Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-02 / 99. szám

Néplap 2 ' 1990. AUGUSZTUS 2. Térségi együttműködés a szorosabb európai kötődésért Befejeződött a Duna-Adria csúcstalálkozó 6500 forint a létminimum Lesz-e 5600 forint a minimálbér? / Folytatás az 1. oldalról / parlamenti demokráciát és az emberi jogok tiszteletét. Ezek az alapértékek egyben a partneri vi­szony fundamentumául is szolgál­nak az együttműködésben részes államok számára. Az európai stabilitás erősítését szolgáló feladatok között a politi­kai okmány kiemelt helyen említi a kisebbségek jogainak érvényesí­tését, hangoztatva: a Duna-Adria kooperáció a régió saját földrajzi keretei között már most nekilát a kisebbségi problémák rendezésé­nek. Ám e problémakör átfogó ko­difikálását a helsinki folyamat­tól, illetve az Európa Tanácstól várják az Ötök. Az együttműködést konkreti­záló három éves programcsomag a többi között előirányozza az / Folytatás az 1. oldalról I A szervezet nem kíván feljelentő hivatal lenni, de a beérkező ügye­ket vizsgálatra, parlamenti képvi­selőinek interpellálásra vagy a nyilvánossághoz továbbítja. Az el­ső tapasztalatok azt bizonyítják, hogy - pártállástól függetlenül - mind jobban oldódik az állampol­gárok félelme, ha környezetükben is érződik az erős tisztulási folya­mat. Mindennek hátteréül hozta létre jogsegélyszolgálatát az MDF. Az információs és jogi tanács­adó szolgálat tevékenységét Mes- terházyné Fogarasi Gabriella jog­észak-déli, illetve a kelet-nyuga­ti autópálya-hálózat és a vasút­vonalak fejlesztését. Kiemelten kezeli a három éves program a Trieszt-Ljubjana-Budapest autó­pálya megépítésének tervét. A csúcstalálkozó záróesemé­nyeként sajtókonferenciát tartot­tak, amelyen az öt állam kor­mányfői értékelték a tanácsko­zás eredményeit. A sajtákonferencián Antall Jó­zsef hangoztatta, hogy a Magyar Köztársaság az Európa egészé­hez fűződő kapcsolatok építése mellett érdekelt a kontaktusok szorosabbra fűzésében olyan tér­ségekkel is, amelyekkel hosszú történelmi fejlődés sorában for­málódott az együttműködés. Ilyen a Duna-Adria kooperáció tanácsos mutatta be az újságírók­nak. A szolgálat feladataként jelöl­te meg az igazságszolgáltatásban megingott állampolgári bizalom megerősítését, a szakszerű jogi ta­nácsadást, a rendszerváltással kap­csolatosan még fokozódó jogbi­zonytalanságban való eligazodás segítését, a helyhatósági-választá­si és önkormányzati törvénnyel kapcsolatos jogi felvilágosítást. Lezsák Sándor annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy vala­mennyi politikai erőnek létre kel­lene hoznia saját jogsegélyszolgá­latát. térsége is, amely Magyarország hagyományos politikai, gazda­sági, kulturális kapcsolatrend­szerét fogja át. A jelenleg Európában zajló fo­lyamatokat Antall József új tör­ténelmi korszak nyitányaként ér­tékelte, amely jelentőségében csak a múlt századi nagy átalaku­lásokhoz hasonlítható. Az átala­kulások kulcskérdéseként érté­/ Folytatás az 1. oldalról / A vagyon elleni bűncselekmé­nyekkel összesen 3,1 milliárd forint kárt okoztak a bűnözők, és ebből mindössze 237,7 millió forintot si­került megtéríteni. Több mint 50 százalékot megha­ladó a bűnözés növekedése Hajdú- Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Veszprém. Baranya és Szabolcs- Szatmár-Bereg megyékben. Buda­pesten 41.359 bűncselekményt kö­vettek el, ez 37,6 százalékos emel­kedést jelent. A rendőri szervek az év első felé­ben mintegy 147.000 ügyben fejez­ték be a nyomozást, a vizsgálatok eredményessége azonban 46,5 szá­zalékra csökkent. Az eljárások dön­tő többsége tehát eredménytelen maradt, vagyis nem sikerült megál­lapítani a bűncselekmény elköveté­sét, illetve az elkövetőt. Az eredmé­nyesség Budapesten (30,6 száza­lék), Fejér (40,6 százalék), Sza- bolcs-Szatmár-Bereg (44,2 száza­lék) és Hajdú-Bihar megyében (44,5 százalék) a legalacsonyabb. kelte a magyar kormányfő a né­met egység helyreállítását. Ezzel kapcsolatban kijelentette, a ma­gyar megítélés abból indul ki, hogy Németország megosztott­sága mellett nem konzerválható az "egészségtelen" status quo Európában. Emellett azonban igen fontos, hogy a német egy­ség helyreállítása az európai sta­bilitást biztosító garanciális ele­mek fenntartásával, illetve meg­teremtésével történjék. Antall József ilyen garanciális elem­ként említette az atlanti gondola­tot, amely az Egyesült Államok európai jelenlétének kereteit biztosítja. És ilyen a most kiala­kuló Duna-Adria kooperáció is - közölte. A legtöbb bűnügyben - összesen 103.668 esetben - a rendőri szervek ismeretlen tettes ellen indították a nyomozást, ám mintegy 74.000 esetben nem találták meg. A felde­rítési arány országosan 38,9-ről 28,9 százalékra csökkent, tehát az ismeretlen elkövetők legnagyobb része elkerülte a büntetést. (MTI) / Folytatás az 1. oldalról / a légkör azonban csak akkor vált pattanásig feszültté, amikor a mi­nimálbérek szintje került napi­rendre. A munkavállalók képviselői a jelenlegi 4800 forintos minimálbér 5700 forintra emelését kérték. A munkáltatók először elismerték ennek jogosságát, aztán néhány szervezet képviselője visszakozott a kormány által javasolt 5100 fo­rintra, később az 5400, majd az 5600 forintos összegre tettek ja­vaslatot. Amikor - már este - a munkavállalók képviselői is elfo­gadták az 5600 forintot, s többek között garanciát kértek arra, hogy a költségvetési szférában is bizto­sítsa a kormány ezt a minimálbért, a kormány képviselői 48 órás hala­dékot kértek a megállapodás vég­leges jóváhagyására. A munkavál­lalók ezért kilátásba helyezték, hogy a munkáltatókkal együtt nyil­vánosságra hozzák egyezségüket, kifejezve értetlenségüket a kor­mány magatartásával szemben. A munkavállalói kör bizonyította, hogy a 30 százalékos inflációval számolva 6150 forint a társadalmi minimum. (Jelenleg egyébként több mint 1 millió 200 ezer ember kap napi nyolc órai munkáért havi 5700 forint alatti összeget.) A munkavállalók képviselői szüksé­gesnek tartották, hogy jövőre a tár­sadalmi minimum szintjére emel­jék a minimálbérek nettó összegét, majd ezen a szinten indexálják, azaz automatikusan az áremelé­sekhez igazítsák. A vita során Rabár Ferenc pénz­ügyminiszter kifejtette: a költség- vetésnek jelenleg nincs több lehe­tősége mint a minimálbérek 5100 forintra emelése, azaz a minimális szociális kompenzáció elérése, il­letve bizonyos bérnövekményi körben az adókedvezmények meg­adása. Az ezen felüli béremelések­hez a költségvetésnek máshonnan kell elvonni az eszközöket. A kiosztott előterjesztés szerint a minimálbér 5600 forintra emelé­sének idei négy havi költsége a vállalatok, a mezőgazdaság, illetve a költségvetés számára 1,6 milli­árd, 1 milliárd, illetve 0,5 milliárd forint. Az MSZOSZ szakértője szerint, amennyiben a költségvetés bizonyos körben adókedvezmé­nyeket is vállalna, ez további né­hány száz millió forintos terhet je­lentene az államkasszának. Hogyan döntöttek akereskedők Szolnokon? / Folytatás az 1. oldalról / Nem akarjuk azonban egyszerre a fogyasztókra zúdítani a többletköltségeket... Változatlan marad a cukor ára. Nem alkalmaztunk a kereslethez igazodó árakat." Augusztus 6-ától 20-25 százalékkal emelkedik - itt is fajtától függően - a liszt fogyasztói ára az Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat boltjaiban. Ez megjelenik a száraztészta 10-15 százalékos árnövekedésében is. Itt is változatlan marad a cukor ára. Az ÉKV-nál havonta két alkalommal "igazítják ki” az árakat. A hozzájuk érkező "árközlések" egyre gyakoribbak - mondták el az ÉKV-nál, de amíg lehet, megpróbálják késleltetni a fogyasztói árak emelését - állították. Nem várhatnak azonban tovább a tokaji borok 20 százalékos, a Róna üdítők 17 százalékos és a méz 20 százalékos áreme­lésével. A Csemege Kereskedelmi Vállalatnál a 14 forintos liszt ára 17.10-re emelkedik, ami 22 százalékos vál­tozást jelent. Augusztus 1-jétől az eddigi vállalati ár helyett árszorzót alkalmaznak. Ennek következtében más ára lehet egy terméknek a fővárosban, és más vidéken. A párt jogsegélyszolgálata dolgozik, de... Az MDF nem kíván feljelentő hivatal lenni A rendőrségi vizsgálatok többsége eredménytelen A Fortunával Kárpátalján / 1. / Hidat verni magyar és magyar között Nyíregyházán még megállt az autó­busz, hogy a csoport tagjai a hiányosnak vélt készletüket feltöltsék. Üdítőt, élel­met, ajándéknak szánt édességet, hangle­mezeket vásároltak, meg koszorút (hazai földről), hogy kegyeletüket leróják az ál­dozatok emlékhelyeinél. S azután indult a busz keresztül Szabolcson, a Nyírségen, egészen Záhonyig, hogy a határnál átlép­ve Kárpátaljára vigye az igazi ajándékot, a magyar szót. A Jászfényszarui Fortuna Együttes kül­detésben járt, valójában nem is ajándékot vinni, hanem építeni indult. Folytatni azt, amit több éves nekikészülődés után végre tavaly koratavasszal megkezdhettek: hi­dat verni magyar és magyar között a ha­táron át. Tülekedés Nyugat felé Mi a két határállomás között a senki földjén haladva, föntről kémleltük a sző­ke víz közepén a 70 éve képletesen meg­húzott záróvonalat, mely elválaszt földet, embert, kultúrát. A hegyi folyóból alföl­divé szelídült Tisza lapályokat, apró szi­geteket képezve vonult alattunk, s sze­mérmesen, sértődötten takarta el amit ke­restünk, hisz ő nem elválaszt, hanem összeköt országokat, népeket, kultúrákat. A természeti kapcsolatoktól azonban eltérően alakultak az emberiek, s a hét, de leginkább az utóbbi négy és fél évtized mély szakadékot vont testvérek, rokonok közé. Kovács Andrásáé, a Fortuna Együt­tes vezetője évek óta próbálkozott már férjével együtt leküzdeni ezt az akadályt, de egyszerűen nem lehetett odaátról sem­milyen információhoz jutni. Végül egy Kárpátaljáról szóló tévériport segített, hogy ismerősöket szerezzen. így kapott az együttes tavaly meghívást néhány te­lepülésre, s a már kitaposott úton haladva ismételték meg idén a látogatást. A magyar oldalon gyorsan átrakták a csoportot a határon, s odaát sem tartott negyedóránál tovább a várakozás. De amikor a megszokott tempóban megló­dult volna az autóbusz, hamar rá kellett döbbenni, hogy más világba csöppen­tünk. Nem is annyira a kátyús, töredezett burkolat miatt, hanem a határátkelő előtt, velünk szemben több sorban zsúfolódó autótenger miatt. Egy jugoszláv kamion állta szemből utunkat, úgy, hogy még a padkára húzód­va sem tudtunk továbbvergődni. Mögötte végeláthatatlan sor. Úgy tűnt, órákra megbénul a forgalom. Különös, hogy ezen rajtunk kívül senki sem idegeske­dett. Mindenki állhatatosan a tenyérnyi országunk felé tülekedett, és onnan úgy látszott, hogy a sor keresztülkígyózik a Kárpátokon egészen be az Európa felé menetelő Oroszországba. Ennél nagyobb gondok, meglepetések is vártak azonban még ránk. A vendéglá­tással nem volt sehol probléma, szívüket- lelküket ki tették házigazdáink értünk, ha­nem a díszletezés, és főleg a technikai feltételek miatt főtt Kovácsné, Rozika né­ni feje. Miközben közeledtek a kékellő he­gyek, két-három nyelven kiírt helység­névtáblákat hagytunk el sorban. Nem is győztük az első hallásra is ismerősen csengő magyar településeket megjegyez­ni, legfeljebb annyi kép maradt meg ró­luk, hogy szebb, rendezettebb házakhoz, főutcákhoz szoktunk odahaza. A házak jellege, színezése is elütött a hazaiaktól az utunk elején, és nem mutatott rokonságot, a számomra legalábbis ismerős, magyar­országi felső-tiszavidéki paraszti építke­zéssel. Majd, ahogy napok múlva tovább ha­ladtunk, a Beregszász környéki falvak ugyanazt a hangulatot árasztották, mint a túloldali Tarpa környéki, apró települé­sek. Ugyanazok a szőlővel befuttatott tor- nácos házak, szemközt alsókonyhával, hátul gazdasági épületekkel, kerttel. Pe­dig a kapcsolatok teljesen megszakadtak, a szokások mégis egymástól elszigetelten is hasonlóan éltek tovább. A jász fülnek oly jellegzetes felső-tiszavidéki tájszólás, hanglejtés, sőt a mi vidékünkön ismeret­len kifejezések is azonosan ismétlődtek. Magyar zászlók alatt Ahogy átvergődtünk a forgalmi dugón, hamarosan megállítottak a fogadásunkra elébünk siető, s jó ideje minket üldöző vendéglátóink, Király Kornéliáét Veze­tésükkel vonultunk be Gátra, a 3200 lel­kes, csaknem teljesen magyar település­re. A falut, ahol négy éjszakát töltöttünk, a sűrű program miatt nem volt idő feltér­képezni, de szembetűnő volt a hatalmas iskolakomplexum és a tágas előcsarnok­kal, nézőtérrel ránk váró művelődési ház. Első este már fellépésre készült a társa­ság. A szomszédos Dercenben volt az új szereposztásban színre vitt Óz, a mi va­rázslónk premierje. Míg a színpadon lá­zas ütemben folyt a munka, odakint las­san gyülekezni kezdtek a gyerekek. Meg­jelentek a felnőttek is, akik a helyi KMKSZ-vezető körül csoportba verődve a napi teendőket tárgyalták. Híreket ad­tak, folyóiratot osztottak, tagsági díjakat szedtek, és a másnapi rendezvényre a Székely himnusz sokszorosított példá­nyait terjesztették. Maga az előadás számomra elmaradt a fényszarusi főpróbán megismert produk­ciótól, sőt még a technika is rontotta az illúziót, mert a nagy terheléstől félidőben kialudtak a fények. Sötétbe borult a kul- túrház egy szűk félórára, s hogy a közön­séget a szétszéledéstől egybetartsák a színjátszók, élükön a gonosz nyugati bo­szorkánnyal, közös játékra invitálták a jelenlévőket. Mikor a fények újra kigyul­ladtak, a gonosz elnyerte méltó bünteté­sét, Dorka hazatalált, társainak is jóra for­dult a sorsa. A meghatóan szép mese a hálás közönséggel, a kitörő taps pedig a színjátszókkal feledtette a kény­szerszünetet. Másnap, vasárnap nevezetes ünnepre ébredt a kárpátaljai magyarság. Tiszaúj- lak (Vilok) főterén, az Esze Tamás em­léktáblánál gyülekeztek táblák, piros-fe- hér-zöld zászlók alatt az emberek, hogy közösen vonuljanak a közeli turulmada­ras emlékműhöz, amit az ukránok elősze­retettel neveznek főnixmadámak. Mert nem ismerik a magyarok eredetmítoszá­ról szóló turul legendát, véltem én... Mert nagyon is jól ismerik, állították a helybe­liek. Korabeli fényképek alapján a múlt év júliusában a Határőr Agrárérc Kolhoz se­gítségével állították újra fel az egykori turulos Rákóczi-emlékművet, melyet eredetileg fejedelemurunk hamvainak hazaszállítása alkalmából 1906-ban emeltek a szabadságharc első sikeres csa­tájának, a tiszai átkelésnek emlékére. A csehek idején még ünnepelhettek ott a magyarok, de ’44 őszén a "felszabadítók­nak" első teendőjük egyike volt az emlék­mű ledöntése. Talapzatát azután változat­lanul átszállították a tiszaújlaki felszaba­dulási emlékműhöz, az ország vala­mennyi vármegyéjéből összehordott dombot pedig széttúrták. A Tisza-hídon énekelve hömpölygött át a nemzeti zászlós tömeg, majd körbe­vette, elárasztotta az emlékhely környe­zetét. A 30 ezer tagot számláló Kárpátal- jai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) csaknem valamennyi szerve­zete képviseltette ott magát, becslések szerint mintegy 15-20 ezer ember. Voltak ruszinok is,, mert mint Szlivka Borisz, a Kárpáti Ruszinok Szövetségének elnöke az ünneplőket emlékeztette, Rákóczi sze­rette ruszinjait, és július 16-a nekik is ünnep. Kárpátok lábainál- Tavaly még nem vonulhattunk ki a magyar zászlóval - mondta az emlékbe­szédek, koszorúzások után Zselicki Jó­zsef tanár, a KMKSZ Ungvár járási elnö­ke -, de a szövetség, és az általunk moz­gósított tömegek nyomására mára ez is valóság. Pedig talán nem is gondolják odaát, hogy külön harcot igényelt a Kár­pátalja megnevezés elfogadtatása is, mi­vel hivatalosan mi Kárpáton túli terület vagyunk. A kárpátaljai népek közös ünnepét vi­dám juliális követte a Tisza-parton, mely hasonlítom az itthoni majálisokhoz, de ott nem voltak elárusító sátrak, sergők, céllövöldék, hiányzott a sör is, volt azon­ban egyéb alkohol, és tömeg. A teret el­borította a saslik-sütők fojtó füstje, és az eseményre összetákolt színpadon igazi felső-tiszavidéki dalokat adtak elő, tán­cokat mutattak be gyermek- és felnőtt­együttesek. (Folytatjuk) Lukácsi Pál

Next

/
Thumbnails
Contents