Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-08 / 104. szám
1990. AUGUSZTUS 8. Néplap Július elsejétől az ipari részleg kivált a Szolnok és Vidéke Áfésztől, és Technocoop Kft.-ként üzemel tovább. A kft.-hez tartozik a szolnoki nyomda, fertőtlenítő, tüzoltóké- szülék-töltő és -javító, valamint a ti- szavárkonyi papírvágó üzem. (Képünkön) Vár- konyban az ősszel új gépet állítanak üzembe, addig is két műszakban két gépen gyártják a pénztárgépszalagokat. Fotó: Mészáros A támogatások csökkenésének következményeként Borotvaélen táncol a mezőgazdaság Az idei esztendő valószínűleg a kellemetlen meglepetések éveként vonul be a nagyüzemi mezőgazdaság történelemkönyvébe. Az évtizedek óta nem tapasztalt száraz, aszályos időszak és a legutóbbi fergeteges szélvihar után a legújabb csapás az agrárágazatra a támogatások drasztikus lecsökkentése. Ajúliusi kormányintézkedéssel több mint 50 százalékkal kevesebb árkiegészítést kapnak a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek, mint korábban. Megszűnt egyúttal akiegészítő (ipari) tevékenységek után járó kedvezmény, és számottevően csökkent a konvertibilis export támogatása. Ugyancsak csökkent a nyereségadó-kedvezmény, amelyet nyereségadó híján számos nagyüzem nem tud igénybe venni. Országosan mintegy 500 millió forint - a Műszaki Fejlesztési Alapból származó - bevételtől esik még el az ágazat. A gabonaexportban a 115 dollár tonnánkénti árbevétel feletti rész 80 százaléka ugyancsak elvonásra kerül. Az előzetes számítások szerint a termelői szférából a költségvetési'hiánypótló csomagterv részeként 20 milliárd forinto) vonnak el. A mezőgazdaságot 5 milliárd forinttól szabadítják meg, holott az ágazat a gazdaság egészének tevékenységében csak 20 százalékot képvisel, és az összes foglalkoztatottak csupán 13 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. Akár a nemzetgazdasági termelésre, akár a foglalkoztatottak arányára vonatkoztatjuk azelvonás mértékét, mindenképpen az agrárágazatot érte a legnagyobb veszteség. A Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetségének felmérése szerint 300- 400, egyébként is súlyos helyzetben levő települést sodor veszélybe az életbe lépett intézkedés - tájékoztatta lapunkat Nagy János, a megyei tsz-szövetség közgazdasági főmunkatársa. A területi szövetség egyetért a MOSZ állásfoglalásával, mely szerint nemcsak termelési, jövedelmezőségi és finanszírozási problémákat okoz a támogatások csökkenése, hanem sokhelyütt komoly foglalkoztatási feszültségek is keletkezhetnek. A MOSZ ezért tiltakozik a kormánynál, és mielőbbi intézkedéseket sürget a súlyosbodó helyzet megoldására, valamint követeli, hogy a mezőgazdaság számára hátrányos megkülönböztetését szüntesse meg. A termelő- szövetkezetek érdekvédelmi szövetsége kívánatosnak tartja még az exportki vételi lista eltörlését, a gabona hatósági árának megszüntetését, vagy a felvásárlási ár emelését, a monopol jellegű felvásárló és feldolgozó vállalatok szétdarabolását. Meglehetősen nagy szükség lenne arra, hogy a bankok - állami garancia mellett - legalább az év végéig finanszírozzák a termelőket, ellenkező esetben ugyanis több gazdaság nem képes vetőmagot és műtrágyát vásárolni, így a következő év termése forog kockán. Várhatóan az 1121 termelő- szövetkezetből az idén 206 gazdaság lesz veszteséges. Szűkebb pátriánk 59 közös gazdaságában - 46 adatainak ismeretében - 295 millió forint nyereségkiesésre lehet számítani. Ez azt jelenti, hogy minden egyes téeszben eredményéből átlagosan 6 millió forint fog hiányozni. A kettős könyvvitelt alkalmazó nagyüzemek közül pedig tizennégynek nem lesz annyi nyeresége, hogy éljen a nyereségadó-kedvezménnyel. A termelőszövetkezetek a településfejlesztés és a szociálpolitika terén eddig is nagy terhet vállaltak át az államtól. Az ipari üzemek a téeszekben foglalkoztatási kényszerből létesültek, hiszen a tagságnak minden körülmények között biztosítania kellett a kenyérkereseti lehetőséget. A megye több termelőszövetkezete veszteséges lesz az idén A kiegészítő tevékenység után járó kedvezmény csökkentése tehát a kistelepüléseken a növekvő munkanélküliség veszélyét hordozza magában. Aggasztó méreteket öltött a bizonytalanság, ugyanis a szövetkezti dolgozók nem tudják, hogy amit ősszel elvetnek, azt ők is fog- ják-e learatni. Még mindig jobb a biztos rossz, mint kételyek között élni - tartja a szólás. Megkérdőjelezhető azonban a következő év termésmennyisége és minősége is, hiszen a gazdaságok jó része - pénzszűke miatt - kénytelen a vetőmagon, a műtrágyán és a növényvédő szereken spórolni. A magyar mezőgazdaságban elért - a nyugat által is elismert - magas színvonalú termelés ilyen feltételek mellett úgy tűnik, már csak a múlt emléke marad. Az életbe lépett támogatáscsökkenések hatásaként a gazdaságok elszegényedése a politika porondján nem szolgálhat a nagyüzemi mezőgazdaság életképtelenségének bizonyítékául, hisz szinte bárhol a világban mindenütt komoly állami szubvenciók tartják talpon az élelmiszer-gazdaságot. Az élelmiszerüzleteink jelenlegi árubősége ma még túlnyomórészt a nagyüzemi mező- gazdaságnak köszönhető, és az ágazat jövedelmezőségének helyreállításával biztosra vehető, hogy nem szorul rá hazánk - szégyenszemre - a marhahús vagy éppen a kenyérgabona importjára. L. Z. Két választás között Magyarországon Egymás hibáiból éltek VENDÉGSÉGBEN DR. KIRÁLY FERENCNÉL A parlamenti választásokon túl, az önkormányzati választásokon innen sokféle vélemény elhangzott már a rendszerváltásról s azokról a félelmekről, gondokról, amelyek az egész folyamatot végigkísérik. Ám ugyanakkor kevesebbet lehetett hallani arról, hogy például miként zajlott le egy kisebb településen az országgyűlési képviselő-választás, s milyen szempontok alapján kellene az új önkormányzatokat megválasztani. Többek között ezeket a kérdéseket is megpróbáltuk körbe járni dr. Király Ferenc tiszaföldvári orvossal, az MDF tagjával, volt országgyűlési képviselővel, aki az előző parlament egyik legmarkánsabb egyéniségeként maga is a rendszerváltás mellett kardoskodott.- Doktor úr! Valóban érdekelne bennünket, hogy például Ti- szaföldváron hogyan történt az országgyűlési képviselő-választás?- Úgy, hogy az itteni választók nemigen töprengtek sokat azon, hogy mondjuk az MDF egy jobbközép, kereszténydemokrata és nacionalista beütésekkel bíró politikai szervezet, s nyilvánvaló, hogy nem úgy értékelték az SZDSZ-t, hogy az a jobbközéptől egy kicsit balra lévő neokonzervatív, az európai szociáldemokráciához közelítő, urbánus jellegű politikai szervezet. Nem ez történt. A választás a kisebb településeken leginkább az alvégi meg a felvégi legények harcához hasonlított, s ennek megfelelően többnyire "barkókkal" és nagyon kevés intellektuális tartalommal zajlott. Ki-ki megvívta a maga harcát. Nem véletlen, hogy voltak a községekben plakátragasztó meg plakáttépő brigádok. Tehát a választás ilyen szinten folyt. S lett olyan, amilyen, a végeredményt valamiféle objektív sajátosságok és törvényszerűségek igaz, hogy befolyásolták, de több volt benne a szubjektív tényező. Vagyis az döntött, hogy mennyire volt szimpatikus, megnyerő a jelölt. Mondjam azt - ha egy kicsit rosszindulatú vagyok -, hogy a községekben senki sem nyerte meg a választást, hanem mindenki csak elveszítette. Óriási különbség- Ezt hogy érti?- Úgy, hogy itt nem nyert az egyik párt, hanem veszített a másik. Olyan volt, mint a fociban, amikor egymás hibáiból élnek a csapatok.- Arra gondol, hogy a képviselőjelölteknek nem volt megfelelő programjuk és határozott elképzelésük a jövőre nézve?- Valóban ezt szeretném hangsúlyozni, s emiatt a választási küzdelem abban merült ki, hogy miként lehetett a másik párt képviselőjét minél jobban lejáratni. Szóval csöppet sem könnyítették meg a választók dolgát, és nem az "igen" volt itt a lényeg, hanem az, hogy arra a jelöltre "nem" szavazunk.- Ezt nem úgy érzi, mintha a kifordítása lenne a dolgoknak?- De, ám mégis ez történt. S amikor lezajlottak a választások, a nyerteseket elöntötte a győzelmi mámor. Na, most egy ilyen időszakban hallatlanul nehéz és igen ellenszenves azt fölvetni a győzteseknek, hogy tessék már egy kicsit tárgyilagosabban nézni a dolgokat, és próbálják elismerni azt, hogy nem a markáns programmal nyertek, hanem teljesen más okok miatt. Magyarán: lássák be, hogy nem ők győztek, hanem a másik párt veszített - s ez óriási különbség. Miután olyan súlyos, nehéz történelmi helyzetben vagyunk, hogy a munka zöme még csak ezután kezdődik, semmi ok sincs a vigalomra. Hogyha nagyon paradox módon akarom kifejezni magam, akkor nem vagyok biztos abban, hogy nem kell-e a győzteseket sajnálni. Mert ők fognak az első vonalban szenvedni, tipródni és netán elveszni. Tudniillik, a meglévő gazdasági bajokat nekik kell(ene) megoldani. Helvi koalíciók ha tnmnriilvp- Magam is úgy láttam, mintha az egyik társaságon a választási eredmények kihirdetése után valamiféle eufórikus hangulat uralkodott volna el, a másikat viszont a revans vágya fűtötte, hogy majd legközelebb ők győznek. napló A kíváncsiság igen fontos tulajdonság, előbbre vitte a világot. Ha ez igaz, akkor talán piron- kodás nélkül bevallhatom, hogy én fölöttéb kíváncsi természetű vagyok. Talán ezért kaptam fel a fejemet, amint elolvastam az egyik karcagi újságban (mert van négy újság is a városban), mégpedig a hirdetési lapban, hogy működik már a helységben egy természetgyógyász is: Bődi Lászlóné, Kinizsi u. 14. Mondom, kíváncsi ember lévén nyomban elhatároztam, hogy kipróbálom ezt a néha bizonyára fájdalmas, néha talán kellemes talpsimogatást. Illetve masszázst. Nem mondom, volt bennem némi kajánság is, egyfajta káröröm, hogy no, majd most levizsgáztatom a hölgyet, azaz Szilviát, s tehetem, hiszen rengeteg problémám van az egészségemmel, nevezhetném megrendültnek is, tucatnyi kór gyötör legalább, nézzük, megtalálja-e őket? Leültem, Szilvia pedig simogatni kezdte a talpamat, lábfejemet - bokáig. Most megnézzük a tüdőt, mondta, s egy bizonyos pontot kezdett dörzsölni. Aztán jött a vese, az epe, a máj, a gerinc, a csuklyás izom, a gyomor, a vegetatív idegrendszer, s a többi, mind, egyik szerv a másik után, s mondhatom, elpárolgott belőlem a kezdeti kajánság, hiszen Szilvia sorban megnevezte betegségeimet, még a súlyossági fokot is közölte, s én döbbenten ültem, mindent tud rólam ez a természetgyógyász, a talpamból megállapította tengernyi problémámat, nyitott könyv vagyok előtte. Öt perc alatt mi lett belőlem? A kajánkodó kételkedőből, hitetlenkedőből, íme, csak egy romló test lett, s egy önnön esendőségére, múlandóságára rádöbbent tudat. Most hittem el igazán, amit a rendelőjébe lépő asszonyok meséltek: úgy fájt a lábuk, hogy felmenni sem tudtak a lépcsőn a kezelésre, de most már semmi fájdalmuk nincs, jól tudnak mozogni, rengeteget javultak néhány kezelés után. És jön a remény: lehet, hogy én is? Szilvia biztat. Körmendi Lajos- Ennek pedig óriási veszélyei vannak. Hisz a most következő politikai időszakban nekünk egy olyan önkormányzati választáson kell keresztül mennünk, amikor helyileg az egyes településeken szükséges programot készíteni. Ha tehát mi továbbra is teret engedünk a pártcsatározásoknak, és úgy véljük, hogy az önkormányzati választás egyenes folytatása lesz az országosnak, akkor nagyon súlyos hibát követünk el, mivel a kisebb községekben káderhiány miatt jó, ha két-három párt működik. S ha ezek mindegyike úgy gondolja, hogy az ő emberének kell bekerülni a helyi vezetésbe - ebből semmi jó sem származna. Mert ebben a pillanatban nem a szakmai alkalmasság lenne a legfőbb szempont. Én úgy vélem, hogy olyan helyi koalíciókat kellene létrehozni, ahol pártállástól függetlenül részt vehet a vezetésben bárki, feltéve, ha épkézláb, egészséges ötlettel áll elő annak érdekében, hogy az adott közösség minél inkább boldogulhasson.- Ezzel bizonyára mindenki egyetért, csakhogy ennek érdekében rengeteg olyan régi beidegződést, reflexet kéne legyőzni, ami még ma is munkál az emberekben. Hisz alig ült el a parlamenti választások harci zaja, a dobok újra megszólaltak: a pártok megkezdték elővég-csatáro- zásaikat az önkormányzati választásokra.- így van, s én nyugtalanítónak tartom, hogy az őszre tervezett, vagy inkább óhajtott eseményre a régi fegyvereinket köszörüljük, holott ez a választás lényeges vonásokban eltér a parlamenti választásoktól.- Kifejtené részletesebben, hogy mire gondol?- A képviselő-választás második fordulójában, ahol a csata sorsa eldőlt, a választópolgárok már programra adták voksukat. Tették ezt még akkor is, ha a győztes - mérsékelt, óvatos, jobbközép, keresztény-liberális, MDF - program mögött sok helyen nem álltak ideális képviselőjelölt személyiségek. Nyerhetünk, de veszíthetünk is- Ebben egyetértünk, ám arra kíváncsi lennék, hogy az ön véleménye szerint mit ígér nekünk az önkormányzati törvény?- Először is ezt a törvényt mind a kormánykoalíció, mind az ellenzék sarkalatosnak, kiemelt fontosságúnak tartja. Egyetlen racionális célja lehet: pártállásuktól függetlenül a legrátermettebb embereket kiválasztani, mindössze egy szempont alapján: ki tud többet és jobban használni az adott közösségnek!- Ilyen nézőpontból valóban értelmetlen és meddő erőfeszítés most azon fáradozni, hogy a leendő polgármester ne az ellenfél, hanem a mi kutyánk kölyke legyen.- Pontosan erről van szó. Ezért sokkal fontosabb, hogy a törvény kereteit körültapogatva, helyi, ágazati programokon kezdjünk gondolkodni, és ezekhez válasszunk azután végrehajtásra alkalmas embereket és ne fordítva. Ha engedünk a régi reflexeinknek és pártpolitikai szempontok motiválják a kiválasztást, számolhatunk azzal, hogy a merítés sekélyebb közegből történik és az szükségszerűen színvonal eséssel jár. Hiába lesz akkor tág horizontú értelmes és míves programunk, de nem lesz, aki végrehajtsa. Mert az nem kétséges, hogy az önkormányzati választásokon egy közösség sokat veszíthet és még többet nyerhet. Ám ez utóbbi csak akkor remélhető, ha a bunfordi és oktalan pártdühöt józan, racionális, megegyezésre kész gondolkodás váltja fel. Ezen a választáson jó lenne, ha a zászlórudak emelnék fejünk fölé a sokszínű, de a szélben összesimuló zászlókat. Ez a zászlórudak feladata és nem az - minden ellenkező híreszteléssel szemben -, hogy az ellenfeleinket agyonverjük velük.- Köszönjük a beszélgetést! Nagy Tibor