkor a vállalati tanácsok is megszűnnek.- Önök is átalakulnak?- Igen. Egy évvel ezelőtt kezd­tük a munkát,és először abban gondolkodtunk, hogy leválasz­tunk hat-hét egységet, amelyek önelszámolókká válnak. Ma ott tartunk, hogy még az idén rész­vénytársasággá alakulunk.- A külföldi tőke megjelenésé­re is számítanak?- Elgondolásunk szerint a vál­lalat átalakulása két lépcsőben történne. Először mint említet­tem: részvénytársasággá alaku­lunk, utána pedig néhány külföl­di partnerünkkel - nem az egész céget, hisz ahhoz a Tisza Cipő­gyár túl nagy - közös vállalatot hozunk létre. Szóval napok vá­lasztanak el ettől, s ha a rész­vénytársaság úgy dönt, hogy en­gem elzavar, akkor meg is teszi. Ezért tartom feleslegesnek a mostani választást.- Ennek ellenére a rendeletet mégis végre kell hajtaniuk.- így igaz. A múlt héten már össze is hívtuk a jelenlegi válla­lati tanácsot és elmondtuk, hogy szervezeti változás miatt új vá­lasztásokat kell kiírnunk. A maj­dani vállalati tanács 43 tagból áll, huszonketten a dolgozók ál­tal választott küldöttek lesznek, a fennmaradó 21 ember pedig adott: egy a minisztérium képvi­selője, tizennégyen akik beosz­tásuk miatt tagjai a tanácsnak, hat embert pedig a vezérigazgató delegálhat. Szeptember 14-én tartjuk a vállalati tanács alakuló­ülését,és rá két hétre lesz döntés, hogy engem megerősítenek-e a posztomon vagy sem. Felemásan- És mi lesz ha nem?- Nem esek kétségbe. Azt vi­szont megjegyezném, hogy ma­napság mindenről megy a szó, de úgy tűnik, mintha a gazdasággal senki sem foglalkoznak. Tulaj­donképpen oda akarok kilyukad­ni, hogyha e mögött a választás mögött valamilyen politikai szándék húzódik meg, az egye­nesen katasztrofális lenne. Meg­engedhetetlennek tartom, mert akkor sokkal tisztességesebb, ha világosan megmondják: te ma­radsz, te mész, azért, mert... és kész. S nem egy olyan szervezet­tel elvégeztetni a “piszkos” munkát, amelyiknek már látszik, hogy befellegzett. Nagy Tibor Fotó: MJ. A megyénkből kiállított élelmiszeripari termékek közül a Tö­rökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat Ripp-ropp ter­mékcsaládja kapott nagydíjat. napló Az ember elmegy ahhoz az üvegeshez, akihez ismerősei irányítják, s ez nem más, mint Csep­pentő Julianna. Ä Cseppentő név régóta márka ebben a szakmában Karcag városában, már a szülők, nagyszülők is üvegesek voltak, munká­juk után közmegbecsülésnek örvendtek, min­denki megelégedésére dolgoztak. Nem politi­záltak, nem voltak ilyen-olyan párt tagjai, a megbecsülést munkájukkal és emberi tisztessé­gükkel vívták ki. így nevelték Cseppentő Julian­nát is. Amíg nézegeti, keresi a megfelelő üveget, beszélgetünk. Édesapja húsz éve halt meg, azóta egyedül dolgozik kicsiny, ám ragyogóan tiszta műhelyében. Balkézzel vágja az üveget, kisko­rában a jobb kezével történt valami, ha jól em­lékszem, leforrázta, így szokott át balkezesnek. Cseppentő Julianna most 68 éves. Tud szépen mosolyogni, főleg amikor az édesapjáról vagy a négy esztendeje elhunyt férjéről esik szó, de sírásra is görbül a szája, elsősorban akkor, ami­kor azt panaszolja, csak öt évet adott nekik a sors, hogy a férjével éljen. Beszélgetés közben, csakúgy mellékesen, itt is, ott is megemlít vala­mi betegséget, ami kínozta, vagy kínozza, szó esik egy valamikori gerincműtétről, nyombélfe- kélyről, gyomoridegről, fájó lábairól... Hogy egyre nehezebb a munka. Látom, bal karja most is be van fáslizva, ödémás, mégis ezzel kell vágnia az üveget. Egy egész életében sokat küsz­ködő ember életének morzsái kerülnek elém. Kevés a nyugdíja, még a négyezemyolcszáz fo­rintot sem éri el. A férje után nem kap semmit, bár kérvényezte, hónapok óta nem kap választ a Nyugdíjintézettől. Már oda szorult, hogy be­ment a tanácshoz szociális segélyt kérni, hogy megvehesse a téli tüzelőjét. Pedig nem szokott a kéréshez. A munkáját nézem: alapos, precíz. Az új önkormányzatra gondolok: a lumpenek ajnározása helyett, akik amúgy is a kocsmákban hagyják a kapott segélyt. Cseppentő Juliannára és a hozzá hasonló tisztességes rászorultakra kell majd gondolnia. A követelődzők helyett azokra, akiknek a kérés nagy kérés. Körmendi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents