Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-09 / 105. szám
1990. AUGUSZTUS 9. 9 Néplap családi körben Egészségünkért Műtétre várva Komolyabb orvosi beavatkozás előtt és alatt igen kellemetlen, néha egyenesen kínzó lelkiállapot uralkodik az emberek többségében. Talán mindenkiben, csak éppen különböző mértékben. Maga a fájdalom is az érzelmek csoportjába tartozik, negatív érzelem. A beavatkozások általában kisebb-nagyobb fájdalommal járnak. Járhatnak "kisebbel" a modem technika jóvoltából, de többnyire "nagyobbak", mert a beteg ember félelme, feszült idegállapota felerősíti az enyhe nyomásérzést, megsokszorozza a szúrás élményét. Fokozhatja ezt az orvos viselkedése is. A félelem kínzó érzelme szintén minden vizsgálatot, műtétet megelőz. Két dolog fokozhatja szinte elviselhetetlen szorongássá. Az egyik, ha a beteg nem tud eleget arról, mi fog történni vele, mivel az ismeretlen, a bizonytalanság mindig félelmetesebb. A másik, ha jó magyar szokás szerint a "tapasztaltabb" betegtársak, ismerősök túlzottan kiszínezik, irreálisan felnagyítják a részleteket, a kellemetlen kísérő jelenségeket emelik ki, vagyis ha elijesztik a beteget. A szorongással összefügg a reménytelenségérzés. A beteg ember hajlamos sötétben látni a műtét várható kimenetelét, elképzelni, hogy talán fel sem ébred, vagy különböző szövődmények támadnak, melyek megsokszorozzák szenvedését, hosszúra nyújtják a gyógyulás idejét, esetleg rokkantsághoz vezetnek. Végül a kiszolgáltatottság érzése szinte kisgyermeki függőségbe taszítja a beteget. Néhány napig ágyhoz van kötve, a legelemibb szükségleteinek kielégítése ápolóitól függ, akik előtt szégyenli a testét, sebét, életfunkcióit és tehetetlenségét. Ezek a körülmények bizonyos fokig szükségszerű velejárói a műtétnek, de mégsem szabad hagyni, hogy ezek a szörnyű érzések eluralkodjanak a betegen, hiszen fölöslegesen fokozzák szenvedését, még a testi állapotát is súlyosbítják. Az egészségügyi dolgozók mindegyikének megvan rá a lehetősége, hogy a maga sajátos eszközeivel enyhítse a beteg rossz érzéseit, és ez mindenképpen elemi kötelessége is. A fájdalmat - a gyógyszeren túl - mindenképpen enyhíti a beavatkozás kíméletes elvégzése, és a beteggel foglalkozó személy kedves, megnyugtató viselkedése. A szorongás és reménytelenségérzés szintén jelentősen csökken, ha megnyugtató hangon, barátságos szavakkal, mosolyogva beszélnek az emberrel, esetleg tréfálkoznak vele. A beteg reális felvilágosítása, a kellemetlen érzésekre és a várható követkézményekre való felkészítése sokat enyhít a szorongáson. A kiszolgáltatottságot enyhíti, ha az ápoló személyzet úgy végzi mindennapi munkáját, hogy ennek során beleképzeli magát a beteg ember helyzetébe. Az a nővér, akLminden mozdulatot úgy tesz meg a beteg testén, mintha saját magán végezné, biztos, hogy nem okoz fölösleges fájdalmat. A betegnek nem a gyógyítóktól kell várnia mindent. Ha a fölösleges aggodalmaskodás helyett inkább a műtét gyógyító hatására gondol, ha felkészül a helyhez kötöttség kellemetlenségeire, enyhítheti saját szorongását, a kiszolgáltatottság érzését. A műtét után pedig hamarabb és biztosabban gyógyul, ha betartja az előírásokat, nem hagyja el magát, lelkileg pedig a gyógyulásra próbál ráhangolódni. I. P. [ GYERMEKVILÁG ] Játszótéren, otthon, sőt az utcán is szeretnek a gyerekek felkapaszkodni (ha jobban tetszik ez a szó: felcsimpaszkodni) fára, korlátra, bármire, amin lengeni, "bravúros- kodni" lehet. Pedig ezeknek a kísérleteknek sokszor baleset a vége. Most teljesen békés lengő játékokat ajánlok nektek. Lengő-foci Egy fára erősített kötél vagy hinta (lehet egy erősen felfüggesztett autógumi-külső is) segítségével meglendültök, és a földre állított labdát egy adott célba (karika, kiskapu, stb.) berúgjátok. (Lásd a rajzot!) Győztes az lesz, aki öt kísérletből több gólt rúg. Találd el a lengő célt! Több változatát is el lehet játszani. Az viszont biztos, hogy minden változatban fejlődik a célzókészségetek. A fára, oszlopra erősített spárga aljára egy konzervdobozt kössetek. Ha a lengő cél a földtől körülbelül 15 centiméterre van, akkor állított labdából rúgva kell eltalálni. Nehezíthető a gyakorlat, ha a játékosnak a labdát vezetni kell 5-6 méteren át, és azután kell a focival eltalálni a mozgó célt. Ha a lengő cél fejmagasságban van, akkor egy kislabdával (dobva) kell eltalálni. Itt is öt kísérlete lesz a versenyzőnek, és a találatok száma adja a verseny végső sorrendjét. Még izgalmasabb a versenyszám, ha a lengő cél egy vödör vagy széles szájú kosár, amibe a labdát kell íveken beledobni. A negyedik változat lehet, ha a fára erősített tomakarikába (amelyet előtte meglengettek) kell egy pingponglabdát pingpongütővel beütni. Azzal nehezíthető a játék, hogy a versenyzőnek egyik társa dobja a labdát, és azt az ütővel kapásból kell a karikába juttatni. Horváth Mihály Barkácstanács Kampók rögzítése A fehérnemű- és törülközőszá- rítás egyik egyszerű módja: vízszintesen, párhuzamosan kifeszített zsinórokra akasztani. Ehhez legcélszerűbb háztartási vagy horgászboltban néhány méter vastag nylonzsinórt venni. A zsinórt nagyon erősen feszítsük ki, mert a nedves ruha nehéz és lehúzza majd. Á pontok kijelölése után a szemben levő falakba beverjük a zsinórokat rögzítő kampókat. A kampóknak a falba való rögzítésekor figyelembe kell venni annak az erőnek az irányát, amellyel a kampókat tetjielni fogjuk. Erre vonatkozóan a következő helyzetek adódhatnak: a1 A kampósszöget, amelyre kép van felakasztva, függőlegesen ható erő terheli, mint azt a nyíl mutatja; b/ A felfüggesztett polc húzza és nyírja a csavart, és az erő a nyíl irányában hat; c/ A szemben levő falhoz kifeszítptt zsinór viszont a kampót kiszakítja az ábrán látható nyíl irányában. A zsinórt rögzítő kampót fatipli nélkül rögzítjük a falba. Csővé- ’sővel körülbelül 45 mm mély lyukat (1) készítünk a falba (d. ábra). Kerékpárküllőből kampót hajlítunk (2/a) a zsinór elhelyezésére. A levágott véget hurok alakjában hajlítjuk (2/b). A megfelelő rögzítés céljából meg kell tisztítani a lyuk belsejét a portól; kis ecsettel meg kell nedvesíteni a lyuk belsejét; frissen elkészített gipszréteget (3) kell bepréselni, és a horog (2) gipszbe mártott végét a friss gipszbe benyomni; a drót köré gipsszel nedvesített vattakorongot (4) nyomunk (a gipszet vízzel dolgozzuk szét tejföl sűrűségű anyaggá; vizet nem szabad hozzáönteni a gipsz kötésének pillanatában). A gipszet tartalmazó vattát pálca segítségével tömítjük. Gyorsan dolgozzunk, hogy időközben a gipsz ne keményedjék meg! A maradék gipsszel kitöltjük a furat (5) többi részét. A gipsz száradása közben késsel kiegyenlítjük a fal felületét, majd nedves ruhával elsimítjuk a gipszet a horog körül. A horog (2/a) ne álljon ki nagyon a fal felületéből, csak annyira, hogy rá lehessen helyezni a zsinórhurkot (6). A nylonzsinórt gyengén meg kell melegíteni a megkötendő részen, mert a meglágyult zsinórt szorosra lehet csomózni. A zsinórokat csak a gipsz teljes megszára- dása után, a következő napon helyezzük fel. B. K. NADRÁG csb : 96 cm Francia divattervezők asztaláról Vidám nadrágok Lábszárközépig érő, egyenes, bő szárú nadrág, majdnem szoknya. A látvány új, kissé szokatlan, de az új módi a francia divattervezők asztaláról nemcsak a külhoni bemutatókon hódít, bemutatkozott a Magyar Divat Intézet őszi-téli divatrevűjében is. Magunk is elkészíthetjük, természetesen olcsó, könnyű kivitelben. Nyárra nagy léptékű, sokszín-kockás zefíranya- got vásároljunk, s aprókockás, de színben harmonizáló ingblúzt készítsünk hozzá. Mindkettőnek közöljük a szabásmintáját. Hozzávalók: Nadrág: 110 centiméter széles anyagból 200 centimétert vásárolunk, 1 darab gomb. Blúz: 100 centiméter széles, 140 centiméter hosszú, 1 darab gomb. Munkamenet: a szabás mintát 10x10 centiméter mé retű kockás csomagolópapír ra átrajzoljuk, felnagyítjuk Az anyagra helyezésnél figye lembe vesszük az ábrán fel tüntetett darabszámokat, va (amint a kockás alapanyag összeillesztéséhez szükséges csíktalálkozásokat. A felső rész nyakszélét 1 méter hosszú, 3 centiméter széles, ferdén szabott szalaggal közrefogjuk, s az eleje közepén egy nagyméretű gombbal zárjuk. A nadrág derékrésze az oldalszélen gombbal csukódik. P. V.-30zse\a ir <r CM 27 Kerti ezermester Lehetne egy sziklakertünk A természetben a kőzetekkel tarkított lejtőkön, kőgörgetegekben, alpesi réteken, sziklafalakon, alföldi homokhátságokon, pusztákon található évelőket, törpecserjéket, páfrányokat, hagymásokat sokszor szívesen viszontlátnánk kertünkben is. Ha megfelelő környezetet teremtünk, elképzelésünket megvalósíthatjuk, csupán egy sziklakertet kell létesítenünk. Csakhogy a kövekkel teletűzdelt, varjúhájjal és kövirózsákkal beültetett földkupac még nem sziklakért! Több gonddal és munkával készíthetünk egy-egy pompás, gyönyörködtető kertrészletet. Sziklakertet bárhová telepíthetünk. Lehet domboldalra, enyhén lejtős, vagy akár sík területre. Fontos alapszabály, hogy a köveket, szikladarabokat és növényeket egységes rendszerbe foglaljuk. Leggyakoribb forma az úgynevezett tájképi sziklakért. Ebben a növények és a kövek természetes előfordulási formáját, sajátosságait valósítjuk meg. Nem szolgai másolás a cél, hanem a hangulat visszaadása. A sziklakért vázát a kövek elrendezésével teremtjük meg. A növények ezt egészítik ki, teszik teljessé. Éppen ezért a kövek kiválasztása nagyon fontos, hiszen a köveknek önmagukban is díszítő hatásúaknak kell lenniük. Javasolt építőanyag a mészkő, a dolomit és a homokkő. Különösen a szivacsos vagy szemcsés szerkezetű mészkő és homokkő mutat jól a sziklakertekben, a növények ugyanis a kövek hasadékában, a lyukakban is megtelepednek. A sziklakért szín- harmóniája pedig azt kívánja, hogy a kövek lehetőleg világosak, főként fehéresek legyenek. A legszebb kőzetdarabok az erdőkben lelhetők meg. Ezek gyűjtése csak akkor lehetséges, ha a helyi erdőgazdaságtól erre engedélyt kérünk. Természetesen kőbányákban is beszerezhetők a szükséges kövek, ezeknek azonban hátránya, hogy még nyersek. Ha van rá lehetőségünk, akkor inkább a régóta el nem szállított kövek közül válogassunk, főleg olyanokat, amelyeket az idő egy kissé megérlelt. Előnyös, ha minél nagyobb köveket kutatunk fel, ugyanis a kevés de nagy kődarabokból szebb sziklakért építhető, mint sok apróból. A tereprendezés utánra leendő sziklakért talaját kitermeljük, általában 20-40 centiméter mélységben. Ha agyagos, kötött a terület, akkor vízelvezető réteget is kell készíteni kőzúzalékból, téglatörmelékből, kemény darabos salakból 15-20 centiméter vastagon. A durva kövekből álló vízelvezető réteg fölé 4-5 centiméter vastagságban apróbb zúzalékot terítsünk. Erre kerülhet aztán 15-20 centiméter vastagságban az előre elkészített talajkeverék. Először azonban a köveket helyezzük el. A talajkeverék legjobb alapanyag a lombföld; különösen az akác, a bükk és a fenyőlombföld alkalmas. Ha ilyet nem találunk, akkor más fák korhadó lombja is ajánlható. Felhasználás előtt a lombföldet rostáljuk át, hogy nagyobb ágdarabok ne kerüljenek az ágyásba. A lombföldet természetesen helyettesíthetjük földdé érett marhatrágyával, illetve komposzt és kerti föld egyenlő arányú keverékével. Mindezt apró, nem porladó kőtörmelékkel még el kell keverni, általában fele-fele arányban. A laza, darabos lombföldhöz kevesebb, az érettebb, tömött földhöz kőmurvát kell keverni, ezzel növelhetjük a földkeverék vízáteresztő képességét. Ezután ültethetjük ki növényeinket. A déli és nyugati oldalra a fényt, meleget kedvelő, szárazságot tűrő fajok kerülhetnek. A keleti oldal valamivel nyirkosabb, tehát ide a nedvességet kedvelő fajok telepíthetők. Az északi oldalra az árnyékot kedvelő páfrányok, kőtö- rőfűfélék valók. Radics Ferenc Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet Lengő játékok
