Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-15 / 136. szám
4 1990. SZEPTEMBER 15. Szombati jegyzet Beindult a piac A látszólag triviálisnak tűnő megállapítás, úgy érzem, magyarázatra szorul, bár aki jól belegondol az elmúlt negyven év fejleményeibe, az nem csodálkozik különösképpen. A piac működésének ugyanis ebben az évben vannak látható, kitapintható jegyei, korábban csak imitáltuk, mit is jelenthet a piaci törvények érvényre jutása. Ebből a szempontból, úgy érzem, a kezdetet a rubelelszámolású export erőteljes korlátozása jelentette. Ez ugyanis arra késztette az érintett vállalatok nagy részét, hogy termékeit megpróbálja más irányban értékesíteni. Ennek jól látható eredményei a féléves értékelésekből, statisztikákból kiolvashatók. A dollárelszámolású kereskedelem többlete pontosan mutatja a megváltozott helyzetet. Messzemenő következtetéseket ebből levonni ma még nem szabad. Azt viszont mindenképpen, hogy a magyar gazdaságból a piac képes kikényszeríteni a pozitív irányú változásokat. Feltehetőleg most ugyan a vésztartalékokat, a könnyen mobilizálható erőforrásokat, lehetőségeket használták ki a vállalatok, de a dolognak nem csak ebben van a lényege. Valószínűsíthető ugyanis, hogy a felszín alatt a piaci törvényszerűségek rázúdítása a vállalatokra megindította a hosszabb távon realizálható előnyök kihasználására irányuló lépéseket. Mert miről is van szó? Eddig a keleti kereskedelem túlságosan is elkényelmesítette, hogy ne mondjam, legyengítette a magyar vállalatokat. Most viszont arra kell számítani, hogy csak a keményebb feltételekre felkészülve lehet eredményt elérni. Akinek nem megy, óhatatlanul csődbe kerül. Ezt a vállalatvezetők nagy többsége pontosan tudja. Ezért tudatosan, tudat alatt beindultak az ellenkező irányú reflexek. Ez műszaki fejlesztést, racionalizálást, a hatékonyság mindenáron való növelését,-tőkebevonást, stb. jelent. Mindez a rövid távú tartalékok kimerülése esetén is biztosítja a hatékony növekedés bindu- lását. Számomra sokat mond az is, hogy a gazdálkodó egységek, a korábbi évekkel ellentétben, nehezen szánják rá magukat a béremelésre. Bár igazából nem ismerem az okokat, de ha valóban a piaci helyzetre való reagálás ez, akkor bármilyen fájdalmas is a munkavállalók számára, üdvözölni lehet ezt is. A fenti folyamatok beindulását jelzi a külföldi tőke bevonásáért megindult harc. A korábbi években, főleg a nagyvállalatok esetében, ez sem volt kifejezett érdeke a gazdálkodóknak. Ez ugyanis a vállalat átvilágításával, a vezetők pozícióinak gyengülésével, a gyengeségek feltárásával, stb. járt. Ma viszont a talpon maradás egyik lehetséges eszköze, tehát vezetői érdek. Micsoda különbség! A piac beindulásának persze negatív következményei is vannak. A fizetésképtelenség, a csődhelyzet, az elbocsátások, a munkanélküliség növekedése, az egyéni érdekek kemény érvényesítése, stb. Ezekre is sorolhatnánk a példákat. A fontos itt is az, hogy ezen folyamatok a tisztulás irányába hathatnak. S itt álljunk meg egy szóra. A piac beindulása egy negyven évi piacmentes időszak után rendkívül veszélyes is lehet. Elég itt megemlíteni az infláció elszabadulását, a vállalati kapcsolatok szétzilálódását, a csődök eszkalációját, a munkanélküliség robbanásszerű terjedését, stb és mindezek következményeként a társadalmi reagálás torzulását. A mi piacunkat nem szabad magára hagyni, ez az egyik tanulsága a leírtaknak. Ezzel foglalkozni kell. Nagy a felelőssége a pénzügyi szférában működőknek, a bankoknak és más szervezeteknek. A legközeleb ők állnak a piachoz, a rendülésekre ők tudnak a leggyorsabban reagálni. Emiatt nekik talán nagyobb szabadság is kell, mint azt eddig tapasztaltuk. Nagy, talán legnagyobb felelőssége van a kormánynak. A kiinduló gondolatok optimizmusa bennem éppen azért nem általános, mert úgy érzem, a piacunk eddig magára hagyatott volt. Az állam kivonult innen anélkül, hogy az új játékszabályok életbe léptek volna kormányzati szinten. A kapitalizmus eddigi története azt bizonyította, hogy az állam nélkül a piac nagyon kegyetlen eszköz tud lenni. Minél fejletlenebb a gazdaság, minél kialakulatlanabb a piaci, pénzügyi mechanizmus, annál inkább szükség van beavatkozásra, azért, hogy később ki lehessen onnan vonulni. A fejlett tőkés országok példája ezt bizonyítja. Mi ráadásul a "szocializmusból" akarunk átmenni a kapitalizmusba. Sajátos periódus, sajátos eszközöket is igényel. Kormányunk eddig sok mindennel foglalkozott, ami véleményem szerint éppen a legfontosabb dologtól vette el az energiát, a gazdaság megfelelő szabályozásától. Itt sokan az idő hiányára hivatkoznak. Úgy vélem azonban, ha az egyes társadalmi szervezetek megrendszabályozására s más efféle törvények megalkotására volt idő és energia, akkor senki se hivatkozzék az idő hiányára. A fenti logikai menetre rímelő valóságnak tehát megvan a maga veszélye: a piac spontán beindulása, mert, ez tagadhatatlan, nagy veszélyeket rejt magában, többek között a kormányzat számára is. Az üdvözlendő folyamatot terelni, támogatni kell, kellemetlen hatásait kivédeni. Bár nem ismerem az új kormányprogram részleteit, mégis éppen a fenti veszélyek miatt magát a tényt, hogy elkészült, reménykeltőnek kell tekinteni. Nem szabad azonban elfeledni, a piac nehezen tűri az ideológiát. Ha ez tudomásul vesszük, van esély a kilábalásra. Sajnos az orkánerejü szél ilyen pusztítást tud végezni, ha az ember körültekintés nélkül avatkozik be a természetbe. A biztonsági sávot, amely ilyen esetekben enyhítené a kárt, kivágták a fiatal nyáriás előtt. Jó lenne erre is figyelni! Képünk Szolnok mellett, a Tisza árterületén készült. Fotó: T. Z. Tolat a Szolnok-Európa vonat Aki Szolnokról gyorsvonattal utazik, ezt még viszonylag civilizált körülmények között teheti, és - főleg ha fél szemét behunyja - már-már Európában érezheti magát. Am az, aki személyvonatra száll, a civilizációt hiába keresi, kínosan-dö- cögve lesi a céljához vezető távolság fogyását balkáni bűzök közepette, fölöttébb furcsán viselkedő társaságban a több sebből "vérző" vasúti kocsikban. Ezek a - mondhatni - Európának háttal közlekedő vonatok valamelyest megyénket képviselik, szükebb pátriánk lakosai közlekednek vele akár a fővárosig, állomáshelyük a Szolnoki Vontatási Főnökség, itt tartják vagy nem tartják karban őket.- A tisztességes utasok abból ítélik meg vagy ítélik el a vasutat - mondja Tóth Miklós, a Vontatási Főnökség Kocsiszolgálati Részlegvezetője -, hogy a legtöbb esetben gondozatlan, elhanyagolt kocsikban kell utazniuk, fel sem tételezik, vagy esetleg nem tudják, hogy az utastér nem a vasút hanyagsága miatt van ilyen műszaki és tisztasági állapotban, hanem egyes utastársaik szándékos károkozásai miatt. Komolyabb javításokat, helyre- állításokat a végállomásokon nem tudnak elvégezni, mert erre nincs idő, eléggé kihegyezettek ezek a fordulók, és tulajdonképpen az abszolút helyreállítás minden hónapban egyszer történik meg, amikor tervezett karbantartásra leállítjuk a kocsit. Pedig kár van bőven és egyre bővebben. "Ismeretlen személyek" rúgják, törik, zúzzák, rombolják a védekezni nem tudó vonatokat. Számadatokkal Gren- czer János, a Vontatási Főnökség vezetője szolgál:- Azokról a személyszállító vonatokról adnék néhány adatot, amelyek Szolnok és Budapest (Keleti és Józsefvárosi pályaudvar), illetve Nagykáta és Budapest között közlekednek, azaz ahogy mi mondjuk, az Újszászi- Keleti oldalon közlekednek. A károkozás növekedése nyilvánvaló. Ha a 89-es és 90-es esztendők első éveit összehasonlítjuk, akkor látszik, hogy majdnem duplájára növekedett az esetek száma és a kár értéke is. Ez év első hat hónapjában 153 károkozást jegyeztünk be, 208.903 forint a kár. Ehhez adódik még öt eset, melyet a rendőrség ki tudott nyomozni (tavaly egyet sem), ezek kárértéke több mint 37 ezer forint. Ez nekünk jelentős gondot okoz, mert ebben a válságos időszakban a MAV-nál rendelkezésre álló fenntartási összeg, így a személykocsik javítására szánt alap is csökkent annak ellenére, hogy az alkatrészek és az anyagok ára emelkedett. így is alig tudtuk a személykocsik műszaki színvonalát tartani. Nem emelni, hanem csak tartani, mert bizony rég gyártották ezeket. De ha egy félév alatt kétszázezernél nagyobb a kár...- Van a károkozásnak egy olyan kategóriája, amikor a tettesnek haszna származik ebből, mert valami használhatót vagy hasznosíthatót eltulajdonít. Egy másik része viszont úgy okoz kárt, hogy abból semmi anyagi haszna nincs, csak rongál. Melyik a gyakoribb? - kérdem Tóth Miklóstól.- A szándékos károkozások 99 százaléka nem jár eltulajdonítással. Csak rongál, hogy kárt okozzon a vasútnak, vagy hogy levezesse az egész nap benne felgyűlt feszültségeket, vagy csak pusztán szórakozásból csinálja. Példának okáért, megkapaszkodik a kocsikban lévő poggyásztartókban és ilyen különleges tomamutatványokkal berúgja a mennyezetet.- Honnan tudja, hogy ezt így művelik?-Úgy, hogy látszik a lábnyom, és mindig azon gondolkodtunk, hogyan lehet ezt megoldani, hogy "jár a plafonon", és rájöttünk, hogy sehogy másképp, mint ilyen saslengéssel. Ha ez valakire rájön, akkor minden kocsi minden csomagtartójába belekapaszkodik, és berúgja a mennyezetet. Meg volt olyan kocsiszakasz, hogy minden asztal össze volt törve. A sötétítő- függönyöket leszakítják, ezeket rendszeresen pótolni kell. Hiába van a kocsikban éjszakai pihenésre elhelyezett, úgynevezett tompafény, helyette azt a megoldást választják, hogy kifordítják az izzót a helyéről és kidobják az ablakon, mást nem tehet vele, mert 24 voltos izzók, otthon nem tudják hasznosítani. Nagyon sokszor összevagdossák késsel, pengével az üléseket, absztrakt mintákat vágnak bele. A fali hamutartók viszonylag vékony burkolatlemezbe vannak rögzítve, ezeket erőszakkal kitépik, közben megsérül a burkolat is, és a legtöbb esetben el sem viszik a hamutartót, ott hagyják a kocsiban. Mivel egyes kocsisorozatokba már került poroltó, az Utóbbi időben gyakran előfordul, hogy ezeket szórakozásból befújják a kocsiba, ez egy rendkívül nehezen tisztítható anyag. A vécébe üres italosüvegeket dobnak és ez a vékony fajanszkagyló rögtön széttörik, ez a jobbik eset; mert ha csak szétreped, akkor használják továbbra is, és a víz eláraszt olyan teret is, amit nem volna szabad, és a kár csak nő. És firkálnak mindenfélét a falakra, és festenek az ülésekre olyan olajfestékkel, hogy beissza magát a porózus műbőrbe, el sem tudjuk távolítani, csak úgy, hogy kicseréljük az ülést vagy a műbőrhuzatot. Feliratoznak, üzeneteket hagynak mindenfelé a kocsikban.- Mondana néhány példát?- Amíg egypártrendszer volt, a feliratok java része rendszer- és pártellenes volt. Most kevesebb a politikai jellegű felirat, bár a választási időszakban előfordultak, és most is várhatók, sajnos. Elég szélsőséges feliratok ezek, a horogkereszttől kezdve a zsidókra és a cigányokra való utalásig. Cigánymentes övezetet követeltek a vécében. És vannak igen durva szexuális és pornográf feliratok és rajzok. Meg a beatzenével kapcsolatosak, ilyen, hogy "Éljen az EDDA", vagy "Hűje az EDDA", meg van ez a Negyedik emelet vagy milyen együttes...- Első emelet.- Na, első, mindegy, az is "hűje".- Mivel magyarázzák a vonat - rongálások elszaporodását?- Ezt nehéz megmagyarázni - véli Grenczer János. - Gyakorlati tapasztalatunk, hogy a rongálások gyakoribbak a hét végén az éjszakai vonatoknál. A jegyvizsgálóktól megtudtuk, hogy például Gyomron szokott lenni koncert és diszkó a hétvégeken, a hazautazó fiatalok hagynak nagy kárt maguk után. És akiket fülöncsíptek az idén, azok is mind fiatalok voltak. Csak feltételezem, hogy az ilyen cselekedetekkel a nagyságukat akarják kimutatni, az erejüket fitogtatni, elég gyermeteg módon. Szintén a vonatkísérőktől tudjuk, hogy nyáron ugyancsak a fiatalok célozgatják szórakozásból a pálya melletti oszlopokat a kocsiból kivett izzókkal. Azt is jelezték, hogy amikor Szolnokon koncert van, mindig gond van a vonatokon, a fiatalok ott randalíroznak. Ha nem utaznak, akkor is. Fel- szállnak az üresen várakozó szerelvényekre és ott rongálnak, rondítanak össze mindent, még a dolgukat is a padozatra végzik el, nem a vécén. Még szerencse, hogy akad talpraesett kocsivizsgálónk is, a múlt hét végén az egyik kizavart egy egész társaságot. Hát a kocsivizsgáló fegyvere a kalapács, de akkor is nagy bátorsága kell hogy legyen szembeszállni egy kilenc-tíz fős csoporttal...- És a jegyvizsgálók mit csinálnak a közlekedő vonatokon? ők kevésbé bátrak, vagy kevesen vannak?- Nem hozzánk tartoznak. Kérdezze meg őket! (Folytatjuk) Molnár H. Lajos ö nem rongál, csak azt mutatja, hogy milyen könnyfl kicsavarni az égőket.
