Új Néplap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)
1990-09-13 / 134. szám
1990. SZEPTEMBER 13. 9 családi körben Barkácstanács Virágdézsa - kerekeken A pszichológus válaszol Megküzdeni, megbirkózni Nem is hisszük, mennyire szerves része mindennapi életünknek a küzdelem. Erről a fogalomról elsősorban az emberekkel - ellenségekkel, vetélytársakkal, sőt barátokkal - való durvább-finomabb "harc" jut az eszünkbe. Ezenkívül naponta meg kell küzdenünk a körülményekkel, köztük az időjárással, a nehézségi erővel, a járművek és gépek sebességével és így tovább. Küzdünk a feladatainkkal (a számtanpéldától a gyári normán át a gyermeknevelésig), és nem utolsósorban saját magunkkal, szokásainkkal, hibáinkkal, gyengeségünkkel. Tehát az ember küzd - és győz vagy alulmarad. Kérdezhetnénk: mennyiben függ az ember személyiségétől a harc kimenetele? Ez valóban legtöbbször és legnagyobbrészt a személyiségtől függ. Attól, ahogyan küzd az ember, és attól is, ahogyan gondolkodik a győzelméről. A sportról mondta valaki: az első helyezettnek azért sikerült, mert ő tudta, hogy győzni fog. A győzelembe vetett hit "hegyeket mozgat", aki saját magában bízik, az "szárnyakat kap", jó hangulatban és nagy erőbedobással harcol és dolgozik, és így - bizonyos határokon belül - győz. A kudarcvárás, az önbizalomhiány ellankasztja az izmokat, elgyengíti a szívet, ügyetlenné teszi a viselkedést, még a gondolkodást is gátolja. Vannak olyan emberek, akik folytonosan "harcra készek", nem riadoznak a nehézségektől, sőt gyakran nem is csak az adott problémákkal készek megküzdeni, hanem elébe is mennek, vállalják az újabbakat. Ők általában meg is birkóznak ezekkel. Mások passzívak, megtorpannak az akadályok előtt, nem vállalják a harcot, és már jó előre húzódoznak minden várható erőfeszítéstől és megmérettetéstől. Ők gyakran sikertelenek: vagy kitérnek, vagy kudarcot vallanak. Küzdelmeink színpada és nézőtere nem üres. Tudjuk, hogy az ellenfélre is nagy hatással van a másik magabiztossága vagy a - szorongása. (Ez még állatoknál is széles körben megfigyelhető.) Ha társai bíztatják, az növeli a bátorságot és tetterőt, az ellendrukkerek elbizonytalanítják, megfélemlítik, gátlásossá teszik az embert. A lelki betegségek szakirodaimában kulcsfogalom a megbirkózás. Nagyon-nagyon sokan betegszenek meg amiatt, mert úgy érzik, nem képesek megbirkózni ellenfeleikkel, körülményeikkel, feladataikkal vagy saját magukkal. Nagyon fontos az egyén saját belső értékelő rendszere. Sokan eltúlozzák a nehézségeket, és lebecsülik saját képességeiket. Ezt pesszimista életszemléletük és negatív önértékelésük alakítja így. Ha a feladatot megoldhatatlannak, az akadályt legyőzhetetlennek minősíti valaki, ezzel védtelenné válik. Félreáll, vagy szorongva, bizonytalankodva lát hozzá, és a sikertelenség nem marad el. A megbirkózás érzése a szó szoros értelmében létkérdés az ember számára. Ennek eléréséhez hozzásegíthet az, ha fokozatosan gyakorolja a nehézségek leküzdését. Még fontosabb, hogy próbáljon bízni önmagában, és elhinni, hogy képes... Képes megtenni még 500 métert, elviselni a fogorvosi beavatkozást, megtanulni húsz idegen szót, megmondani főnökének a véleményét és így tovább. Az állatokkal szemben az embernek sajnálatos módon megvan az a sajátossága, hogy képes előre szorongani a várható vagy csak elképzelt problémák miatt. Szerencsére azonban rendelkezik a győzelembe vetett hit és a feladat iránti lelkesedés képességével is. Ez az a többlet, mely a legerősebb, legügyesebb állatnál is bátrabbá, kitartóbbá és végső soron legyőzhetetlenné tehet minket. Dr. Ignácz Piroska Gyermekvilág Szószaporítás Kivételesen nem az üres fecsegésről lesz szó, hanem a szórömi néven is ismert játékról, amit Karinthy Ferenc leírásából ismerhetünk. A játék lényege, hogy egyetlen felírt szó betűit felhasználva, minél több új szót írjanak fel a szószaporítók. Egy betű egy-egy újabb szóban természetesen csak egyszer szerepelhet, ha az alapszóban sem található meg többször. A hosszú és rövid magánhangzók sem cserélhetők fel, mert ez túlságosan megkönnyítené a szóalkotást. Ezen kívül mindent szabad! Betűszók, közismert rövidítések, becenevek, szakszók egyaránt szerepelhetnek a képzettek között. Mivel mindenki külön papírra jegyzi saját szószüleményeit, könnyű lesz összehasonlítani. Az nyer, aki több olyan szót tudott alkotni, ami a játékostársak listáján nem szerepel. Kezdetben elégedjetek meg a rövid szavak szaporításával, később, ha már gyakorlottan boncolgatjátok a négy- vagy ötbetűs szavakat, megpróbálkozhattok hoszszabbakkal is, de a játékidőt, ami megállapodás kérdése, itt föl kell emelni, mert minél több betű fordul elő egy szóban, annál többet lehet képezni belőle. Kiváló művelői e játéknak több olyan új szót is tudnak képezni, amiben az eredetinek minden betűje megtalálható, de emellett elfogadják a rövidebb szavakat is. Nézzük például a veréb szót. Ebből simán kijön a véreb és a vérbe, de a révbe szóban is megtalálható mind az öt betű. Ezután jönnek a rövidebb szavak: vér, ver, bére, vére, véré, rév, réve, ér, év. Egy efféle szó- szaporításra nagyon kevés idő elég, ha már van gyakorlatod a játékban, pár másodperc alatt megbirkózhatsz az ötbetűsekkel, de új játszótársak bevonásakor illik legalább három percet adni, hogy végiggondolhassák, és nyugodtan leírhassák. Csáky Ida Akár szobában tartunk nagyobb növényt - pálma, hibiszkusz,filodendron, stb. - tágas fadézsában, akár a terasz, veranda, kert sokszínű virágait ültetjük bele, ha tele van földdel, két embernek is nehéz ide-oda vinni. Áruházban, vasüzletben vagy ezermesterboltban kapható olyan görgős fémkerék, amilyen például a modemfotelok aljára van felszerelve. Érdemes 3-4 darabot venni és a dézsa aljára felcsavarozni. így mar gyerekjáték lesz bárhova eltolni, áthelyezni. Bárszék lécekből A beépített konyhabútorok asztallapját a szokásosnál magasabbra szerelik, hogy álló helyzetben kényelmesen dolgozhassunk rajta. De ugyanezen a "pulton" tálalhatjuk a reggelit, uzsonnát vagy a későn jövő családtag vacsoráját. A magasan elhelyezett asztallaphoz magasabb szék illik. Különböző méretű lécekből és egy habszivacs párnából kényelmes bárszéket készíthetünk. Használaton kívül a székek az asztallap alá tolhatók. De ha például az étkező sarkában egy falra erősített szekrénykéből és egy 110-120 cm magasságban felszerelt keskeny pultból hangulatos "bársarkot" rendezünk be, a magas székek ott is használhatók. Egy szék lábszerkezetéhez 4 db 81x3x3 cm-es fenyőfaléc (1), 2 db 31 x 6 x 2 és 2 db 37 x 6 x 2 cm-es alsó lábösszekötő léc (2,3), valamint 2 db 17 és 2 db 23 cm hosszú 6 x 2 cm keresztmetszetű felső összekötő léc (4,5) szükséges. Az ülőlap (6) 32 x 32 x 2 cm-es falap, melyet három oldalról 2 db 34 x 5 x 2 és 1 db 32 x 5 x 2 cm-es léc keretez. Az alkatrészeket szegekkel erősíthetjük össze, de a szereléshez facsavarokat is használhatunk. Az ülőlapot a szék nagyobb szilárdsága érdekében facsavarokkal és ragasztóval rögzítsük a lábakra, illetve a felső összekötőkre. A támla nélküli székre egy 32 x 32 cm-es, 10-12 cm vastag, textilhuzatba bújtatott habszivacslapot helyezzünk. Ha a pámázatot közvetlenül az ülőlapra ragasztjuk, majd az alsó felületre tűzött vagy szegeit bútorszövetdarabbal vonjuk be, az ülőlapot keretező lécekre nem lesz szükség. A megadott méretek alapján daraboljuk le a szék alkatrészeit. Minden egyes darabot csiszoljunk simára. A lecsiszolt darabokból először a lábszerkezetet állítsuk össze. Mivel a szék lábai nem merőlegesek a padlóra, felső és alsó végeiket finom fogú fűrésszel, ráspollyal munkáljuk kissé ferdére, hogy a talajon felfeküdjenek. Szegeljük a láblécekre (azonos magassában) az alsó összekötőket, majd az ülőlap alatti merevítő léceket is. Először a két oldalsó lábkeretet állítsuk össze. A munkaasztalra vagy sík felületre fektetett lábak belső oldalára szegeljük rá a két alsó, illetve felső öszekötőt. Ezután a hosszabb merevítőlécekkel a két-két lábat kapcsoljuk össze. A lécvégeket szükség esetén vágjuk ferdére, hogy a lábak ferde vonalába pontosan illeszkedjenek. Végül szegeljük az ülőlap peremére a szivacs- párnát közrefogó három lécet. Helyezzük az ülőlapot a lábszerkezetre, és bejelölés után, előfúrt lyukakba hajtott facsavarokkal kapcsoljuk össze a két részt. A puhafa anyagú székeket páccal, lazurral, esetleg színtelen lakkal vonjuk be. Ha a faanyag erezete hibás, esetleg tapaszolni is kell, a bárszéket színesre is festhetjük. A kész. székre helyezzük rá a tesxtilhuzatba bújtatott szivacslapot. S. B. Kötélóvó műanyag cső A kimosott ruhák szárítására jó időben a szárítókötelet kerítésoszlopokra vagy egy-egy fa ágára, törzsére erősíthetjük fel. Ám gyakran száradáskor szél keletkezik, mozognak a ruhák és természetesen a kötél is. Emiatt a fára/oszlopra kötött kötél a mozgás következtében foszladozni kezd, előbb-utóbb el is szakad, mert a fa érdes kérge, az oszlop sarkai rongálják. Megelőzhetjük a szakadást, ha a kötélre - ahol az oszlopra (fára) csavarodik - hajlékony műanyag csövet húzunk. Jó ez a megoldás akkor is, ha például a bevásárlószatyor fülére vagy a szánkó kötelére húzunk műanyag csövet. D-H A magas törzsű rózsa szaporítása Évtizedekkel ezelőtt divatos virág volt a magas törzsű rózsa. A magas kifejezés talán nem is helyes, hiszen a törzs néha alig 50 centiméteres. A kertbarátok ma is keresik az ilyen típusú növényeket, sajnos, alig lehet kapni. A magas törzsű rózsák neveléséhez ugyanolyan alanyt használunk, mint a bokorrózsákhoz. A törzsneveléshez a legerőteljesebb alanyokat ültetik. Már az első évben erőteljes, hosszú hajtásokat nevelnek, de bokrosodnak is. Ősszel felszedik a kétéves növényeket, és eltávolítják az elágazódó vesszőket. Csak a legerőteljesebb vesszőt hagyják meg. Természetesen sok olyan rügy marad a növényen, amelyek tavasszal kihajtanak. A tőhajtásokat tőből kell eltávolítani. A vesszők oldalrügyeiből előtörő hajtásokat még egy-két centiméteres állapotban letörjük, a szemzés magasságáig. E felett hagyjuk, hogy a növények kis koronát neveljenek. Ennek nedvkeringést elősegítő szerepe van. Ha gyenge a törzs, akkor hagyjunk rajta oldalhajtást, kurtítsuk vissza, így a törzs jobban vastagodik. A szemzés augusztusban ered a legjobban. Magasságát úgy válasszuk meg, hogy később a növényt védeni tudjuk a fagytól. A szemzés feltétele, hogy az alanykoronának jó legyen a hajtásnövekedése, a héja elváljon a fás résztől, és érett szemzőhajtásunk legyen. Biztosabb az eredés, ha egymással szemben két szemet rakunk be. Ha fóliacsíkkal kötözünk, akkor két-három hét múlva a kötőanyagot el kell távolítani. Ha olyan anyaggal kötöztünk, amelyik elkorhad, akkor erre nincs szükség. Ősszel, a lomb lehullásával az alanykoronát néhány szemre visszavágjuk, a vadhajtásokat eltávolítjuk. Szemzéskor az alanykoronát nem szabad eltávolítani, mert a rügyek kihajtanak és könnyen elfagynak, rügyeik nem érnek be. A fagyok közeledtével a törzseket lefektetik, és a nemes részt talajjal betakarják. Tavasszal kitakarjuk a növényeket. A nemes szem feletti néhány vadrügy biztosítja a kihajtást. Ezután a vadhajtásokat tőből eltávolítjuk. A törzsek mellé karót helyezünk és a növényt nyolcas kötéssel kikötjük. A kihajtó "nemesre" ügyelni kell, mert a szél könnyen letöri. A tenyészidőszakban a vadhajtásokat fiatalkorban, tőből távolítsuk el. A nemes részt úgy alakítsuk, mint a bokorrözsát. Ne várjuk meg, míg a virág kinyílik. Általában a szokásos bokorrózsa fajtákat szokták magasabb törzsre szemezni. A több virágút és a babarózsákat is lehet azonban magas törzsre szemezni. Érdekes növényt kapunk, ha kúszórózsát szemzünk magas törzsre. Ilyenkor a hajtások le- csüngenek. Tartósabbak lesznek a törzses rózsák, ha télre nem fektetve takarjuk be őket. A koronát tömjük ki szalmával vagy szénával, és burkoljuk be papírral. A fóliatakarás nem jó, mert nagy hőingadozást okoz. F. B. Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet
